VÉSZ – Amikor betelik a pohár

2009. január 14. | Ilonka Mária Veresegyházi Béla |  1693 |

Az alábbi tartalom archív, 15 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az elmúlt fél évben a különböző médiákban több hír, tudósítás jelent meg a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége tevékenységéről – a mai sajtóstílushoz híven általában röviden, esetenként pontatlanul, célzottan a szenzációra építve. Cikkünkben most megpróbálunk mélyebbre ásni, feltárva egy a mai építőipar krónikus betegségének lehetséges kezelését, amit el lehet ítélni, de lehet megérteni is, avagy egyetérteni vele.

A nem megfelelő törvényi háttér, a vállalkozási morál romlása azt eredményezte, hogy az elmúlt években több milliárd forint lánctartozás halmozódott fel az építőiparban. A kárvallottaknál – az építő vállalkozásoknál – betelt a pohár. Sokan a csőd szélére kerültek, mert a beruházók, illetve a fővállalkozók – vagy tudatosan, vagy akaratukon kívül – egyáltalán nem fizetnek, vagy csupán az elvégzett munka töredékének ellenértékét utalják át. Eddig az építőipari vállalkozásoknak nem volt olyan érdekvédelmi szervezetük, amely hatékonyan lépett volna fel az érdekükben. Az állam, a törvények csak látszatvédelmet nyújtanak – a VÉSZ konkrétat és gyakorlatit. Lássuk hát, kire „veszélyes” a VÉSZ?

Az utóbbi néhány hónapban felbukkant egy új érdekvédő szervezet, a VÉSZ, amelynek jelenleg közel 100 cégtagja van. 2008 áprilisában alakult és 2008. szeptember 15-én jegyezték be Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége néven Budapesten, a Fővárosi Bíróságon (bejegyzési száma: Fővárosi Bíróság 13086). A mozgósítható aktivisták száma ezer körül van. A szövetségnek olyan cégek (vállalkozók, társaságok) a tagjai, ahol 3-4 embertől 80-90 munkavállalóig terjed a létszám. A szervezet vezetője Éliás Ádám, aki maga is 25 éve épületszigeteléssel foglalkozó vállalkozó.

Ami felhívta a VÉSZ-re a figyelmet

A közelmúlt történései felhívták a figyelmet arra, hogy nagyon nagy baj van az építőiparban. 2008 októberében történt az az emlékezetes eset, amikor a VÉSZ mintegy 130 aktivistája le akarta bontani egy cég épületét Szegeden. Ezt azzal indokolták, hogy az építtető 22 millió forinttal adósa maradt egyik alvállalkozójának. Az egyik Baranya megyei vállalkozó négy turisztikai létesítmény építőmesteri munkáit végezte el a Dráva-projekt keretében, ezért 44 millió forintot kellett volna kapnia, de a fővállalkozó csak 22 milliót utalt át. A kárvallott, aki többgyermekes családapa, és az eset óta teljes létbizonytalanságban él, többször felszólította fővállalkozóját a tartozás rendezésére, aki erre nem volt hajlandó. Az alvállalkozó bírósághoz fordult, ám az eljárás évekig tarthat, vállalkozását pedig a teljes csőd fenyegeti, elárverezhetik a házát.

Ezek után az aktivisták fejszékkel, csákányokkal és más szerszámokkal felszerelkezve felsorakoztak a szegedi Körtöltés utcai ingatlan előtt, amelynek kapujánál rendőrök álltak sorfalat. Mintegy hatvan rendőr és száz aktivista állt egymással szemben az épület előtt. A demonstrálók a rendőrökkel egyenként beszélgetve igyekeztek meggyőzni őket igazukról. Később pajzsot és sisakot viselő rohamrendőrök álltak az épület elé, a tüntetők erre válaszul kart karba öltve leültek az úttestre.

Nem sokkal a déli harangszó előtt a rendőröket vezető alezredes közölte, tudomásul veszik a demonstrációt, de egyúttal felszólította az aktivistákat, tegyék le szerszámaikat, és hagyják el az úttestet, hogy újraindíthassák a forgalmat. Hozzátette azt is, hogy ha a felszólításnak nem tesznek eleget, kénytelenek lesznek feloszlatni a tüntetést. Ezután a rohamrendőrök levonultak az épület elől, a tüntetők pedig a bicikliútra és a járdára álltak. Ezt követően a rendőrök zöme elhagyta a helyszínt.

Éliás Ádám, a VÉSZ elnöke lapunknak utólag a következőképpen idézte fel az ott történteket: – Közöltem a rendőrökkel, hogy mi továbbra is kitartunk a szándékunk mellett, és le fogjuk bontani az épületet. Az ingatlan előtt maradunk, vagy ha kell, akkor éjszaka is visszajövünk. Ám semmiképpen sem akartunk fizikai összetűzésbe keveredni a rendőrökkel. Ezt egyébként is tiltja az alapszabályunk, mi csak a törvény által megengedett eszközökkel élünk, aki agresszív, és testi erőszakkal fenyegetőzik, annak nálunk nincs helye. Drámai volt a helyzet, de mindenképpen érvényt akartunk szerezni a követelésünknek.

VGF: – Hogyan reagáltak a rendőrök?

– Hangsúlyoztuk, hogy csak a Polgári Törvénykönyv által deklarált tulajdon-visszavételben járunk el. Érveinkre a rendőrök azt javasolták, hogy a kárvallott cég vezetője tegyen bűnvádi feljelentést a kárt okozó fővállalkozó ellen, aki nem fizette ki a már említett 22 millió forintot. Ezt meg is tettük. Természetesen azt mi is tudjuk, hogy ez egy hosszadalmas folyamat lesz, de azt szeretnénk elérni, hogy az építőipari vállalkozások ne legyenek kiszolgáltatottak.

VGF: – Próbálkoztak-e a hazai törvényszéki fórumokon érvényt szerezni az akaratuknak?

– Sajnos 4-5 évig is elhúzódik egy-egy ilyen jellegű gazdasági per, és addigra megszűnhet a nem fizető fővállalkozó cég, kimenekítik a vagyont, vagy tönkremegy a felperes. Meglehetősen gyakori, hogy hiába kötnek vállalkozási szerződést, nem tartják be, mégsem fizetik ki az abban megállapított árat. A beruházások ingatlanainál előfordulnak tisztázatlan tulajdonviszonyok, amikor mindenki a másikra mutogat, hogy neki, és nem nekem kellene fizetnem! A „gazdák” igyekeznek minél nagyobb bonyodalmakat csinálni, illetve a zavaros helyzetet a végtelenségig fokozni. Egy trükk: nem fizetik ki a nyílászárók árát, azt állítván, hogy negyedosztályú árut szállított az alvállalkozó (amivel persze átvételkor még nem volt gond!), aztán a vélt hibákat „kijavítják” kemény költségekért – vagyis inkább csak dokumentálják, és első osztályú termékként számlázzák tovább. Ez utóbbi esetekben felbukkan a sikkasztás gyanúja is

A megrendelő, mint rosszhiszemű nem fizető ellen lehet ugyan polgári jogi pert indítani, de ez a gyakorlatban nem ér semmit. A trükkök, illetve a felelősség egymásra tologatása miatt mi az egyetemleges felelősség elvét valljuk, és fellépünk – a fővállalkozótól a bonyolítón át a beruházóig – mindenki ellen! Nem lehet érv, hogy a beruházó kifizette a fővállalkozót, és onnan nem jutott tovább a pénz: ellenőrizze a pénz áramlását, vállaljon felelősséget a tulajdonos! Magyarországon amúgy se nagyon van klasszikus fővállalkozó, csupán pénzügyi lebonyolítóról lehet beszélni, aki továbbosztja a munkát, gyakorlati tevékenysége nincs, teljes személyzete műszakiakból, pénzügyesek és jogászokból áll!

VGF: – Mekkora jelenleg a tagságuk kintlévősége? Eddig hány esetben tudtak eredményt elérni?

– Egymilliárd felett van tagjaink jogos követelése, eddig közel 100 millió forint értékben született megállapodás, és ebből körülbelül 24 millió forint be is folyt az érintett cégeknek.

Kétféle módon tudunk fellépni: az egyik az előre bejelentett demonstráció, amit ritkábban alkalmazunk, 2008-ban hármat szerveztünk. A másik módszer az akció, amelynek a megszervezését nem hozzuk nyilvánosságra az akció kezdetéig. Ez utóbbi fegyelmezett tulajdon-visszavétel. Tudni kell, hogy aki tag lesz nálunk, az vállalja, hogy alkalmazottaival együtt részt vesz az akciókban. A gyakorlatban egy akció úgy zajlik, hogy 100-150-en felvonulunk csákánnyal-lapáttal, mindenféle bontáshoz szükséges szerszámmal, és behatolunk az épületbe. Ember elleni erőszakról szó sem lehet, de nincs is szükség rá – még ha őrző-védők vigyázzák az épületet, akkor sem. A legszebb az volt, amikor az egyik vagyonőr cég is mellénk állt, mondván, őket sem fizette ki a vállalkozó…

Legutóbb Tatabányán és Gyöngyösön szerveztünk akciókat. Az egyik vidéki gépész céghez házkutatási paranccsal még aznap kimentek a rendőrök, és megtalálták a műhelyben a bontásból származó kazánt és szivattyúkat. A vállalkozó igazolni tudta a számláival, hogy a berendezések az ő tulajdonát képezik, így a rendőrök nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel. A büntetőjog alapján nem vagyunk felelősségre vonhatók, mert teljesen jogszerűen járunk el. Többször voltunk gyanúsítottak, de mindig ejtették a vádat. Az alvállalkozónak akkor van követelnivalója, hogyha a fővállalkozó szerződést szegett azzal, hogy az elvégzett munkát, a beépített gépek és berendezések árát nem fizette ki. Amennyiben valaki a saját gépeit, berendezéseit veszi vissza (amit nem fizetett ki a fővállalkozó!), akkor az nem lehet büntetőjogi kategória tárgya.

Alapszabályunk – amelyet a Fővárosi Bíróság jogerősen bejegyzett, és amely ellen a Fővárosi Főügyészség nem emelt kifogást – tételesen rögzíti, hogy „...a vállalkozás jogosult a leszállított anyag, terv, vagy bármely termék, továbbá a teljesített munka eredményének jogszerű ellenértékére, s az mindaddig a teljesítő (szállító) vállalkozás tulajdona, amíg azt a vevő hiánytalanul ki nem fizeti”. Mi az alapszabályunkban rögzítettek szerint járunk el.

VGF: – Egyből támadnak?

– Természetesen nem, először tárgyalunk. Gyorsan, rövid határidővel próbáljuk rendezni a dolgokat. Amennyiben nem sikerül, jöhet az akció.

Törvényileg megindokolva!

VGF: – Bizonyára ismeri a sajtóvisszhangokat, amelyek vitatják azt, hogy jogszerű-e az önök fellépése. Milyen jogszabályok alapozzák meg a VÉSZ tevékenységét?

– Hallottam én is ezekről a kritikákról. Az önbíráskodás fogalma a Büntető Törvénykönyvben csak személy ellen szól, mi pedig nem támadunk emberre, de még csak nem is fenyegetünk senkit. Ezt ellentétes lenne elveinkkel. A Btk. 273. § (1) bekezdését idézem: „Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A gazdasági szektorban pedig a Polgári Törvénykönyv rendelkezései a mérvadók.

Egy másik kategóriát is emlegetnek, a lopást, amelynek meghatározása a Btk. 316. paragrafusában található: „Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” Minden egyes akciónk folyamán az érintett cégeknél ott van a vásárlási számla, miszerint ők vették meg az eszközt vagy az anyagot. Az illető vállalkozó szerződéssel és műszaki dokumentumokkal igazolja, hogy ő építette be, továbbá bizonyítja, hogy tőle senki sem vette meg. Akkor kié az eszköz vagy az anyag? Tehát szóba sem jöhet idegen tulajdon lopása, mivel az az ő tulajdona. Pusztán azért, mert egy épületbe lett beépítve, és mert nem hajlandó a megrendelő kifizetni, akkor ajándékká fog minősülni? Ez teljesen nonszensz. Amennyiben az ő tulajdona, akkor szó sincs arról, hogy idegen dolgot elvesz, és jogtalanul eltulajdonítja.

A harmadik, amit szoktak említeni, a „dolog elleni erőszak”. Nos, ilyen önálló bűntény nincs a Büntető Törvénykönyvben, a Btk. 316 §. 2. szakaszának b. pontját érdemes elolvasni, ahol mint a lopás minősítő esete szerepel. Ennél fogva, ha nincs lopás, akkor nem lehet dolog elleni erőszak sem.

Szokták még emlegetni a rongálást, amely a Btk. 324-es paragrafusában található. Ebben az esetben a törvényi tényállás az, hogy aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével, megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el. Visszatérek a lopás fogalmához: amiről valaki számlákkal bizonyítja, hogy ő vásárolta, azt tőle senki nem vette meg, az nem idegen vagyontárgy, az az övé.

Amit mi csinálunk, azt a római jog úgy hívja, hogy ius tollendi, vagyis magyarul az elvitel joga, azaz a legkisebb rongálással járó tulajdon-visszavétel (ön-kártalanítás).

VGF: – Egy fővárosi XIII. kerületi épület ajtóit is kiszerelték a VÉSZ tagjai.

– Szövetségünk tagjai egy bizonyos őszi napon reggel nyolc órakor a Béke utcai kész épület előtt megjelentek, és kiszerelték a nyílászárók egy részét. Az akcióra azért került sor, mert a beruházó és a fővállalkozó több hónapja nem fizette ki az egyik alvállalkozót, aki száznyolcvanegy ajtót vásárolt és épített be a saját pénzén. Ezután a fővállalkozóhoz mentek a kárvallottak, ahol átadták a dokumentumot, amelyben közölték a céggel, hogy a ki nem fizetett nyílászárók egy részét figyelmeztetés végett szerelték ki. Azt követeltük az adóstól, hogy azonnal találjon megoldást a kialakult helyzetre. A fővállalkozó az ügyirat átvétele után közölte, hogy azért nem fizeti ki az alvállalkozót, mert hibás munkát végzett, követeléseit vitatják. Az ügy hátteréhez hozzátartozik, hogy az alvállalkozótól ugyan rosszabb minőségű teljesítésként vették át az elvégzett munkát, de azt a fővállalkozó első osztályúként értékesítette tovább a beruházónak, az pedig a lakóknak.

VGF: – Hogyan veszik vissza a festést, az alapozást, azokat a munkákat, ahol nincs mozdítható érték?

– Mivel a festés vagy a vasbeton szerkezet valóban nem vihető el, ezek helyett azokat az épületelemeket visszük el a számlák értékében, amelyek a lehető legkisebb károkozással kiszerelhetők.

VGF: – Hogyan tisztázzák, hogy a szervezethez forduló alvállalkozóknak jogos-e a követelése?

– A VÉSZ cégtagjainak követeléseiket minden esetben dokumentumokkal kell igazolniuk. Szükség van a tisztánlátásra, mivel csak olyan ügyet tudunk teljes erővel felvállalni, és az érdekvédelmi hátteret hozzá biztosítani, amelyben bizonyított a követelés jogossága. Kivétel nélkül minden esetben tisztázzuk az ellenérdekű fél álláspontját, és egyeztetést kezdeményezünk az igazság tisztázása érdekében. Emellett szövetségünk egyik legfontosabb belső szervezete a szakértői bizottság, amelynek vezetője dr. Osztroluczky Miklós tanszékvezető egyetemi tanár. Szükség esetén ez a bizottság minősíti szakmailag a különböző eseteket.

VGF: – Fel kívánják-e rakni az internetre elrettentő példaként a notórius nem fizető fővállalkozók és beruházók névsorát, a bankos BAR-lista mintájára?

– Nos ez már megtörtént, mivel az egyik gazdasági lap online fórumán megjelentek ezek a cégnevek. Közülük az egyik fel is hívott, mondván, mivel érdemelték ezt ki, hiszen most is folyamatosan tárgyalásban vagyunk, haragszunk tán rájuk? A cég beszámolójából kiderült, hogy az interneten megjelentek alapján a számlavezető bankjuk leminősítette őket, és nem kapnak hitelt.

VGF: – Mit tesznek azért, hogy törvényileg is szabályozni lehessen ezt a kialakult helyzetet?

– Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak 2008. október 1-jén egy petíciót nyújtottunk be. Ebben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az 1997. évi LXXVIII. törvény és a 37/2007.(XII. 13.) ÖTM rendelet kiegészítése szükséges azzal, hogy az építtetőnek a használatbavételi engedélykérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy az adott építményen munkát végző összes kivitelező (alvállalkozó) összes számláját a szerződésben meghatározott feltételek szerint kifizette. Ez a kötelezettség megteremtené a szükségszerű érdekösszhangot, amely egészséges esetben az építtető és az építő között fennáll.

Véleményünk szerint a 290/2007.(X. 31.) Kormányrendelet kiegészítése szükséges azzal, hogy az illetékes minisztérium a kialakult reális árviszonyok és az érvényes adójogszabályok figyelembevételével, minden év januárjában  rendelet  formájában meghatározza az arra az évre érvényes minimális építőipari kivitelezési árakat, amelyek alatt tilos építőipari kivitelezésre szerződést kötni. A tervezői költségvetés-kiírást a rendelet alapján az építtető köteles beáraztatni, és a kivitelezésre ezen summa ár alatt nem köthet szerződést.

Ez a kiegészítés megszüntetné azt az építőipari piacot szétziláló és minden jó szándékú piaci szereplőt ellehetetlenítő helyzetet, hogy felelőtlen „egymás alá ajánló” versennyel irreális árak alakuljanak ki, amelyek az adott építmény valós költségeit nem fedezik.

A munka ellenértéke nem képezheti üzleti spekuláció tárgyát. Ha az értékteremtő vállalkozás és a munkát elvégző ember munkájának díjazása profitéhes spekulánsokat gazdagít, becsületes vállalkozások ezrei és családok tízezrei kerülnek egzisztenciális katasztrófahelyzetbe. Ezért a mi mozgalmunk elsősorban szociális mozgalom, amely nemcsak a vállalkozások érdekeit képviseli, hanem egyébként azért is harcol, hogy például a leendő lakástulajdonosok teljesen tehermentes ingatlanokhoz juthassanak. Törekszünk arra, hogy a munka becsülete helyreálljon. Noha tudjuk azt, hogy minden megállapodás szabadáras, de ha a különböző szakmák el tudták azt érni, hogy törvényileg szabályozzák a minimális munkavégzés díját (például a fordítók, a bírósági szakértők), akkor mi is jogosan várjuk el azt, hogy jogszabályban vagy rendeletben rögzítsék a minimális díjakat, vagy a mindenkori árarányokat.

VGF: – Úgy tűnik, hogy a VÉSZ-t nagyon nehéz megtalálni, és szinte szájhagyomány útján terjed az önök elérhetősége. Hogyan lehet a szervezethez csatlakozni?

– Nos, ez a közelmúltban változott, hiszen beindítottuk honlapunkat, melynek címe www.veszov.hu, illetve engem el lehet érni a 70/9431777-es telefonszámon. Bárki csatlakozhat, aki vállalja alapelveink betartását.

A VÉSZ petíciójának utóélete

Kíváncsiak voltunk a VÉSZ által benyújtott petíció sorsára. Furcsa történet bontakozott ki 2008 karácsonya előtt néhány nappal. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium illetékességből továbbította a petíciót az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak. Viszont – a folyamatos közigazgatási átszervezések miatt – 2008 novemberében azt az államtitkárságot, amely az építési ügyekkel foglalkozott, a Nemzeti, Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz (NFGM-hez) csatolták – szakemberestül, dokumentumostul, mindenestül. Így hát értelemszerűen ezen új minisztérium illetékeseinek az álláspontját kérdeztük meg, mi a véleményük a VÉSZ akcióiról, hogy a kárvallott építőipari vállalkozók visszaveszik a saját tulajdonukat? Ezeket az akciókat mennyire tartják jónak, hatékonynak, jogszerűnek és célravezetőnek?

A hivatalos válasz úgy hangzott: a kezdeményezés nem támogatható. A tulajdonjog kérdését a Ptk. szabályozza.

Azt is szerettük volna tudni, hogy jelenleg hol tart az eredetileg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz (IRM) benyújtott petíció elbírálása, és mikorra várható ebből törvénytervezet.

Az NFGM illetékeseinek véleménye szerint egy államigazgatási eljárás polgári igényt nem dönt, és nem is dönthet el. A használatbavételi (államigazgatási) eljárás arra irányul, hogy a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas épületbe megengedje a lakók beköltözését; az épület, helyiségek rendeltetésszerű használatát engedélyezi. Az engedélyező hatóság ezen döntése meghozatalához csak olyan dokumentumokat kérhet be az építtetőtől, amelyek e szakkérdés elbírálásához szükségesek. Amennyiben más jellegű – például polgárjogi kérdést eldöntő – nyilatkozatokat is bekérne, egy olyan viszonyba avatkozna bele, amelyre hatásköre csak kizárólag a polgári bíróságnak van.

A minisztérium szerint a VÉSZ javaslata a problémát több okból sem oldja meg. Az építtető a vállalkozó kivitelezővel, a vállalkozó kivitelező pedig az alvállalkozó kivitelezővel áll szerződéses kapcsolatban. Az építtető tehát az alvállalkozó felé semmiféle ellenszolgáltatással nem tartozik, mivel nem áll vele szerződéses kapcsolatban. Az alvállalkozó vonatkozásában csakis a vállalkozó kivitelezőt lehetne ilyen nyilatkozat kibocsátására kötelezni, de ezt a használatbavételi engedély kiadásához értelmetlen lenne kötni.

Csepp a tengerben

A kormány válságkezelő és gazdaságélénkítő programjának keretében elindított egy 1400 milliárd forintos válságkezelő csomagot kedvezményes hitelek, állami garanciavállalás, kamattámogatások, uniós források átcsoportosítása és 40 százalék előleg biztosítása formájában. A piacbővítés területén – uniós források felhasználásával – 1800 milliárd forintnyi belső keresletélénkítést szeretnének elérni az építőiparban. Folytatják az energetikai felújításokat, a lakáskorszerűsítési programokat. Az illetékes minisztériumban hangsúlyozták: átláthatóvá kell tenni az építőipari vállalkozásokat, és növelni kell az építőipari kivitelezés résztvevőinek felelősségét. Ezért az építőipari kivitelezés színvonalának emelése érdekében szigorú szakmai, személyi és tárgyi követelményeket szükséges érvényesíteni. Intézkedéseket kívánnak tenni az utólagos viták megelőzésére, a tervezési, illetve a kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő viták rendezésére. A jelenlegi elhúzódó bírósági eljárás helyett szakszerűbb és gyorsabb vitarendezési módszereket kívánnak kidolgozni.

Most már csak az a kérdés, hogy mikor történik meg mindez? Valóban nem ugyanarról beszél a szaktárca, mint a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége? Az összes lánctartozás fele az építőiparban realizálódik... Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a piac szereplőinél – és elsősorban a „közkatonáknál”, az alvállalkozóként működő építőknél – betelt a pohár!

Szakmapolitika

---