Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Életveszélyes éjjeli lámpa a barkácsboltból

2016. július 12. | Lantos Tivadar Fülöp Miklós |  23 562 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Életveszélyes éjjeli lámpa a barkácsboltból

Az üzletek polcain egyre-másra találkozhatunk különböző elektronikai termékfurcsaságokkal, amelyek jelentős része élet- és balesetveszélyes. Egyik olvasónktól kaptunk egy apró eszközt, melynek igazából a nevét sem tudjuk megmondani. Nevezzük „éjjeli lámpának”, amit egy Pécs környéki műszaki boltban lehet megvásárolni. A Tracon laboratóriumában alapos vizsgálatnak vetettük alá: az eredmény lesújtó.

Kilóg a lóláb

A termék tesztelését három fontos műszaki szempont alapján végeztük el. Az első és legegyszerűbb a terméken található jelölések vizsgálata, ami alapján egy laikus vásárlónak el kellene tudnia igazodnia, hogy a kezében tartott termék milyen paraméterekkel rendelkezik. A második szempont a termék érintésvédelme, hiszen senki sem szeretné, ha az általa vásárolt termék használata életveszélyes lenne. Harmadsorban pedig a termék anyagának lángállóságát ellenőriztük.

Első ránézésre sem túl bizalomgerjesztő a termék, sem a márkajelzést, sem az alapvető és szabványok szerint feltüntetendő villamos paramétereket nem jelölte a gyártó a készüléken, továbbá a „CE” jelölés is hiányzik. Az eszközön, amely gyakorlatilag egy dugaszolóaljzatba helyezhető foglalat, van egy kapcsoló, egy tölcséres kialakítású foglalat, valamint egy csatlakozódugó, mindez egy műanyag házban.

Mielőtt hozzákezdenénk a termék alaposabb elemzéséhez, vizsgáljuk meg a foglalatot. Ha becsavarunk egy tetszőleges izzólámpát (nincs feltüntetve a maximális terhelhetőség sem), vajon az áramvezető részek megérinthetők? Sajnos, szemmel látható (és kézzel tapintható), hogy igen, akár egy felnőtt számára is könnyűszerrel hozzáférhető a feszültség alatt álló rész. Nincs szabványi előírás, hogy melyik érintkezőre legyen kötve a fázis, melyikre a nulla, így a foglalat menetes része, mint oldalérintkező is állhat feszültség alatt.

Vajon hogyan lehetne a felelőst megtalálni egy olyan esetben, ha egy kisgyerek az eszköz kikapcsolt állapotában is súlyos áramütést szenvedne? A termék feliratainak hiányában nehézkes lenne a forgalmazót megtalálni…

A leplezetlen igazság

Nézzük a dolgok mélyére és szedjük szét azt, ami szétszedhető. Megbontva az éjjeli lámpának nevezett eszközünket, azonnal a szívünkhöz kapunk, hogy ilyen egyáltalán létezhet. Egyfajta – manapság egyre divatosabb – távol-keleti minimál megoldással találkozunk. A csatlakozó dugó egyik pólusát 0,5-ös vezeték köti össze a kapcsoló egyik kivezetésével. A másik pólus egy egyszerű lemezcsavar végéhez van lágyforrasztással rögzítve. Ez a csavar tartja a foglalatot a házban, amely így létre is hozza a fémes kötést. Csavart használni érintkezőnek finoman szólva nem elegáns megoldás. A foglalatban lévő fenékérintkező egy rugóval van ráültetve a kapcsoló másik érintkezőjére. Ennek köszönhetően, ha a rugó elmozdul, a kontaktus megszűnik.


A beüzemelés pillanatai

Miután kigyönyörködtük magunkat az ”éjjeli lámpánk” belsejében, szereljük össze azt, amit szétszedtünk és – rettegve bár, de a kísérletért mindent – próbáljuk ki, hogyan teljesít a készülék üzembe helyezve. A terméken nincs feltüntetve maximális terhelés, a próbánkat éppen ezért egy 100 W-os izzóval végeztük el. A készüléket egy hagyományos aljzatba dugva szemmel látható, hogy az eszköz alig fér el a foglalat tölcsérszerű kialakítása miatt, valószínűsíthető, hogy a mára már nem szabványos kétpólusú aljzathoz lett kitalálva a konstrukció.

Az érintkezés, ha kicsit lötyögősen is, de megvan, a kapcsolót átpattintva a 100 W-os izzó világítani kezd. Az „öröm” azonban nem tartott sokáig, kb. 2 perc üzem után az izzó kialudt. A wolframszál nem „égett ki”, a készülékház sem füstölt el, újra szét kell tehát szedni a lámpát. Ahogy sejteni lehetett, a csavarról a lágy forrasztású vezeték vált le, így a kontaktus megszakadt. A vas csavar eleve nem forrasztható, így a kötés nem tartós. Tehát a termék nem bizonyult hosszú életűnek!

Tűzre vele!

Elérkeztünk az utolsó, az izzóhuzalos vizsgálathoz, amely a termék házának gyúlékonyságáról ad információt. A műanyag ház anyagának, mivel feszültség alatt álló alkatrészeket tart, 960 °C-os hőmérsékletet kell elviselnie a szabvány szerint (MSZ EN 60598-1). Ez azt jelenti, hogy az izzóhuzalnak műanyag házhoz való érésétől számított 30 másodpercen belül a ház meggyulladhat ugyan, de esetlegesen lecsöppenő anyaga nem gyújthatja meg az alatta elhelyezett papírdarabot. Miután az izzóhuzalt eltávolítjuk az alkatrésztől, a meggyulladás után a ház anyagának 30 másodperc alatt külső behatás nélkül el kell aludnia. A mintadarabunk azonban csaknem egyből lángra lobbant és hevesen égni kezdett. Majd az izzóhuzal eltávolítása után hosszú percekig égett a műanyag, csöpögni kezdett és alig lehetett eloltani. Az „éjjeli lámpa” tehát ezen a teszten is megbukott. Nincs szükség több mérésre, hogy belássuk, ez a termék életveszélyes, tűzveszélyes, kereskedelmi forgalomba nem hozható.

Összefoglalva tehát a készüléken semmiféle fogyasztói tájékoztató nem található, valamint mellékelve sincs semmilyen egyéb leírás (csomagolás), amely a készülék eredetére, felhasználására vonatkozna. Egyetlen konkrétumként a készülékházra alkoholos filccel felírt 490 Ft-os vételár említhető, amely gyaníthatóan a kereskedő tollából származik.

Érintésvédelmi szempontból a lámpa erősen aggályos, mert a feszültség alatt álló részek könnyedén hozzáférhetők, emellett a készülékház kialakításához használt műanyag minősége sem megfelelő.

Egy hozzáértő szem első pillantásra észreveszi, hogy az eszköz konstrukciójával – sőt a létezésének jogosságával – komoly problémák vannak, laikusok viszont megvásárolhatják, használhatják. Akár több háztartásban is lehetnek ilyen eszközök, amelyek az élet és balesetveszély potenciális forrásai. A tapasztalatok alapján talán érdemes lenne újragondolni a hasonló csatlakozóeszközök piacra kerülésének komolyabb szabályozását, illetve a piacon lévő termékek alaposabb termékbiztonsági ellenőrzésének bevezetését!

 

A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.

A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.

Érdekel az előfizetés →

Beleolvasok →

 

Balesetveszély