Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ha két látszólag hasonló és ugyanolyan rendeltetésű világítótest áraránya háromszoros, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, vagy az olcsó termék is jó és csak a drágább gyártója törekszik extra profitra?
A LED-ek – mint fényforrások – ma már széles választékban és egyre jobb minőségben elérhetők. Napjainkban már nincs olyan világítási terület, ahol ezen fényforrások ne lennének felhasználhatók. Alkalmazhatóságukat csak az befolyásolja, hogy az adott világítási feladatra léteznek-e olyan LED-es világítótestek, amelyek műszaki paramétereikben és fénytechnikai tulajdonságaikban az adott cél elérésére optimálisak.
Természetes, hogy egy-egy világítási feladatra több cég is gyárt látszólag hasonló kinézetű és nagyjából megegyező fényeloszlású világítótestet, és az is természetes, hogy ezek ára – a gyártók árképzési módja miatt – eltérhet egymástól. Az viszont már feltűnő, ha két – látszólag hasonló és ugyanolyan rendeltetésű – világítótest áraránya háromszoros. Ilyenkor felmerül a kérdés: vajon itt is igaz-e, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, vagy az olcsó termék is jó, csak a drágább gyártója törekszik extra profitra?
Ennek tisztázására méréseket végeztünk az Óbudai Egyetemen két, azonos rendeltetésű, hasonló kialakítású, ipari (csarnok) világításra szánt világítótesten. A drágább világítótest esetében megállapítottuk, hogy annak kialakítása megfelel a kor műszaki színvonalának és követelményeinek, így ennek műszaki paramétereit itt nem ismertetjük. A kb. harmad annyiba kerülő világítótest esetében azonban találkoztunk néhány meglepetéssel.
Ezt a terméket egy kiskereskedelmi üzletlánc forgalmazza Németországban, melynek termékválasztékában az élelmiszerektől kezdve a ruházati cikkeken keresztül a műszaki termékekig minden megtalálható. A forgalmazó a reklámkatalógusában a világítótest képén és árán kívül közli a termék néhány adatát, és kiemelten szerepelteti azt a logót, miszerint a termék a TÜV által bevizsgálásra került. Ezek alapján jogosan bízhatunk abban, hogy a világítótestet megvásárolva egy üzembiztos, biztonságos és jó műszaki paraméterekkel rendelkező lámpa birtokosai leszünk.
A termék adatlapján, illetve dobozán megtalálható minden olyan műszaki adat, amire a felhasználónak szüksége lehet, bár a jelölések elhelyezése történhetett volna szerencsésebben is, mert bizonyos adatok takarásban vannak. A műszaki paramétereket (fényáram, fényeloszlás, színtani tulajdonságok, elektromos paraméterek, IP-védettség) mérésekkel ellenőriztük, és megállapítottuk, hogy a közölt adatok többnyire megfeleltek a valóságnak. Ez alól talán csak az IP-védettség volt kivétel, amit a forgalmazó IP 65-nek jelölt, ugyanakkor a vizsgálat során a világítótest beázott. Nagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor eltávolítottuk a világítótest búráját – amit egyébként nem rögzített békazár.
Első látásra két dolog tűnt fel. A világítótestben nem volt meghajtó egység, csak egy egyenirányító graetz-híd, egy zavarszűrő kondenzátor, egy 4-csatornás áramelosztó elektronika és néhány tisztázatlan rendeltetésű MOSFET volt felületi forrasztással felszerelve arra az alaplapra, amely a LED-eket is tartalmazta, és ugyanide csatlakoztatták a hálózati csatlakozóvezeték végeit is. Ez utóbbi egyébként érintésvédelmi szempontból kérdéses lehet, főként ha figyelembe vesszük, hogy a békazárak hiányában a búra leeshet, így a 230 V-os csatlakozás közvetlenül megérinthetővé válik. A LED-ek meghajtása tehát a lehető legegyszerűbb elektronikával történt, ami önmagában még nem lenne baj.
A hálózati csatlakozóvezetékek végei az alaplap másik oldalára felületi forrasztással vannak rögzítve, amely érintésvédelmi szempontból aggályos lehet.
A másik szembetűnő dolog a LED-ek egyenetlen elosztása volt a szerelvénylapon. A betáplálástól távolodva a LED-ek egyre sűrűbben helyezkedtek el.
Ennek okára a fotometriai mérések derítettek fényt. Kiderült ugyanis, hogy az egyes LED-tokozatok fényárama a betáplálási ponttól távolodva folyamatosan csökkent, és a LED-ek „besűrítésére” azért volt szükség, hogy az egyenetlen fényeloszlást kompenzálják.
A betáplálástól távolodva a LED-ek egyre sűrűbben helyezkednek el a szerelvénylapon.
Az elektromos mérések azt is igazolták, hogy a folyamatos fényáram-csökkenés egyik oka az volt, hogy az említett 4-csatornás áramelosztó elektronika a 4 csatornára eltérő feszültséget kapcsolt, így a LED-ek eltérő teljesítménnyel üzemeltek. Ennek szerepe egyébként érthetetlen. Minden esetre a mérések igazolták, hogy a LED-ek „sűrítésével” a fényáram egyenetlenséget egészen jól sikerült kompenzálni a világítótestben.
4. kép: LED-ek fényáram-teljesítmény összefüggése
Újabb meglepetés ért minket, amikor a világítótestet termikus szempontból is ellenőriztük. A szerelvénylap átlagos hőmérséklete 38 °C környékén volt, ami teljesen megfelel az elvárásoknak, de az áramelosztó környéke jelentősen melegebb volt a szerelvénylap többi részénél, itt 72,7 °C-ot is sikerült mérnünk. Az infrakamerás felvételek mutatják, hogy az áramelosztó környékén a LED-tokok hidegebbek, mint maga az alaplemez, vagyis szinte a LED-ek hűtik az alaplemezt, bár ennek pont fordítva kellene történnie.
Az egyenetlen hőeloszlás felveti azt a kérdést, hogy vajon a betáplálás közelében lévő LED-ek nem mennek-e hamarabb tönkre, mint a távolabb lévők. Ha igen, akkor a világítótest élettartamánál a rosszabb értéket kell figyelembe venni, de ennek megtörténtére nem utal az adatlapon jelzett 25 000 óra.
A pusztán csak graetz-hidas egyenirányítású táplálásból közvetlenül következik, hogy a LED-ek 100 Hz-en vibrálhatnak. A világítótestet bekapcsolva ez szemmel kevésbé ugyan, de érzékelhető, amit természetesen egy nyomtatott cikkben nem tudunk bemutatni, videofelvételen azonban a vibrálás jól látható. Ez a jelenség azért lehet káros, mert a villogás – még ha szemmel nem is tűnik fel nagyon – az emberek gyorsabb kifáradásához és ingerültséghez vezethet.
Az áramelosztó környékén 72,7 °C-ot is sikerült mérnünk.
Befejezésül jelezni szeretnénk, hogy ennek a cikknek nem az a célja, hogy egy konkrét világítótestet kritizáljunk, hanem az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a látszólag hasonló professzionális és professzionálisnak tűnő termékek között lényeges minőségi különbség lehet. Ezek a különbségek a vásárlásnál nem tűnnek fel, és negatív hatásuk is csak később jelentkezik, így a felhasználó a vásárláskor joggal hiszi, hogy jelentősen olcsóbban professzionális minőségű terméket vesz. Ez nem csak azért káros, mert a fogyasztót gyakorlatilag becsapják, hanem rontja a valóban professzionális termékek megítélését is. A laikus felhasználó ugyanis – miután később szembesül a felmerülő problémákkal – nem (csak) a konkrét termékről fog negatív értékítéletet kialakítani, hanem fennáll a lehetősége annak, hogy általánosságban a LED-es világítást fogja elítélni.
A szakembereknek tehát össze kell fogniuk, és hatékonyan fel kell lépniük egyrészt a nem megfelelő minőségű termékek forgalomba hozatala ellen, másrészt folyamatos tájékoztatással fel kell hívni a lakosság figyelmét arra, hogy mely termékek megbízhatóak, és melyek nem. Ezzel nem csak a felhasználókat, de a becsületes gyártókat és forgalmazókat is védik.
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
