Termokamera használata a villanyszerelői gyakorlatban
2017. február 8. | VL online | 6670 |
Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kivitelezői és a mérnöki gyakorlatban egyre többször használják a termokamerákat. A villanyszerelők leggyakrabban a csavaros kötések, szigetelések ellenőrzésére, a kritikusan melegedő pontok vizsgálatára használják. Nézzük át a kamerák működését, és a műszerek kiválasztásának szempontjait.
Termovíziós kamerák működésének alapja
A termokamerák a vizsgálandó tárgyak felületről visszaverődő vagy kibocsájtott – szabad szemmel láthatatlan - infravörös sugárzást érzékelik, mely nagymértékben függ a vizsgálandó tárgy felületének hőmérsékletétől (nagyobb hőmérsékletű tárgy több infravörös sugarat bocsájt ki). A vizsgált tárgy tényleges hőmérsékletét az emittált, azaz a tárgy által kibocsájtott infrasugárzás jellemzi. Termográfia alatt egy „szilárd” test hőmérséklet eloszlásának képi megjelenítését értjük. A villanyszerelői gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a rendes üzem zavarása, és érintés nélkül kell méréseket végeznünk, jelen esetben hőmérsékletmérést. Az áramvezető részek, villamos csatlakozók melegedésének mérésénél nem az abszolút hőmérsékletek meghatározása a lényeges, hanem a berendezés hasonló pontjai, illetve a környezet közötti relatív hőmérsékletek meghatározása. Így a hibás, melegebb helyek feltárhatók, és szükség esetén javítható a nem megfelelően működő rész. Termokamerákkal a teljes villamos átviteli és elosztó hálózat, és annak elemei is felülvizsgálhatók.
Felderíthetők a korrodált vagy laza kötések, a túlterhelt vagy elöregedett vezetékek, az aszimmetrikus terhelések a kis, a közepes és a nagyfeszültségű hálózatok esetén. A különböző elektromos alkatrészek, megszakítók, ellenállások, kondenzátorok, motorok, relék állapotának ellenőrzése is kiváló eszköz a termokamera. Ezen kívül a transzformátorok hőeloszlásának vizsgálataira is alkalmas lehet. Villamos vontatás területén a felsővezetékek csatlakozási pontjainak, kerámiaszigeteléseinek felülvizsgálatára is egyszerűen használható. A napelemes rendszerek esetén a cellák állapota is vizsgálható.
Termokamerák a villamos gyakorlaton kívül az építőipar más területein is eredményesen használhatók. Így az épületek hővesztesége, hőhidak, elégtelen szigetelések felderítése, épületgépészeti problémák is felderíthetők a berendezés segítségével. A külső határoló szerkezetek hőveszteségének mérésénél a kinti és a benti hőmérséklet között legalább 10-15 °C különbségnek kell lennie. Ebből következik, hogy épületek termográfiájának elkészítésére a téli, hideg idő a legalkalmasabb. Ezen kívül a vizsgált felületet a felvétel készítésekor (és már néhány órával előtte) nem érheti közvetlen napsugárzás, ezért erre mérésre a kora reggeli illetve hajnali órák a legmegfelelőbbek.
Hőkamerák kiválasztásának szempontjai
Fontos kérdés, ha valaki arra adja a fejét, hogy beszerez egy ilyen műszert, mégis milyen eszközt válasszon. Léteznek rövid (2-5 µm) és hosszú (8-14 µm) hullámú kamerák. A rövid tartományú mérés a magas hőmérsékletű tárgyak hőmérsékletének meghatározására alkalmas inkább, a hosszú hullámúak pedig az alacsonyabb hőmérsékletűeket érzékeli pontosabban. A rövid hullámúak az üvegen is átlátnak, így például egy ablak mögött lévő pontszerű hőforrást is kimutatnak. Hátrányuk a zajosabb kép és általában rosszabb hő felbontás. A hosszú hullámú sugárzást az atmoszférában lévő vízpára, széndioxid kevésbé nyeli el, mint a rövidet, ezért nagyobb távolságból is lehet jól használható képeket készíteni. Szabadtéri, felvételekre ezért csak a hosszúhullámú mérés alkalmas.
Fontos szempont a hőkamerák képfelbontó képessége. Minél nagyobb a kamera képpontjainak száma annál részletesebb, finomabb képet kapunk. Hőmérsékletfelbontás döntően meghatározza a kép minőségét. Hosszúhullámú kamerák esetén tipikusnak mondható a 30 mK nagyságú felbontás. Általában két-háromszor nagyobb felbontásúnak kell lennie a kamerának, mint amilyen hőmérsékletkülönbséget akarunk megjeleníteni. Ez a felbontás azonban nem tévesztendő össze az abszolút pontossággal, ami több kelvinfok is lehet. Képrögzítési frekvencia a másodpercenkénti képfelvételi képességet jelenti. Vannak alacsony sebességű (1 kép/s) és valósidejű (50 kép/s) kamerák. Természetesen a nagyobb sebességhez magasabb ár is tartozik.
Összefoglalva megállapítható, hogy épületek termográfia felvételére, hőszigetelések vizsgálatához, valamint villamos készülékek, berendezések melegedésének ellenőrzésére a hosszúhullámú, 320×240 felbontású, –20…+200 °C mérési tartományú, alacsony képfelvételi frekvenciájú hőkamera megfelelő. A választék óriási, a pár 10 ezer forintos készülékektől a több millió forintos készülékekig válogathatunk az igényeknek megfelelően.
Akiket bővebben érdekelnek a hőkamerák, azok számára ajánljuk a témában írt korábbi cikkeinket.
Kapcsolódó tartalom:
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
