Mit adott nekünk az iparkamara?

2026. szeptember 17. | VL online |  365 |

Magyar Péter miniszterelnök szerda délután jelentette be, hogy a kormány eltörli az 5000 forintos éves kötelező kamarai hozzájárulást, amely megközelítőleg 900 ezer vállalkozásnak nyújt segítséget. Ezt követően Kapitány István miniszter részletezte, hogy átfogó felülvizsgálat jön a kamara kapcsán.

„Mi olyan kamarai rendszert akarunk, amelyben nem a vállalkozások vannak a kamaráért, hanem a kamara van a vállalkozásokért; ahol nem a befizetett pénz, hanem az elvégzett munka adja a működési legitimitást; és ahol a legkisebb magyar vállalkozások számára is érezhető, hogy van egy szervezet, amely valóban értük dolgozik” – mondta Kapitány István.

A kormány a kötelező kamarai hozzájárulás megszüntetésével és az MKIK működésének átvilágításával, illetve átalakításával próbálja új alapokra helyezni a kamarai rendszert, miközben a korábbi állami támogatások felhasználását is felülvizsgálja. Az új rendszerben az MKIK-nak és a területi kamaráknak konkrét vállalkozásfejlesztési programokat kell kidolgozniuk ahhoz, hogy állami támogatáshoz jussanak.

Erre reagálva az MKIK közleményben tudatta: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mint köztestület tudomásul veszi a gazdasági kamarákra vonatkozó kormányzati bejelentést és várja a jogszabálymódosítások részleteit, amely alapján, tevékenységét újragondolva tud dolgozni a továbbiakban a hazai vállalkozói közösségért. A Kamara vezetése nyitott egy új típusú feladatkör megfogalmazására és az ehhez kapcsolódó finanszírozásra, a mikrovállalkozások terheinek mérséklésére, és a vállalkozások gazdasági súlyához jobban igazodó, arányosabb hozzájárulási rendszer kialakítására.

Mit mond egy villamos vállakozó?

A kötelező kamarai hozzájárulás eltörlése és az iparkamara átalakításának hírére Ferenc Krisztán László, a Villamosipari Érdekvédelmi Szakmai Egyesület (VÉSZ Egyesület) elnöke saját tapasztalatait megosztva lapunknak elmondta, hogy nem az évi 5000 Ft a történet lényege, az csak a jelképe annak, hogy hosszú éveken keresztül kötelezően fizettünk egy olyan rendszer fenntartásához, amelytől számos, valóban fontos ügyben érdemi segítséget vártunk – és többnyire nem kaptunk.

Én magam is számos alaklommal fordultam az iparkamarához szakmai problémákkal, legyen szó villamos biztonságról, villám- és túlfeszültség-védelemről, kontár kivitelezésekről, építőipari minőségről, duális képzésről, vállalkozói érdekvédelemről vagy a szabályok betartatásáról. Voltak területi kamarai munkatársak, akik ténylegesen értették a dolgukat – például a duális képzésben –, ezt nem szabad elvitatni, de összességében egészen más tapasztalataim voltak.

Egy hatalmas szervezetrendszert láttunk, rengeteg alkalmazottal, miközben a ténylegesen hozzáértő és dolgozó emberek aránya nagyon alacsony volt. Sok helyen olyan struktúrák működtek, ahol a szakmai teljesítménynél fontosabbnak tűntek a személyes kapcsolatok, a régi pozíciók és az egymást követő vezetői körök. Közben azokban a kérdésekben, amelyekben egy erős gazdasági kamarának valódi súlya lehetne, alig láttunk eredményt: építési jog, építési eljárások, hibás teljesítések, szakmai állásfoglalások, kontár vállalkozások, feketegazdaság, kötelező felelősségbiztosítások tényleges ellenőrzése és főleg, a tisztességesen működő vállalkozások versenyhátrányának csökkentése.

Ezek nem elméleti kérdések. A tisztességes vállalkozó minden egyes nap versenyez azzal, aki nem fizet adót, nem tartja be a szakmai szabályokat, nem biztosít megfelelő műszaki tartalmat, esetleg a kötelező biztosításait sem rendezi. Egy kamarai rendszer egyik legfontosabb feladata éppen az lenne, hogy a szabályosan működő vállalkozást ne büntesse a piac azért, mert becsületes – fűzte hozzá.

Közel 60 szakemberrel megpróbáltunk kamarai keretek között létrehozni egy valódi szakmai együttműködést a villamos biztonság, a villámvédelem és a túlfeszültség-védelem területén. Nem azért, hogy legyen még egy bizottság, még egy névjegykártya és még egy PowerPoint-előadás, hanem azért, hogy végre történjen valami a hibás, veszélyes és kontár kivitelezések ellen. Kezdetben partneri hozzáállást tapasztaltunk. aztán a folyamat fokozatosan elhalt.

És itt van a probléma lényege: a kamara nem vállalta fel azokat a fajsúlyos szakmai és érdekérvényesítési konfliktusokat, amelyek nélkül nincs valódi piaci megtisztulás. Mert rendet tenni konfliktussal jár. Valakinek ki kell mondania, hogy egy munka szakszerűtlen, valakinek képviselnie kell a szabályosan dolgozó vállalkozót, valakinek össze kell ütköznie azokkal, akiknek megfelel a jelenlegi állapot. És valakinek el kell juttatnia a szakmagyakorlók valós problémáit a döntéshozókhoz.

Sokszor inkább azt éreztük, hogy a kamarai rendszer falat képezett a szakmagyakorlók és a döntéshozók között, ahelyett, hogy hidat épített volna közöttük. Az elmúlt közel tíz évben rengeteg konferenciát, rendezvényt, prezentációt és projektet láttunk. Sok esetben azonban nem az volt az érzésünk, hogy ezek mérhetően javították volna a magyar vállalkozások működési környezetét vagy az építőipar szakmai minőségét.

Ezért az 5000 Ft eltörlését nem azért tartom jelentősnek, mert egy vállalkozás ettől lesz gazdagabb, hanem azért, mert a bejelentés szerint megszűnik egy kötelező befizetés egy olyan rendszerbe, amelynek működésével kapcsolatban nagyon sok vállalkozónak nagyon komoly hiányérzete volt.

A szakmai érdekképviseletre ettől még óriási szükség van. Csak nem díszletként, hanem azért, hogy legyen, aki valóban kiáll a szakmáért és a tisztességes vállalkozókért – mondta Ferenc Krisztán László.

MKIKVÉSZ

Kapcsolódó

---