Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Tanulságos történetek

Bárkivel megeshet!

2008. március 1. | Mattiassich Péter |  2682 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az alábbi történet csupán járulékos módon érinti a villanyszerelést: a baleset áldozata az építési területen dolgozó villanyszerelő szakmunkás volt. Mindazonáltal a tanulság egyértelmű: az építkezéseken munkát vállaló szakembereknek a legváratlanabb, legkülönösebb eseményekre is fel kell készülni! Ezen túlmenően az alábbi eseménysorozat arra is rávilágít, hogy egy-egy kivitelezés vonatkozásában milyen bonyolult, átláthatatlan vállalkozói kapcsolatok állhatnak elő, amelyek szerencsétlen esetben, egy baleset bekövetkezésekor még nehezebbé teszik a felelősségi viszonyok megállapítását. (A publikáció alapjául szolgáló dokumentáció felépítésének követése céljából egyes jogszabályi hivatkozások többször is szerepelnek a cikkben.) Az eset rövid leírása 1996. május 15-én reggel 8 óra körül a Budapest, X. kerület, XXX utca X. számú épülettömb építkezési területén az X. Építési Vállalkozás Kft., mint fővállalkozó megbízása alapján az XX. Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező végzett tevékenységet, s a H. Kft., mint alvállalkozó igénybe vette alvállalkozóként a V. Villanyszerelő Kft.-t (!): ennek alkalmazásában állt V. J. villanyszerelő szakmunkás. Ő halálos kimenetelű foglalkozási balesetet szenvedett az építési területen, közlekedés közben. A baleset lefolyását a helyszínen dolgozók - a meghallgatási jegyzőkönyvekben leírtak szerint - az alábbiakban adták elő. Az Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező alkalmazásában álló M. K. építési vállalkozó dolgozója, G. János segédmunkás a fent említett időben téglákat rakott le egy raklapról a 6. sz. épület második szintjén. Amikor a raklap üres lett, azt a helyiség udvar felőli nyílásán (kb. 4 méter magasból) az udvarra dobta. Állítása szerint a raklap ledobása előtt kinézett, hogy van-e lent valaki. Mivel ott senkit sem látott, ezért kidobta a raklapot, és visszaindult a munkájához. Ekkor - pár másodperc elteltével - H. L., a munkatársa felkiabált, hogy baj van, mert valaki a földön fekszik, és rajta van a raklap. A munkások odarohantak, és megállapították, hogy a földön fekvő sérült személy az építkezésen dolgozó V. J. villanyszerelő szakmunkás. A mentőket az áldozat munkatársa értesítette. A 20 perc múlva a kiérkező mentőorvos már csak a beállt halál tényét állapíthatta meg. A rendőrséget a mentőszolgálat munkatársai hívták ki. Szakértői feladat A kirendelő határozatban foglaltak szerint az igazságügyi szakértőnek az alábbi kérdésekre kell választ adni. 1. A baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető? 2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e? 3. A dolgozók munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg? 4. Mi volt a baleset közvetlen oka? 5. A balesettel kapcsolatban követett-e el valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést? A szakértői feladat végrehajtása A rendelkezésre bocsátott rendőrségi vizsgálati anyag, az igazságügyi orvos szakértői vizsgálati dokumentumai, a X. Villanyszerelő és Szolgáltató Kft. balesetvizsgálati jegyzőkönyve, a foglalkozási baleseti jegyzőkönyv, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Fővárosi Felügyelőségének vizsgálati jegyzőkönyve és feljelentése alapján állítottam össze állásfoglalásomat. A bűnügyi osztály által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat állítottam össze. 1. A szakértő nyilatkozzon azzal kapcsolatban, hogy a baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető? A kérdést két oldalról kell vizsgálni: egyrészt le kell szűkíteni a konkrét munkaterületre, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját. Másrészt fel szükséges tenni azt a kérdést is, hogy általában azon a területen, ahol a baleset bekövetkezett, ki volt a felelős vezető. Válasz: A. A balesetet okozó dolgozó munkaterületén - szűken véve a 6 sz. épület második szintjén lévő helyiségekben - M. K. építési vállalkozó volt az egyszemélyi felelős vezető. Távollétében H. L. kőműves brigádvezető volt - beosztása alapján - a felelős munkairányító. H. L. kőműves brigádvezető meghallgatási jegyzőkönyvében kijelen- tette, hogy "az én brigádomban én vagyok a brigádvezető, hozzám tartozik G. János". Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, a konkrét munkaterületen, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját, H. L. kőműves brigádvezető volt az egyszemélyi felelős vezető. B. Másrészt, az épület határoló falán túli területtel kapcsolatban, ahol több vállalkozó végezhet egyidejűleg munkát, az M. K. építési vállalkozóra vonatkozó vállalkozási szerződés 9. 2. pontja rendelkezik a felelős vezetőről: "Több vállalkozó egyidejű munkavégzése esetén a munkavédelmi koordinálás a fővállalkozó (X. Építési Vállalkozás Kft.) feladata." Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, az egész építési munkaterületen az X. Építési Vállalkozás Kft., mint (megrendelő) fővállalkozó volt felelős a munkavédelmi kérdések megoldásában. Felelőssége az alapján is megállapítható, hogy a baleset bekövetkezésével kapcsolatos, az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről (közlekedési útvonalak biztosítása, védőtetők kialakítása, veszélyzónák kijelölése stb.) készített jegyzőkönyvet nem találtam a vizsgálati anyagban. 2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e? Válasz: A. G. János nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről (továbbiakban MvT.) 18.§ (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet". B. Ezen túlmenően munkaadója, M. K. nem tartotta be az alábbi előírásokat. Megszegte a MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, történetesen: "az olyan munkahelyen, ahol leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel vagy más alkalmas módon kell védelemről gondoskodni." Az emeleti munkaszinten a szabad falnyílások nem voltak védőkorláttal ellátva. Megszegte továbbá a MvT. 40. § (1) előírását, nevezetesen: "a munkafolyamatot, munkatechnológiát úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállaló, sem a munkavégzés hatókörzetében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse". Nem lett volna szabad a raklapot semmilyen körülmények között ledobni az emeletről! Az ilyesfajta veszélyek ellen való védekezés módját nem megfelelően ismertette a beosztott a dolgozóival. Ezzel a cselekményével a munkaadó megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint a MvT. 50. § előírását, miszerint: "a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel, jártassággal". Ugyancsak nem tartotta be a munkaadó az MSz -04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 1. előírását: "Építési területen az építmény határvonalától mért, legalább 6,0 m szélességű körzetet veszélyes termelési területnek kell tekinteni". Nem tartotta be a vállalkozó az MSz-04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 2. előírását: "Ha tárgyak esetleges leesése által veszélyeztetett területen munkavégzés vagy belső üzemi közlekedés történik, akkor a leeső tárgyak ellen védelmet nyújtó állvánnyal, védőtetővel kell az ott dolgozók biztonságáról gondoskodni". Azaz, nem építtetett az épület körüli közlekedő útvonal fölé védőtetőt! C. Az X. Építési Vállalkozás Kft., a fővállalkozó, nem tartotta be az alábbi előírásokat. Megszegte az MvT. 40. § (2) bekezdését: "az olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. E követelmény megvalósításáért a fővállal-kozó felelős". Nem tartotta be az MI-04-230: 86 1. 1 előírását: "a létesítmény kivitelezé- séhez a tervdokumentáció keretében organizációs terv készítése szükséges". Továbbá, nem vette figyelembe az MI-04-230: 86 3. o.-ban foglaltakat: az organizációs műleírás tartalma, munkavédelmi előírások védőtetők, védőkorlátok, veszélyzónába eső utak biztosítására stb. (Ez utóbbi két előírás csak a baleset idején volt hatályos, ma már nem! Jelenleg hatályos: 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről.) 3. A dolgozó munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg? A munkavédelmi oktatásról készült jegyzőkönyv másolati példánya szerint G. János az oktatáson részt vett, és jó eredménnyel számolt be az elsajátított anyagról. A másolati példányon az oktatás dátuma javított, ezért kértem az eredeti oktatási naplót, de azt M. K. nem tudta előadni. A Fővárosi Munkabiztonsági és Munkaügyi felügyelőség 1996. június 30-án kelt Összefoglaló jelentése szerint: "a munkahelyi veszélyforrásokkal, illetve azok elhárításával kapcsolatban M. K. állítása szerint G. Jánost kioktatta, de a dokumentálás elmaradt." A fentiek és G. János cselekedete alapján kijelenthetem, hogy a dolgozók munkavédelmi oktatása nem volt megfelelő. 4. Mi volt a baleset közvetlen oka? A baleset elsődleges oka a szabálytalan munkavégzés volt. G. János a raklapok emeleti szintről való ledobásával minden ezzel a munkafolyamattal kapcsolatos biztonsági előírást figyelmen kívül hagyott. A baleset másodlagos okaként fel kell tüntetni, hogy 1. több munkáltató egyidejű foglalkoztatását munkavédelmi szempontból nem hangolta össze a fővállalkozó, 2. G. János munkáltatója nem határozta meg műveleti utasításban az emeletről való anyagleadás módját. 5. A balesettel kapcsolatban követett-e valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést? A balesettel kapcsolatban az alábbi személyek követtek el foglalkozás körében szabályszegést (összefoglaló). G. János nem tartotta be a már említett, 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 18. § (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet." Nem a rendelkezésére álló daru segítségével adta le a feleslegessé vált raklapokat, hanem meggondolatlanul, figyelmen kívül hagyva minden biztonsági előírást, ledobta az emeletről ezeket. Ezen túlmenően nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 60. § (e) bekezdésében előírtakat, miszerint: "a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket köteles elsajátítani, és azokat a munkavégzés során alkalmazni"." H. L. kőműves brigádvezető nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. a munkavédelemről 51. § (4) bekezdésében előírtakat, miszerint: "ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni". H. L. kőműves brigádvezető kötelessége lett volna figyelmeztetni beosztottját arra, hogy a raklap ledobása balesetveszélyes. M. K., a munkaadó nem tartotta be az alábbi előírásokat. Nem vette figyelembe az MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, az MvT.40. § (1) előírását, valamint az MSz-04-900: 1989 vonatkozó előírásait, lásd az idézeteket fentebb. Cselekményével megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint az MvT. 50. § előírását, lásd az idézeteket fentebb. Továbbá, az MvT.54. § (b) előírását is megszegte: "a munkáltató köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket". Ezen túlmenően, az MvT. 48. § előírását sem tartotta be, miszerint "a veszélyforrások elleni védekezés módját a munkáltató köteles megállapítani". Mivel ezt elmulasztotta, ezért az MvT. 55. §-ban előírt munkavédelmi oktatási kötelezettségének is csak formailag tett eleget. Nem küldte előzetes orvosi alkalmassági vizsgálatra G. Jánost, ezzel megsértette a 4/1881. (III. 31.) EüM. r. 4. §- ban, valamint az MvT. 49. § (1) pontban előírtakat, miszerint: "az egészségügyi megfelelőségről előzetes orvosi vizsgálat alapján kell dönteni". (Ez az előírás csak a baleset idején volt hatályos, jelenleg érvényes: 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről.) A baleset során derült ki, hogy G. Jánosnak szívmegbetegedése van, és "joggal feltételezhető, hogy a felülvizsgáló orvos magasépítési területen nem engedélyezte volna neki a munkavégzést" (idézet a Munkabiztonsági Felügyelőség Összefoglaló jelentéséből). Végül, ki kell még egyszer emelni, hogy az X. Építési Vállalkozás Kft. nem tartotta be az 1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről szóló előírást, s a közlekedési útvonalak biztosításáról, a védőtetők kialakításáról és a veszély-zónák kijelöléséről stb. készített jegyzőkönyvet nem lehetett fellelni a vizsgálati anyagban. A munkavédelmi koordinálás a törvény előírása szerint X. Építési Vállalkozás Kft. feladata lett volna. A fentiekben előírtakat az X. Építési Vállalkozás Kft. nem végezte el. Összefoglalás A baleset elkerülhető lett volna, ha a fővállalkozó eleget tesz a munkavédelmi törvényben előírt kötelezettségének, és kötelezi az építési kivitelezőt az épület körüli veszélyes területen lévő közlekedési útvonal fölé védőtető építésére; ha G. János betartja a munkájával kapcsolatos munkavédelmi előírásokat; ha M. K. betartja az építési kivitelezéssel kapcsolatos munkavédelmi előírásokat, és a beosztott dolgozóival is betartatja azokat.

Az alábbi történet csupán járulékos módon érinti a villanyszerelést: a baleset áldozata az építési területen dolgozó villanyszerelő szakmunkás volt. Mindazonáltal a tanulság egyértelmű: az építkezéseken munkát vállaló szakembereknek a legváratlanabb, legkülönösebb eseményekre is fel kell készülni! Ezen túlmenően az alábbi eseménysorozat arra is rávilágít, hogy egy-egy kivitelezés vonatkozásában milyen bonyolult, átláthatatlan vállalkozói kapcsolatok állhatnak elő, amelyek szerencsétlen esetben, egy baleset bekövetkezésekor még nehezebbé teszik a felelősségi viszonyok megállapítását. (A publikáció alapjául szolgáló dokumentáció felépítésének követése céljából egyes jogszabályi hivatkozások többször is szerepelnek a cikkben.)


Az eset rövid leírása

1996. május 15-én reggel 8 óra körül a Budapest, X. kerület, XXX utca X. számú épülettömb építkezési területén az X. Építési Vállalkozás Kft., mint fővállalkozó megbízása alapján az XX. Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező végzett tevékenységet, s a H. Kft., mint alvállalkozó igénybe vette alvállalkozóként a V. Villanyszerelő Kft.-t (!): ennek alkalmazásában állt V. J. villanyszerelő szakmunkás. Ő halálos kimenetelű foglalkozási balesetet szenvedett az építési területen, közlekedés közben.

A baleset lefolyását a helyszínen dolgozók - a meghallgatási jegyzőkönyvekben leírtak szerint - az alábbiakban adták elő. Az Építőipari Fővállalkozás, mint generálkivitelező alkalmazásában álló M. K. építési vállalkozó dolgozója, G. János segédmunkás a fent említett időben téglákat rakott le egy raklapról a 6. sz. épület második szintjén. Amikor a raklap üres lett, azt a helyiség udvar felőli nyílásán (kb. 4 méter magasból) az udvarra dobta.

Állítása szerint a raklap ledobása előtt kinézett, hogy van-e lent valaki. Mivel ott senkit sem látott, ezért kidobta a raklapot, és visszaindult a munkájához. Ekkor - pár másodperc elteltével - H. L., a munkatársa felkiabált, hogy baj van, mert valaki a földön fekszik, és rajta van a raklap. A munkások odarohantak, és megállapították, hogy a földön fekvő sérült személy az építkezésen dolgozó V. J. villanyszerelő szakmunkás.

A mentőket az áldozat munkatársa értesítette. A 20 perc múlva a kiérkező mentőorvos már csak a beállt halál tényét állapíthatta meg. A rendőrséget a mentőszolgálat munkatársai hívták ki.

Szakértői feladat
A kirendelő határozatban foglaltak szerint az igazságügyi szakértőnek az alábbi kérdésekre kell választ adni.
1. A baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető?
2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e?
3. A dolgozók munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg?
4. Mi volt a baleset közvetlen oka?
5. A balesettel kapcsolatban követett-e el valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést?

A szakértői feladat végrehajtása
A rendelkezésre bocsátott rendőrségi vizsgálati anyag, az igazságügyi orvos szakértői vizsgálati dokumentumai, a X. Villanyszerelő és Szolgáltató Kft. balesetvizsgálati jegyzőkönyve, a foglalkozási baleseti jegyzőkönyv, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Fővárosi Felügyelőségének vizsgálati jegyzőkönyve és feljelentése alapján állítottam össze állásfoglalásomat. A bűnügyi osztály által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat állítottam össze.

1. A szakértő nyilatkozzon azzal kapcsolatban, hogy a baleset helyszínén ki volt az egyszemélyi felelős vezető?
A kérdést két oldalról kell vizsgálni: egyrészt le kell szűkíteni a konkrét munkaterületre, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját. Másrészt fel szükséges tenni azt a kérdést is, hogy általában azon a területen, ahol a baleset bekövetkezett, ki volt a felelős vezető.

Válasz: A. A balesetet okozó dolgozó munkaterületén - szűken véve a 6 sz. épület második szintjén lévő helyiségekben - M. K. építési vállalkozó volt az egyszemélyi felelős vezető. Távollétében H. L. kőműves brigádvezető volt - beosztása alapján - a felelős munkairányító.

H. L. kőműves brigádvezető meghallgatási jegyzőkönyvében kijelen- tette, hogy "az én brigádomban én vagyok a brigádvezető, hozzám tartozik G. János". Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, a konkrét munkaterületen, ahol a balesetet okozó dolgozó végezte munkáját, H. L. kőműves brigádvezető volt az egyszemélyi felelős vezető.

B. Másrészt, az épület határoló falán túli területtel kapcsolatban, ahol több vállalkozó végezhet egyidejűleg munkát, az M. K. építési vállalkozóra vonatkozó vállalkozási szerződés 9. 2. pontja rendelkezik a felelős vezetőről: "Több vállalkozó egyidejű munkavégzése esetén a munkavédelmi koordinálás a fővállalkozó (X. Építési Vállalkozás Kft.) feladata." Ennek alapján megállapítható, hogy az adott időben, az egész építési munkaterületen az X. Építési Vállalkozás Kft., mint (megrendelő) fővállalkozó volt felelős a munkavédelmi kérdések megoldásában.

Felelőssége az alapján is megállapítható, hogy a baleset bekövetkezésével kapcsolatos, az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről (közlekedési útvonalak biztosítása, védőtetők kialakítása, veszélyzónák kijelölése stb.) készített jegyzőkönyvet nem találtam a vizsgálati anyagban.

2. A balesethez vezető munkafolyamat során a szakmai, illetve munkavédelmi előírásokat betartották-e?
Válasz: A. G. János nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről (továbbiakban MvT.) 18.§ (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet". B. Ezen túlmenően munkaadója, M. K. nem tartotta be az alábbi előírásokat.

Megszegte a MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, történetesen: "az olyan munkahelyen, ahol leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel vagy más alkalmas módon kell védelemről gondoskodni." Az emeleti munkaszinten a szabad falnyílások nem voltak védőkorláttal ellátva.

Megszegte továbbá a MvT. 40. § (1) előírását, nevezetesen: "a munkafolyamatot, munkatechnológiát úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállaló, sem a munkavégzés hatókörzetében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse". Nem lett volna szabad a raklapot semmilyen körülmények között ledobni az emeletről! Az ilyesfajta veszélyek ellen való védekezés módját nem megfelelően ismertette a beosztott a dolgozóival.

Ezzel a cselekményével a munkaadó megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint a MvT. 50. § előírását, miszerint: "a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel, jártassággal".

Ugyancsak nem tartotta be a munkaadó az MSz -04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 1. előírását: "Építési területen az építmény határvonalától mért, legalább 6,0 m szélességű körzetet veszélyes termelési területnek kell tekinteni".

Nem tartotta be a vállalkozó az MSz-04-900: 1989 Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei 2. előírását: "Ha tárgyak esetleges leesése által veszélyeztetett területen munkavégzés vagy belső üzemi közlekedés történik, akkor a leeső tárgyak ellen védelmet nyújtó állvánnyal, védőtetővel kell az ott dolgozók biztonságáról gondoskodni". Azaz, nem építtetett az épület körüli közlekedő útvonal fölé védőtetőt!

C. Az X. Építési Vállalkozás Kft., a fővállalkozó, nem tartotta be az alábbi előírásokat.

Megszegte az MvT. 40. § (2) bekezdését: "az olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. E követelmény megvalósításáért a fővállal-kozó felelős".

Nem tartotta be az MI-04-230: 86 1. 1 előírását: "a létesítmény kivitelezé- séhez a tervdokumentáció keretében organizációs terv készítése szükséges".

Továbbá, nem vette figyelembe az MI-04-230: 86 3. o.-ban foglaltakat: az organizációs műleírás tartalma, munkavédelmi előírások védőtetők, védőkorlátok, veszélyzónába eső utak biztosítására stb.

(Ez utóbbi két előírás csak a baleset idején volt hatályos, ma már nem! Jelenleg hatályos: 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről.)

3. A dolgozó munkavédelmi oktatását megfelelően tartották-e meg?
A munkavédelmi oktatásról készült jegyzőkönyv másolati példánya szerint G. János az oktatáson részt vett, és jó eredménnyel számolt be az elsajátított anyagról. A másolati példányon az oktatás dátuma javított, ezért kértem az eredeti oktatási naplót, de azt M. K. nem tudta előadni. A Fővárosi Munkabiztonsági és Munkaügyi felügyelőség 1996. június 30-án kelt Összefoglaló jelentése szerint: "a munkahelyi veszélyforrásokkal, illetve azok elhárításával kapcsolatban M. K. állítása szerint G. Jánost kioktatta, de a dokumentálás elmaradt." A fentiek és G. János cselekedete alapján kijelenthetem, hogy a dolgozók munkavédelmi oktatása nem volt megfelelő.

4. Mi volt a baleset közvetlen oka?
A baleset elsődleges oka a szabálytalan munkavégzés volt. G. János a raklapok emeleti szintről való ledobásával minden ezzel a munkafolyamattal kapcsolatos biztonsági előírást figyelmen kívül hagyott. A baleset másodlagos okaként fel kell tüntetni, hogy 1. több munkáltató egyidejű foglalkoztatását munkavédelmi szempontból nem hangolta össze a fővállalkozó, 2. G. János munkáltatója nem határozta meg műveleti utasításban az emeletről való anyagleadás módját.

5. A balesettel kapcsolatban követett-e valaki vagy valakik foglalkozási szabályszegést?
A balesettel kapcsolatban az alábbi személyek követtek el foglalkozás körében szabályszegést (összefoglaló). G. János nem tartotta be a már említett, 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 18. § (1) bekezdésében előírtakat, miszerint: "anyag mozgatása a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet." Nem a rendelkezésére álló daru segítségével adta le a feleslegessé vált raklapokat, hanem meggondolatlanul, figyelmen kívül hagyva minden biztonsági előírást, ledobta az emeletről ezeket.

Ezen túlmenően nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. A munkavédelemről 60. § (e) bekezdésében előírtakat, miszerint: "a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket köteles elsajátítani, és azokat a munkavégzés során alkalmazni"."

H. L. kőműves brigádvezető nem tartotta be az 1993. évi XCIII. Tv. a munkavédelemről 51. § (4) bekezdésében előírtakat, miszerint: "ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni". H. L. kőműves brigádvezető kötelessége lett volna figyelmeztetni beosztottját arra, hogy a raklap ledobása balesetveszélyes.
M. K., a munkaadó nem tartotta be az alábbi előírásokat.

Nem vette figyelembe az MvT. 28. § (1) bekezdésben előírtakat, az MvT.40. § (1) előírását, valamint az MSz-04-900: 1989 vonatkozó előírásait, lásd az idézeteket fentebb. Cselekményével megsértette az MvT. 42. § (a) pontjában előírtakat, valamint az MvT. 50. § előírását, lásd az idézeteket fentebb. Továbbá, az MvT.54. § (b) előírását is megszegte: "a munkáltató köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket".

Ezen túlmenően, az MvT. 48. § előírását sem tartotta be, miszerint "a veszélyforrások elleni védekezés módját a munkáltató köteles megállapítani".

Mivel ezt elmulasztotta, ezért az MvT. 55. §-ban előírt munkavédelmi oktatási kötelezettségének is csak formailag tett eleget.

Nem küldte előzetes orvosi alkalmassági vizsgálatra G. Jánost, ezzel megsértette a 4/1881. (III. 31.) EüM. r. 4. §- ban, valamint az MvT. 49. § (1) pontban előírtakat, miszerint: "az egészségügyi megfelelőségről előzetes orvosi vizsgálat alapján kell dönteni". (Ez az előírás csak a baleset idején volt hatályos, jelenleg érvényes: 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről.)

A baleset során derült ki, hogy G. Jánosnak szívmegbetegedése van, és "joggal feltételezhető, hogy a felülvizsgáló orvos magasépítési területen nem engedélyezte volna neki a munkavégzést" (idézet a Munkabiztonsági Felügyelőség Összefoglaló jelentéséből).

Végül, ki kell még egyszer emelni, hogy az X. Építési Vállalkozás Kft. nem tartotta be az 1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemről 40. § (2) pontjában előírt koordinációs egyeztetésekről szóló előírást, s a közlekedési útvonalak biztosításáról, a védőtetők kialakításáról és a veszély-zónák kijelöléséről stb. készített jegyzőkönyvet nem lehetett fellelni a vizsgálati anyagban. A munkavédelmi koordinálás a törvény előírása szerint X. Építési Vállalkozás Kft. feladata lett volna. A fentiekben előírtakat az X. Építési Vállalkozás Kft. nem végezte el.

Összefoglalás
A baleset elkerülhető lett volna, ha a fővállalkozó eleget tesz a munkavédelmi törvényben előírt kötelezettségének, és kötelezi az építési kivitelezőt az épület körüli veszélyes területen lévő közlekedési útvonal fölé védőtető építésére;
ha G. János betartja a munkájával kapcsolatos munkavédelmi előírásokat;
ha M. K. betartja az építési kivitelezéssel kapcsolatos munkavédelmi előírásokat, és a beosztott dolgozóival is betartatja azokat.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem