Újrahasznosíthatók a napelemek?
2020. augusztus 11. | VL online | 2840 |
Az újrahasznosíthatóság minden termék esetében joggal felmerülő kérdés. A könnyen gyűjthető és válogatható alapanyagok esetében vannak jól működő technológiai folyamatok, amelyek lehetővé teszik az anyagok gazdasági körforgásban való maradását. A probléma a sok összetevős, bonyolultabb eszközök újrahasznosításával van, ilyen a napelem is.
A napelemek elektronikai hulladéknak számítanak, amelyek több különböző anyag felhasználásával kerülnek előállításra és ez okozza a fő problémát az újrahasznosításukban.
Számos kutatócsoport dolgozik azon, hogy megoldást találjon a napelemek újrahasznosításának kérdésére. Német kutatók már 2004-ben elérték, hogy egy szilícium alapú napelemet 96%-ban újra tudtak hasznosítani, ráadásul úgy, hogy a régi napelemből 70%-os hatékonyságú új szolárpanelt lehetett gyártani, azonban ennek ipari méretekben való megvalósítása, még a jövő kihívása.
Hiába létezik a napelemes panelek szétszerelésére és szinte teljes újrahasznosítására technológia, ha a folyamat nem gazdaságos. Az igaz, hogy nyersanyagokhoz (szilícium, réz, alumínium) juthatunk hozzá a hulladékfeldolgozás során, azonban a folyamat energia- és munkaigénye, illetve a felhasznált vagy kinyert anyagok (savak, ólom) veszélyessége miatt ennek magas a költsége. A területen végzett kutatások arra irányulnak, hogy az így kinyert anyagok olcsóbban hozzáférhetők legyenek, mint a bányászatból származók.
Milyen anyagok vannak egy napelemben?
Különböző műanyagok, szilícium, réz, alumínium, üveg és ón.
Hazánkban újrahasznosításról korai beszélni. Az ITM szerint a napelemek telepítése kb. 10 éve terjed a hazai háztartásokban, ipari méretekben pedig 5 éve, így nagyobb mennyiségben még tíz-tizenöt évig nem mennek tönkre. Jelenleg hulladékudvarban adhatók le a tönkrement panelek, azonban egy átadótól csak két-három napelemtáblát vesznek át.
A Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. megítélése szerint a napelem – mint elektronikai hulladék – jellemzően negatív haszonanyag, ez azt jelenti, hogy a társaság még fizet is azért, hogy ezt a hulladékot a hasznosító befogadja. Kérdés már csak az, hogy a befogadó mit tesz a hulladékká vált napelemmel, tekintve, hogy Magyarországon szolárpanelek újrahasznosításával nem foglalkozik egyetlen cég sem.
A hazai jogszabályok szerint hulladékká vált fotovoltaikus paneleket a gyártónak, a külföldön előállított terméket pedig az első hazai forgalomba hozónak kell begyűjtenie és kezelnie, de ehelyett fizethetnek termékdíjat is. Ekkor a begyűjtést és a kezelést az ITM szervezi meg a költségvetési törvényben meghatározott keretből. Az ITM álláspontja szerint napelem nem kerülhet lerakóba csak a nem hasznosítható részei.
A címben feltett kérdésre a válasz tehát az, hogy elvben, kutatások szintjén, illetve részlegesen igen, a nepelem újrahasznosítható, azonban a gazdaságos folyamat és a mindenhol elérhető technológia kidolgozása még előttünk álló feladat.
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
