Villanyszerelők Lapja

Nem csak villanyszerelőknek

Elektrotechnikai Múzeum

2011. november 21. | Antal Ildikó |  4334 | |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Elektrotechnikai Múzeum

Budapest belvárosában, a VII. kerületben található a magyar villamosenergia-ipar történetének jelentős állomásait feldolgozó Elektrotechnikai Múzeum. Noha a megtekinthető állandó és időszakos tárlatok évi több mint 12 000 érdeklődőt vonzanak, a bemutatott anyag gazdagsága és a rendszeresen szervezett interaktív programok jóval szélesebb körű érdeklődésre tarthatnának számot. Az épületet és a szakmai érdekességeket Antal Ildikó, az intézmény igazgatója mutatta be.

A múzeumnak otthont adó, ma már ipari műemléknek számító épületet 1934-ben emelték, eredetileg 30/10 kV-os transzformátor-állomás elhelyezésére szolgált: az akkori Budapest Székesfőváros Elektromos Művei építtette. Építészei, Gerstenberger Ágost és Arvé Károly bauhaus stílusban tervezték meg a létesítményt. A zártsorú beépítésbe illeszkedő, kétemeletes, félnyeregtetős, vasbetonvázas épület „U” alaprajzzal épült. Az építészeti kivitelezést a Magyar Építő Rt. végezte. Az épületkomplexum hátsó részét már 1893-ban kialakították, és áramátalakítóként üzemelt: innen látták el egyenárammal a főváros meghatározó részeit.

Bláthy Ottó Titusz 1938-ban

A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság Berzenczei utcai erőművében előállított 1800 V feszültségű, kétfázisú váltakozó áramot kisfeszültségű egyenárammá átalakító motorgenerátorokat helyezték itt el. Egy fennmaradt homlokzati rajz klaszszicizáló architektúrájú, aszimmetrikus bejáratú, magas, tört íves tetejű épületet mutat. Az áramátalakítót később egy ideig még a fogyasztásmérők hitelesítésére használták, ez a részleg a ’80-as években szűnt meg végleg. A létesítményt fennállása során többször is átépítették: a ’60-as évek végén szűnt itt meg a transzformátor-állomás, és ekkor az iparág dolgozóinak kezdeményezéseként született döntés arról, hogy itt helyezik el a szakmatörténet meghatározó tárgyi emlékeit.

A kelenföldi erőmű gépháza az 1930-as években

A római erőmű gépháza

Ennek érdekében intenzív gyűjtési kampány indult, amit szakmailag a Magyar Elektrotechnikai Egyesület karolt fel. Az áté- pítésnél nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az épület eredeti díszítőelemeit, például a lépcsőház Zsolnay-csempéit vagy a korlátot változatlan formában őrizzék meg. Az akkori Budapesti Elektromos Művek biztosította a Kazinczy utcai 30/10 kV-os épületet a tárlat létrehozásához. 1975. június 8-án a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kezdeményezésére a Budapesti Elektromos Művek megalapította a mai múzeum jogelődjét, a Magyar Elektrotechnikai Gyűjteményt, amit 1982 márciusában az akkori művelődési miniszter múzeummá nyilvánított. A múzeum első igazgatója Király Árpád volt.

Villamos főzőlap érintésvédelem nélkül

2006. június 1-jétől a múzeum, valamint az épületegyüttes állami, majd önkormányzati kezelésbe került, s a továbbiakban az Országos Műszaki Múzeum, 2009. január 1-jétől annak a Közlekedési Múzeummal történt egyesítése után pedig az újonnan alakult Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmúzeumaként folytatta tevékenységét. Az egykori kapcsolótermekből alakították ki a múzeum kiállítótermeit, amelyeket az elektrotechnika kiemelkedő magyar személyiségeiről neveztek el: Jedlik Ányosról, Bláthy Ottó Tituszról, Bródy Imréről, Déri Miksáról, Ganz Ábrahámról, Kandó Kálmánról, Mechwart Andrásról és Zipernowsky Károlyról.

A nagyfeszültségű kapcsolók betoncelláiban hozták létre a kiállítási vitrineket. Az alállomás erősáramú kábelhálózatának, kapcsolóberendezésének, gyűjtősíneinek és szakaszoló kapcsolóinak egy részét eredeti állapotában sikerült megőrizni. A kapcsolótermek ajtajai tűzvédelmi okokból készültek fémből, ezek szintén megmaradtak. A múzeumot eredetileg az erősáramú elektrotechnika tárgykörében szervezték meg: ezen túlmenően azonban az évek folyamán ezt a tematikát folyamatosan bővítették, így a háztartási elektromos készülékek, a világítástechnika is önálló bemutatást nyertek.

Kandó Kálmán emlékére önálló vasútvillamosítási tárlatot szerveztek: ma is megtekinthető a fázisváltós mozdony 18 tonnás aszinkron főmotorja, valamint a 12 tonnás fázisváltó is, de éppígy ki lehet emelni a forgógépeket prezentáló kiállítást vagy a nagy távolságú energiaátvitelt, illetve a környezetvédelmet érintő fejezeteket, továbbá a rendszerváltást megelőző, ausztriai határzárnál alkalmazott elektromos eszközök bemutatását is. Sajnálatos módon jelenleg nem látogatható az Európában egyedülálló fogyasztásmérő-történeti tárlat, ellenben újabban már megtekinthető az a tudománytörténeti kiállítás, ahol az elektrotechnika történetének néhány fontosabb állomásáról, az alapvető fizikai összefüggésekről tájékozódhatnak szemléletes módon a látogatók.

Nagyon fontos, hogy a múzeum munkatársai nem pusztán a passzív információ-átadásra helyezik a hangsúlyt: a Jedlik-teremben rendszeresen kerül sor kísérleti bemutatókra, ahol a látogatók gyakorlati foglalkozás keretében sajátíthatnak el elektrotechnikai ismereteket, részben műtárgyakon, részben korszerű oktatási segédeszközök alkalmazásával. A múzeum munkatársai kihelyezett, speciális foglalkozásokon is népszerűsítik az elektromossággal kapcsolatos ismereteket, fejleményeket. Noha a tárlatokat bárki megtekintheti a nyitvatartási időben, célszerű tárlatvezetést is igényelni a kiállítási anyag elmélyült feldolgozásához.

A fejlesztéseket jelenleg csak pályázati forrásokon keresztül lehet megvalósítani: kevesen tudják, hogy az Elektrotechnikai Múzeum jelenleg is rendelkezik utazó tárlattal, és ennek fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni az elkövetkező időszakban. A „Töltődj fel” mozgó kiállítás olyan múzeumokba is eljuthat, ahol jellemzően a technikatörténet iránt kevésbé fogékony érdeklődők is megfordulnak, így jelentősen nőhet a megszólított laikusok száma.

Szintén szerepel a tervekben a jelenlegi Jedlik-program „mobilissé” tétele, azaz annak megvalósítása, hogy az interaktív foglalkozásokat iskolákban is meg lehessen valósítani. Jelenleg 9 alkalmazott dolgozik a múzeumban: a közszférát érintő leépítés következtében ez korlátozott létszámnak tekintendő, különösen annak tekintetében, hogy több nyugdíjas, illetve rövidített munkarendben dolgozó kolléga látja el a feladatokat.

Ennek következtében például állandó könyvtárossal jelenleg nem rendelkezik az intézmény: ezt a munkakört a Jedlik Ányos Társaság támogatásával tudják ellátni. A következőkben a Múzeum anyagának néhány fontosabb elemét emeljük ki a tárlatok rendjében.

Transzformátorállomás vezénylőterme

Bláthy-terem: Electro Magica

Az Electro Magica címet viselő interaktív tárlat egy kalandos időutazás az elektromosság hőskorába, az elektrotechnika kialakulásának kezdeteit, fejlődését, kiemelkedő állomásait mutatja be közérthető módon. Az elektrosztatika, az elektrodinamika tudományának megszületése körüli kísérleteket működtethető eszközökkel, interaktív módon idézi fel. A kapcsolódó történeteken keresztül megtudható, hogy a felvilágosodás korának főúri szalonjaiban végzett látványos, misztikusnak tűnő kísérletektől milyen út vezetett az emberiséget kiszolgáló villamosság gyakorlati alkalmazásáig.

A kiállított bemutatóeszközök közül több kipróbálható, irányítható, így kiváló alkalom adódik a tárlatvezetők számára a szemléltetett jelenségekkel kapcsolatos fizikai ismeretek átadására, felfrissítésére. Látványos fényjelenségek kíséretében katódsugárcsöveket lehet működtetni, vagy megcsodálható egy XIX. századi, közel 100 000 V-os feszültség előállítására szolgáló szikrainduktor kisülése is. Működés közben tekinthető meg Bláthy Ottó Titusz 110 éves eredeti fogyasztásmérője, de a hírközlés történetének ismertetésén keresztül kipróbálható egy másik magyar találmány, a Telefonhírmondó is.

Zipernowsky-terem

A Zipernowsky-teremben látható Mészáros László festőművész 1985-ben készített pannója, mely a következőket ábrázolja: a Ganz gyár régi telephelye, fölötte a magyar címer és a gyár alapításának éve; Jedlik Ányos (bencés reverendában); tőle balra a Ganz gyár második épülete látható; Zipernowsky Károly (mint tudós, ezt szimbolizálja a könyv, balján kapcsolószekrény látható); két őstranszformátor (magtranszformátor és köpenytranszformátor); Keleti pályaudvar a Ganz gyár ívlámpáival díszítve; ívlámpa; földgömb (azt szimbolizálja, hogy a Ganz termékek eljutottak a világ minden tájára); Faraday, az elektromágneses indukció megalkotója; a Kandó-féle háromszög, amely az első Kandó mozdonyoknál a meghajtást tette lehetővé; Maxwell (a kezében tartott könyv a Maxwell-féle egyenleteket szimbolizálja); óriástranszformátor, mögötte nagyfeszültségű távvezeték; végül a térkép szimbolizálja azt, hogy a vezetékek az országokon átívelnek. A terem jelenleg elsősorban konferenciák megtartására szolgál. Itt megtekinthetők továbbá az épület első vázlatai is, valamint a főváros legfontosabb transzformátor-állomásainak ábrázolásai.

Edison (jobb oldalon) egykori munkatársával Fodor Istvánnal, a kazinczy utcai telepen, budapesten.

Jedlik-terem

A Jedlik-teremben tartott rendhagyó fizikaórák programjaiban sok mérés szerepel, így nem véletlen, hogy a műszerek kiállítása itt kapott helyet. A kiállított tárgyak muzeális darabok, közülük több 100 évnél is régebbi, de alapelvük megegyezik a kísérleteknél használt fiatalabb műszerekével. Gondos kivitelük, a gyártáshoz használt nemes anyagok, mint a mahagóni fa vagy a sárgaréz esztétikai élményt is nyújtanak, felelevenítve a műszergyártás kézműipari hagyományait. A galvanométerek a leggyengébb áramok kimutatására alkalmasak, és felhasználták az ellenállás méréséhez is.

A műszerek két nagy csoportba oszlanak: egyenáramú és váltakozó áramú készülékekre. Különösen fontosak a váltakozó áramú műszerek, mert Magyarország a 19. század végén a váltakozó áram úttörője volt. A volt-, amper- és wattmérők mellett láthatók itt frekvencia- és teljesítménytényező-mérőműszerek is. A legrégebbi darabok külföldi eredetűek, de a 20. század elején Magyarországon is megkezdődött a műszergyártás, így a kiállításon a hazai termékek legszebb darabjai is megtekinthetők.

Déri-terem

A Déri-teremben található az a tárlat, amely a villamos háztartási készülékekről, illetve a szerelési és installációs anyagokról, valamint a villamos gyógyászati eszközökről nyújt tájékoztatást. Ma már természetes, hogy minden háztartásban megtalálhatók a különböző konyhai kisgépek, robotok, villamos tűzhelyek, mosó- és mosogatógépek, porszívók, hűtők, különféle barkácskészülékek. A 19-20. század fordulóján jelentek meg az első villamos működtetésű háztartási berendezések. Használatuk nagyban megkönnyítette a háziasszonyok munkáját: rövidebb idő alatt és kevesebb fáradsággal lehetett elvégezni a házimunkát. Gyors elterjedésük egybeesik a villamos energia termelésének és elosztásának, valamint a biztonságos üzem feltételeinek megteremtésével.

A mai hétköznapi élettől elválaszthatatlan eszközök ősei tekinthetők meg a tárlaton. Nemcsak szakembereknek szól ez a kiállítás, hanem a laikus látogatók körében is népszerű. Mindenki felfedezhet valamilyen kedves emléket a régmúltból, mint például a faszenes vasalót, a régi főzőedényeket, a kenyérpirítókat, a porszívókat vagy a mosógépeket. A kiállításon ezen szép, régi tárgyak közül néhány működőképes állapotában is megtekinthető. A Múzeum fejlesztéséhez tartozik az, hogy a gyógyászati segédeszközöket önálló tárlattá bővítsék: ígéret van arra, hogy a közeljövőben egy komputer-tomográfiai berendezés is a kiállított tárgyak közé kerülhet.

A kazinczy utcai telep korszerűsített gépháza

Bródy-terem

A kiállításon a villamos világítás fejlődéstörténete látható különleges és érdekes világítási eszközök tárgyi demonstrációján keresztül, egyúttal petróleumlámpa, gázlámpa, bányászlámpa, olajlámpa, gyertya, gyantás fáklya képviselik a villamosság alkalmazása előtti tárgyakat. A villanyvilágítás kezdeteit szemléltetik a kézi és automatikus szabályozású ívlámpák. A lakásvilágítás eszközein keresztül a dizájn fejlődéstörténetébe is betekintést lehet kapni. Megismerhetjük a fürdőszobákban használt Siemens, Engel és Linder gyártmányú világítótesteket. Az 1920-as évek irodai, üzleti és műhelyvilágításában alkalmazott megoldások a bizonyítékai annak, hogy a világítástechnikusok mennyire törekedtek az emberi szem védelmére, káprázatmentességére.

A villamosság térhódítása a közvilágításban az 1920-as években kezdődött, amit egy oszlopkaros, zománcozott ernyős lámpatest és öntöttvas kandeláber szemléltet. A közvilágítás további válfajaival is megismerkedhetünk, a díszvilágítással, a reklám- és kirakatvilágítással. A kiállítás színvonalát emelik a szép, gyakran művészi kivitelű porcelán és sárgaréz kapcsolók és foglalatok.

Az 1911-ben, a torinói kiállításon bemutatott turbógenerátor

A szénszálas, volfrámszálas, speciális célú izzólámpák, kriptonlámpák, nagynyomású higanylámpák képet igyekeznek adni a fényforrások 20. századi fejlődéstörténetéről. A tárlaton megtekint- hető a régi Nemzeti Színház eredeti kapcsolótáblája is. Szintén ebben a teremben kerültek elhelyezésre a különböző korokból származó foglalatok és kapcsolószerelvények is. 2004-ben a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében az épületegyüttes belső udvarán a reklámvilágítási eszközökből nyitottak tárlatot.

A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A fény színe a gáztól függ, a leglátványosabb a neon piros fénye, ezért a köznyelvben minden fénycsövet neon-csőnek szoktak nevezni. A színes csövek világításra nem alkalmasak, annál inkább látványos fényreklámok készítésére. A csövet az üvegtechnikusok tetszőleges formára tudják alakítani, nem csak világító betűk, hanem vonalas rajzok is készíthetők belőle.

Sok neonreklám művészi értékű alkotás és egyúttal kortörténeti emlék is. Budapestnek már az 1930-as években neonreklámok adtak világvárosi esti hangulatot. A múzeum udvarán ennek a korszaknak megmentett neonjait tekinthették meg a látogatók működőképes állapotukban: az egykori „Patyolat” ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúját, a „Csemege” kosarat, az antikvárium szimbólumát, a pislogó szemű baglyot, vagy a Károly körúti cukrászda „Mignon” feliratát. (Sajnálatos módon jelenleg a múzeum körül, illetve belső udvarán zajló felújítási munkálatok miatt ez a tárlat nem látogatható, azonban a múzeum tervei között szerepel, hogy ezeket a fényreklámokat felújított. restaurált állapotukban ismét bemutathatóvá tegyék a nagyközönség számára).

Az első áramátalakító gépcsoportok

Kandó-terem

A gőzüzemű vasúti vontatás Magyarországon 1846-ban indult meg a Pest–Vác vonal átadásával, amely 77 évvel később a villamos üzemű nagyvasúti vontatás bölcsőjévé vált. 1923. október 31-én a Budapest Nyugati Pályaudvar–Alag közötti szakaszon történt az első fázisváltós próbamozdony üzembe helyezése. Budapest elsők között járt a városi közúti vasutak villamosításában. A fővárosban 1896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja.

Az első nagyfeszültségű nagyvasúti villamos vontatási rendszert Kandó Kálmán alkotta meg. Az ő munkásságának köszönhetően a magyar ipar a háromfázisú nagyvasúti vontatással beírta nevét az elektrotechnika történetébe. Ez a kiállítás a hazai vasútvillamosítás fejlődését mutatja be, emléket állítva a kiváló gépészmérnöknek, konstruktőrnek, Kandó Kálmánnak, aki elméleti tudásával nemcsak a hazai, de külföldi szakkörökben is nagy elismerésre tett szert. Itt tekinthető meg a már említett Kandó-féle motor és az eredeti fázisváltó is.

Bláthy Ottó Titusz a generátor állórészében. Ganz gyári hagyomány szerint a gép belső átmérője azért lett 1660 mm, hogy a 166 cm magas Bláthy elférjen benne.

Ganz-terem

A XIX. század nyolcvanas éveiben több vezető elektrotechnikus foglalkozott a kor egyik talán legizgalmasabb technikai problémájával, a villamos energia nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállításával és szétosztásával.

Többségük szilárdan kitartott az egyenáram egyedüli lehetősége és használata mellett, azonban a Ganz-gyár teljesen új váltakozó áramú, transzformátoros energia-elosztórendszere (1885) elindította az egyenáram és a váltakozó áram közötti versenyt, mely a későbbiek folyamán a váltakozóáram javára dőlt el. A Ganz-gyár három mérnökének, Zipernowsky Károlynak, Déri Miksának és Bláthy Ottó Titusznak a történelmi érdeme, hogy megoldották a villamos energia nagyobb távolságra való gazdaságos szállítását és elosztását. Sajnos nem eléggé él a köztudatban, hogy az ő rendszerük az, amely az egész világon elterjedt, és a mai napig használatos.

A kiállítás részletesen ismerteti a transzformátor feltalálásának körülményeit, technikai megoldásainak fejlődését, valamint bemutatja az őstranszformátorok hiteles másolatait az egyfázisú transzformátortól a háromfázisú transzformátorig. Láthatjuk, hogy a Ganz-gyár transzformátorai a világon hova jutottak el az idők folyamán, hogyan növekedett a transzformátorok teljesítménye és feszültsége, s a három magyar mérnök gondolata hogyan teljesedett ki napjainkra. Itt kapott helyet a lépcsőházakban elhelyezett transzformátoroktól („kutyaól”) egészen a gyűrűstranszformátorokig terjedő műszaki emléktárgy-gyűjtemény, a madárvédelmi megoldások bemutatása, valamint a határzárak világát felelevenítő prezentáció.

Motor-generátor tekercselésének javítása a gépházban

Könyvtár

A több mint 12 ezer könyv és 8 ezer kötetnyi szakfolyóirat törzsanyaga a Magyar Elektrotechnikai Egyesület – fennállása óta gyűjtött – könyvtárának megmentett része, továbbá a Budapesti Elektromos Művek műszaki könyvtárának archív anyaga. Az állomány ajándékozások, hagyatékok és vásárlások útján állandóan gyarapszik. A könyvtár 1982-ben a Magyar Elektrotechnikai Gyűjtemény múzeummá nyilvánításával egy időben nyílt meg az olvasók számára.

A könyvritkaságok közül elsősorban Antonius le Grand az „Institutio Philosophiae Secundum Principia D. Renati Descartes: Nova Methodo Adornata & Explicata” (A filozófia megalapozása Renatus Descartes úr Principiája szerint) című, 1678-ban Londonban metdtable cellspacing=gjelent művét, valamint Jedlik Ányos 1850-ben Pesten kiadott „Súlyos testek természettana” című könyvét lehet kiemelni. A könyvtári gyűjtemény elektromossággal kapcsolatos legrégebbi könyvei közül jelentősek Winkler „Az elektromos anyag és az elektromos tűz tulajdonságai” (1745) és „A víz elektromos erejének erőssége üvegedényekben” (1746) c. művei.

A múzeum címe: 1075, Budapest, Kazinczy u. 21.
E-mail: info@emuzeum.hu
Tel./fax: 06 1 342 5750

A múzeum nyitva tartása: kedd–péntek 10–17, szombat 9–16.

Bláthy OttóKandó


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem