Villanyszerelők Lapja

Villanyszerelők Lapja 2008. március

Elektronikus fogyasztásmérők

2008. március 1. | netadmin |  3558

Új alapokon az áfa-törvény

2008. március 1. | Ilonka Mária |  2303

Az Országgyűlés 2007. november 12-én elfogadta az új áfa-törvényt, amely 2008. január 1-jével teljesen új alapokra helyezi az áfa-gondolkodást. A csoportos adóalanyiságot, a magánszemélyek adó-alanyiságát egyszeri értékesítés esetén, az áfa-fizetési kötelezettséget, az adólevonást és a számlázást egyaránt érintik a változások. Kérdéseinkre az APEH illetékes szakértője válaszolt.

Villamosenergia-monitoring

2008. március 1. | Kerekes Zoltán |  3501

Nemzeti megújuló stratégia IV.

2008. március 1. | netadmin |  3340

KNX/EIB a nemzetközi és a hazai gyakorlatban

2008. március 1. | Balogh Zoltán |  4148

Korábban már számtalan írás jelent meg e szaklapban az épületautomatizálással kapcsolatban, most azonban egy cikksorozattal azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy megismertessük a hazai szakembereket az EIB/KNX-rendszer gyakorlati alkalmazásával. Ennek érdekében mellőzzük a részletesebb technikai ismereteket, és inkább arra összpontosítunk, ami a leginkább fontos a tervezők és szerelők számára. Bemutatjuk majd, hogyan kezdődik és végződik egy projekt a megrendelői igények felmérésétől egészen a rendszer végső felprogramozásáig s az átadásig. Eközben sorra vesszük azokat a legfontosabb és talán kevésbé fontos, de érdekes funkciókat, amiket egy ilyen rendszerrel megvalósíthatunk, illetve azokat az előnyöket, amiket elvárhatunk.

Görögország

2008. március 1. | netadmin |  3925

Bárkivel megeshet!

2008. március 1. | Mattiassich Péter |  2461

Az alábbi történet csupán járulékos módon érinti a villanyszerelést: a baleset áldozata az építési területen dolgozó villanyszerelő szakmunkás volt. Mindazonáltal a tanulság egyértelmű: az építkezéseken munkát vállaló szakembereknek a legváratlanabb, legkülönösebb eseményekre is fel kell készülni! Ezen túlmenően az alábbi eseménysorozat arra is rávilágít, hogy egy-egy kivitelezés vonatkozásában milyen bonyolult, átláthatatlan vállalkozói kapcsolatok állhatnak elő, amelyek szerencsétlen esetben, egy baleset bekövetkezésekor még nehezebbé teszik a felelősségi viszonyok megállapítását. (A publikáció alapjául szolgáló dokumentáció felépítésének követése céljából egyes jogszabályi hivatkozások többször is szerepelnek a cikkben.) Az eset rövid leírása 1996. május 15-én reggel 8 óra körül a Budapest, X. kerület, XXX utca X. számú épülettömb építkezési területén az X. Építési Vállalkozás Kft., mint fővállalkozó megbízása alapján az XX. Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező végzett tevékenységet, s a H. Kft., mint alvállalkozó igénybe vette alvállalkozóként a V. Villanyszerelő Kft.-t (!): ennek alkalmazásában állt V. J. villanyszerelő szakmunkás. Ő halálos kimenetelű foglalkozási balesetet szenvedett az építési területen, közlekedés közben. A baleset lefolyását a helyszínen dolgozók - a meghallgatási jegyzőkönyvekben leírtak szerint - az alábbiakban adták elő. Az Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező alkalmazásában álló M. K. építési vállalkozó dolgozója, G. János segédmunkás a fent említett időben téglákat rakott le egy raklapról a 6. sz. épület második szintjén. Amikor a raklap üres lett, azt a helyiség udvar felőli nyílásán (kb. 4 méter magasból) az udvarra dobta. Állítása szerint a raklap ledobása előtt kinézett, hogy van-e lent valaki. Mivel ott senkit sem látott, ezért kidobta a raklapot, és visszaindult a munkájához. Ekkor - pár másodperc elteltével - H. L., a munkatársa felkiabált, hogy baj van, mert valaki a földön fekszik, és rajta van a raklap. A munkások odarohantak, és megállapították, hogy a földön fekvő sérült személy az építkezésen dolgozó V. J. villanyszerelő szakmunkás. A mentőket az áldozat munkatársa értesítette. A 20 perc múlva a kiérkező mentőorvos már csak a beállt halál tényét állapíthatta meg. A rendőrséget a mentőszolgálat munkatársai hívták ki. Szakértői feladat A kirendelő határozatban foglaltak szerint az igazságügyi szakértőnek az alábbi kérdésekre kell választ adni. 1. A baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető? 2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e? 3. A dolgozók munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg? 4. Mi volt a baleset közvetlen oka? 5. A balesettel kapcsolatban követett-e el valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést? A szakértői feladat végrehajtása A rendelkezésre bocsátott rendőrségi vizsgálati anyag, az igazságügyi orvos szakértői vizsgálati dokumentumai, a X. Villanyszerelő és Szolgáltató Kft. balesetvizsgálati jegyzőkönyve, a foglalkozási baleseti jegyzőkönyv, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Fővárosi Felügyelőségének vizsgálati jegyzőkönyve és feljelentése alapján állítottam össze állásfoglalásomat. A bűnügyi osztály által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat állítottam össze. 1. A szakértő nyilatkozzon azzal kapcsolatban, hogy a baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető? A kérdést két oldalról kell vizsgálni: egyrészt le kell szűkíteni a konkrét munkaterületre, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját. Másrészt fel szükséges tenni azt a kérdést is, hogy általában azon a területen, ahol a baleset bekövetkezett, ki volt a felelős vezető. Válasz: A. A balesetet okozó dolgozó munkaterületén - szűken véve a 6 sz. épület második szintjén lévő helyiségekben - M. K. építési vállalkozó volt az egyszemélyi felelős vezető. Távollétében H. L. kőműves brigádvezető volt - beosztása alapján - a felelős munkairányító. H. L. kőműves brigádvezető meghallgatási jegyzőkönyvében kijelen- tette, hogy "az én brigádomban én vagyok a brigádvezető, hozzám tartozik G. János". Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, a konkrét munkaterületen, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját, H. L. kőműves brigádvezető volt az egyszemélyi felelős vezető. B. Másrészt, az épület határoló falán túli területtel kapcsolatban, ahol több vállalkozó végezhet egyidejűleg munkát, az M. K. építési vállalkozóra vonatkozó vállalkozási szerződés 9. 2. pontja rendelkezik a felelős vezetőről: "Több vállalkozó egyidejű munkavégzése esetén a munkavédelmi koordinálás a fővállalkozó (X. Építési Vállalkozás Kft.) feladata." Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, az egész építési munkaterületen az X. Építési Vállalkozás Kft., mint (megrendelő) fővállalkozó volt felelős a munkavédelmi kérdések megoldásában. Felelőssége az alapján is megállapítható, hogy a baleset bekövetkezésével kapcsolatos, az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről (közlekedési útvonalak biztosítása, védőtetők kialakítása, veszélyzónák kijelölése stb.) készített jegyzőkönyvet nem találtam a vizsgálati anyagban. 2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e? Válasz: A. G. János nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről (továbbiakban MvT.) 18.§ (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet". B. Ezen túlmenően munkaadója, M. K. nem tartotta be az alábbi előírásokat. Megszegte a MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, történetesen: "az olyan munkahelyen, ahol leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel vagy más alkalmas módon kell védelemről gondoskodni." Az emeleti munkaszinten a szabad falnyílások nem voltak védőkorláttal ellátva. Megszegte továbbá a MvT. 40. § (1) előírását, nevezetesen: "a munkafolyamatot, munkatechnológiát úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállaló, sem a munkavégzés hatókörzetében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse". Nem lett volna szabad a raklapot semmilyen körülmények között ledobni az emeletről! Az ilyesfajta veszélyek ellen való védekezés módját nem megfelelően ismertette a beosztott a dolgozóival. Ezzel a cselekményével a munkaadó megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint a MvT. 50. § előírását, miszerint: "a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel, jártassággal". Ugyancsak nem tartotta be a munkaadó az MSz -04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 1. előírását: "Építési területen az építmény határvonalától mért, legalább 6,0 m szélességű körzetet veszélyes termelési területnek kell tekinteni". Nem tartotta be a vállalkozó az MSz-04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 2. előírását: "Ha tárgyak esetleges leesése által veszélyeztetett területen munkavégzés vagy belső üzemi közlekedés történik, akkor a leeső tárgyak ellen védelmet nyújtó állvánnyal, védőtetővel kell az ott dolgozók biztonságáról gondoskodni". Azaz, nem építtetett az épület körüli közlekedő útvonal fölé védőtetőt! C. Az X. Építési Vállalkozás Kft., a fővállalkozó, nem tartotta be az alábbi előírásokat. Megszegte az MvT. 40. § (2) bekezdését: "az olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. E követelmény megvalósításáért a fővállal-kozó felelős". Nem tartotta be az MI-04-230: 86 1. 1 előírását: "a létesítmény kivitelezé- séhez a tervdokumentáció keretében organizációs terv készítése szükséges". Továbbá, nem vette figyelembe az MI-04-230: 86 3. o.-ban foglaltakat: az organizációs műleírás tartalma, munkavédelmi előírások védőtetők, védőkorlátok, veszélyzónába eső utak biztosítására stb. (Ez utóbbi két előírás csak a baleset idején volt hatályos, ma már nem! Jelenleg hatályos: 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről.) 3. A dolgozó munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg? A munkavédelmi oktatásról készült jegyzőkönyv másolati példánya szerint G. János az oktatáson részt vett, és jó eredménnyel számolt be az elsajátított anyagról. A másolati példányon az oktatás dátuma javított, ezért kértem az eredeti oktatási naplót, de azt M. K. nem tudta előadni. A Fővárosi Munkabiztonsági és Munkaügyi felügyelőség 1996. június 30-án kelt Összefoglaló jelentése szerint: "a munkahelyi veszélyforrásokkal, illetve azok elhárításával kapcsolatban M. K. állítása szerint G. Jánost kioktatta, de a dokumentálás elmaradt." A fentiek és G. János cselekedete alapján kijelenthetem, hogy a dolgozók munkavédelmi oktatása nem volt megfelelő. 4. Mi volt a baleset közvetlen oka? A baleset elsődleges oka a szabálytalan munkavégzés volt. G. János a raklapok emeleti szintről való ledobásával minden ezzel a munkafolyamattal kapcsolatos biztonsági előírást figyelmen kívül hagyott. A baleset másodlagos okaként fel kell tüntetni, hogy 1. több munkáltató egyidejű foglalkoztatását munkavédelmi szempontból nem hangolta össze a fővállalkozó, 2. G. János munkáltatója nem határozta meg műveleti utasításban az emeletről való anyagleadás módját. 5. A balesettel kapcsolatban követett-e valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést? A balesettel kapcsolatban az alábbi személyek követtek el foglalkozás körében szabályszegést (összefoglaló). G. János nem tartotta be a már említett, 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 18. § (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet." Nem a rendelkezésére álló daru segítségével adta le a feleslegessé vált raklapokat, hanem meggondolatlanul, figyelmen kívül hagyva minden biztonsági előírást, ledobta az emeletről ezeket. Ezen túlmenően nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 60. § (e) bekezdésében előírtakat, miszerint: "a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket köteles elsajátítani, és azokat a munkavégzés során alkalmazni"." H. L. kőműves brigádvezető nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. a munkavédelemről 51. § (4) bekezdésében előírtakat, miszerint: "ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni". H. L. kőműves brigádvezető kötelessége lett volna figyelmeztetni beosztottját arra, hogy a raklap ledobása balesetveszélyes. M. K., a munkaadó nem tartotta be az alábbi előírásokat. Nem vette figyelembe az MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, az MvT.40. § (1) előírását, valamint az MSz-04-900: 1989 vonatkozó előírásait, lásd az idézeteket fentebb. Cselekményével megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint az MvT. 50. § előírását, lásd az idézeteket fentebb. Továbbá, az MvT.54. § (b) előírását is megszegte: "a munkáltató köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket". Ezen túlmenően, az MvT. 48. § előírását sem tartotta be, miszerint "a veszélyforrások elleni védekezés módját a munkáltató köteles megállapítani". Mivel ezt elmulasztotta, ezért az MvT. 55. §-ban előírt munkavédelmi oktatási kötelezettségének is csak formailag tett eleget. Nem küldte előzetes orvosi alkalmassági vizsgálatra G. Jánost, ezzel megsértette a 4/1881. (III. 31.) EüM. r. 4. §- ban, valamint az MvT. 49. § (1) pontban előírtakat, miszerint: "az egészségügyi megfelelőségről előzetes orvosi vizsgálat alapján kell dönteni". (Ez az előírás csak a baleset idején volt hatályos, jelenleg érvényes: 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről.) A baleset során derült ki, hogy G. Jánosnak szívmegbetegedése van, és "joggal feltételezhető, hogy a felülvizsgáló orvos magasépítési területen nem engedélyezte volna neki a munkavégzést" (idézet a Munkabiztonsági Felügyelőség Összefoglaló jelentéséből). Végül, ki kell még egyszer emelni, hogy az X. Építési Vállalkozás Kft. nem tartotta be az 1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről szóló előírást, s a közlekedési útvonalak biztosításáról, a védőtetők kialakításáról és a veszély-zónák kijelöléséről stb. készített jegyzőkönyvet nem lehetett fellelni a vizsgálati anyagban. A munkavédelmi koordinálás a törvény előírása szerint X. Építési Vállalkozás Kft. feladata lett volna. A fentiekben előírtakat az X. Építési Vállalkozás Kft. nem végezte el. Összefoglalás A baleset elkerülhető lett volna, ha a fővállalkozó eleget tesz a munkavédelmi törvényben előírt kötelezettségének, és kötelezi az építési kivitelezőt az épület körüli veszélyes területen lévő közlekedési útvonal fölé védőtető építésére; ha G. János betartja a munkájával kapcsolatos munkavédelmi előírásokat; ha M. K. betartja az építési kivitelezéssel kapcsolatos munkavédelmi előírásokat, és a beosztott dolgozóival is betartatja azokat.

Kvarc kisülőcsöves fémhalogénlámpák

2008. március 1. | netadmin |  2846

Az áram-védőkapcsolók kiválasztása

2008. március 1. | Kerekes László |  16 324
1

A szaklap előző számában láthattuk az áram-védőkapcsolók (ávk) áttekintő táblázatát, benne a 2- és 4-pólusú típusokkal, a pillanatkioldású és szelektív változatokkal, az A- és AC-osztályú készülékekkel. Az áram-védőkapcsolóknak - mint azt látni fogjuk - több altípusa is a felhasználók rendelkezésre áll. Ennek ellenére inkább csak az alaptípus, a klaszszikus FI-relé terjedt el, noha az áram-védőkioldó és a kombinált készülék is méltán tarthat igényt a villanyszerelők nagyobb érdeklődésére. A továbbiakban az "általánosságban vett", 125 A-ig használatos, 35 mm-es DIN-sínre (kalapsínre) szerelhető áram-védőkapcsolók kiválasztásáról írok. Ezen termékek felhasználása az elmúlt években örvendetesen növekedett, elsősorban a lakossági jellegű területen, és ez mindenképpen kedvező tendenciaként értékelhető. 1. Milyen érintésvédelmi rendszerbe kívánjuk az áram-védőkapcsolót beépíteni? A védővezetős érintésvédelmi módok közül legjobban a TN-rendszer terjedt el Magyarországon az alacsony telepítési költségeknek köszönhetően (ez a rendszer található meg szinte valamennyi háztartásban). A TN-rendszernek valójában három altípusa létezik, mégpedig: TN-C: a védővezető (PE) és a nullavezető (N) egy vezetékben egyesített (PEN). 10 mm2 Cu vagy 16 mm2 Al vezeték- keresztmetszet felett használható; TN-S: a védővezető (PE) és a nullavezető (N) szeparált. A fogyasztók fémrészei a védővezetőhöz csatlakoznak. A TN-S rendszer (vagy 5-vezetékes rendszer) kiépítése kötelező 10 mm2-nél kisebb Cu vagy 16 mm2-nél kisebb Al vezeték- keresztmetszet esetén; TN-C/S (1. ábra): a TN-C és a TN-S rendszer kombinációja oly módon, hogy a táppontból kiinduló TN-C rendszer PEN-vezetője kettéválik PE- és N-vezetőre. Magyarországon ezt a rendszert használjuk "TN" néven. 2. Milyen érzékenységű készüléket válasszunk? Érintésvédelmi szempontból kétfajta alapesetet különböztethetünk meg (az IEC 60364/MSZ 2364/MSZ HD 60364 szabvány szerint). 1. Közvetlen érintés: az áramkörbe került személy a villamos berendezést tápláló hálózat fázisvezetőjét vagy a berendezés üzemszerűen feszültség alatt lévő fémrészét érintette meg. Ebben az esetben a fázisfeszültség teljes értéke jut rá. Ha áram-védőkapcsolót is kívánunk erre a célra alkalmazni kiegészítésként, akkor 30 mA-es érzékenységű, pillanatkioldású készüléket kell választani. Fontos megjegyezni, hogy a készülék nem vált ki más védelmi módot (pl. szigetelés). 2. Közvetett érintés: olyan fémrész érintése, amely nincs üzemszerűen feszültség alatt, de meghibásodás következtében feszültség alá került. Ebben az esetben az áramütés nagysága a kialakult földzárlati áramtól függ. A hálózati feszültségtől, az áramütés típusától és időtartamától, az áramkörbe került személy korától és szervezetének villamos ellenállásától függően az áramütés által okozott élettani hatások az egyszerű bizsergéstől egészen a szívbénulásig terjedhetnek (2. ábra). Ezek a balesetek egyre gyakoribbá váltak a különféle villamos berendezések, készülékek szélesebb elterjedése nyomán. Mindennapi életünket ma már el sem tudnánk képzelni például mosógép, hűtőgép, TV, házimozi, számítógép, fax, nyomtató stb. nélkül. Mivel a villamos áram közvetlen élettani hatásai rendkívül súlyosak lehetnek, az áramütés veszélyének csökkentése elsőrendű feladat. Az áramütést tekintve, annak mértéke az alábbi három tényezőtől függ: az áram nagysága, az áram útja a szervezetben, az áramütés időtartama. Az élettani hatásokat részletesen az IEC 60479-1 szabvány tartalmazza. Általánosságban elmondható, hogy a minél érzékenyebb típusú készüléket célszerű beépíteni, hiszen ez garantálja a megnyugtató védelmet. Szerencsére ma már elég fejlett a technológia, így a nem kívánt leoldások is minimális szintre korlátozódtak. Egyébként nem kívánt leoldást okozhat az is, ha túl sok készüléket fogunk össze egyetlen áram-védőkapcsolóval. Ebben az esetben célszerű kisebb csoportokat alkotni, és ezeket külön-külön 30 mA-es ávk-val védeni. Az az áramkör, amelyben egyetlen berendezés 10 mA-nél nagyobb szivárgó áramot hajt, gyanús: feltétlenül ellenőrizni kell mind a készüléket, mind a csatlakozásokat. Szokás emlegetni a 100 mA-es érzékenységet erre az esetre, én nem javaslom, sőt, kifejezetten ellenzem életvédelmi okokból. Ennek alapján a felvonulási épületek, az építési területek kihelyezett elosztószekrényeibe (időszakos installációk) is a 30 mA érzékenységű áram-védőkapcsoló beszerelését tartom kívánatosnak (közvetett érintés elleni védelem). A 300 mA-es típust csak szelektív változatban, fedővédelemként érdemes beépíteni (lásd koordináció, később). Fürdőszobákban, konyhákban, zuhanyozó helyiségekben, valamint egyéb párás helyeken felszerelt konnektorok áramköreibe 30 mA érzékenységű áram-védőkapcsoló beépítése javasolt (közvetett érintés elleni védelem). Az áram-védőkapcsolókat csak a TN-S rendszerben, vagy a TN-C/S rendszer TN-S ágában lehet használni, hiszen ezek a készülékek a nullavezetőt is megszakítják. TN-C rendszerben ezeket nem szabad használni, hiszen itt a védő- (PE) és a nullavezető (N) egyesített (PEN)! 3. Melyik alaptípusból válasszunk? Áram-védőkapcsoló (ávk, RCCB, FI-relé) A legjobban ismert, klasszikus típus az áram-védőkapcsoló (ávk), angol rövidítése RCCB (Residual Current Circuit Breaker) vagy a német nyelvterületről átvett FI-relé. Az érvényes szabvány Magyarországon az MSZ EN 61008, 2000 októbere óta. A készülékek testzárlati áramok érzékelésén túl alkalmasak áramkörök zárására, bontására vagy leválasztására. Ez nem jelent rövidzárlat és túlterhelés elleni védelmet, ezért mindenképpen szükséges kismegszakítót is választani az áram-védőkapcsoló elé. A készülék fő funkciója tehát a betáplálási pontok védelme. A speciálisan háztartási, kommunális és kisebb ipari jellegű alkalmazásokhoz tervezett ávk-k olcsón kínálnak hatékony védelmet. A 30, 100, 300, 500 mA pillanatkioldású vagy 300, 500 mA szelektív típusok 2- és 4-pólusú kivitelben készülnek. (3., 4. ábra) Áram-védőkioldó (add on modul) A moduláris rendszerekben található áram-védőkioldók (add-on moduls: rápattintható modulok) a rendszerbe illeszkedő kismegszakítókra csatlakoztathatók. Az érvényes szabvány az MSZ EN 61009, 2000 októbere óta. Ez a modul saját érintkezővel nem rendelkezik, hiszen a beépített kioldója továbbítja a kioldási parancsot a kismegszakítóhoz, vagyis a kismegszakító főérintkezőit használja fel a zárlatos áramkör bontására. 2-, 3- és 4-pólusú kivitelben készülnek, 30, 300, 500, 1000 mA-es érzékenységgel, pillanatkioldású és szelektív változatban. Fontos megjegyezni, hogy az összekapcsolandó kismegszakító és a rápattintható modul pólusszámának egyeznie kell. Az A és AC osztályú típusváltozatok véletlen kioldás elleni védelemmel is rendelkeznek (5. ábra). Áramvédős kismegszakító (RCBO: áram-védőkapcsoló beépített túláram-védelemmel) A készülék a kismegszakító és az áram-védőkapcsoló funkcióit egyesíti ugyanabban a tokozásban. Ez az eszköz egyaránt ellátja a rövidzárlat- és túláramvédelem-, valamint a földzárlatvédelem-funkciókat. A készülék legnagyobb előnye a kis mérete, hiszen csupán 36 mm szélességű. Itt kétféle műszaki paramétercsomagot is meg kell adni, történetesen a kismegszakítóra vonatkozót (megszakítóképesség, kioldási karakterisztika, névleges áram, pólusszám), valamint az áram-védőkapcsolóra vonatkozót (érzékenység, pólusszám, névleges áram, 6. 7. ábra). 4. Működés egyenáramú összetevőket tartalmazó hálózaton A különféle fogyasztók egyre nagyobb számban tartalmaznak félvezetőket is, amelyek torzítják a tiszta szinuszos jelalakot, a hálózat felharmonikus-tartalma növekszik, ami problémákat okozhat más készülékek számára (8. ábra). Amennyiben egy ilyen leágazásban földzárlati áram folyik, az egyenáramú összetevők hatása lehet olyan mértékű, amely meghiúsítja az áram-védőkapcsoló hibamentes működését. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, többféle áram-védőkapcsoló típust lehet választani: AC osztály: a hibamentes működés csak a tisztán váltakozó áramú hálózaton garantált; A osztály: a hibamentes működés garantált egyenáramú összetevők jelenléte esetén is. Általánosságban elmondható, hogy az egyszerű, lakossági vagy hasonló jellegű alkalmazás esetén elegendő az AC, egyébként az A, vagy a még precízebb típusok jöhetnek szóba (si, G, K stb.), ezek már gyártófüggő jelölések. 5. Az áram-védőkapcsolók koordinációja A szelektivitás jelentősége A többszintű védelem kiépítése tovább fokozza a biztonságot. A kiválasztott leágazásokat egyenként vagy összesítve védhetjük. A szelektív áram-védőkapcsolókkal biztosíthatjuk a folyamatos energiaellátást, hiszen amikor hiba jelentkezik valamelyik leágazásban, csak az a készülék old ki, amelyik az illető áramkört védi, ezáltal az energiaellátás a többi ágban folyamatos marad. Horizontális szelektivitás (áramkörök csoportosítása) Az áramkörök csoportosítása ebben az esetben azt jelenti, hogy az egyes leágazásokba lehetőleg azonos veszélyességi fokozatú fogyasztók kerüljenek, illetve a felszerelt áram-védőkapcsoló érzékenysége megfelelő legyen az áramkörben jelentkező hibaáramok megszakítására (9. ábra). Például csoportosítás egy közepes méretű installációhoz: 1. áramkör: dugaszolóaljzatok védelme nagy érzékenységű áram-védőkapcsolóval (30 mA); 2. áramkör: fürdőszoba, mosókonyha és hasonló jellegű helyiségek nagy érzékenységű áram-védőkapcsolóval (30 mA); 3. áramkör: nagy teljesítményű beépített fogyasztók közepes érzékenységű áram-védőkapcsolóval (100 mA, 300 mA). Vertikális szelektivitás A védelmi készülékekből felépített szelektív hálózat garantálja a felhasználó számára az optimálisan elérhető energiaellátást. A szelektivitás biztosítja az energiaellátás folyamatosságát az alábbi kapcsolásban is. Amikor például zárlat keletkezik az egyik leágazásban (B), csak ez a védelmi készülék fog kikapcsolni, ezáltal az energiaellátás folyamatos marad a másik két leágazás számára. A szivárgó földzárlati áramok elleni szelektív védelemhez két alapkritériumnak kell teljesülnie: áram-szelektivitás, időbeli szelektivitás. Az áram-szelektivitás feltétele az, hogy a hálózatoldali áram-védőkapcsoló (A) érzékenysége nagyobb legyen, mint a terhelésoldalié (B). Az időbeli szelektivitás feltétele pedig az, hogy a hálózatoldali áram-védőkapcsoló kioldása késleltetve legyen a terhelésoldalihoz képest (10. ábra). A vertikális szelektivitás lehet teljes vagy részleges, a felhasználói igények és a tervezés metódusa alapján (11. ábra). Teljes szelektivitás Ebben az esetben csak abban a leágazásban történik kikapcsolás, ahol a hiba jelentkezik, a többi áramkör ellátása mindvégig folyamatos marad (12. ábra). Ennek eléréséhez a következő feltételeknek kell teljesülnie: a hálózatoldali készülék nem működtető áramának nagyobbnak kell lennie, mint a terhelésoldali készülék működtető árama, a hálózatoldali készülék nem működtető idejének nagyobbnak kell lennie, mint a terhelésoldali készülék működtető ideje. A teljes szelektivitás (13. ábra) feltétele: IdnA > IdB, tnfA > tfB, ahol: Idn: a névleges érzékenység (mA), tf: az áram-védőkapcsoló minimális működtető ideje, tnf: az áram-védőkapcsoló  minimális nem működtető ideje. Részleges szelektivitás Részleges szelektivitás megvalósítása elegendő, ha: a zárlat miatti kikapcsolás több leágazást vagy az egész hálózatot megszakíthatja, teljes szelektivitásra nincs szükség. Lehetővé teszi az installáció hibás leágazásának gyors felderítését, valamint a többi leágazás problémamentes visszakapcsolását (14. ábra). Habár a szelektivitás teljes a B leágazásban, ez az A-ban nincs biztosítva, emiatt az installáció részlegesen szelektív. A teljes szelektivitás nem biztosított, mert: a hálózatoldalon pillanatkioldású készülék van telepítve, az A leágazásban lévő készülék névleges érzékenysége nagyobb, mint a hálózatoldali készülék érzékenységének a fele. 6. Áram-védőkapcsoló és túlfeszültség-korlátozó koordinációja Ez egyre inkább élő probléma, az áram-védőkapcsoló ugyanis alapvetően érzékeny készülék, a hálózati zavarokat nem kedveli. Emiatt fejlesztettek ki az egyes gyártók növelt zavarvédettségű típusokat si-super immunized (megerősített zavarvédelem), G stb. Itt is fontos az áramkörök megfelelő csoportosítása, vagyis a magas prioritású leágazásban növelt zavarvédettségű ávk (A osztály zavarvédelemmel, pl. si), a betáplálási oldalon pedig szelektív ávk (15. ábra). Ezen megoldások leginkább kereskedelmi, szolgáltatói vagy ipari jellegű épületek energiaelosztási hálózatában használatosak. Összefoglalva tehát elmondható, hogy az áram-védőkapcsolók rendkívül széles választéka áll rendelkezésre, akár lakossági, akár ipari környezet számára. A készülékek gyártástechnológiája kiküszöböli a bizonytalan működést. Időben szelektív típusok kiválasztásával akár teljes szelektivitiást tudunk megvalósítani, ezáltal tovább fokozhatjuk a folyamatos energiaellátást az adott hálózaton.