Villanyszerelők Lapja

Villanyszerelők Lapja 2011. november

Kisfeszültségű elosztó berendezések

2011. november 18. | Háncs László |  19 032
1

Fázisjavítás

2011. november 18. | Polgár Viktor |  7599
1

A technika szakadatlan fejlődése miatt a mindennapi életben állandó szakmai kihívással szembesülnek mindazon szakemberek, akik fejlesztéssel, tervezéssel, üzemeltetéssel, gyártással foglalkoznak. Így van ez a villamos iparban is, és azok a kollégák, akik a villamos energia előállításával, továbbításával vagy szolgáltatásával foglalkoznak, naponta találkoznak olyan problémákkal, melyek tegnap még nem léteztek, de ma már megkeseríthetik mindannyiunk életét.

Fűtésszabályzás vezetékes épületautomatizálási rendszerrel

2011. november 18. | Porempovics József |  4513

Az előző lapszámban a hagyományos termosztátokkal vezérelt rádió- frekvenciás (RF) fűtésszabályozásról volt szó. A hagyományostól kicsit eltérő, bővebb lehetőségeket kínál fűtésszabályozásra a vezetékes, komplex épületautomatizálási rendszer, ami jelen cikk témája. A 7-8. lapszámban, a redőnyvezérlések kapcsán röviden bemutatásra került egy tipikus „buszos” rendszer felépítése és működése, ezért itt ezzel nem foglalkozunk, ismertnek tekintjük. Fontos kiemelni azok számára, akik még nem ismerik az ilyen rendszereket, hogy a fűtésszabályozás (vagy hűtés) csak egy funkció a sok közül, amire megoldást kínál egy épületautomatizálási rendszer (lásd az említett lapszámban!). Az épületautomatizálási rendszerek funkcionális egységei, moduljai között minden szükséges hardvereszköz megtalálható, ami a fűtés/hűtés szabályozásához kell – a lényeg az, hogy a szükséges eszközök csatlakozzanak a kommunikációs buszra azért, hogy a központi egység fel tudja dolgozni az információkat. Természetesen a hardver nem sokat ér (nem intelligens önmagában), ha nem társul hozzá egy jól kezelhető, ún. felhasználóbarát szoftver. Tehát nézzük sorban a rendszerelemeket, először is a hardvert. A fűtésszabályozáshoz hőmérsékletérzékelő, szabályozó és beavatkozó szükséges – látható, hogy a három közül a szabályozás lesz a szoftver feladata, a többit valamilyen „vas” fogja megoldani.

Digitális mágneses indukciós világítás rendszerek

2011. november 18. | Nagy Zoltán |  10 176
1

Targonca a jégen

2011. november 18. | Mattiassich Péter igazságügyi munkavédelmi szakértő |  4487

1-fázisú, 16 A-es kismegszakítók áttekintő táblázata

2011. november 18. | netadmin |  10 323
1

1-fázisú, 16 A-es, C karakterisztikájú, 6 kA zárlati szilárdságú kismegszakítók áttekintő táblázata EN/IEC 60898 szabvány szerint, lakossági felhasználásra. A táblázatra kattintva, billentyűzete jobbra-balra gombjaival tudja előgörgetni a nem látszó információkat.   Gyártó ABB ABB Eaton Magyarországi forgalmazó ABB Mérnöki, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ABB Mérnöki, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Eaton Industries kft. Típus pontos megnevezése Kismegszakító, Icn=6k A, 1P, C karakterisztika, In=16 A Kismegszakító, Icn=6 kA, 1P+N, C karakterisztika, In=16 A CLS6-C16-DE Származási ország Németország Németország Ausztria Típusvizsgálatot végző labor megnevezése/jegyzőkönyv száma n.a. n.a. na. Névleges feszültség AC/DC (V) 230 AC/72 DC 230 AC/60 DC AC:230/400, DC: 48/pólus Zárlati szilárdság EN/IEC 60898 szerint (ha van: EN/IEC 60947 szerint) IEC/EN 60898: Icn = 6 kA, IEC/EN 60947: Icu = 10 kA; Ics = 6 kA IEC/EN 60898: Icn = 6 kA, IEC/EN 60947: Icu = 10 kA; Ics = 6 kA 6 kA Veszteségi teljesítmény névleges áramon (W) 1,8 3,6 2 Visszajelzés az érintkezők valós helyzetéről (igen/nem) igen igen igen Mechanikus élettartam (kj=ki-, bekapcsolás) 20000 20000 8000 Leválasztóképesség, nyitott főérintkezők között (kV) 2 2,5 n.a. Szelektivitási osztály (1, 2, 3) 3 3 3 Üzemi hőmérséklet tartomány (C) -25 - 55 -25 - 55 -25 - 60 Csatlakozó csavarok maximális meghúzási nyomatéka (Nm) 2,8 1,2 2,4 A sorozat további elérhető póluszámai (pl. 3p, 1p+N stb.) 1P+N, 2P, 3P, 3P+N, 4P n.a. 2, 1+N, 3, 3+N, 4 A sorozat névleges áramtartománya (-tól -ig) 0,5-63 A 2-40 A 2-63 A A gyártó kínálatában van-e 10 kA-s zárlti szilárdságú kismegszakító sorozat (igen/nem) igen igen igen Segédérintkező felszerelésének lehetősége (igen/nem) igen igen igen Munkaáramú kioldó felszerelésének lehetősége (igen/nem) igen igen igen Bekötési lehetőségek vezeték bekötési lehetőség alul (igen/nem) igen igen igen + fésüssín bekötési lehetőség alul (igen/nem) igen igen igen vezeték bekötési lehetőség felül (igen/nem) igen igen igen + fésüssín bekötési lehetőség felül (igen/nem) igen igen igen A fésűssínnel bekötött sorból 1db külön kivehető (igen/nem) igen igen igen Nettó listaár 878 4568 858 Csatlakozó csavarok maximális meghúzási nyomatéka (Nm) 1 modul (17,5 mm) szélesség 1 modul (17,5 mm) szélesség n.a.

A kismegszakítókról

2011. november 21. | Zollai András |  5930
1 5 (1)

A kismegszakító a rövidzárlat és a túlterhelés elhárítására szolgáló alapvető védelmi készülék. A védelmi készülék megkülönböztetett, szakszerű viszonyulást és bánásmódot igényel! E készülékek beépítésre kerülnek a legkisebb lakáselosztóktól a legnagyobb főelosztókig, mint az alacsonyabb áramszintű leágazások tipikus építőelemei. A kismegszakító behatárolja a védelmi és elosztó berendezés megbízhatóságát, ezzel a védett létesítményt használó cég vagy család élet- és vagyonbiztonságát. A villamos elosztók készülékeinek kiválasztása elsősorban – a jelenlegi gyakorlatnál nagyobb mértékben – a kivitelezők, a villanyszerelő iparosok feladata és felelőssége! Az áttekintő táblázat ezt a döntést hivatott megkönnyíteni!

EU-OSHA kampány eredményei - Karbantartási munkák, villamos balesetek

2011. november 21. | Ilonka Mária |  3368

A karbantartással kapcsolatos veszélyekre és kockázatokra tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2010-2011-re európai kampányt hirdetett a biztonságos karbantartás felté- teleinek teljesülése érdekében. Az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőség (OMMF) munkavédelmi felügyelőségei a kampányhoz kapcsolódva 2010. október 27. és 2011. augusztus 31. között vizsgálták a karbantartási folyamatok egészséget nem veszélyeztető és biztonságos feltételeinek teljesülését. A karbantartási munkavégzéssel kapcsolatos veszélyekre és kockázatokra tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség a 2010-2011. évben „Egészséges munkahelyek, Európai Kampány a Biztonságos Karbantartásról” elnevezéssel kampányt hirdetett a karbantartási munkákkal összefüggő balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében. A 30 országra kiterjedő kampány keretei között Magyarországon a munkavállalókat, munkáltatókat, szakmai szervezeteket célzó felmérést – a karbantartással kapcsolatos kockázatokat és a karbantartás biztonságos elvégzésének szükségességét hangsúlyozó tájékoztató programok mellett – rendelt el az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2010-2011-es kampányának lényegét adó karbantartási tevékenységeknek alapvetően két típusát, a megelőző és a helyreállító karbantartást vizsgálták. Részben a vállalkozások romló gazdasági helyzete miatt egyre inkább jellemző a helyreállító karbantartás, vagyis a gépek, eszközök működőképességének megőrzésére tett lépések, a biztonsági szempontok figyelembevétele nélkül. Rosszabb esetben ezek a műveletek el is maradnak, így csupán a „rommá hajtás” veszélyes és nem is túl gazdaságos megoldásával találkoztak a felügyelők. Az OMMF 178 munkavédelmi felügyelője 4563, karbantartási tevékenységet végző munkavállaló foglalkoztatásának biztonságát ellenőrizte, közülük 3241 dolgozónál állapítottak meg szabálytalan körülmények közötti foglalkoztatást. Az ellenőrzött 1173 munkáltatóval szemben mintegy 3000 határozat alapján, közel 10 ezer intézkedést hoztak a munkavédelmi felügyelők, melyek közül 1900 azonnali intézkedés volt (például munkavégzés megtiltása, eszköz használatának megtiltása), melyek 4300 munkavállalót érintettek. 11 esetben róttak ki a hatóságok munkavédelmi bírságot a vétkes vállalkozásokra, összesen 2,8 millió forint értékben. Szabálysértési bírság kiszabására 100 esetben került sor, melyek összesen 1,7 millió forintot tettek ki. A karbantartó munkák alapossága, szükségessége, ha úgy tetszik, gazdasági kényszere nagy hatással van a munkafolyamatok szervezettségére, biztonságára is. A speciális, komoly szaktudást igénylő gépeknél a munkáltatók a karbantartást arra szakosodott vállalkozókkal végeztették el. A tervszerűség itt meghatározó, mert hosszú előkészület után lehet csak a teljes gépparkot karbantartani, esetleg új géptípusra átszereltetni, átszervezni a tevékenységet. Mindazonáltal a felmérésekből kiderül az is, hogy a munkáltatók többségénél rendelkezésre állt a megfelelő szakképzettségű és számú munkavállaló a végrehajtani kívánt karbantartások elvégzéséhez. Karbantartási célvizsgálat határozatainak megoszlása Hiányos- ság megszün- tetését előíró Munka- védelmi bírság Foglalkoz- tatást megtiltó Felfüg- gesztő Szabály- sértési bírság Helyszíni bírság Szabály- sértési figyelmez- tetés Eljárási bírság Figyelem- felhívás 1 056 11 212 759 25 74 3 7 14 ■ Nem mindenki használt védőeszközt A karbantartással járó tevékenységet végző munkavállalók számára a tevékenységnek, illetve az őket érő káros hatásoknak megfelelő védelmet nyújtó egyéni védőeszközök nem voltak teljes körűen biztosítva – derült ki az ellenőrzéseken. A munkáltatók a munkavállalók 0,56 százalékának egyáltalán nem, 10,23 százalékuknak pedig nem mindegyik kockázati tényező ellen biztosították a megfelelő egyéni védőeszközt. A munkáltató által biztosított egyéni védőeszközt a karbantartási tevékenységet végző munkavállalók mintegy 3 százaléka nem viselte, amely általában a munkáltatói ellenőrzések elmulasztására vezethető vissza. Az ellenőrzés tapasztalatai rámutattak arra is, hogy javítani kell a kis- és középvállalkozások munkáltatóinak munkavédelmi ismereteit elsősorban azzal a céllal, hogy felismerjék a munkavédelmi helyzet javítására a megelőzésbe fektetett források gazdasági hasznosságát. Az országos célvizsgálat során a munkáltatók 88,63 százalékánál tapasztaltak valamilyen munkavédelmi szabálytalanságot. ESAW csoportosítások A karbantartáshoz köthető munkabalesetek az ESAW (European Statistics on Accident at Work, vagyis a Munkabalesetek európai statisztikája) módszertan alapján azok a munkabalesetek, melyek az ■ „összeállítás, előkészítés, telepítés, szerelés, szétszerelés, lebontás”, ■ „karbantartás, javítás, behangolás, beállítás”, ■ „munkaterületek, gépek tisztítása (gépi, kézi)”, ■ „gyártási folyamatok és eljárások, munkaterületek, szállítóeszközök, berendezések működésének ellenőrzése, megfigyelő eszközzel vagy anélkül” munkafolyamataiban következnek be. Ami a karbantartást illeti, 33,5 százalékuk nem készített megelőzési stratégiát a karbantartási folyamatokra, így azok tervszerű és időben történő elvégzésére lehetőség sem adódott. Az ellenőrzött munkáltatók 13 százaléka nem végezte el a munkahely, a munkaeszközök, a felszerelések és a berendezések rendszeres és folyamatos műszaki karbantartását, ami megnyugtató számnak is tűnhetne, ha nem olyan eszközökről lenne szó, amelyek összességében több ezer munkavállaló biztonságára, és nem utolsósorban termelőképességére volnának hatással. Egyes tevékenységek nem csupán közvetlen balesetveszéllyel, hanem a munkavállalók egészségének később jelentkező, ám hosszabb, akár élethosszig tartó megromlásával járhatnak. Ilyen például a vegyi anyagoknak való kitettség, amit az ellenőrzött munkáltatók 41 százalékánál tapasztaltak a felügyelők. De tartós károsodással járhat a magas zajszint is, ami 43 százalékuknál volt fellelhető a karbantartási tevékenységek vizsgálatakor. A karbantartási feladatok ellátására több módszert alkalmaznak a hazai munkáltatók, ugyanakkor az olyan, régebben hagyományosnak tekintett megoldások, mint például a nagyobb üzemek, intézmények TMK (tervszerű, megelőző karbantartó) egységei szinte teljesen eltűntek. Példák a szabálytalan hegesztőpajzs-használatra. Cikk első képe: Repedt, törött, lyukas hegesztőpajzs. Szerepüket a különféle ilyen jellegű szolgáltatást nyújtó külső vállalkozások, szervizszolgálatok végzik, de van, ahol csak a kieső megrendelések miatti kényszerleállások idejét szánják rá a saját kezűleg végzett karbantartási feladatokra. Az egyik napról a másikra élő vállalkozásoknál jellemző az, hogy a karbantartás–javítás területén csak „tűzoltást” végeznek, annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon ez a lényegesen drágább megoldás. A karbantartás szinte minden gép, készülék, műtárgy esetében szükséges a biztonságos, gazdaságos és környezetkímélő üzemeltetés miatt, amit jól mutat az ellenőrzések alkalmával vizsgált eszközök sokfélesége is. Ellenőriztek a felügyelők sűrített levegővel működtetett légkalapácsokat, fúrógépeket, hegesztő, forrasztó eszközöket, de felületkezelésre való csiszoló, polírozó, vagy oldószerrel, szemcseszórással működő eszközöket is. 2010-ben 3376 karbantartáshoz köthető, 3 napon túl gyógyuló munkabaleset jutott az OMMF tudomására, ami az összes bejelentett munkabaleset 17 százalékát tette ki. Ez az arány egy nemzetközi Eurostat összehasonlításban is pontosan 17% volt, vagyis ezen a téren nem történt változás. Összehasonlításul a halálos, karbantartási eredetű balesetek száma az uniós tagállamokban: ■ Belgium 11% ■ Bulgária 49% ■ Csehország 14% ■ Észtország 17% ■ Finnország 26% ■ Lengyelország 17% ■ Lettország 18% ■ Litvánia 21% ■ Magyarország 17% ■ Felkészítés az újraélesztésre Kálmán Lajostól, az OMMF villamos szakmai koordinátorától tudjuk, hogy tavaly összesen 29 karbantartáshoz köthető, nem halálos munkabaleset történt, ebből 3 esemény volt karbantartás közbeni áramütés. A karbantartáshoz köthető nem halálos baleseti sérülések külső okai között nem az áramütés vezet, hanem az esés egyik szintről a másikra, illetve az esésből eredő nekiütközés ugyanazon a szinten lévő munkaeszközhöz, anyaghoz. A munkáltatók 0,56 százalékánál egyáltalán nem volt védőeszköz, 10,2 százaléknál pedig nem minden kockázati tényezőre biztosítottak védőeszközt. Az egyéni védőeszközökkel dolgozó munkavállalók 3,15 százalékánál volt olyan jellegű tapasztalat, hogy a munkáltató biztosította a számukra ezeket az eszközöket, de azokat a munkavállalók mégsem használták. Amikor bekövetkezik az áramütés, nem biztos, hogy azonnali halálhoz vezet. Mint ismeretes, az áramütés szív- és légzésbénulást okozhat. A villanyszerelői képzés során elsősegélynyújtást is oktatnak a képzésben résztvevőknek. Ebben benne van az újraélesztés is. Ahol nagyfeszültségű távvezetéket szerelnek, ott a munkavédelmi oktatás kiterjed az életmentés gyakoroltatására is. Természetesen minden villanyszerelő számára alapvetőek ezek az ismeretek. A halálos munkabalesetek sérüléseinek külső oka között csupán a harmadik helyen van a villamos áramütés. Annak eldöntése, hogy a nagyfeszültségű vagy a kisfeszültségű hálózatok igényelnek-e több karbantartást, nem dönthető el egyértelműen. A nagyfeszültségű hálózatoknál a legfontosabb feladat a rendszeres megelőző karbantartás a szolgáltatás folyamatosságának biztosítása miatt. Ez a szolgáltató érdeke. Ezt szinte folyamatosan végzik, végeztetik a munkáltatók. A kisfeszültségű és azon belül is a 230 voltos hálózatoknál már más a helyzet. A szolgáltatók tulajdonában lévő 10/0,4 kV-os elosztó állomásokra és azok hálózataira alapvetően igaz a fenti megállapítás. A munkáltatók tulajdonában lévő kisfeszültségű betáplálást biztosító elosztó állomások karbantartására még fordítanak figyelmet a munkáltatók, de a munkaterületen belüli 400 és 230 voltos hálózatokra, elosztókra már nem. Ezek karbantartására az esetek többségében már csak akkor kerül sor, ha valamilyen meghibásodás történik. A hálózatszereléseknél előfordulhatnak balesetek: a védőeszköz hiánya problémát jelenthet, de az sem közömbös, hogy a villanyszerelő megfelelően ki van-e kötve, illetve rendelkezik-e áramütés megelőzésére szolgáló, megfelelő szerszámokkal. A feszültségmentesítést nem végzik el, nem ellenőrzik, és ha festik a távvezeték vasoszlopát, a festőt áramütés érheti. A szakember válaszaiból kiderült, hogy nem a nagyfeszültségű, hanem sokkal inkább a kisfeszültségű hálózatoknál, és azon belül is a 230 voltos hálózatoknál jelentkezik a legtöbb probléma. Ezeket a területeket sok esetben elhanyagolják, nem foglalkoznak velük. A karbantartást végző villanyszerelők a legtöbb esetben nem az adott cég alkalmazottai, megbízásos munkákat végeznek. Előfordul, hogy nem végzik el alaposan a karbantartást, és egy idő után az tapasztalható, hogy a cégek villamos hálózata kisebb hatásfokkal vagy rosszul működik. A villamos karbantartási munkát a munka megkezdése előtt meg kell tervezni. Ehhez nagy segítséget nyújt az MSZ 1585:2009-es szabvány, amelynek 7. pontja részletesen foglakozik a karbantartási eljárásokkal. Továbbá figyelembe kell venni az MSZ HD 60364-es szabványsorozat villamos karbantartási munkára vonatkozó lapjait, valamint a munkavégzés helyén található egyéb előírásokat, rajzokat. ■ Egy példa: a hegesztőpajzsok állapotáról A karbantartással összefüggő ellenőrzések során vizsgált hegesztőpajzsok döntő többsége megfelel az előírásoknak. A nem megfelelő hegesztőpajzsok állapota változó képet mutat, mert van olyan, amelyik lyukas, vagy a szélei töredezettek. Sajnos maguk a munkavállalók nem fordítanak figyelmet a hegesztőpajzs állapotára. Az esetek nagy részében a munkáltatónál van lehetőség ezek azonnali cseréjére, de a munkavállaló ezt nem teszi meg. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény alapján a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. Továbbá a munkáltató köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A hegesztőpajzsnak, mint egyéni védőeszköznek nincs kihordási ideje. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a védőeszköz nem tudja ellátni védelmi feladatát, azt ki kell cserélni. A vizsgálat akkor lett volna teljes körű, ha valamennyi villanyszerelő kisvállalkozót be tudták volna vonni az ellenőrzésekbe. A közel egy évig tartó ellenőrzés mégis rávilágított valamire: a munkavédelmi törvényeket mindenkinek be kell tartani, talán rá lehet ezáltal bírni a mun-káltatókat, hogy igenis költsenek a védő- eszközökre. Sokkal nagyobb kiadás a kar- bantartás közben keletkezett balesetek után kifizetni a kártérítés összegét, mint azokat megelőzni.

A napelemes (PV) rendszer biztonságáról

2011. november 21. | Juhos Viktor |  9080
1

Milyen olvadóbiztosító alkalmazható napelemes (PV) rendszerek túláram-védelmére? Szerencsére ma már a témával foglalkozó szakirodalom meglehetősen gazdagnak tekinthető a napelemes rendszerekhez kapcsolódó tanulmányokkal, cikkekkel. Foglalkoznak a tervezéssel, létesítéssel, inverterekkel, túlfeszültség-védelemmel, mindazonáltal nagyon kevés publikáció tárgyalja a túláram-védelem kérdéskörét. Talán kevesen tudják, de a napelemes rendszerek gyártói sokáig nem rendelkeztek kiforrott technológiával a napelemes (PV) rendszerek túláram-védelmére. Noha a napelemekkel kapcsolatos fejlesztések több évtizedre tekintenek vissza, egészen a legutóbbi időkig kellett várni a megfelelően hatékony válaszok, berendezések, eszközök kidolgozására a rendszer egyenáramú oldalán. Mit is kell pontosan védenünk? Magukat a napelemeket és az őket összekötő kábeleket a túlmelegedéstől, és ezáltal a potenciálisan fenyegetést jelentő tűztől. Napelemek esetében általában Tmax = 85 °C, míg a kábelek esetében Tmax = 90-100 °C. Köztudott, hogy a napelemtáblákat sorba összekötve ún. sztringeket alakítanak ki, majd ezeket a sztringeket párhuzamosan kapcsolva alakítják ki a napelem-rendszert. A veszélyforrást az a helyzet hordozza magában, amikor az egyik sztringben valamilyen hiba keletkezik (pl. rövidzár), és a többi rendszerelem erre rátáplál. Ilyenkor az adott sztringre tervezett névleges áram többszöröse is megjelenhet, ami túlmelegedéshez és adott esetben akár tűzhöz is vezethet. Fontos megjegyezni, hogy védelemre csak abban az esetben van szükség, ha a sztringek száma meghaladja a kettőt. A pozitív és a negatív ágba is kell védőbetétet helyezni. Hiba esetén az olvadóbetét leválasztja a hibás sztringet, és így a napelem-rendszer többi tagja zavartalanul tud továbbüzemelni. gPV gR ciklikus teszt - hőmérséklet és áram DC feszültség teszt DC feszültség teszt If = 1,45 x In If = 1,60xIn Inf=1,13 x In Inf=1,10x In ■ Hogyan tudunk a hiba ellen védekezni? A probléma vázlatosan a következőkben foglalható össze: a napelem egy áramgenerátorként is felfogható, azaz, ha rövidre is van zárva, akkor is alig nagyobb az árama, mint amikor terhelés alatt áll a rendszer. Ez azt eredményezi, hogy olyan védelmi megoldás kidolgozására van szükség, ami a névleges áramérték másfélszeresénél működésbe lép úgy, hogy a rendes, üzemszerű körülményeknél előforduló eseményekbe biztosan nem avatkozik be. Azaz meglehetősen szűk határok között, ám nagy megbízhatósággal végzi el védelmi tevékenységét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek az eszközök kültéren kerülnek elhelyezésre, ami azt jelenti, hogy igen nagy hőmérséklet-ingadozásnak vannak kitéve – télen-nyáron. Ezt a feladatot műszakilag igen nehezen lehet csak megoldani: gyakran félvezető-védelemre alkalmazott olvadóbetéteket alkalmaztak/-nak a napelemes rendszereknél is. Ez természetesen több a semminél, de sajnos számos esetben nem tudta a napelemeket és/vagy az egész létesítményt, házat megmenteni a tűztől. Nem szabad elfelejteni, hogy magas, 500-1000 V közötti egyenfeszültségről van szó, amit nem lehet csak úgy egyszerűen lekapcsolni, amíg süt a nap, és mivel nincs null-átmenet, az esetlegesen keletkező ív hosszú percekig képes fennmaradni, nem kis fejfájást okozva ezzel a tűzoltóknak. Tehát nem egyszerűen a műszaki installáció védelme a cél, hanem komolyabb sérülésekkel is fenyegető balesetek megelőzése a kívánalom.       A gyakorta alkalmazott, félvezetőt védő betétek valóban rendkívül gyorsak: arra szolgálnak, hogy félvezetőkkel ellátott áramkörökben (pl. vezérléseknél) a potenciális káreseménnyel fenyegető áramlökések előtt már leolvadjanak, azaz igen rövid idő alatt reagáljanak az áram paramétereinek megváltozására. A probléma ott keletkezik, hogy ezek az olvadóbetétek csupán a névleges áramérték minimum 1,6-szorosánál olvadnak le: ez azonban azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy ténylegesen nem alkalmasak a napelemes rendszerek védelmének ellátására, mivel rövidzár esetén nem alakul ki ekkora áram. Konkrétan fogalmazva arról van szó, hogy mire ezek a félvezetők védelmére kifejlesztett olvadóbetétek működésbe lépnének, addigra ténylegesen már le is égett az egész napelemes rendszer. Túláram esetén nagyon alattomosan, nagyon lassan melegszik a panel, a vezeték, és úgy keletkezik a tűz, hogy a nem szakszerűen kialakított védelem ebből nem „érzékel” semmit. Erre a problémára reflektál a 2010 szeptemberében megalkotott új szabvány, az IEC 60269 6. része (Supplementary requirements for fuse-links for the protection of solar photovoltaic energy systems). Ennek megfelelően a fentiekben körvonalazott célokra kizárólag gPV jelölésű olvadóbetétek alkalmazhatók. Ezek az olvadóbetétek a névleges áramerősség 1,13-szorosáig nem olvadhatnak le, 1,45-szörösénél pedig mindenképpen le kell olvadniuk. Fontos kiemelni azt is, hogy az olvadóbetétek megfelelő működésének reflektálnia kell a napelem-rendszerekben uralkodó, esetenként igen szélsőséges áramérték-ingadozásokra is. A napsütés intenzitásának függvényében előálló áramerősség-változásokat a vizsgálóintézetek a termékek ellenőrzésénél szimulálják: így például olyan vizsgálatokat végeznek el, amelyek keretében 3000 ciklusban 40%-os, 75%-os, illetve 100%-os áramértékeken tesztelik az eszközöket. Egy másik teszt során szimulálják a szélsőséges hőmérsékleteket, úgy, hogy -40 °C-ra lehűtik, majd 90 °C-ra felmelegítik a rendszert 50 alkalommal. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a gR jelzésű betétek ehhez hasonló környezeti hatások következében gyorsan tönkremennek és leolvadnak (1-2. ábra). A mellékelt táblázat összehasonlítja a szóban forgó két olvadóbetét-típust gPV gR ciklikus teszt – hőmérséklet és áram DC feszültség- DC feszültség- teszt teszt If = 1,45 x In If = 1,60xIn Inf=1,13 x In Inf=1,10x In ■ Hogyan válasszunk a napelem- védelemhez olvadóbetétet? 1. Az olvadóbetétre az legyen rávezetve, hogy „gPV”. 2. A termék valóban tudja a gPV-karakte- risztikát – ez természetesen bizalmi kérdés, tehát olyan gyártótól válasszunk, akiben megbízunk!

Örökzöld téma: energiatakarékosság VI. - Világítástechnika

2011. november 21. | Chiovini György |  6838

■ A mesterséges világítás szabályozása Az automatizált, a természetes fényt jól kihasználó mesterséges világítás megvalósítható vezérléssel és szabályozással. A szabályozás lényege a visszacsatolás. A szabályozott jellemzőt mérjük, a kapott értéket, mint ellenőrző jelet vetjük össze az alapjellel. Így avatkozunk be a szabályozott berendezés működésébe. A mesterséges világításnál a szabályozott jellemző a megvilágítás, amit a fényforrások fényáramának változtatásával akarunk a kívánt értéken (értéksávban) tartani (1. ábra).

Elektrotechnikai Múzeum

2011. november 21. | Antal Ildikó |  4256
1

Budapest belvárosában, a VII. kerületben található a magyar villamosenergia-ipar történetének jelentős állomásait feldolgozó Elektrotechnikai Múzeum. Noha a megtekinthető állandó és időszakos tárlatok évi több mint 12 000 érdeklődőt vonzanak, a bemutatott anyag gazdagsága és a rendszeresen szervezett interaktív programok jóval szélesebb körű érdeklődésre tarthatnának számot. Az épületet és a szakmai érdekességeket Antal Ildikó, az intézmény igazgatója mutatta be. A múzeumnak otthont adó, ma már ipari műemléknek számító épületet 1934-ben emelték, eredetileg 30/10 kV-os transzformátor-állomás elhelyezésére szolgált: az akkori Budapest Székesfőváros Elektromos Művei építtette. Építészei, Gerstenberger Ágost és Arvé Károly bauhaus stílusban tervezték meg a létesítményt. A zártsorú beépítésbe illeszkedő, kétemeletes, félnyeregtetős, vasbetonvázas épület „U” alaprajzzal épült. Az építészeti kivitelezést a Magyar Építő Rt. végezte. Az épületkomplexum hátsó részét már 1893-ban kialakították, és áramátalakítóként üzemelt: innen látták el egyenárammal a főváros meghatározó részeit. A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság Berzenczei utcai erőművében előállított 1800 V feszültségű, kétfázisú váltakozó áramot kisfeszültségű egyenárammá átalakító motorgenerátorokat helyezték itt el. Egy fennmaradt homlokzati rajz klaszszicizáló architektúrájú, aszimmetrikus bejáratú, magas, tört íves tetejű épületet mutat. Az áramátalakítót később egy ideig még a fogyasztásmérők hitelesítésére használták, ez a részleg a '80-as években szűnt meg végleg. A létesítményt fennállása során többször is átépítették: a '60-as évek végén szűnt itt meg a transzformátor-állomás, és ekkor az iparág dolgozóinak kezdeményezéseként született döntés arról, hogy itt helyezik el a szakmatörténet meghatározó tárgyi emlékeit. Ennek érdekében intenzív gyűjtési kampány indult, amit szakmailag a Magyar Elektrotechnikai Egyesület karolt fel. Az áté- pítésnél nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az épület eredeti díszítőelemeit, például a lépcsőház Zsolnay-csempéit vagy a korlátot változatlan formában őrizzék meg. Az akkori Budapesti Elektromos Művek biztosította a Kazinczy utcai 30/10 kV-os épületet a tárlat létrehozásához. 1975. június 8-án a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kezdeményezésére a Budapesti Elektromos Művek megalapította a mai múzeum jogelődjét, a Magyar Elektrotechnikai Gyűjteményt, amit 1982 márciusában az akkori művelődési miniszter múzeummá nyilvánított. A múzeum első igazgatója Király Árpád volt. 2006. június 1-jétől a múzeum, valamint az épületegyüttes állami, majd önkormányzati kezelésbe került, s a továbbiakban az Országos Műszaki Múzeum, 2009. január 1-jétől annak a Közlekedési Múzeummal történt egyesítése után pedig az újonnan alakult Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmúzeumaként folytatta tevékenységét. Az egykori kapcsolótermekből alakították ki a múzeum kiállítótermeit, amelyeket az elektrotechnika kiemelkedő magyar személyiségeiről neveztek el: Jedlik Ányosról, Bláthy Ottó Tituszról, Bródy Imréről, Déri Miksáról, Ganz Ábrahámról, Kandó Kálmánról, Mechwart Andrásról és Zipernowsky Károlyról. A nagyfeszültségű kapcsolók betoncelláiban hozták létre a kiállítási vitrineket. Az alállomás erősáramú kábelhálózatának, kapcsolóberendezésének, gyűjtősíneinek és szakaszoló kapcsolóinak egy részét eredeti állapotában sikerült megőrizni. A kapcsolótermek ajtajai tűzvédelmi okokból készültek fémből, ezek szintén megmaradtak. A múzeumot eredetileg az erősáramú elektrotechnika tárgykörében szervezték meg: ezen túlmenően azonban az évek folyamán ezt a tematikát folyamatosan bővítették, így a háztartási elektromos készülékek, a világítástechnika is önálló bemutatást nyertek. Kandó Kálmán emlékére önálló vasútvillamosítási tárlatot szerveztek: ma is megtekinthető a fázisváltós mozdony 18 tonnás aszinkron főmotorja, valamint a 12 tonnás fázisváltó is, de éppígy ki lehet emelni a forgógépeket prezentáló kiállítást vagy a nagy távolságú energiaátvitelt, illetve a környezetvédelmet érintő fejezeteket, továbbá a rendszerváltást megelőző, ausztriai határzárnál alkalmazott elektromos eszközök bemutatását is. Sajnálatos módon jelenleg nem látogatható az Európában egyedülálló fogyasztásmérő-történeti tárlat, ellenben újabban már megtekinthető az a tudománytörténeti kiállítás, ahol az elektrotechnika történetének néhány fontosabb állomásáról, az alapvető fizikai összefüggésekről tájékozódhatnak szemléletes módon a látogatók. Nagyon fontos, hogy a múzeum munkatársai nem pusztán a passzív információ-átadásra helyezik a hangsúlyt: a Jedlik-teremben rendszeresen kerül sor kísérleti bemutatókra, ahol a látogatók gyakorlati foglalkozás keretében sajátíthatnak el elektrotechnikai ismereteket, részben műtárgyakon, részben korszerű oktatási segédeszközök alkalmazásával. A múzeum munkatársai kihelyezett, speciális foglalkozásokon is népszerűsítik az elektromossággal kapcsolatos ismereteket, fejleményeket. Noha a tárlatokat bárki megtekintheti a nyitvatartási időben, célszerű tárlatvezetést is igényelni a kiállítási anyag elmélyült feldolgozásához. A fejlesztéseket jelenleg csak pályázati forrásokon keresztül lehet megvalósítani: kevesen tudják, hogy az Elektrotechnikai Múzeum jelenleg is rendelkezik utazó tárlattal, és ennek fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni az elkövetkező időszakban. A „Töltődj fel” mozgó kiállítás olyan múzeumokba is eljuthat, ahol jellemzően a technikatörténet iránt kevésbé fogékony érdeklődők is megfordulnak, így jelentősen nőhet a megszólított laikusok száma. Szintén szerepel a tervekben a jelenlegi Jedlik-program „mobilissé” tétele, azaz annak megvalósítása, hogy az interaktív foglalkozásokat iskolákban is meg lehessen valósítani. Jelenleg 9 alkalmazott dolgozik a múzeumban: a közszférát érintő leépítés következtében ez korlátozott létszámnak tekintendő, különösen annak tekintetében, hogy több nyugdíjas, illetve rövidített munkarendben dolgozó kolléga látja el a feladatokat. Ennek következtében például állandó könyvtárossal jelenleg nem rendelkezik az intézmény: ezt a munkakört a Jedlik Ányos Társaság támogatásával tudják ellátni. A következőkben a Múzeum anyagának néhány fontosabb elemét emeljük ki a tárlatok rendjében. ■ Bláthy-terem: Electro Magica Az Electro Magica címet viselő interaktív tárlat egy kalandos időutazás az elektromosság hőskorába, az elektrotechnika kialakulásának kezdeteit, fejlődését, kiemelkedő állomásait mutatja be közérthető módon. Az elektrosztatika, az elektrodinamika tudományának megszületése körüli kísérleteket működtethető eszközökkel, interaktív módon idézi fel. A kapcsolódó történeteken keresztül megtudható, hogy a felvilágosodás korának főúri szalonjaiban végzett látványos, misztikusnak tűnő kísérletektől milyen út vezetett az emberiséget kiszolgáló villamosság gyakorlati alkalmazásáig. A kiállított bemutatóeszközök közül több kipróbálható, irányítható, így kiváló alkalom adódik a tárlatvezetők számára a szemléltetett jelenségekkel kapcsolatos fizikai ismeretek átadására, felfrissítésére. Látványos fényjelenségek kíséretében katódsugárcsöveket lehet működtetni, vagy megcsodálható egy XIX. századi, közel 100 000 V-os feszültség előállítására szolgáló szikrainduktor kisülése is. Működés közben tekinthető meg Bláthy Ottó Titusz 110 éves eredeti fogyasztásmérője, de a hírközlés történetének ismertetésén keresztül kipróbálható egy másik magyar találmány, a Telefonhírmondó is. ■ Zipernowsky-terem A Zipernowsky-teremben látható Mészáros László festőművész 1985-ben készített pannója, mely a következőket ábrázolja: a Ganz gyár régi telephelye, fölötte a magyar címer és a gyár alapításának éve; Jedlik Ányos (bencés reverendában); tőle balra a Ganz gyár második épülete látható; Zipernowsky Károly (mint tudós, ezt szimbolizálja a könyv, balján kapcsolószekrény látható); két őstranszformátor (magtranszformátor és köpenytranszformátor); Keleti pályaudvar a Ganz gyár ívlámpáival díszítve; ívlámpa; földgömb (azt szimbolizálja, hogy a Ganz termékek eljutottak a világ minden tájára); Faraday, az elektromágneses indukció megalkotója; a Kandó-féle háromszög, amely az első Kandó mozdonyoknál a meghajtást tette lehetővé; Maxwell (a kezében tartott könyv a Maxwell-féle egyenleteket szimbolizálja); óriástranszformátor, mögötte nagyfeszültségű távvezeték; végül a térkép szimbolizálja azt, hogy a vezetékek az országokon átívelnek. A terem jelenleg elsősorban konferenciák megtartására szolgál. Itt megtekinthetők továbbá az épület első vázlatai is, valamint a főváros legfontosabb transzformátor-állomásainak ábrázolásai. ■ Jedlik-terem A Jedlik-teremben tartott rendhagyó fizikaórák programjaiban sok mérés szerepel, így nem véletlen, hogy a műszerek kiállítása itt kapott helyet. A kiállított tárgyak muzeális darabok, közülük több 100 évnél is régebbi, de alapelvük megegyezik a kísérleteknél használt fiatalabb műszerekével. Gondos kivitelük, a gyártáshoz használt nemes anyagok, mint a mahagóni fa vagy a sárgaréz esztétikai élményt is nyújtanak, felelevenítve a műszergyártás kézműipari hagyományait. A galvanométerek a leggyengébb áramok kimutatására alkalmasak, és felhasználták az ellenállás méréséhez is. A műszerek két nagy csoportba oszlanak: egyenáramú és váltakozó áramú készülékekre. Különösen fontosak a váltakozó áramú műszerek, mert Magyarország a 19. század végén a váltakozó áram úttörője volt. A volt-, amper- és wattmérők mellett láthatók itt frekvencia- és teljesítménytényező-mérőműszerek is. A legrégebbi darabok külföldi eredetűek, de a 20. század elején Magyarországon is megkezdődött a műszergyártás, így a kiállításon a hazai termékek legszebb darabjai is megtekinthetők. ■ Déri-terem A Déri-teremben található az a tárlat, amely a villamos háztartási készülékekről, illetve a szerelési és installációs anyagokról, valamint a villamos gyógyászati eszközökről nyújt tájékoztatást. Ma már természetes, hogy minden háztartásban megtalálhatók a különböző konyhai kisgépek, robotok, villamos tűzhelyek, mosó- és mosogatógépek, porszívók, hűtők, különféle barkácskészülékek. A 19-20. század fordulóján jelentek meg az első villamos működtetésű háztartási berendezések. Használatuk nagyban megkönnyítette a háziasszonyok munkáját: rövidebb idő alatt és kevesebb fáradsággal lehetett elvégezni a házimunkát. Gyors elterjedésük egybeesik a villamos energia termelésének és elosztásának, valamint a biztonságos üzem feltételeinek megteremtésével. A mai hétköznapi élettől elválaszthatatlan eszközök ősei tekinthetők meg a tárlaton. Nemcsak szakembereknek szól ez a kiállítás, hanem a laikus látogatók körében is népszerű. Mindenki felfedezhet valamilyen kedves emléket a régmúltból, mint például a faszenes vasalót, a régi főzőedényeket, a kenyérpirítókat, a porszívókat vagy a mosógépeket. A kiállításon ezen szép, régi tárgyak közül néhány működőképes állapotában is megtekinthető. A Múzeum fejlesztéséhez tartozik az, hogy a gyógyászati segédeszközöket önálló tárlattá bővítsék: ígéret van arra, hogy a közeljövőben egy komputer-tomográfiai berendezés is a kiállított tárgyak közé kerülhet. ■ Bródy-terem A kiállításon a villamos világítás fejlődéstörténete látható különleges és érdekes világítási eszközök tárgyi demonstrációján keresztül, egyúttal petróleumlámpa, gázlámpa, bányászlámpa, olajlámpa, gyertya, gyantás fáklya képviselik a villamosság alkalmazása előtti tárgyakat. A villanyvilágítás kezdeteit szemléltetik a kézi és automatikus szabályozású ívlámpák. A lakásvilágítás eszközein keresztül a dizájn fejlődéstörténetébe is betekintést lehet kapni. Megismerhetjük a fürdőszobákban használt Siemens, Engel és Linder gyártmányú világítótesteket. Az 1920-as évek irodai, üzleti és műhelyvilágításában alkalmazott megoldások a bizonyítékai annak, hogy a világítástechnikusok mennyire törekedtek az emberi szem védelmére, káprázatmentességére. A villamosság térhódítása a közvilágításban az 1920-as években kezdődött, amit egy oszlopkaros, zománcozott ernyős lámpatest és öntöttvas kandeláber szemléltet. A közvilágítás további válfajaival is megismerkedhetünk, a díszvilágítással, a reklám- és kirakatvilágítással. A kiállítás színvonalát emelik a szép, gyakran művészi kivitelű porcelán és sárgaréz kapcsolók és foglalatok. A szénszálas, volfrámszálas, speciális célú izzólámpák, kriptonlámpák, nagynyomású higanylámpák képet igyekeznek adni a fényforrások 20. századi fejlődéstörténetéről. A tárlaton megtekint- hető a régi Nemzeti Színház eredeti kapcsolótáblája is. Szintén ebben a teremben kerültek elhelyezésre a különböző korokból származó foglalatok és kapcsolószerelvények is. 2004-ben a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében az épületegyüttes belső udvarán a reklámvilágítási eszközökből nyitottak tárlatot. A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A fény színe a gáztól függ, a leglátványosabb a neon piros fénye, ezért a köznyelvben minden fénycsövet neon-csőnek szoktak nevezni. A színes csövek világításra nem alkalmasak, annál inkább látványos fényreklámok készítésére. A csövet az üvegtechnikusok tetszőleges formára tudják alakítani, nem csak világító betűk, hanem vonalas rajzok is készíthetők belőle. Sok neonreklám művészi értékű alkotás és egyúttal kortörténeti emlék is. Budapestnek már az 1930-as években neonreklámok adtak világvárosi esti hangulatot. A múzeum udvarán ennek a korszaknak megmentett neonjait tekinthették meg a látogatók működőképes állapotukban: az egykori „Patyolat” ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúját, a „Csemege” kosarat, az antikvárium szimbólumát, a pislogó szemű baglyot, vagy a Károly körúti cukrászda „Mignon” feliratát. (Sajnálatos módon jelenleg a múzeum körül, illetve belső udvarán zajló felújítási munkálatok miatt ez a tárlat nem látogatható, azonban a múzeum tervei között szerepel, hogy ezeket a fényreklámokat felújított. restaurált állapotukban ismét bemutathatóvá tegyék a nagyközönség számára). ■ Kandó-terem A gőzüzemű vasúti vontatás Magyarországon 1846-ban indult meg a Pest–Vác vonal átadásával, amely 77 évvel később a villamos üzemű nagyvasúti vontatás bölcsőjévé vált. 1923. október 31-én a Budapest Nyugati Pályaudvar–Alag közötti szakaszon történt az első fázisváltós próbamozdony üzembe helyezése. Budapest elsők között járt a városi közúti vasutak villamosításában. A fővárosban 1896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. Az első nagyfeszültségű nagyvasúti villamos vontatási rendszert Kandó Kálmán alkotta meg. Az ő munkásságának köszönhetően a magyar ipar a háromfázisú nagyvasúti vontatással beírta nevét az elektrotechnika történetébe. Ez a kiállítás a hazai vasútvillamosítás fejlődését mutatja be, emléket állítva a kiváló gépészmérnöknek, konstruktőrnek, Kandó Kálmánnak, aki elméleti tudásával nemcsak a hazai, de külföldi szakkörökben is nagy elismerésre tett szert. Itt tekinthető meg a már említett Kandó-féle motor és az eredeti fázisváltó is. ■ Ganz-terem A XIX. század nyolcvanas éveiben több vezető elektrotechnikus foglalkozott a kor egyik talán legizgalmasabb technikai problémájával, a villamos energia nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállításával és szétosztásával. Többségük szilárdan kitartott az egyenáram egyedüli lehetősége és használata mellett, azonban a Ganz-gyár teljesen új váltakozó áramú, transzformátoros energia-elosztórendszere (1885) elindította az egyenáram és a váltakozó áram közötti versenyt, mely a későbbiek folyamán a váltakozóáram javára dőlt el. A Ganz-gyár három mérnökének, Zipernowsky Károlynak, Déri Miksának és Bláthy Ottó Titusznak a történelmi érdeme, hogy megoldották a villamos energia nagyobb távolságra való gazdaságos szállítását és elosztását. Sajnos nem eléggé él a köztudatban, hogy az ő rendszerük az, amely az egész világon elterjedt, és a mai napig használatos. A kiállítás részletesen ismerteti a transzformátor feltalálásának körülményeit, technikai megoldásainak fejlődését, valamint bemutatja az őstranszformátorok hiteles másolatait az egyfázisú transzformátortól a háromfázisú transzformátorig. Láthatjuk, hogy a Ganz-gyár transzformátorai a világon hova jutottak el az idők folyamán, hogyan növekedett a transzformátorok teljesítménye és feszültsége, s a három magyar mérnök gondolata hogyan teljesedett ki napjainkra. Itt kapott helyet a lépcsőházakban elhelyezett transzformátoroktól („kutyaól”) egészen a gyűrűstranszformátorokig terjedő műszaki emléktárgy-gyűjtemény, a madárvédelmi megoldások bemutatása, valamint a határzárak világát felelevenítő prezentáció. ■ Könyvtár A több mint 12 ezer könyv és 8 ezer kötetnyi szakfolyóirat törzsanyaga a Magyar Elektrotechnikai Egyesület – fennállása óta gyűjtött – könyvtárának megmentett része, továbbá a Budapesti Elektromos Művek műszaki könyvtárának archív anyaga. Az állomány ajándékozások, hagyatékok és vásárlások útján állandóan gyarapszik. A könyvtár 1982-ben a Magyar Elektrotechnikai Gyűjtemény múzeummá nyilvánításával egy időben nyílt meg az olvasók számára. A könyvritkaságok közül elsősorban Antonius le Grand az „Institutio Philosophiae Secundum Principia D. Renati Descartes: Nova Methodo Adornata & Explicata” (A filozófia megalapozása Renatus Descartes úr Principiája szerint) című, 1678-ban Londonban metdtable cellspacing=gjelent művét, valamint Jedlik Ányos 1850-ben Pesten kiadott „Súlyos testek természettana” című könyvét lehet kiemelni. A könyvtári gyűjtemény elektromossággal kapcsolatos legrégebbi könyvei közül jelentősek Winkler „Az elektromos anyag és az elektromos tűz tulajdonságai” (1745) és „A víz elektromos erejének erőssége üvegedényekben” (1746) c. művei. A múzeum címe: 1075, Budapest, Kazinczy u. 21. E-mail: info@emuzeum.hu Tel./fax: 06-1-342-5750 A múzeum nyitva tartása: Kedd-Péntek: 10.00 - 17.00 Szombat: 9.00 - 16.00