Villanyszerelők Lapja

A romlás virágai, avagy elszámoltatható-e a Kamara?!

| |  23 742 | |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A romlás virágai, avagy elszámoltatható-e a Kamara?!

A Magyar Mérnöki Kamarát lényegében az a baki helyezte a politikai térképre, amelynek során villámgyorsan, nemcsak a tagság, de az elnökség véleményét sem kikérve, ellenben az állami tulajdonú MVM számítógépén dolgozva fejezték ki egyetértésüket a paksi orosz üzlet kapcsán. Azóta hallgatnak: de most egy alapító tag felemelte szavát.

Január 15-én, egy nappal magyar-orosz paksi megállapodás megkötése után a Magyar Mérnöki Kamara közleményben üdvözölte a beruházásról szóló döntést. A Cink.hu birtokába került Word dokumentum tulajdonságai szerint a Magyar Villamos Művek számítógépén írták meg a nyilatkozatot, amely pár órával később a Magyar Mérnöki Kamara paksi bővítésről szóló állásfoglalásaként jelent meg a sajtóban. Az érintettek különböző megkeresésekre reagálva próbálták kisebb-nagyobb sikerrel elkenni a malőrt, azonban a kamarai tagság felé ez idáig nem adtak semmilyen magyarázatot a történtekre. A Cink szerkesztőségéhez eljuttatott, alább olvasható levélben a szervezet egyik alapítója, Dr. Dezső György, okl. gépészmérnök kéri számon mindezt Kassai Ferencen, a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara elnökén (A BPMK a magyarországi mérnöki kamarai tagok felét képviseli, gazdasági súlya pedig az egész szervezeten belül meghatározó).

"Tisztelt Elnök Úr!

2014. január 14-én, Moszkvában, Vladimir Putyin és Orbán Viktor jelenlétében Németh Lászlóné és Szergej Kirilenko aláírta a megállapodást a Paks II. bővítéséről. Másnap a Magyar Mérnöki Kamara 20 000 mérnöke, mintha valami időgéppel a XX. század ötvenes éveibe repült volna vissza, az MTI közleményéből tudhatta meg, hogy pontosan mi a saját véleménye a moszkvai megállapodásról: lelkesen üdvözli. Az alábbi rövid levelem azonban nem az atomerőmű bővítésének politikai és komplex szakmai kérdéseiről [1] , az azzal kapcsolatos szerződés aláírásának körülményeiről szól - ezek ugyanis zömében nem is mérnöki, és főképpen nem kamarai kérdések -, hanem kifejezetten kamaránk működését bírálja [2].

[1] A nem régen elfogadott Nemzeti energiastratégia 2030 nem határozza meg a Paks 5. és 6. blokkjának a belépési idejét, az ezzel kapcsolatos döntést is csak 2015-18 közötti időszakban tartja szükségesnek meghozni. Az is könnyen belátható, hogy az 5. és 6. blokk belépésének idejét, kis átlapolással, a Paks I. blokkjainak leállításához célszerű illeszteni, mert (leegyszerűsítve) Paks I. és II. hosszabb időszakon keresztüli együttes üzeme a villamosenergia rendszer szabályozása szempontjából ésszerűtlen, továbbá hatalmas és felesleges infrastrukturális többletberuházást jelentene.

2] Vannak olyan földöntúli képességekkel rendelkező kollégáink, akik a 10 évre titkosított megállapodás ellenére, más megfogalmazásban: látatlanban is tudják, hogy egészen bizonyosan nagyon előnyös lesz Magyarország számára a most megkötött szerződés. (Lásd pl. az MTA 2014. 02. 18-i ülésén elhangzott néhány mérnöki hozzászólást.) Ezekben az esetekben azonban a nyilatkozók, akik egyébként többszörösen túllépik szakmai kompetenciájukat, csak a saját hitelességüket kockáztatják, ami viszont most a kamarában történt, az 20 000 mérnök szakmai hitelét rontja, tárgyilagosságát, hitelességét kérdőjelezi meg.

 Az MTI hírt követően rövidesen kiderült, hogy Zarándy Pál kollégánk kímélt meg minket a fárasztó gondolkodástól. Ő öntötte ugyanis méltató szavakba a moszkvai megállapodást, húszezrünk - nem létező - egységes véleményét, bár független mérnökként ilyen felhatalmazást a kamara egyetlen vezetőjének, vagy testületének sem adtam/adtunk [3]. Majd az általa szült „véleményünket” jóváhagyásra elküldte a Magyar Villamos Művekhez. Feltehetően ott mindenkinél jobban tudják mi a véleményünk, egyéb akceptálható magyarázat ugyanis nincs arra vonatkozóan, hogy miért kellett az MVM-mel jóváhagyatnia kamarai szöveget.

[3] A szakmagyakorláshoz kötött, kötelező tagságú szakmai kamarában nonszensz pártpolitikai, vagy ideológiai kérdésekben a tagságtól egységes véleményt elvárni, vagy akár csak ezt keresni. Ennél csak az a képtelenebb, ha a kamara egyik-másik tisztségviselője a tagság nevében ilyen véleményt nyilvánít. Esetünkben pedig ez történt.

Zarándy Pál nyilatkozata szerint (Népszabadság, 2014. 01. 21.) az MVM-ben az ő szövegébe több ponton belejavítottak, mely javítások egy részével maga sem értett egyet, majd az átírt szöveget elküldték Barsiné Pataky Etelka titkárságára, és onnan került az MTI-hez az MVM által javított szöveg. Erre a sok mindenre, csak éppen nem egy demokratikus jogállamban működő kamarára jellemző eljárásra az elnök asszony a nagy nyilvánosság előtt azt nyilatkozta, hogy a kamara Alelnöki Tanácsa tárgyalta a kérdést, és az MVM által véglegesített szöveg voltaképpen az Alelnöki Tanács állásfoglalása. Ezzel szemben Holló Csaba alelnök egy, a megyei kamarák vezetőinek címzett e-mailjében (2014. 01. 21. 1:46 PM) jelezte, hogy az Alelnöki Tanács nem hogy nem tárgyalta az ügyet, de ilyen ügy (egyébként teljesen logikusan) még csak a Tanács napirendjén sem szerepelt. A kamarai tisztségviselők egymásnak mindenben ellentmondó nyilatkozatait követően a sajtóban már csak olyan szalagcímek jelentek meg a Magyar Mérnöki Kamaráról, hogy „valaki a kamarában nem mond igazat”.

Bár az MMK honlapján a hírt nem leltem, de bizonyára az Etikai-fegyelmi bizottság január 14-e óta folyamatosan ülésezik, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a kamara egyik-másik tisztségviselője, mondjuk a Tízparancsolattól a Kamarai törvényen és Alapszabályon át, az Etikai-fegyelmi Szabályzatig, több alapvető, elsősorban erkölcsi normát megsértett, és ezzel véleményem szerint szégyent hozott a magyar mérnöktársadalomra[4].

[4] Alig hiszem, hogy hasonló esetben pl. a német mérnöki kamarák tisztségviselője 24 órán belül nem mondana le, vagy ha esetleg az önkontrollja nem működne, ne mondatnák le.

Tisztelt Elnök Úr! Az, hogy valakik, különösen, ha vezető tisztségviselők súlyosan megsértik a közélet és a kamara alapvető etikai követelményeit, az igen sajnálatos. Ha azonban az esetet követően eltelik több mint egy hónap, és (Holló Csaba kivételével) a kamara teljes vezetése hallgat, köztük a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara vezetése is, az ennél is nagyobb probléma, mert az a kamarának az elfogadható erkölcsi normák szerinti működésképtelenségét és önjavító képességének teljes hiányát mutatja.

Mint a kamara valamikori egyik alapító tagja, kérem Önt, hogy a BPMK elnöksége haladéktalanul tárgyalja meg a szóban forgó ügyet, tárja fel a történteket, és adjon ki olyan nyilvános állásfoglalást, amelyikben elhatárolódik a történtektől. Miután ilyen eset nem először fordult elő, javasolom, hogy hozzanak létre egy ad hoc bizottságot. E bizottság tegyen javaslatot olyan garanciális szabályok Alapszabályba, Működési Szabályzatba és Etikai-fegyelmi Szabályzatba való beiktatására, hogy a kamara működésében a jövőben ilyen esetek megakadályozhatók legyenek.

A kamarának nem a politikai jobb, vagy baloldalról, hanem a szakmai és emberi tisztességről kell(ene) szólnia.

Üdvözlettel:
Dr. Dezső György, okl. gépészmérnök
Budapest, 2014. február 24."

MMK