Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Tűzvédelem

Tragikus tanulság a karbantartás hiányáról

2015/11. lapszám | Farkas-Bozsik Gábor |  36 044 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Tragikus tanulság a karbantartás hiányáról

Az elektromos energia a megállapított tűzkeletkezési okok kétes hírű mezőnyében stabilan az első három között szerepel. Szakemberek és laikusok is egyaránt tudják, hogy az elektromosság, számos egyéb veszélyeztető tulajdonsága mellett, tűzveszélyt is jelent, jelenthet életünkre, egészségünkre, értékeinkre nézve.

Néha sajnos a villamos iparban dolgozó kollégák is, az állampolgárok viszont szinte mindig úgy tesznek, mintha őket nem érhetné utol a tűzkár. Akikkel már megtörtént, ők is így vélekedtek, mindamellett, hogy nem csak saját magukat, hanem adott esetekben embertársaikat is veszélybe sodorták. Jelen írásom is egy olyan esetet dolgoz fel, amely kettős tragédiával végződött, több emelet távolságra a tűz keletkezési helyétől.

Az elektromos energia ismét megmutatta alattomos tulajdonságait, a beazonosított hiba hoszszú időn keresztül fennállt, minden bizonnyal több hónap leforgása alatt jutott el abba a stádiumba, amikor tüzet okozott. Természetesen az alattomos jelzőt ebben az esetben feltételesen kell használni, hiszen a villamos rendszert irányító fizikai törvényekért nem a rendszer a felelős, mint ahogy az esetleges hibákért sem. Az utóbbiért szinte minden esetben emberi hanyagság, felelőtlenség vagy egyszerűen csak a tudatlanság okolható.

Hazánk egyik megyeszékhelyén, egy tavaszi nap hajnalán követelt magának teret a vörös kakas. Már az első segélykérő hívások is sűrű füstről, nem sokkal később pedig ablakon kicsapó lángokról számoltak be, még a tűzoltók kiérkezése előtt. A lángok egy második emeleti lakás konyhájának ablakán kitörve nyaldosták a felette lévő szintet, ezzel párhuzamosan az érintett lakáson is végigsöpört a tűzvihar, és a lépcsőfordulót is pokollá változtatta. Az elsőként kiérkező tűzoltókat a fent ismertetett körülmények fogadták, nem is beszélve a lakásaikban rekedt emberekről, akiknek a számát ebben az időszakban még csak megbecsülni sem lehetett. A második emeleten keletkezett tűz következtében az azonos függőleges síkon lévő negyedik emeleti lakásban két idős ember, egy házaspár, füstmérgezés következtében életét vesztette.

A 2. emeleti lakás konyhaablaka a tűzesetet követő délelőttön.

A tűzvizsgálati eljárást szabályozó 44/2011. (XII. 5.) BM rendelet 3. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, amennyiben a tűzeset következtében haláleset történt, hivatalból tűzvizsgálati eljárást kell indítani. Ennek az eljárásnak az első három lépése három helyszíni szemlét jelentett. Az elsőre a tűzeset napján, a másodikra az esetet követő napon, úgynevezett pótszemle keretében, a harmadikra pedig az eredményes eljárás érdekében kirendelt elektromos szakértővel közösen került sor. Valamennyi szemlét jegyzőkönyvvel és fényképfelvételekkel dokumentáltuk.

A tűzeset során károsodott épület típusterv alapján, 1967-ben létesült, panelszerkezetű, földszint plusz négy emelet kialakítású, négy lépcsőházat magába foglaló lakóház. A károsodott lépcsőház a többivel megegyező módon zárt kialakítású volt, az utcaszinten egymással szemben kialakított két bejáraton keresztül lehetett megközelíteni. Az emeletek közötti lépcsőfordulókban a homlokzathoz síkban kapcsolódó, fémkeretben elhelyezett üvegtáblákat helyeztek el. A földszinten kettő, az emeleteken pedig három lakást alakítottak ki, összesen tizennégyet. A tűzeset során valamennyi ingatlan, továbbá a lépcsőház is károsodott. A IV. emelet mennyezetén egy fémből készült, a helyszíni szemlék időpontjában csukott állapotban lévő tetőkibúvó nyílást alakítottak ki. A lakások villamos mérőóráit csoportosan, egy földszinti helyiségben helyezték el.

A 2. emeleti lépcsőforduló.

Az I. és a II. emelet közötti lépcsőfordulóig tűz, illetve hőterhelés következtében keletkezett károsodások nem keletkeztek. Az előbb említett fordulótól a II. emelet irányába tekintve már közvetlen lánghatás és magas hőmérséklet következtében károsodások keletkeztek. A II. emelettől a IV. emeletig a lépcsőházban vezetett műanyag kábelcsatornák és elektromos vezetékek szigetelései elégtek, illetve megolvadtak. A tűz keletkezési helyeként azonosított második emeleti lakás egy lakószoba kivételével kiégett, a vele azonos szinten lévő további két lakás bejárati ajtói, a lépcsőház felőli oldalukon égtek, azokon úgynevezett anyagveszteséggel járó égésnyomok alakultak ki. Az utóbbi két lakás közlekedő folyosóján olvadásnyomok, füst és koromlerakódás okozott károkat, amelyek az ajtók közvetlen környezetében a legintenzívebbek, onnan távolodva egyre kisebb mértékűek voltak.

A szomszéd lakások bejárati ajtaján úgynevezett anyagveszteséggel járó égésnyomok alakultak ki.

A kiégett lakás bejárati ajtaja fémből készült, befelé nyílt, a helyszíni szemlék időpontjában nyitott állapotban volt. Az ajtón belépve egy közlekedő folyosóra jutottunk, amelynek bal oldalánál egy falfülkét lehetett látni, ahol a tűzesetet megelőzően fából készült beépített szekrény volt. A bejárattal szemben a kamrát alakították ki, jobbra a nagyszobát, balra derékszögben pedig szintén egy közlekedő folyosót lehetett látni. A két közlekedő találkozásánál elhelyezkedő nézőpontból balra nyílt a kisszoba, szemben a konyha, a jobb oldaláról pedig az azonos helyiségben lévő fürdő és WC, valamint egy közműcsatorna ajtaját alakították ki. A közművek csatornája a lépcsőház teljes magasságában metszette az épületet, a vertikálisan egy síkban elhelyezkedő valamennyi lakással közvetlen kapcsolatot teremtett. A csatornában vízszintes határoló elem, elemek nem voltak kialakítva, az épület létesítésekor nem volt előírás ilyen szerkezeti elem beépítése. A kisszoba kivételével a lakás valamennyi berendezési és használati tárgya megsemmisült, megvalósult az úgynevezett teljes lángbaborulás. Ebben az esetben valamennyi éghető anyag, valamint az égés során keletkező szilárd és légnemű, továbbiakban is éghető égéstermék egyszerre, azonos időben ég.

A kiégett második emeleti lakásban egy házaspár lakott, mindketten otthon tartózkodtak a tűz keletkezésekor, és a tűzoltók kiérkezése előtt kimenekültek a lakásból. Az eljárás során mindketten elmondták, hogy a tűzesetet megelőző este a nagyszobában lefeküdtek aludni. Az éjszakai órákban a feleség ébresztette fel a férjét, hogy nehezen kap levegőt. A férj felkelt, és a konyhában világosságot látott, egyben füst áramlott a szoba felé. Körülbelül a kisszoba és a konyha bejárata közötti részig tudott elmenni a füst miatt, ahonnan egy kevés vizet locsolt a konyha belseje felé. A vizet nem célzottan öntötte, mivel nem volt rajta a szemüvege, amely tovább rontotta a látását, a füst miatt amúgy is rossz látási viszonyok között. Mivel a tűzoltási kísérlet eredménytelen volt, felesé- gével együtt kimenekültek a lakásból, a bejárati ajtót nyitva hagyták. Elmondásuk szerint menekülés közben hangos kiabálással és az ajtókon történő dörömböléssel riasztották a II. emelettől lefelé lévő szomszédokat. A II. emelettől felfelé nem tudtak riasztani, mivel a lakásból kiáramló füst is a III. és IV. emeletek irányába áramlott, amely az életet közvetlenül veszélyeztető állapotot idézett elő.

A kiégett lakás bejárati ajtaja fémből készült, befelé nyílt, a helyszíni szemlék időpontjában nyitott állapotban volt. 

A helyszíni szemlék során a konyha és a kisebb közlekedő folyosó padlójáról az égett anyagmaradványokat eltávolítottuk. A konyha padlóját kerámialappal, a folyosót szalagparkettával burkolták. Az utóbbi burkolat a konyha járólapjával történő kapcsolódástól a nagyszoba irányába, körülbelül a folyosó közepéig elégett. A közműcsatorna ajtaját a helyszín rekonstruálása során visszatettem a helyére. Ezt követően látható volt, hogy az ajtólap folyosó felőli oldalán nyíl alakú égésnyom alakult ki. A határoló vonal konyha felé eső pontja lejjebb található, mint a nagyszoba felé néző pont, ami azt jelenti, hogy a nyíl iránya a konyha felől mutat a nagyszoba felé, amely megegyezik a tűz terjedésének az irányával. A felette lévő ajtórészen anyagveszteséggel járó égési folyamat játszódott le. A folyosóról nyíló kisszoba ajtajának felső harmadán szintén jól megfigyelhető egy nyíl alakú égésnyom. Az előbbi ismertetés ebben az esetben is helytálló, a következtetés azonos. A lánghatás a közlekedő irányából hatott a szoba belső tere felé. A házaspár által elmondott információkat alátámasztották a helyszíni szemlék során azonosított égésnyomok, ebből adódóan megállapítható, hogy a tűz a II. emeleti lakás konyhájában keletkezett. A helyiségen belüli pontosabb helymeghatározáshoz további részletes vizsgálatra volt szükség.

A tűz keletkezési helyeként azonosított második emeleti lakás, egy lakószoba kivételével kiégett. A képen a nagyszoba látható.

A továbbiakban a tűz keletkezési helyének ismertetése csak a keletkezési okkal közös tárgyalásban mutatható be, ezért a megállapításokhoz vezető folyamatot közös szövegszerkezetben tárgyalom. A lakásban élő pár elmondta, hogy mindketten dohányoznak, a lakás valamennyi helyiségében szoktak cigarettázni. A tűzesetet megelőző napon a férfi a reggeli órákban elment a lakásból. Ezt követően a felesége háztartási munkákat végzett a lakásban, elmondása alapján a főzéssel kb. délelőtt 10 óra körül végzett a konyhában, ahol a főzés ideje alatt két-három szál cigarettát is elszívott. A csikkeket a konyhában lévő asztalon lévő hamutartóban elnyomta. A főzés befejezése után a szobában tartózkodott, aludt, illetve tévét nézett. Délelőtt 10 óra és délután fél 5 között – amikor férje hazaért, és bement a konyhába – egy esetleg gondatlanul elhelyezett égő dohányneműnek már tüzet kellett volna okoznia. Sem ebben az időszakban, sem a későbbi, délutáni és esti órákban nem tapasztaltak tüzet, tűzre utaló körülményt a lakók. Dohányzásra, mint tűzkeletkezési okra visszavezethető nyomok a helyszíni szemlék során nem voltak azonosíthatók. Az ismertetett információk alapján a tűz keletkezése nem vezethető vissza dohányzásra, égő dohánynemű gondatlan elhelyezésére. Itt kell megjegyezni, hogy a tűz kiterjedése és intenzitása miatt a dohányzáshoz használatos eszközök, tárgyak is megsemmisültek az eset során.

A tűzhely kezelőgombjai.

A feleség elmondta, hogy a konyhában egy elektromos tűzhely volt, amelyet a főzés során is használt. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a használatot követően a tűzhely kapcsolóit nulla állásba, kikapcsolt állapotba fordította, a nap további részében pedig nem használták a tűzhelyet. A tűzhelyet a helyszíni szemlék során kiemeltük a helyéről, és vizsgálat alá vontuk a hátlapot, az elektromos bekötési pontot és az elektromos betáplálást biztosító MT kábelt. A kapcsolódási pont a konyhapulttól távolabb eső hátfalrész alsó harmadában van. A műanyag alkatrészek és a kábelszigetelés megolvadt, azonban a károsodások egyértelműen kintről befelé hatottak, tehát a tűz következtében keletkeztek. A betápláló MT kábel azon szakaszáról, amely a tűzhely által védett részen volt elvezetve, a külső kábelszigetelés sem égett le. Az ismertetett tények alapján megállapítható, hogy a tüzet nem a tűzhely esetleges bekapcsolt állapota miatt kialakuló hőátadás, és nem a tűzhely elektromos meghibásodása okozta. A megállapításokat alátámasztotta az elektromos szakértői vélemény is.

A kizárásos módszert alkalmazva továbbra is az elektromos energia, mint potenciális gyújtóforrás állt a vizsgálat középpontjában. Ennek keretében számbavettem és vizsgálat alá vontam a konyhában lévő elektromos berendezések maradványait. Egy hűtőszekrény, egy mikrohullámú sütő, egy szagelszívó és egy kávéfőző volt csatlakoztatva a 230 V-os hálózathoz a feleség tájékoztatása alapján. A hűtő, a mikrohullámú sütő és a szagelszívó maradványain lévő károsodásokról megállapítható volt, hogy azok a tűz következtében keletkeztek.

A tűzhely elhelyezkedése.

A kávéfőző egy elektromos energiával üzemelő, Szarvas márkájú és Mini Espresso típusú készülék volt, amelyet a lakók meghallgatásuk során internet segítségével bemutatott képről felismertek. A kávéfőzőt egy hármas elosztóval szerelt lengő hosszabbítóba dugvillával csatlakoztatták. Mind a hosszabbító, mind a kávéfőző elektromos maradványai a helyszíni szemlék során feltárásra kerültek. Az elektromos szakértő megállapítása szerint egyik berendezés sem vehető számításba, mint tűzkeletkezési ok. A feleség elmondta, hogy a tűz előtti nap reggelén főzött kávét, ezt követően kikapcsolta a készüléket. Állítását az elektromos maradványok vizsgálata alátámasztotta. A tüzet nem a kávéfőző gép meghibásodása okozta, továbbá a berendezés nem volt bekapcsolt állapotban.

A kávéfőző elektromos részeinek maradványai.

Az áramkörök nyomvonalát követve, a szakértővel közösen lefolytatott szemlén eljutottunk a lakás elektromos energiaelosztását és biztosítását tartalmazó szekrényhez. A fémből készült szekrényt a közlekedő folyosót és a konyhát elválasztó falba süllyesztették, közvetlenül a mennyezet alatt, az ajtó a folyosó felé nyílt. Az elosztó- és biztosítékszekrényben lévő szerelvények jelentős mértékben károsodtak, annak ellenére, hogy a környezethez képest védett helyen voltak elhelyezve. Ez a körülmény arra utal, hogy jelentős és koncentrált hőterhelés alakult ki a szekrény belső terében. A szekrényen belül a jobb oldalon helyezték el a kismegszakítókat. A rendszer egyfázisú, 230 V üzemi feszültségű hálózat volt. A kismegszakítók bekötési pontjainál – érintkezőinél – nem volt gyulladást okozó hibahely. A szekrény bal oldalában, annak is az alsó részében alumíniumvezetékek voltak láthatók. A vezetékek porózussá váltak, ami azt jelenti, hogy a fém magas hőmérsékletnek volt kitéve. A vezetékeken göbösödések voltak láthatók, amelyeket viszont zárlati helyként lehetett azonosítani. A zárlat azonban nem tűzkeletkezési ok, hanem következmény volt.

A biztosítéktábla a konyha felől. 

A tűz következtében elégett a vezetékek szigetelése, ennek következtében alakult ki a zárlat, amelynek hatására az érintett kismegszakító kioldott és megszakította az áramkört. Szintén az elosztó szekrény bal alsó részében helyeztek el egy sorkapcsot, amely az elektromos energiát a lakáson belül külön-külön áramkörökre osztotta. Az épület létesítésekor még alumínium vezetékekkel szerelték a villamos hálózatot, amely szerelési mód jelen esetben is fellelhető volt. A korabeli szerelés mellett újabb, rézvezetékkel történő szerelés is megtalálható volt, pl. az elektromos tűzhely megtápláló áramköre is innen indult ki, amelyet a vonatkozó szabályoknak megfelelően külön kismegszakító biztosított. A sorkapocs jobb oldali részénél helyi túlmelegedést igazoló elváltozás volt látható. Ezen a területen lévő kötéspontnál a legintenzívebb a deformáció és az elszíneződés. Ez a hibahely minden kétséget kizáróan, mint gyújtóforrás, tehát a tűz keletkezési pontjaként azonosítható. A tűzvizsgálati eljárás és az elektromos szakértő megállapításai egybeestek.

A biztosítéktábla a folyosó felől.

A hibahelyként azonosított érintkezési pontnál úgynevezett nagy átmeneti ellenállás alakult ki, amely helyi hőmérsékletemelkedéssel járt. Mivel a hűtőszekrényen kívül minden más elektromos berendezés kikapcsolt állapotban volt a konyhában, ezért a kizárásos módszer értelmében a hűtőtermosztát által történő bekapcsolás zárta azt az áramkört, amelynek eredményeként a hibás érintkezőn keresztül záródott az áramkör. A jelenség magyarázata az áramsűrűség, amely minden zárt áramkörben melegedést (a hő egyben veszteség is) okoz, amely viszont megfelelően méretezett és műszakilag kifogástalan rendszerekben a biztonságos értéket nem lépi át.

Amennyiben egy adott ponton a vezető keresztmetszete a felére csökken, abban az esetben az ellenállás a négyszeresére, ezzel együtt a leadott teljesítmény és a teljesítménnyel együtt járó hő is a négyszeresére nő. Amennyiben a keresztmetszet tovább csökken a negyedére, akkor az ellenállási, teljesítményi és hőfejlődési értékek tizenhatszorosak lesznek. Ez a folyamat addig tart, amíg a hőmérséklet eléri a vezeték, kábel műanyag szigetelésének a gyulladási hőmérsékletét. A szigetelés égve csepeg, illetve önfenntartó égéssel ég, és képes meggyújtani a környezetében lévő éghető anyagokat. Jelen esetben az elektromos szekrényből kivezetett kábelek műanyag szigetelésén jutott ki a tűz a szekrényből, és a nyílt lánggal égő szigetelés, illetve az égve csepegő műanyag meggyújtotta az elosztószekrény környezetében lévő éghető anyagokat. 

Az elosztó- és biztosítékszekrényben lévő szerelvények jelentős mértékben károsodtak, annak ellenére, hogy a környezethez képest védett helyen voltak elhelyezve. Ez a körülmény arra utal, hogy jelentős és koncentrált hőterhelés alakult ki a szekrény belső terében.

A tűz oka

A tűzvizsgálati eljárás során minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a tűz a közlekedő folyosót és a konyhát elválasztó falba süllyesztett elektromos elosztó és biztosíték szekrény sorkapcsának hibás érintkezőjénél, elektromos műszaki hiba, úgynevezett nagy átmeneti ellenállás miatt keletkezett. Az ilyen jellegű műszaki meghibásodás jellemzően rejtett módon, több hónap, akár évek alatt alakul ki, és okoz olyan elváltozásokat, károsodásokat, amelyek már észrevehetők.

Az elektromos elosztó- és biztosítékszekrényben keletkezett tűz a vezetékek és kábelek műanyag szigetelésén terjedt tovább a szekrényen kívül lévő területre. Ezen a részen több éghető alapanyagú berendezési és használati tárgy volt felszerelve, illetve elhelyezve (pl. fából készült, a padlón és falra szerelve elhelyezett konyhaszekrény), amelyeket az önfenntartó égéssel égő, illetve égve csepegő műanyag szigetelés meggyújtott. A konyha ablakának üvegtáblája a külső és belső hőmérséklet jelentős különbsége miatt, a fellépő belső feszültség hatására kitört. Ebből adódóan az égéshez elengedhetetlenül szükséges oxigén korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. A tűz továbbterjedt a lakás valamennyi helyiségére, valamint a II. emelten lévő további két lakás bejárati ajtajára. A hősugárzás, a hőáramlás, valamint a füst és korom miatt további károk keletkeztek a II., III. és IV. emeleti lakásokban, illetve a lépcsőházban. Az égő lakás nyitott állapotban lévő bejárati ajtaja és a kitört konyhaablak között huzathatás alakult ki, amely elősegítette a tűz, valamint a forró és mérgező füstgázok terjedését a lépcsőház irányába.

Kimenekülésük, illetve kimentésük időpontjáig a tűz közvetlenül veszélyeztette a II., III. és IV. emeleten tartózkodó személyeket, mivel a menekülési útvonalat elzárta a magas hőmérsékletű, mérgező gázokat tartalmazó füst. Az I. emeleten és a földszinten tartózkodó személyek veszélyeztetettsége közvetett volt, mivel az ő menekülési útvonaluk biztosított volt, a lakásaikat saját erejükből el tudták hagyni. A tűz közvetlenül veszélyeztette a II., III. és IV. emeleti lakásokat, valamint a lépcsőházat. A lépcsőház 14 lakásában összesen 25 fő tartózkodott a tűzeset éjszakáján, akik közül 10 fő mentését hajtották végre a tűzoltók. A káreset felszámolását követően, a lépcsőház felújításának befejezéséig senki nem térhetett vissza az otthonába.

A tűzeset következtében, az égő lakás felett lévő negyedik emeleti lakásban élő házaspár füstmérgezés miatt életét vesztette. Az égéstermékek a függőleges közműcsatornán és a lépcsőház irányából áramoltak a negyedik emelet irányába, ahol megrekedtek, és a földszint felé fokozatosan telítették a lépcsőházat. Ebből adódóan a lépcsőház irányába nem volt lehetséges a menekülés.

A kigyulladt második emeleti lakásban élők elmondták, hogy az elektromos tűzhelyet évekkel korábban vásárolták, a beüzemelést villanyszerelő végezte, amelynek során a „biztosítéktáblát is rendbe tetették”. Ezt követően elektromos szerelés nem volt a lakásban, és villamos meghibásodást sem tapasztaltak a lakók. A kirendelt elektromos szakértőnek az alábbi kérdést tettem fel, az esetleges személyi felelősség megállapítása érdekében: „Amennyiben azonosítható olyan körülmény, elváltozás, rendellenesség, ami tűzkeletkezési ok (gyújtóforrás) lehetett, akkor az visszavezethető-e szerelési, karbantartási hiányosságra?” A szakértői vélemény egyértelműen kimondta, hogy a tűzesettel kapcsolatban személyi felelősséget nem lehetett megállapítani.

Az épület létesítésekor kialakított villamos hálózat a hatályos szabályozóknak megfelelt. Az utólag létesített áramkör, amely az elektromos tűzhelyet látta el villamos energiával, az előírásoknak megfelelően létesült, villanyszerelőnek nem kellett szerelési munkát végeznie a tűz keletkezési helyeként azonosított érintkezőnél, mivel egy új áramkör kiépítése volt a feladata. Elméletileg nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a szerelési munkálatok során, a viszonylag szűk hely miatt a tüzet okozó érintkezőbe kötött alumíniumvezetéket a szerelést végző személy megmozgatta, amely keresztmetszetcsökkenést, ezáltal megnövekedett ellenállást okozott, azonban ezt sem igazolni, sem cáfolni nem lehetett.

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat előírásait tartalmazó 54/2014. (XII. 5.) 276. § (1) bekezdése szerint a fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem utáni áramköröket tartalmazó lakóépületek villamos rendszereinek esetében nem kell elvégeztetni az időszakos tűzvédelmi felülvizsgálatot. A szabályozó előírása értelmében a tűz keletkezési helyeként azonosított lakásban nem volt kötelező a tűzvédelmi szempontokat előtérbe helyező időszakos ellenőrzés, ahogy hazánk legtöbb ingatlanában sem.

Összefoglalva a tűzeset során megismert körülményeket, megállapítható, hogy az elektromos hibahely kialakulása nem vezethető vissza sem kontár, sem gondatlan szerelésre, sokkal inkább a több évtizedes, elöregedett hálózatrészre. Ebben az esetben is levonhatjuk a tanulságot, miszerint a szakemberrel, rendszeres időközönként elvégeztetett felülvizsgálat, ellenőrzés életeket, anyagi javakat menthet meg a tűz pusztításától.

BalesetÉpületvillamosságRézTűzveszélyTűzvizsgálat

Kapcsolódó