Villanyszerelők Lapja

Kruppa Attila

 256 | |

Kruppa Attila cikkei

Kruppa Attila

Megjelent az új OTSZ

2019. július 30. |  4853

A Magyar Közlöny 2019. július 26-i számában megjelent a 30/2019. (VII. 26.) BM rendelet, amely a 2014. decemberi, jelenleg még hatályos Országos Tűzvédelmi Szabályzatot módosítja. A belügyminiszteri rendelet csak a tételes változtatásokat tartalmazza, azaz nem egy egységes szerkezetű új OTSZ megjelentetéséről van szó.

Kruppa Attila

Gondolatok a nem norma szerinti villámvédelemről

2019. április 15. |  1717
8 4.86 (7)

A szakma érdeklődésének középpontjában általában az „új”, MSZ EN 62305 szabvánnyal fémjelzett „norma szerinti” villámvédelem áll. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a régi, MSZ 274 szabványhoz kötődő „nem norma szerinti” villámvédelem régóta változatlan, a szakemberek által jól ismert, és ezért nemcsak hogy nem lehet róla mit mondani, de nem is kell vele foglalkozni. Ha így gondoljuk, valószínűleg tévedünk.

Kruppa Attila

Elszigetelt villámvédelem létesítése és felülvizsgálata

2018. november 17. |  1970
3 1 3 (1)

Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan elszigetelt villámvédelmi rendszerrel, amelyet speciális szigetelt vezeték felhasználásával alakítanak ki. E rendszerek létesítésének és felülvizsgálatának meglehetősen összetett és első pillantásra talán furcsa szabályai vannak – cikkünkben ezeket tekintjük át röviden, bemutatva a szabályrendszer hátterében meghúzódó fizikai jelenségeket, és azt is, hogy e műszaki megoldás hogyan hat a gyakorlatra.

Kruppa Attila

A tűzálló kábelrendszerek létesítésének néhány kérdése

2018. augusztus 7. |  1324

A tűzálló kábelrendszerek létesítésének egyértelmű kötelezettsége Magyarországon először a 9/2008. ÖTM rendeletben jelent meg. Bár az utóbbi tíz évben sok ilyen rendszer készült, és ma már bizonyosan állítható, hogy a téma szerves részévé vált a villamos és a tűzvédelmi szakemberek életének, az nem jelenthető ki, hogy megszűntek volna a vitás kérdések. Cikkünkben ezek közül foglalkozunk néhánnyal.

Kruppa Attila

Elvárható pontosság a villámvédelemben

2018. április 17. |  1284

A villámvédelem létesítése során különböző méretkövetelményeket kell teljesíteni, a védett tér szerkesztéséhez használt gördülőgömb-sugaraktól az egy-egy adott helyre számított biztonsági távolságig. Cikkünkben arra a rendszeresen visszatérő kérdésre keressük a választ, hogy milyen mértékben lehet eltérni a szabványban megadott értékektől.

Kruppa Attila

Megszüntethető-e a villámvédelem kettőssége?

2018. március 20. |  3038
1

A 28/2011. BM rendelet megjelenése az akkor még újnak számító MSZ EN 62305 villámvédelmi szabvány jogszabályba történő beemelésével és a korábbi, MSZ 274 szabványra támaszkodó követelményrendszer megtartásával furcsa kettősséget hozott létre. A „norma szerinti” és a „nem norma szerinti” villámvédelem párhuzamos léte azóta is számos probléma forrása, amelyek kezelése nemhogy egyszerűsödne, de egyre nehézkesebbé válik. Noha ma még nem látszik, hogy ez a helyzet hogyan oldódik majd meg, cikkünkben – amelyet kifejezetten vitaindítónak szánunk – feltárunk néhány szempontot, amelyek lényeges szerepet játszhatnak a jövő alakulásában.

Kruppa Attila

A koordinált túlfeszültség-védelem műszaki tartalma

2018. február 12. |  2284
1 5 (1)

Az utóbbi hónapokban feléledni látszanak a viták a „koordinált túlfeszültség-védelem” jelentésével, műszaki tartalmával kapcsolatban. A villámvédelem e részének értelmezése korábban sem volt egyszerű, de a bizonytalanságot csak növelte, hogy az MSZ HD 60364 szabványsorozat részeként 2016-ban új követelmények is megjelentek. Cikkünkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a jelenlegi, sok tekintetben ellentmondásos szabályrendszert hogyan teljesíthetjük, mit tekinthetünk a gyakorlatban koordinált túlfeszültség-védelemnek.

Kruppa Attila

Villamosvezeték-rendszerek elhelyezése

menekülési útvonalakon

2017. szeptember 10. |  2411

A Villanyszerelők Lapja előző számában a tűzvédelem olyan aktualitásaival foglalkoztunk, amelyek szorosan kapcsolódnak az épületvillamosság szakterületéhez. Ezek egyikét, a menekülési útvonalak kialakítására vonatkozó követelményeket, ebben a cikkben elemezzük részletesen.

Kruppa Attila

Tűzvédelmi aktualitások

2017. szeptember 6. |  2925

A villamos berendezés létesítésének szabályrendszerében fontos helyet töltenek be azok az intézkedések, amelyek célja a tűz keletkezésének megelőzése, vagy a tűz következményeinek enyhítése. Cikkünkben röviden áttekintjük a folyamatosan változó követelményrendszer néhány olyan újdonságát, amely jelentős hatással lehet a villamos tervezés és kivitelezés hétköznapi gyakorlatára is.

Kruppa Attila

Tűzvédelmi aktualitások

2017. augusztus 2. |  546

A villamos berendezés létesítésének szabályrendszerében fontos helyet töltenek be azok az intézkedések, amelyek célja a tűz keletkezésének megelőzése, vagy a tűz következményeinek enyhítése. Cikkünkben röviden áttekintjük a folyamatosan változó követelményrendszer néhány olyan újdonságát, amely jelentős hatással lehet a villamos tervezés és kivitelezés hétköznapi gyakorlatára is.

Kruppa Attila

A tető éghetőségének meghatározása

a villámvédelmi kockázatkezelés során

2017. június 7. |  1267

A villámvédelmi kockázat nagyságát döntően befolyásolja, ezért a kockázatkezelés egyik legfontosabb paramétere a „tető éghetősége”. Fontossága ellenére az MSZ EN 62305-2 gyakorlatilag semmit nem ír arról, hogy mit is kellene a „tető” és az „éghető tető” alatt érteni. Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül a nemrég megjelent, a www.obovikop.hu oldalról szabadon letölthető Villámvédelmi kockázatkezelés című elektronikus kézikönyv alapján.

Kruppa Attila

A saját farkába harapó kígyó

avagy a villámvédelmi biztonsági távolság számításának és ellenőrzésének ellentmondásai

2017. március 16. |  1012

A norma szerinti villámvédelemben meglehetősen megbonyolódott a biztonsági távolság számítása. Ennek nem az az egyetlen következménye, hogy a tervezőtől – általában fölöslegesen – részletes számítások elvégzését követelné meg az MSZ EN 62305, hanem az is, hogy a felülvizsgáló az időszakos felülvizsgálat során ellentmondásba kerülhet a tervezővel, annak ellenére is, hogy mind a tervező, mind a felülvizsgáló a szabvány követelményeinek megfelelően jár el. Cikkünkben annak járunk utána, hogy ezt az ellentmondást hogyan lehet a gyakorlatban feloldani.

Kruppa Attila

A robbanásveszély értékelése villámvédelmi szempontból

2017. február 9. |  2357

Az építmények tűzveszélyességi osztályba sorolásának megszüntetése a villamos szakma számos területén, így a villámvédelemben is bizonytalanságot okozott. Ez a bizonytalanság a jelenleg hatályos OTSZ 2015. márciusi hatálybalépésétől egészen 2016 júliusáig fennállt, amikor is a Villamos TvMI második kiadásának és a Felülvizsgálati TvMI-nek a megjelenése végre tiszta vizet öntött a pohárba. Cikkünkben bemutatjuk, hogy hogyan kell alkalmazni a robbanásveszély értékelésének új módszerét a villámvédelem tervezése és felülvizsgálata során.

Kruppa Attila

Villámvédelmi kockázatkezelés III.

A kockázatkezelés dokumentálása

2016. november 5. |  806

A villámvédelmi kockázatkezeléssel foglalkozó mini-cikksorozatunk első két részében röviden bemutattuk a kockázatkezelési modellalkotást, áttekintettük a kockázatkezelési paraméterek csoportosítását, meghatározásuk lehetőségét. A harmadik, befejező részben a kockázatkezelés dokumentálásának szenteljük figyelmünket.

Kruppa Attila

Villámvédelmi kockázatkezelés II.

Kockázatkezelési paraméterek

2016. október 5. |  1283

Előző cikkünkben a kockázatkezelés első lépésével, a modellalkotással foglalkoztunk. A cikksorozat második részében az ún. kockázatkezelési paraméterekre irányítjuk figyelmünket, amelyekkel leírhatjuk modellünket, és amelyeket számszerűsítve lehetőség nyílik a kockázatszámítások elvégzésére.

Kruppa Attila

Villámvédelmi kockázatkezelés

2016. szeptember 5. |  828

Cikkem első verziójában bevezetésként hosszasan elemeztem a villámvédelmi kockázatkezelés helyzetét. Mivel azonban sem szándékosan, sem akaratlanul nem akartam senkit megbántani, inkább az egészet elhagytam. Azért annyi kritika talán megengedhető, hogy − tapasztalatom szerint − az elkészült kockázatkezelések jelentős részében nagyon sok a formai és a tartalmi hiba. Ezekért a hibákért jobbára nem a tervezők tehetők felelőssé, akkor sem, ha a hibák ténylegesen az egyes tervezők munkáiban jelennek meg. A problémát sokkal inkább az okozza, hogy a kockázatkezelés lényegét, folyamatát nem sikerült a tervezőkkel megismertetni. Éppen ezért a következő néhány cikkben kísérletet teszek annak elmagyarázására, hogy szerintem hogyan kellene egy szakszerű kockázatkezelésnek kinéznie.

Kruppa Attila

A villamos szakmát érintő új tűzvédelmi műszaki irányelvek

2016. augusztus 5. |  2642

2016. július 1-jével ismét fontos változások történtek a tűzvédelem szabályrendszerén belül, amelyek jelentős része a villamos szakterületet is érinti. Cikkünkben a módosított Villamos TvMI-nek és az új Felülvizsgálati TvMI-nek azokat a részeit tekintjük át, amelyek a legtöbb villamos szakember érdeklődésére tarthatnak számot.

Kruppa Attila

Szeret-e családi házba csapni a villám?

2016. augusztus 3. |  27 302

Ha végignézzük az elmúlt néhány év híradásait, azt tapasztalhatjuk, hogy azokban szinte kizárólag olyan eseteket találunk, amelyekben villámcsapás hatására családi házak égtek le. Ennek alapján kézenfekvőnek tűnik a kérdés felvetése, hogy miért hallhatunk kevesebbet más jellegű építményekben bekövetkező károkról. A villám kifejezetten „szeret” családi házba csapni? Netán veszélyesek a családi házak?

Kruppa Attila

Családi házak villámvédelme

2016. május 13. |  7785

Ha végignézzük az elmúlt néhány év híradásait, azt tapasztalhatjuk, hogy azokban szinte kizárólag olyan eseteket találunk, amelyekben villámcsapás hatására családi házak égtek le. Ennek alapján kézenfekvőnek tűnik a kérdés felvetése, hogy miért hallhatunk kevesebbet más jellegű építményekben bekövetkező károkról. A villám kifejezetten „szeret” családi házba csapni? Netán veszélyesek a családi házak?

A tűzveszélyességi osztályba sorolás megszűnésének hatásai

2016. január 6. |  44 955

A 2015. március 5-én hatályba lépett 54/2014. (12.5.) BM rendelet, azaz az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) alapvetően változtatja meg a tűzvédelem szabályrendszerét. A markáns, a villamosság szakterületét is mélyen átható változások egyik kiváltó oka a tűzveszélyességi osztályba sorolás megszűnése, és helyette a kockázati osztályok bevezetése. Bár az új OTSZ lassan egy éve hatályban van, alkalmazásának számos problémája különös módon csak mostanában kezd a szakemberekben is tudatosulni.

Kruppa Attila

A villámvédelmi rendszer folytonosságának igazolása

2015. december 2. |  4113

Az MSZ EN 62305-3 szabvány részletes követelményeket fogalmaz meg a villámvédelmi rendszer részeként használt vasbeton szerkezetek folytonosságával és annak vizsgálatával kapcsolatban. Annak jártunk utána, hogy ezek a követelmények mennyire megalapozottak, mennyire várható el teljesítésük a gyakorlatban, és hogy van-e olyan mérési módszer, amellyel a villámvédelmi rendszer egészének állapotáról objektív képet kaphatunk.

Kruppa Attila

A tűzveszélyességi osztályba sorolás megszűnésének néhány hatása

2015. november 12. |  1856
1 5 (1)

A tavaly decemberben megjelent és idén március 5-én hatályba lépett 54/2014. (12.5.) BM rendelet, azaz az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) alapvetően változtatja meg a tűzvédelem szabályrendszerét. A markáns, a villamosság szakterületét is mélyen átható változások egyik kiváltó oka a tűzveszélyességi osztályba sorolás megszűnése, és helyette a kockázati osztályok bevezetése. Bár az új OTSZ több mint fél éve hatályban van, alkalmazásának számos problémája különös módon csak mostanában kezd a szakemberekben is tudatosulni.

Kruppa Attila

A villámvédelmi rendszer folytonosságának igazolása

2015. szeptember 15. |  3662
3 5 (3)

Az MSZ EN 62305-3 szabvány részletes követelményeket fogalmaz meg a villámvédelmi rendszer részeként használt vasbeton szerkezetek folytonosságával és annak vizsgálatával kapcsolatban. Annak jártunk utána, hogy ezek a követelmények mennyire megalapozottak, mennyire várható el teljesítésük a gyakorlatban, és hogy van-e olyan mérési módszer, amellyel a villámvédelmi rendszer egészének állapotáról objektív képet kaphatunk.

A túlfeszültség-védelem kialakítása

A MEE-MABISZ ajánlásának figyelembevételével

2015. augusztus 5. |  4962
1 4 (1)

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) és a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) közös ajánlást adott ki villámvédelem témában. Az ajánlás sokak számára érdekes lehet, hiszen a villámvédelem, a villámok hatására bekövetkező káresemények nemcsak szakemberként, hanem biztosított ügyfélként is érinthetnek bennünket.

Vasbeton pillérvázas épületek villámvédelme III.

2015. április 14. |  2785
1

A földelőrendszer és a potenciálkiegyenlítés nemcsak villámvédelmi, hanem érintésvédelmi, sőt üzemviteli szempontból is lényeges része minden olyan építményeknek, amelyben villamos és elektronikus rendszerek üzemelnek. Emiatt érdemes különös figyelmet szentelni megfelelő kialakításuknak.

Kruppa Attila

A tűzvédelem szabályozásának strukturális változásai

2015. április 14. |  1685

Az elmúlt három hónapban jelentős változások következtek be a tűzvédelem szabályozásában: tavaly decemberben nemcsak az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) jelent meg, hanem a Tűzvédelmi törvény ezzel egy időben bekövetkező módosításával lehetőség nyílt segédletek, az ún. Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (TvMI-k) kiadására is. A TvMI-k olyan műszaki megoldásokat tartalmaznak, amelyek alkalmazásával teljesíthetők az OTSZ előírásai.

Vasbeton pillérvázas épületek villámvédelme II.

2015. március 10. |  4437
1

A vasbeton pillérvázas épületek villámvédelmére koncentráló cikksorozatunk első részében a felfogórendszer kialakításával foglalkoztunk. A második részben a levezetőrendszernek szenteljük figyelmünket.

Vasbeton pillér vázas épületek villámvédelme I.

2015. július 8. |  4258

Az épületek jelentős része vasbeton pillérvázas épület formájában létesül, melyeknél a vázszerkezetet részben vagy egészben villámvédelmi célra is fel lehet, illetve kell használni. Annak ellenére, hogy ez az építési technológia széles körben alkalmazott, az így készülő épületek villámvédelmi rendszerének szabványos kialakítása több olyan részletkérdést is felvet, amelyeknek érdemes egy kis figyelmet szentelnünk.

Kruppa Attila

Az új OTSZ legfontosabb újdonságai - villamos szempontból

2014. december 16. |  39 013

A decemberben megjelent, 2015. március 5-étől hatályba lépő 54/2014. (XII.5.) BM rendelet számos és alapos változást hoz a tűzvédelem szabályrendszerébe, és ennek köszönhetően a villamos berendezések létesítésének gyakorlatába.

Villámvédelmet minden építményre!

2014. december 10. |  4271
1 4 (1)

Gyakran szembesülhetünk azzal a problémával, hogy egyes építmények esetében nem dönthető el egyértelműen, hogy szükséges-e villámvédelmükkel – a szó legáltalánosabb értelmében – foglalkozni. Bár ez a dilemma a gyakorlatban általában „megoldódik”, vannak olyan szituációk, amelyekben az építési folyamat egyes résztvevői nem tudnak, vagy nem akarnak rugalmasságot tanúsítani, és ennek következtében elvárássá válik a villámvédelem létesítése (de legalábbis a kockázatkezelés elvégzése), akkor is, ha ennek az elvárásnak a megalapozottsága megkérdőjelezhető. Ezért cikkünkben azt a kérdést járjuk körbe, hogy valóban minden építmény esetében kell-e villámvédelmet létesíteni, amint azt a vonatkozó jogszabály és szabvány tulajdonképp megköveteli.

Robbanásveszélyes építmények villámvédelmi kockázatkezelése

2014. augusztus 6. |  2658

Az MSZ EN 62305 szabványsorozat elsõ kiadását idén januárban felváltó második kiadás leginkább a kockázatkezelés folyamatát érintõ változásokat hozott. A változások egy része kétségtelenül pozitív irányba hat, ami azonban nem jelenti azt, hogy az új szabványról összességében is elismerõen nyilatkozhatnánk. A kockázatkezelés gyakorlati problémáit a második kiadás sem orvosolta, különösen azokra az esetekre vonatkozóan nem, amelyekben robbanásveszéllyel is számolni kell. A cikk ezen problémák közül tekint át röviden néhányat.

Változások a villámvédelmi kockázatkezelésben

2014. február 13. |  7677

Január 13-án visszavonásra került az MSZ 62305-2 szabvány 2006-ban bevezetett első kiadása, és helyét a 2012 januárjában megjelent második kiadás vette át. Ennek kapcsán cikkünkben röviden áttekintjük, hogy a változások hogyan érintik a villámvédelem gyakorlatát.

Villamos vezetékrendszerek tűzvédelme

2013. november 27. |  2440

Az épületek villamos berendezése nagyon összetett szerepet játszik a tűzesetek kialakulásában és hatásában: egyszerre van jelen veszélyt növelő és veszélyt csökkentő tényezőként, ráadásul a villamos berendezés részét képező és az épületet behálózó vezetékrendszer egymástól távoli pontokon olyan, egyidejű és azonnali meghibásodásokat okozhat, amelyek befolyásolják a menekülés és a mentés lehetőségét. Mindez megnehezíti az épületek tűzvédelmének átgondolt, koncepciózus kialakítását – a novemberben megjelent Villamos vezetékrendszerek tűzvédelme c. szakkönyv éppen ehhez kíván segítséget nyújtani.

A villamos berendezés, mint kockázatok forrása

Közismert tény, hogy villamos berendezés okozhat tüzet. (A VL több számában is olvashattunk már ezzel kapcsolatos cikket.) Ebben az értelemben egyértelmű, hogy tűzvédelmi szempontból kockázati tényezőnek kell tekintenünk. Sokkal nehezebb azonban számszerűsíteni, hogy ez a kockázat mekkora, és hogy a kockázat szempontjából az épületek villamos berendezéseinek mely része tekinthető a legveszélyesebbnek. A kockázatok felmérését leginkább statisztikai adatok tennék lehetővé – sajnos, a rendelkezésünkre álló statisztikák (ld. 1. és 2. ábra) pontossága és részletessége nagyon változó, ezért ezek alapján csak óvatos megállapításokat fogalmazhatunk meg. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a villamossági eredetű tüzek az összes tűzeseteknek mintegy 20%-át adják, és ezzel a tüzet előidéző okok között az előkelő 2. helyet foglalják el a „nyílt láng használata” mögött.

Az adatok azt is mutatják, hogy a villamos berendezésen belül a tűz leggyakrabban a vezetékrendszerben keletkezik (ehhez tartozónak tekintve a vezetékek kötési-toldási helyeit is). Ezt az első pillantásra meglepő tényt magyarázhatja, hogy a vezetékrendszer összeszerelése az építkezés/kivitelezés helyszínén történik, és ebből fakadóan a vezetékrendszerben sokkal nagyobb a kivitelezési hibák előfordulási valószínűsége, mint a villamos berendezés többi, „termékszerű” részében (pl. a fogyasztókészülékekben, vagy az elosztókban.) Hozzájárul ehhez, hogy a vezetékrendszerek állapotának ellenőrzése, a karbantartás/javítás elvégzése általában körülményesebb, mint a jól hozzáférhető részek esetében. A statisztikai adatok és ezek a megfontolások tehát azt jelzik, hogy a villamos vezetékrendszereknek kiemelt figyelmet kell szentelnünk tűzvédelmi szempontból.





Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a statisztikák a tüzek keletkezési okára koncentrálnak, és nem jelenik meg bennük, hogy a – bármely okból keletkezett – tűz következményeinek kialakulásában milyen szerepet játszott a villamos berendezés. Figyelembe véve, hogy a tűzesetek áldozatainak mintegy 95%-a füstmérgezés következtében veszíti életét, és hogy a villamos berendezés – különösen a vezetékrendszer – égése jelentős füstképződéssel jár, valószínűsíthetjük, hogy a villamos berendezés szerepe a tűzkárok kialakulásában nagyobb, mint amilyennek a statisztikák mutatják. Nem véletlen ezért, hogy a villamos berendezések tűzvédelméről szólva a villamos vezetékrendszerek megfelelő kivitelezésének, ellenőrzésének és karbantartásának fontosságát hangsúlyozzuk.

A villamos berendezés azonban nem csak mint kockázatnövelő tényező jelenik meg, hiszen egyes villamos fogyasztók és ezekhez kapcsolódó vezetékrendszerek a tűzvédelemi rendszerek részeként – az automatikus tűzjelzőtől a biztonsági világításon át a gépi hő- és füstelvezetés működtetéséig – a tüzek következményeinek enyhítésében is közreműködnek. Ez a szerep egyre fontosabb, mert egyrészt terjed az aktív – és működésükhöz általában villamos energiaellátást igénylő – tűzvédelmi rendszerek alkalmazása, másrészt mert a különböző villamos/épületgépészeti rendszerek és a tűzvédelmi rendszerek összehangolt működésének biztosítása jelentős részben ugyancsak villamos úton történik.
A villamos berendezés, illetve az ennek részét képező villamos vezetékrendszer tűzvédelemben betöltött szerepét éppen ezért komplex módon kell szemlélnünk.

Rések a falon

Megkérdezhetjük persze, hogy mi ebben az újdonság, hiszen szabványok és jogszabályok több helyen is megfogalmaznak az előbb említett körülményekből levezethető, a villamos berendezés kialakítására vonatkozó követelményeket. Ez kétségtelenül igaz. A jelenlegi helyzet problémáit azonban nem elsősorban az okozza, hogy hiányoznak a követelmények, hanem inkább az, hogy az egyes (szak)területekre vonatkozó követelmények teljesítése nem egymással összehangolt módon történik. Ahhoz, hogy egy épület tűzvédelmi szempontból megfelelő kialakítású legyen, az építészeti, épületgépészeti és egyéb szakterületen alkalmazott tűzvédelmi intézkedéseknek illeszkedniük kell egymáshoz: így például tűzálló kábelrendszert akkor lehet szakszerűen létesíteni, ha a rögzítéséhez megfelelő épületszerkezetek állnak rendelkezésre. Mivel az épületszerkezetek kiválasztásánál az építészek ezt a szempontot ritkán veszik figyelembe, a villamos kivitelező gyakran szembesül olyan helyzettel, amelyben már nem lehetséges korrekt műszaki megoldás alkalmazása. (Abban persze bizonyosak lehetünk, hogy a kivitelező „megoldja” ezt a helyzetet, hiszen a legnagyobb jóindulattal sem tud mást tenni…) Az így megvalósult tűzvédelmi rendszerek esetében kétséges, hogy tényleges vészhelyzetben valóban képesek lesznek-e feladatuk teljesítésére. Ráadásul az ilyen jellegű hibák működési próbával nem deríthetőek fel.

Természetesen előfordulnak hiányosságok, következetlenségek a tűzvédelem szabályrendszerében is. Erre példaként megemlíthetjük a menekülési útvonalak kialakítására vonatkozó követelményeket: miközben – érthetően – szigorú éghetőségi feltételeket szabunk a menekülési útvonalakat határoló épületszerkezetekre vonatkozóan (beleértve ebbe pl. a szőnyegpadló vagy a tapéta éghetőségét, füstfejlesztő-képességét is!), a villamos vezetékrendszerek elhelyezhetőségére vonatkozóan nincs megkötés. Márpedig a villamos vezetékrendszer esetében nemcsak az égésekor keletkező, jelentős nagyságú hővel és füsttel kell számolnunk, hanem azzal is, hogy – ellentétben pl. a tapétával – a villamos vezetékrendszer maga is lehet a tűz forrása. Hosszasan sorolhatnánk az említettekhez hasonló problémákat, melyek oda vezetnek, hogy a megvalósult tűzvédelmi intézkedések hatásossága – az intézkedésekre fordított jelentős költségek ellenére is – gyakran megkérdőjelezhető. A különböző intézkedések redundanciája, „túlbiztosítottsága” (pl. tűzálló kábelrendszer rögzítése nem tűzálló épületszerkezethez) valamennyit segít ezen, de ez egyrészt jelentős bizonytalansággal terhelt, másrészt ki van téve a rosszul értelmezett költségoptimalizálásnak (mert a redundanciát tévesen valamely intézkedés fölöslegességével azonosítják). Az is közös jellemzője az említett problémáknak, hogy megoldásuk csak a különböző szakágak közötti, a jelenleginél intenzívebb és mélyebb együttműködés keretében lehetséges, tehát nem tekinthető a villamos szakma „belügyének”.  

A könyv összeállításának szempontjai

A szakkönyv megírására az a tapasztalatom késztetett, hogy az előbbi problémák megoldása jellemzően nem a villamos tervezők és kivitelezők hanyagságán, negatív hozzáállásán múlik, hanem azon, hogy hiányzik az a szemléletmód, amely a villamos berendezés tűzvédelmét a tűzvédelem integráns részének tekintené, és hogy hiányoznak azok a kapcsolódási pontok, amelyek ezt az integrációt lehetővé tennék. A célom tehát az volt, hogy megkíséreljem ezeket a kapcsolódási pontokat feltárni, értelemszerűen nemcsak a villamos szakemberek, hanem más szakágak képviselői, mindenekelőtt az építészek és a tűzvédelmi tervezők előtt, lehetővé téve ezzel az egyes szakágak közötti kommunikációt. Meggyőződésem, hogy ezek a kapcsolódási pontok – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – a villamos vezetékrendszerek kialakítását legalább annyira érintik, mint a villamos berendezés más részeinek (pl. a tűzeseti lekapcsolások) kialakítását. Márpedig a vezetékrendszerekre indokolatlanul kevesebb figyelmet fordítunk, mint az általuk összekötött (pl. tűzvédelmi célú) fogyasztókészülékekre. Következésképp szükségét éreztem, hogy a villamos vezetékrendszerek tűzvédelmére koncentráljak, fenntartva természetesen, hogy a villamos berendezés tűzvédelme nem szűkíthető csupán erre a szegmensre.

Úgy vélem, hogy a tűzvédelemben fokozott jelentősége van a koncepcióalkotásnak, mert csak ennek eredménye lehet átgondolt, egymásra épülő és egymással összehangolt védelmi intézkedések alkalmazása. Ebben a szellemben törekedtem azoknak a potenciális veszélyeknek a bemutatására, amelyek szükségszerűen következnek a villamos vezetékrendszer anyagi és szerkezeti felépítéséből, és azoknak a védelmi intézkedéseknek, valamint az intézkedések feltételrendszerének az áttekintésére, amelyek alkalmasak a veszélyek csökkentésére.

Abban az értelemben „elméleti” szakkönyv született, hogy nem az aktuális jogszabályokban és szabványokban megfogalmazódó, a villamos vezetékrendszerre vonatkozó tűzvédelmi követelmények teljesítésének pontos és részletes gyakorlati módját tárom a szakemberek elé, hanem az intézkedési lehetőségeket, sokkal hangsúlyozva azt a feltételrendszert, amely az intézkedések szabályos alkalmazását lehetővé teszi – függetlenül attól, hogy az intézkedés alkalmazásának szükségessége jogszabályból vagy szabványból levezethető-e. Így lehetőségem volt rávilágítani olyan intézkedésekre is, amelyek jelenleg nem, vagy nem teljesen úgy képezik a szabályrendszer részét, ahogy én azt a könyvben leírtam. Másrészt az intézkedések végrehajtásához felhasználható termékek rövid bemutatásával is csak az volt a szándékom, hogy a szakemberek – különösen az építészek, és a tűzvédelmi tervezők – fogalmat alkothassanak a gyakorlatban alkalmazható műszaki megoldások korlátairól, amelyek figyelembevétele nélkül a védelmi intézkedések szabályos megvalósításának lehetősége már a tervezés stádiumában köddé foszlik. Azt gondolom azonban, hogy ezek nélkül az elméleti alapok nélkül a védelmi intézkedések jelentős része nem egyéb pénzkidobásnál. Természetesen igyekeztem a leírtakat olyan táblázatokkal, számításokkal kiegészíteni, amelyek oldják az elméleti jelleget, és – remélhetőleg – a mindennapi tevékenység során is használhatóvá teszi a könyvet.

Tisztában vagyok azzal, hogy a könyvben leírtak sok tekintetben válthatnak ki szakmai vitát. A tűzvédelmi intézkedéseknek azok a részei, amelyek megjelennek a jelenlegi szabályozásban, véleményem szerint nem állnak össze egységes egésszé. Ez azért probléma, mert az építési tevékenység minden résztvevője azt feltételezi, hogy ha eleget tesz a rá vonatkozó követelményeknek, akkor végeredményben koherens tűzvédelmi rendszer születik. Szükségét éreztem tehát annak, hogy – a villamos vezetékrendszerek témaköréhez kapcsolódó – olyan elveket fogalmazzak meg, amelyek véleményem szerint lehetővé teszik egységes tűzvédelmi koncepció felállítását és megvalósítását. Tekintve, hogy e területre vonatkozó részletes koncepcióalkotásra az általam hozzáférhető szakirodalomban nem találtam példát, jobb híján saját gondolataimat osztom meg a szakemberekkel. Már csak ezért is elképzelhetőnek tartom, hogy megállapításaim kisebb-nagyobb része korrekcióra szorul majd. Úgy vélem azonban, hogy ha csak annyit sikerül elérnem, hogy a tűzvédelemben érintett szakágak között vita – mint a párbeszéd egy lehetséges, pozitív értelemben vett formája – alakuljon ki, akkor nem volt hiábavaló a könyv megírása.

A könyv az OBO Bettermann Kft.-től, az info@obo.hu e-mail címen igényelhető.

A túlfeszültség-védelem kialakításának új szemlélete II.

2013. március 16. |  2748

A sorozatunk első részében áttekintettük a villámvédelmi szabvány követelményeinek megfelelő túlfeszültség-védelem létesítésének nehézségeit. A második rész egy olyan új módszert körvonalaz, amely segíthet a feltárt problémák megoldásában, különösen abban az esetben, amikor a védelem létesítésének a célja a gazdasági veszteségek csökkentése.

A túlfeszültség-védelem kialakításának új szemlélete I.

2013. február 13. |  5054

Azt gondolhatnánk, hogy az MSZ IEC 1312-1 megjelenése óta eltelt bő tizenöt év elégséges volt ahhoz, hogy a túlfeszültség-védelem kialakításának elve és gyakorlata masszív alapokra kerüljön. A jelenlegi helyzetről ez aligha jelenthető ki, ezért két cikkben áttekintjük a védelem létesítésének problémáit, majd pedig bemutatunk egy új módszert, amely segítheti ezek megoldását.

Villámvédelmi kockázatelemzés: Övezet vagy villámvédelmi zóna?

2012. július 1. |  10 250

Már 2006-ban, megjelenésekor sejthető volt, hogy az MSZ EN 62305 szabványsorozat alkalmazása nem lesz egyszerű. Most, több mint hat évvel a megjelenést követően a mindennapi gyakorlat részévé kezd válni az „új” szabvány, felszínre vetve számos kérdést. E kérdések egyike az övezetek és a villámvédelmi zónák kapcsolatára vonatkozik, mely fogalmak keverése komoly félreértésekhez vezet.

Új fogalmak a villámvédelmi szabványban
Az új villámvédelmi szabvány értelmében a villámvédelmi intézkedések szükségességét és fokozatát villámvédelmi kockázatelemzéssel kell meghatározni. A kockázatelemzés e célja megegyezik ugyan az MSZ 274 szabványsorozat 2. lapjában leírt besoroláséval, de logikája teljesen eltér attól. Az új módszer jóval összetettebb elődjénél, és miközben az eddig használt fogalmak egy részét változatlan vagy megváltozott jelentéssel megtartja, számos újat is bevezet. Ezek közül az egyik legfontosabb az övezet fogalma, melynek helyes értelmezése nélkülözhetetlen a szakszerű kockázatelemzés elvégzéséhez. Sajnos azonban a szabvány a fogalmakat nem mindig a szükséges mélységgel és pontossággal írja le, táptalajt biztosítva a rossz gyakorlat kialakulásához.


Az övezet fogalma és kijelölésének szempontja
A szabvány definíciója szerint az övezet „az építmény azonos jellemzőkkel leírható része, ahol a kockázati összetevő meghatározásához csak egyféle paraméterkészletet kell figyelembe venni”. Ez a meghatározás azt sejteti, hogy a nagyobb, különböző jellegű helyiségeket tartalmazó építményeket mindenképp több övezetre kell bontani.

Ennek az értelmezésnek több helyen is ellentmond a szabvány, mindenekelőtt az az MSZ EN 62305-2 6.7. és 6.8. pontjában deklarált szándék, hogy az övezetre bontás célja a védelmi intézkedések optimalizálása (többnyire a költségcsökkentés szempontjából). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az övezetek-re bontás nem szükségszerű, csupán lehetőség, és az építmények nagy részénél el lehet tőle tekinteni. (Ezt a kijelentést annyival kell finomítanunk, hogy az emberi élet elvesztésére vonatkozó R1 kockázat számításakor jellemzően legalább két – egy külső és egy belső – övezetet kell kijelölni, de ez érdemben nem változtat a kijelentésen.) Azonban akár szükségszerűnek, akár lehetőségnek tekintjük az övezetre bontást, tisztában kell lennünk annak szabályaival.

Ez nem egyszerű feladat, tekintve, hogy a kockázatelemzést ismertető, nagyjából 100 oldal terjedelmű MSZ EN 62305-2 mindössze fél oldalt szentel e témának, lényegében beérve azoknak a jellemzőknek felsorolásával, amelyek alapján az övezetre bontás megtörténhet:

A villámvédelem szükségességéről

2012. június 1. |  15 078
1

A villámvédelem évek óta visszatérő téma, amely érthető módon a zivataros időszak közeledtével váltja ki az érdeklődés növekedését. Így nyár elején talán még nem késő áttekinteni néhány olyan szempontot, amely segíthet eldönteni azt a kérdést, hogy érdemes-e villámvédelmet kialakítani.

Kárstatisztikák
A villámok által Magyarországon okozott károkról kevés statisztikai adat áll rendelkezésre. Ezek közül érdemes kiemelni az 1. ábrán bemutatott, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) által a tavaly júliusi viharkárokról (tehát mindössze egyetlen, igaz, a szokásosnál viharosabb hónapról) közölt adatsort. A statisztika világosan mutatja, hogy a villám- és túlfeszültség-kár mind a káresetek számát, mind pedig azok összegét tekintve az összes kár mintegy negyedét adta, és így az „egyéb viharkár” kategóriát leszámítva a leggyakoribb kártípusnak tekinthető. (Bár ezek az adatok részletekbe menő elemzést nem tesznek lehetővé, elgondolkodtató a közvetlen villámcsapás által okozott károk száma és összege, amely közel megegyezik a túlfeszültség-károkéval.

a villámvédelem létesítésének kötelezettsége
Egyes jogszabályok az alapvető társadalmi értékek (emberélet, kulturális javak, ellátásbiztonság stb.) védelme érdekében olyan alapvető műszaki-biztonsági előírásokat tartalmaznak, amelyek alkalmazása kötelező. Villámvédelem szempontjából legfontosabb jogforrásként a jelenleg hatályos, a 28/2011. BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzatot kell megemlíteni, amely az új építményeket három csoportba sorolja:

■ Azon építmények, amelyekre nem szükséges villámvédelmet létesíteni (jellemzően ide tartoznak a családi házak).
■ Az építmények, amelyekre legalább a jogszabályban megadott fokozatú villámvédelmet kell létesíteni (ide tartoznak pl. a robbanásveszélyes építmények, ld. még táblázat).
■ Az előbb említett csoportok egyikébe sem tartozó építmények, amelyekre a villámvédelem létesítésének szükségességét az MSZ EN 62305 szerinti szabványos kockázatelemzéssel kell meghatározni.

A jogszabály azonban nem tartalmazza a villámvédelmi intézkedések konkrét módját, azokat – összhangban a jogszabály előírásaival – az MSZ EN 62305 ismerteti.

 

Védelmi szint
A létesítmény jellege Villámhárító osztálya (LPS) Koordinált túlfeszültség-védelem osztálya (LPMS)
Oktatási rendeltetésű épületek III III-IV
Mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló épületek, egészségügyi rendeltetésű épületek, kényszertartózkodásra szolgáló épületek III III-IV
Nagyforgalmú vagy tömegtartózkodásra szolgáló épületek, létesítmények IV III-IV
Szállodák, kollégiumi épületek III III-IV
(50 fő befogadóképesség felett)
„A”-„B” tűzveszélyességi osztályú épületek, létesítmények II II


Ugyanis a villámok károkozási módjából következően
a közvetlen villámcsapások által okozott káresemények számának lényegesen kisebbnek kellene lennie, mint a túlfeszültség-károkénak. Figyelembe kell azonban venni a kiépített védelem hatását, márpedig a túlfeszültség-védelem egyre gyakrabban alkalmazott védelmi intézkedés, ami valószínűleg jelentősen redukálja a túlfeszültség-károk bekövetkezésének kockázatát, és a statisztikán ez látszódhat. Az adatok alapján mindenesetre célszerű a villámvédelmi rendszer – a „villámhárító” – kiépítését is megfontolni.) A villám- és túlfeszültség-védelem igényének megalapozottságát más statisztikák is alátámasztják.

 

A Gesamtverband der Deutschen Versicher-ungswirtschaft (Német Biztosítók Szövetsége) statisztikája szerint (2. ábra) a napelemes rendszereket érő káresemények leggyakoribb azonosítható oka is a villámok hatására vezethető vissza, bár az ezek által okozott károk összege kisebb, mint a tűzkároké, illetve viharkároké. Jóllehet a statisztikai adatokat mindig körültekintéssel kell értékelni, talán nem nagy merészség azt a következtetést megfogalmazni, hogy a villám- és túlfeszültség-károk jelentős anyagi veszteségeket okozhatnak, ezért a védelem kiépítése mindig célszerű. Erre különösen azért kell felhívnunk a figyelmet, mert a szakemberek egy része lebeszéli a megbízót a védelem (különösen a villámvédelmi rendszer, a „villámhárító”) kiépítéséről, mondván, hogy azt jogszabály vagy szabvány (pl. családi házak esetében) nem teszi szükségessé.

Ez azonban súlyos tévedés.
A jogszabályok és a szabványok csak társadalmi értékek (pl. emberélet) védelme érdekében írja elő védelem kiépítését (lásd keretes írás), ezért abban, hogy egy adott építményre sem jogszabály, sem szabvány nem írja elő kötelezően villámvédelem létesítését, csak annyi tükröződik, hogy az esetleg bekövetkező veszteség társadalmi szempontból lényegtelen. Lehet, hogy meglepő, de az említett társadalmi szempontból például egy családi ház leégése nem minősül lényeges veszteségnek. Ha a családi ház tulajdonosa erről másképp vélekedik, akkor – egyéni anyagi javainak védelme érdekében – természetesen dönthet a védelem kiépítéséről, és a szakember tanácsa remélhetőleg segíti majd ebben.

A biztosítás általában csak a közvetlen anyagi károk egy részét téríti meg (pl. az amortizáció figyelembevételével), a járulékos károkra (amelyek pl. az épületgépészeti rendszerek vagy a számítástechnikai eszközök leállása miatt következhetnek be) nem terjed ki. Emiatt a kárstatisztikában szereplő összeg bizonyára kisebb, mint a ténylegesen bekövetkező károk összege.


Családi házak villámvédelme
Az előbb leírtak értelmében akkor is javasolt a családi házak villámvédelmi rendszeré-nek és túlfeszültség-védelmének kiépítése, ha ennek kötelezettsége sem jogszabály, sem szabvány alapján nem áll fenn. Bár ilyenkor villámvédelmi tervek készítésére sincs jogszabályi előírás, természetesen célszerű a tervek elkészíttetése, összhangban az MSZ EN 62305 követelményeivel.

Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, érdemes megemlíteni, hogy az MSZ EN 62305 szabvány lehetőséget biztosít a korábbiakhoz képest esztétikusabb, a környezetbe jobban illeszkedő villámvédelmi rendszer kialakítására, különösen, ha az az épület építésével egyidejűleg történik. Utólag elsősorban a földelőrendszer megfelelő kialakítása jelent gondot (jellemzően a meglévő térburkolatok miatt), ezért a villámvédelem követelményeit teljesítő földelőt – lehetőleg betonalap-földelőt – akkor is ésszerű kivitelezni, ha a villámvédelmi rendszer mégsem valósul meg.

Ez már csak azért is megfontolandó, mert a szakszerűen kivitelezett földelő nemcsak a később kiépített villámvédelmi rendszer részeként lehet hasznos, de nélkülözhetetlen része az áramütés elleni védelemnek és a túlfeszültség-védelemnek is. A túlfeszültség-védelem utólagos kiépítése kevesebb nehézséget okoz, már csak ezért sem véletlen, hogy gyakrabban alkalmazott védelmi intézkedés. Egyre többen ismerik fel annak szükségességét, hogy érzékeny elektronikus eszközeiket legalább a villám hatására fellépő túlfeszültség- impulzusok ellen védjék.

Márpedig ilyen eszköz szép számmal akad egy átlagos háztartásban; általában a számítástechnikai és szórakoztató elektronikai készülékeket szokás itt megemlíteni, pedig nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy az elektronikus vezérléssel rendelkező különböző épületgépészeti (kazán, klímaberendezés) és háztartási berendezések (mosó- és mosogatógép, hűtőgép stb.) is érzékenyek lehetnek a túlfeszültségre, és akkor még nem is említettük az egyre terjedő napelemes és napkollektoros rendszereket. Jóllehet, e berendezések villámcsapás hatására bekövetkező sérülése miatti veszteségeket a háztartási biztosítás fedezheti, de csak részben.

A biztosítás általában eleve csak a közvetlen anyagi károk egy részét téríti meg (pl. az amortizáció figyelembevételével), a járulékos károkra (amelyek pl. az épületgépészeti rendszerek vagy a számítástechnikai eszközök leállása miatt következhetnek be) nem terjed ki. Emiatt a kárstatisztikában szereplő összeg bizonyára kisebb, mint a ténylegesen bekövetkező károk összege. Mindezt figyelembe véve egyre többen döntenek saját érdekükben a túlfeszültség-védelem kiépítéséről, és remélhetőleg egyre többen ismerik fel a villámvédelmi rendszer kivitelezésének célszerűségét is.

 

Előszó egy szakkönyvhöz

2009. május 1. |  3147

Nagyon sokan érdeklődnek a nemrég megjelent villámvédelmi szakkönyvem iránt, ami természetesen örömmel tölt el. Gyakorta előfordul azonban, hogy amikor megtudja az érdeklődő, hogy a könyvhöz csak előadásaim jegyzeteként lehet hozzájutni, jobb esetben elveszti érdeklődését, rosszabb esetben neheztelésének is hangot ad. Szükségét érzem tehát annak, hogy a könyv ürügyén röviden írjak az új villámvédelmi szabványról és arról, hogy a szabvány követelményei milyen formában jelennek meg a könyvben, mert így talán elfogadhatóbb lesz az az álláspontom, hogy a könyv csak azok számára lehet hasznos, akik ismerik az MSZ EN 62305 alapvető sajátosságait.

Az MSZ EN 62305 szabvány szerkezete
Korábbi cikkeimben foglalkoztam már azzal, hogy az új villámvédelmi szabvány szerkezete merőben eltér az ismert (megszokott) létesítési szabványok szerkezetétől, pláne az MSZ 274-étől. Ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy nagy részének alkalmazása nem kötelező. Erre biztosan sokan felkapják a fejüket, mert hiszen a szabványok alkalmazása „nem kötelező”. Mit jelent ennek tudatában az, hogy a szabvány „nagy része nem kötelező”? A többi talán az? Kezdjük a szabvány sajátosságainak vizsgálatát ezzel.

A szabványok „kötelező” és „nem kötelező” (azaz tájékoztató) részeket egyaránt tartalmaznak, illetve tartalmazhatnak, ami tapasztalatom szerint nem köztudott. Ez nem jelenti, hogy a szabvány alkalmazása kötelező lenne, hiszen a kötelezettség valóban megszűnt, a szabványok alkalmazása önkéntes. (Bár ez az „önkéntesség” ritkán kerülhető meg – mindannyiunk szerencséjére.) Ha azonban egy szerződésben rögzítésre kerül, hogy a szerződés tárgyát képező munkát a vállalkozó valamely szabványnak megfelelően végzi, akkor a vállalkozóra nézve már kötelező a szabvány azon részeinek alkalmazása, amelyek „normatív” jelzettel jelentek meg, de még rá nézve sem kötelező az „informatív” részek alkalmazása.

A szabványok úgynevezett törzsdokumentuma (azaz a szabvány mellékletek, függelékek nélküli része) mindig normatív, az ehhez csatolt részek azonban egyaránt lehetnek normatívak vagy informatívak. Ez a felépítés már megjelent az MSZ 274-ben is (amelynek függeléke „informatív” volt), de nem volt zavaró, mert a törzsdokumentumok a függelék ismeretének hiányában is tökéletesen alkalmazhatók voltak. A 8 oldalnyi függelék a 32 oldalas törzsdokumentum mellett nem volt különösebben feltűnő. Ezzel szemben az MSZ EN 62305-öt forgatva hamar szembetűnik a tájékoztató részek jelentős aránya, különösen a 3. lapnál, amelyben a nagyjából 40 oldalnyi normatív részhez (amely a törzsdokumentumot, valamint az „A” és „B” mellékletet foglalja magába) 110 oldalnyi informatív melléklet tartozik! Mondhatnánk, nem különösebben izgat bennünket, hogy mi van a tájékoztató mellékletben, mert mi csak azt vesszük majd figyelembe, ami kötelező. Csakhogy téved az, aki – az MSZ 274-ből kiindulva – azt gondolja, hogy pusztán a normatív részek alapján könnyen elboldogul. Ennek szemléltetésére nézzünk néhány példát.

Tapasztalatok az előadó szemszögéből

2009. január 2. |  3260

Az Aqua Oktatási Stúdiónál azzal a céllal indult előadássorozat, hogy a villamos szakterületen dolgozó szakembereket a munkájukat érintő, naprakész információkkal láthassuk el. Ez különösen fontos olyan időkben, amikor a napi tevékenységet meghatározó szabályrendszer folyamatos változásban van, és különösen fontos olyan területeken, amelyek a biztonságtechnikai (tehát például az épület használatbavételét is befolyásoló) intézkedéseket érintik. Ennek megfelelően került kiválasztásra a tűzvédelem és a villámvédelem témaköre.

Az új villámvédelmi szabvány

2007. október 1. |  7112
1 4 (1)

Az új villámvédelmi szabvány II

2007. január 1. |  2552


Vezérfonál a szabvány megértéséhez
Amint azt előző cikkünkben már említettük, az 5. pont lényegében vázolja azt az elvi hatásmechanizmust, amely a villámok és a villámkárok, illetve az utóbbiak következtében előálló veszteségek között teremt kapcsolatot, és amelynek ismerete nélkülözhetetlen a szabvány további lapjainak értelmezéséhez, alkalmazásához.

Ne számítsunk bonyolult összefüggésekre: a lényeg a tapasztalható jelenségek leírásának szintjén kerül tárgyalásra. A leírás egyfajta vezérfonal, amely segítséget nyújt a szabvány, különösen a Kockázatelemzés megértéséhez.

A villámok épületekre gyakorolt hatása
A vezérfonál első elemeként a villámcsapások épületekre gyakorolt hatását taglalja a szabvány. Ez számos paraméter függvénye, melyek között az épületjellemzőket is megtaláljuk:
. szerkezet (fa, tégla, beton, vasalt beton, acélszerkezet),
. funkció (lakóház, iroda, mezőgazdasági épület, színház, szálloda, iskola, kórház, múzeum, templom, börtön, üzlet, bank, üzem, gyár, sportcsarnok),
. benn tartózkodók és tartalom (személyek és állatok, éghető vagy nem éghető anyagok jelenléte, elektromos és elektronikus rendszerek alacsony vagy magas lökőfeszültség-állósággal),
. csatlakozó szolgáltatások (elektromos hálózat, telefonhálózat, csővezetékek),
. meglévő, illetve tervezett védelmi intézkedések (intézkedések a fizikai károsodás vagy életveszély csökkentésére, intézkedések a belső rendszerek meghibásodásának elkerülésére),
. a veszély nagysága és jellege (nehezen kiüríthető épületek, vagy olyan épületek, ahol pánikkal kell számolni, környezetüket veszélyeztető létesítmények.

Ezek a jellemzők a szabvány második lapjában kifejtve (számszerűsítve) jelennek majd meg, mint kockázatot befolyásoló tényezők.

A villám által okozott károk és veszteségek
A vezérfonál második eleme a villámcsapások, az ezek által okozott kár- és veszteségtípusok logikai összerendezése. A károk és veszteségek forrásai (source) olyan villámcsapások, amelyek lecsapási pontja a védendő épülethez viszonyítva négyféle lehet:
. S1 - Épületet érő közvetlen villám,
. S2 - Épület közelében lecsapó villám,
. S3 - Épülethez csatlakozó szolgáltatást érő villám,
. S4 - Épülethez csatlakozó szolgáltatás közelében lecsapó villám.
(Amint azt az előző cikk végén megjegyeztük, a épületek [építmények] és a szolgáltatások villámvédelmét a szabvány különválasztja. Itt azonban eltekintünk a különbségektől, és csupán az épületekre koncentrálunk. A szabvány bemutatásának szempontjából ez az egyszerűsítés megengedhető.)

A lecsapó villámok által okozott károkat (damage) három csoportba sorolja a szabvány, függetlenül a villámok és a védendő épület kölcsönös helyzetétől:
. D1 - Emberek és állatok érintési- és lépésfeszültség által bekövetkező sérülése,
. D2 - Fizikai károsodások (tűz, robbanás, mechanikai sérülés, vegyianyagok kiszabadulása) a villámáramok hatására,
. D3 - Belső rendszerek meghibásodása a villám által keltett elektromágneses impulzus hatására.

A károk közvetve és közvetlenül is veszteségekhez (loss) vezetnek, amelyeknek négy típusát különbözteti meg a szabvány:
. L1 - Emberi élet elvesztése,
. L2 - Közszolgáltatás elvesztése,
. L3 - Kulturális örökség elvesztése,
. L4 - Gazdasági érték elvesztése (épület és tartalma, szolgáltatás és tevékenység megszűnése).

Egy-egy villámcsapás persze nem vezet szükségszerűen a felsorolt veszteségek bármelyikéhez is. A károk és veszteségek bekövetkezése csak valamilyen valószínűséggel jellemezhető, amely függvénye a villámjelenségek statisztikus előfordulásának, fizikai paramétereinek. A valószínűséget a védendő épületek jellemzői is (méret, szerkezeti kialakítás, funkció stb.) befolyásolják. A veszteség forrása (pl. épület közelében lecsapó villám) és a veszteség (pl. emberi élet elvesztése) közötti kapcsolat, amely a veszteség kockázatát meghatározza majd, részleteiben tehát számos tényezőtől függ. Ezeket a tényezőket a szabvány második lapja, az MSZ EN 62305-2 a kockázatértékelés bemenő adataiként majd felsorolja, részletes tanulmányozásuk itt szükségtelen.

A mindennapi élet szempontjából a veszteség és a veszteség bekövetkezésének kockázata értelemszerűen együtt veendő figyelembe. Ennek megfelelően a szabvány bevezeti az előbb említett veszteségtípusokhoz kapcsolódó kockázatok (risk) alábbi típusait is:
. R1 - Emberi élet elvesztésének kockázata,
. R2 - Közszolgáltatás elvesztésének kockázata,
. R3 - Kulturális örökség elvesztésének kockázata,
. R4 - Gazdasági érték elvesztésének kockázata.

A villámvédelem szükségessége és gazdasági célszerűsége
A bevezetőben említett vezérfonál harmadik eleme az alkalmazást érinti. A szabvány úgy fogalmaz, hogy a védendő épület villámvédelmének szükségességét annak figyelembevételével kell értékelni, hogy csökkentsük az L1, L2 és L3 közösségi értékek (social values) elvesztésének esélyét. Ez a megközelítés magyarázatra aligha szorul, annál is inkább, mivel az MSZ 274-2-ben a "Rendeltetés szerinti besorolás" e szempontrendszert tartalmazza.

Ez az értékelés azonban csak a villámvédelem kialakításának szükségszerűségére utal majd, figyelmen kívül hagyja a gazdaságosság kérdését. Az L4 kategória, azaz a gazdasági érték elvesztése az előbbieken túlmenően más megfontolásokat is lehetővé tesz: a villámvédelem tisztán gazdasági érdek is lehet, amennyiben kialakítása gazdaságos. A villámvédelem szükségességét, illetve gazdasági célszerűségét ezzel összhangban két különböző metódus alapján kell meghatározni.

. A villámvédelem kialakítása abban az esetben szükséges, ha az R1, R2 és R3 kockázatok értéke nagyobb, mint a kategóriára megadott elfogadható kockázat (tolerable risk).

Veszteség típusa RT (1/év)

Emberi élet elvesztése, vagy tartós egészségkárosodás 10-5

Közszolgáltatás elvesztése 10-3

Kulturális örökség elvesztése 10-3

A kockázat meghatározásának módját a szabvány 2. lapja közli.

. A villámvédelem kialakítása abban az esetben célszerű (gazdaságos), ha a villámvédelem kialakításának költsége (CPM), a villámvédelem megléte ellenére bekövetkező becsült veszteség (CRL), valamint a villámvédelem nélkül bekövetkező becsült veszteség (CL) az alábbi összefüggésben van: CPM+ CRL<CL. A vonatkozó számításokat ez esetre is a 2. lap közli.

Védelmi intézkedések
A védelmi intézkedések rövid felsorolása a gondolati vezérfonál utolsó elemét adja. A 7. pontban leírt és a 8.-ban kissé bővebben kifejtett védelmi intézkedések (protection measures) célja a D1, D2 és D3 kártípusok kockázatának csökkentése.

Ebből eredően az alábbi elvi megoldások kínálkoznak.
. Érintési- és lépésfeszültség által bekövetkező sérülések kockázatának csökkentésére:
- érinthető vezetőképes részek megfelelő szigetelése,
- potenciálkiegyenlítés,
- fizikai korlátozások és figyelmeztető feliratok.

. fizikai károsodások kockázatának csökkentésére:
- villámhárító (Lightning protection system - LPS), illetve árnyékolás, (az előbbi épületek, az utóbbi szolgáltatások esetén),
- belső rendszerek meghibásodása kockázatának csökkentésére,
- elektromágneses villámimpulzus (LEMP) elleni védelem (épületek esetén),
- túlfeszültség-levezetők (SPD-k) telepítése a vezetékek különböző pontjain és végein,
- kábelek mágneses árnyékolása.

A megoldási lehetőségek részletes kifejtése az MSZ EN 62305 többi lapján történik. A kínálkozó lehetőségek közül az egyes kártípusok kockázatának csökkentésére leginkább alkalmas védelmi intézkedések kiválasztását a szabvány a tervező és a tulajdonos közös feladataként határozza meg, mégpedig műszaki és gazdasági szempontok alapján.

Összefoglalás
A leírtak alapján az MSZ EN 62305 szabványsor első lapjának szerepe a következőkben foglalható össze.

. Ismerteti a legfontosabb alapfogalmakat.
. Olyan adatokat és szempontokat közöl mellékleteiben, amelyekre a szabványsor további lapjai ugyan nem feltétlenül hivatkoznak, de amelyek kapcsolatot teremtenek más villámvédelmi vonatkozású szabványokkal, illetve segítik a tervezést és kivitelezést.
. Bevezeti a szabvány további lapjait, vezérfonalat ad a szabvány felépítésének, működésének megértéséhez.

Cikksorozatunkat a szabvány második lapjának, a kockázatelemzésnek a bemutatásával folytatjuk.

 

Kruppa Attila

Hogyan védekezzünk a villámok ellen?

III. rész

2002. december 1. |  5933
1 5 (1)

TŰZVÉDELEM

2003. december 1. |  2273

Túlfeszültség védelem

2003. április 1. |  2778
1 5 (1)

Kruppa Attila

Hogyan védekezzünk a villámok ellen?

II. rész

2002. november 1. |  2928
1 5 (1)

Az előző cikkben rávilágítottunk arra, hogy a villámhárító csak a villámok elsődleges (hő- és mechanikai) hatásától óv meg bennünket, a másodlagostól - amely túlfeszültség formájában jelenik meg az elektromos hálózaton - nem véd. A másodlagos villámvédelem eszközei a túlfeszültség-levezetők, amelyeket ebben a részben ismerhetünk meg közelebbről. Előtte azonban vizsgáljuk meg, hogy mit is értünk „túlfeszültség” alatt, és miért kell a túlfeszültségek ellen védekezni.

Kruppa Attila

Hogyan védekezzünk a villámok ellen?

I. rész

2002. október 1. |  4828
1

Mire jó a villámhárító? A kérdés talán nem annyira ostoba, mint amilyennek első olvasásra tűnik. Egy dologra ugyanis biztosan nem: villámok „hárítására”!