A megjelenések éves ütemezése a Médiaajánlat oldalon található.
Villanyszerelők Lapja 2007. október
Teljesítménytényező-szabályozók körében
netadmin
|
2869
Elektromos tűz kivizsgálása
Mattiassich Péter
|
7083
1 5 (1)
Megéri-e igazságügyi szakértőnek lenni?
Egy budapesti szakértő
|
3349
Az új villámvédelmi szabvány
Kruppa Attila
|
9525
2 4 (1)
Szlovákia
netadmin
|
5145
A fizetési vagy inkább nemfizetési morálról
Szabó Zsolt
|
3049
Az alábbi kereskedelmi tárgyú cikk apropója egy kiállításon, 2007. 09. 06-án elhangzott beszéd, amelynek második része megosztónak bizonyult a hallgatóság körében. Célom nem a megosztás volt, hanem a felrázás, a figyelmeztetés. Az alábbiakban foglalható össze a gondolatmenet ezen része. Szinte nincs is találkozóm partnerrel, hogy a behajtásról, csúszásokról, fizetési problémákról ne essen szó. Arról, hogy ki hogyan próbálkozik a pénzéhez hozzájutni, hogyan próbálták átverni és hasonlók. Elmondhatjuk: mára Magyarországon az építőiparban (és sajnos szinte az egész társadalomban) a nemfizetés árja alakult ki, s sodor magával szinte mindent. A "fogd a pénzt és fuss" világát éljük. "Miért hagytuk, hogy így legyen?" - kérdezhetnénk! Mik az okok?Először is: ez a piac teljesen a bizalomra épül. Mi megbízunk a vevőinkben, hogy kifizetik az árut, amit mi úgymond halasztott fizetéssel adunk, bennünk pedig a szállítóink, hogy ugyanígy teszünk. Szépen is működik a dolog, ha úriemberekkel/úrhölgyekkel állunk szemben. Hol romlik akkor el a helyzet? Nem ügyeltünk kellően arra, hogy azt a bizonyos bizalmat egyes kalandorok ne fordíthassák a maguk javára, ne dézsmálhassák azt meg. Hittünk benne, hogy ilyen nincs, hogy valaki elfut a pénzzel, a törvény majd utoléri őket, s igazságoz szolgáltat. Hát a törvény bizony nem érte utol őket, s nem is fogja... Eljutottunk oda, hogy ma Magyarországon nem azok az urak, a nagymenők, akiknek sok a pénzük, hanem azok, akik sokkal tartozhatnak másoknak büntetlenül. A törvény hihetetlen lassúsággal teszi a dolgát, s szinte minden eredmény nélkül. A felszámolási eljárásokból szinte nulla a megtérülés. Miért? Mert mire odajutnak, hogy a cég vagyonára lakatot tegyenek, már nincs ajtó sem, amire rákerülhetne a lakat. Mert addigra a "tulajdonosok" már minden mozdíthatót elvittek, pénzzé tettek feketén. S vigyázat: ez bizony bűncselekmény! Hiába tulajdonos valaki egy kft.-ben, önkényesen nem viheti el a vagyontárgyakat, nem teheti saját magánvagyonává, mert az bizony sikkasztás, ami bűncselekmény. S itt ugrik a majom a vízbe: nem ítélik el őket ilyen bűncselekmény miatt, holott a legtöbb ilyen elsikkasztott cég tulajdonosa komoly magánvagyonnal rendelkezik. Még elegánsabb megoldás: "a kicsontozott, APEH- és szállítói adóssággal földönfutóvá tett céget add el hajléktalannak!" Magyar találmány. Ez is bizony bűncselekmény, ha tudatosan, rosszhiszeműen szabadulok meg az adósságaimtól, de még ezzel sem igen fogtak meg csalót. Sajnos nekünk sem sikerült. Egyik ilyen ügyünk azzal végződött, hogy a hajléktalannak eladott céget törölték a cégnyilvántartásból, mert senki nem volt fellelhető a tulajdonosok közül. A behajtónk megtalálta a hajléktalant. Mi tettünk volna? Mit tegyünk? Tegyük fel a kezünket, s sodródjunk az árral? Nem! Akárhányszor kérdezik tőlem, mindig az a felelet: NEM!Tudom: nagyon sokan, akik becsületesen tették a dolgukat évekig, egy pénzügyi átverés után maguk is elkezdtek úszni az árral. Ismerős: "majd fizetek neked, ha nekem is fizetnek." Ez egy általános takarózás. A "majd, ha fizetnek nekem" mögött a legtöbbször nincs már valós érték, azaz sohasem fognak fizetni (főleg, ha éven túli a követelés).Ezt mondják ugye körbetartozásnak, ami szerintem nem igazán az, hanem egyszerűen veszteség van a rendszerben, amit le kell írni, abbahagyni a délibábkergetést, s lássuk, mi a tiszta viszony. Mondom én ezt ugye, aki alkalmazottként nem bukhatok oly sokat. Tudom, szörnyű a dolog, főleg ott, hogy az elmúlt években sokan saját magánvagyonból is tettek a vállalkozásukba, csak hogy fenntartsák annak fizetőképességét, remélve, hogy majd csak bejön egyszer az a pénz, amire várnak már több mint egy éve, vagy akár évek óta. Szörnyű kimondani, de nagy része nem fog bejönni! Sajnos sokan, sok pénzt fognak még veszteni, mire teljesen letisztul a helyzet. Természetesen azok fogják megfizetni az árat, akik talpon maradnak. Mekkora veszteséget kell leírni? Az építőiparnak valószínűleg olyan 100 milliárd forintnyit, s ezen keresztül kb. 8-10 milliárd forintot a villamossági szakmának. Rettenetes szám. Akár több évi befektetői profit is elúszhat, azaz jövedelem nélkül kell dolgozni évekig, ami mindenre kihatással lesz.Mégis mit tehetünk, hogy ha egyszer tiszta viszony teremtődik, ne termelődjön újra a veszteség a csalások folytán? Mivel a törvény valószínűleg nem siet a segítségünkre, egyszerűen az önszerveződés! A következőket tehetjük meg. Első és legfontosabb a megelőzés. Információt szolgáltató cégek nyújtanak adatokat az új partnerekről. Ilyeneket lehet megtudni: a cég ellen volt-e utóbbi időben APEH inkasszó, végrehajtás, a tulajdonos még hány cégben érdekelt, ne adj isten, hány céget "fantomizált". S a legfontosabb maga a személy. Aki egy céggel megteszi a "lenyúlást", meg fogja tenni a következővel is. "Munkásságát" szépen jelzik a tönkrement vállalkozások. S ilyenekkel nem kezdünk el üzletelni. Sőt, figyelmeztetünk másokat is a "Fekete Péterre". Adóslisták vezetése és kicserélése. Ezek az adóslisták többször is nagyon hatékonynak bizonyultak, mert meg lehet velük akadályozni azt, hogy az adósságot felhalmozó cégek máshol is kárt okozzanak. Hitelkeret kialakítása. Mindenkinek be kell szabályozni egy bizonyos hitelkeretet, ameddig nyújtózkodhat. A legtöbb partner egyébként érzi ezt magától is. Amennyiben túl sok a kifizetetlen áru már nála, inkább nem vásárol, de nem nyújtózkodik a "takarón túl". Ezért is szokott igen ritkán megtörténni, hogy ilyen miatt kelljen valaki vásárlását leállítani. Késések esetén azonnal leállítjuk a vásárlást, és csak készpénz ellenében szolgáljuk ki az adóst. Fizetési ütemezést kérünk be, ügyvédi felszólítást küldünk, s amennyiben nincsenek tartva az ütemek, bizony elég gyorsan el kell indítani a felszámolási eljárást. Nincs más lehetőség, cselekedni kell! S legutoljára: ki kell fizettetni az adósokkal a behajtás után a késedelmi kamatot. Miért, kérdezhetnék sokan felháborodva? Ennek több oka is van. Első ok: velünk is kifizettetik a beszállítóink, ha késünk. Második ok: akik időben fizetnek, azokat károsítanánk meg, ha a késésnek nem lenne konzekvenciája. Mert akkor mi előnye származhatna bárkinek az időben fizetésből? Az nyerne, aki minél később fizet. Mi elhatároztuk, hogy ezt megakadályozzuk! Harmadik ok: amennyiben felénk késnek a fizetéssel, nekünk a fizetőképességünk fenntartása érdekében pótlólagos pénzforrásokat kell bevonnunk, s ki mástól, mint banktól, aki pedig nem szégyelli elkérni a kamatot, mert egyszerűen ebből él. Egy forint ma a kezemben többet ér, mint egy forint egy hónap múlva. Ez a kamat alapja. Negyedik, s egyben az utolsó érv: bármennyire is fellengzősen hathat: nevelési célzatú. Meg kell tanulni, hogy időben kell fizetni. A számla lejárata nem tájékoztató adat, mint sajnos sokak szeretnék. Készpénzfizetésnél például senki sem szokott késni. Miért nem? Egyesek talán azt gondolják: "én ezt nem tehetem meg, mert elhagynak a vevőim", "barátoktól nem kérek kamatot" és hasonlók. Mi is dilemmában voltunk az elején: féltünk, hogy elveszítjük a vevőket (bár tudjuk: aki tartozik, az adós, s nem vevő, vigyázat, nem összekeverendő a kintlevőség az adóssággal), de magunk csodálkoztunk a későbbiekben, hogy egyesek visszatértek vásárolni, akik elsőre ránk csapták az ajtót a kamat miatt, sőt voltak, akik a legjobb partnereink közé emelkedtek. Mert van amnesztia! Amikor valaki kifizette azt a kamatot, bizony tiszta lappal indulhat újra. Ma már látjuk: nem kell félni a késedelmi kamatot kivetni. Amennyiben valaki versenyképes szolgáltatást nyújt a vevőjének, akkor bizony vissza fog térni, mert rájön, hogy mások sem olcsóbbak, mások sem nyújtanak jobb szolgáltatást. Amennyiben viszont egyetlen versenyelőnye valakinek az volt, hogy engedte a vevőjét késni konzekvenciák nélkül, akkor bizony bajban van, s még nagyobban lesz.Hosszú, rendkívül hosszú tanulási, küzdelmi periódus van még mindannyiunk előtt, de nem úszhatjuk meg, ha talpon akarunk maradni, amennyiben nem azt akarjuk, hogy a végén a "fogd a pénzt és fuss!" prókátorai üljenek tort vállalkozásaink romjai felett. S mi ezt nem akarjuk. Nem futunk el senki pénzével, mert mint említettem, 15-20 év múlva is ebből akarunk élni, s tudom, hogy Önök közül is a legtöbben. Egy további megjegyzés: a piacgazdasági alapú társadalomban a befektető kockáztat. Létezik olyan, hogy a cége tönkremegy rossz üzleti döntések miatt. Ettől még nem bűnöző valaki, nem csaló. Azért van ugyebár a "korlátolt felelősség" intézménye, mert a tulajdonos a cég tőkéjének erejéig felel a tartozásokért, s nem teljes vagyonával. Aki kft.-nek szállít, tisztában kell lennie a kockázattal (természetesen bt.-nél, rt.-nél is megvannak a kockázatok). A baj nem itt van: a mi bajunk ott leledzik, hogy morálisan robogunk egy szakadék felé, mert megvonjuk a vállunkat azon, hogy olyanok is részt vesznek az üzletben, akik kiforgatják a "korlátolt felelősség" intézményét s a becsület fogalmát. Így úgymond hosszú távon eggyé válunk velük. Ezt kell megakadályozni.
A fény forrása XII. Fémhalogénlámpák
Nagy János
|
6662
1 5 (1)
