Villamos vezetékrendszerek tűzvédelme

2013. november 27. | Kruppa Attila |  3553 |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az épületek villamos berendezése nagyon összetett szerepet játszik a tűzesetek kialakulásában és hatásában: egyszerre van jelen veszélyt növelő és veszélyt csökkentő tényezőként, ráadásul a villamos berendezés részét képező és az épületet behálózó vezetékrendszer egymástól távoli pontokon olyan, egyidejű és azonnali meghibásodásokat okozhat, amelyek befolyásolják a menekülés és a mentés lehetőségét. Mindez megnehezíti az épületek tűzvédelmének átgondolt, koncepciózus kialakítását – a novemberben megjelent Villamos vezetékrendszerek tűzvédelme c. szakkönyv éppen ehhez kíván segítséget nyújtani.

A villamos berendezés, mint kockázatok forrása

Közismert tény, hogy villamos berendezés okozhat tüzet. (A VL több számában is olvashattunk már ezzel kapcsolatos cikket.) Ebben az értelemben egyértelmű, hogy tűzvédelmi szempontból kockázati tényezőnek kell tekintenünk. Sokkal nehezebb azonban számszerűsíteni, hogy ez a kockázat mekkora, és hogy a kockázat szempontjából az épületek villamos berendezéseinek mely része tekinthető a legveszélyesebbnek. A kockázatok felmérését leginkább statisztikai adatok tennék lehetővé – sajnos, a rendelkezésünkre álló statisztikák (ld. 1. és 2. ábra) pontossága és részletessége nagyon változó, ezért ezek alapján csak óvatos megállapításokat fogalmazhatunk meg. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a villamossági eredetű tüzek az összes tűzeseteknek mintegy 20%-át adják, és ezzel a tüzet előidéző okok között az előkelő 2. helyet foglalják el a „nyílt láng használata” mögött.

Az adatok azt is mutatják, hogy a villamos berendezésen belül a tűz leggyakrabban a vezetékrendszerben keletkezik (ehhez tartozónak tekintve a vezetékek kötési-toldási helyeit is). Ezt az első pillantásra meglepő tényt magyarázhatja, hogy a vezetékrendszer összeszerelése az építkezés/kivitelezés helyszínén történik, és ebből fakadóan a vezetékrendszerben sokkal nagyobb a kivitelezési hibák előfordulási valószínűsége, mint a villamos berendezés többi, „termékszerű” részében (pl. a fogyasztókészülékekben, vagy az elosztókban.) Hozzájárul ehhez, hogy a vezetékrendszerek állapotának ellenőrzése, a karbantartás/javítás elvégzése általában körülményesebb, mint a jól hozzáférhető részek esetében. A statisztikai adatok és ezek a megfontolások tehát azt jelzik, hogy a villamos vezetékrendszereknek kiemelt figyelmet kell szentelnünk tűzvédelmi szempontból.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a statisztikák a tüzek keletkezési okára koncentrálnak, és nem jelenik meg bennük, hogy a – bármely okból keletkezett – tűz következményeinek kialakulásában milyen szerepet játszott a villamos berendezés. Figyelembe véve, hogy a tűzesetek áldozatainak mintegy 95%-a füstmérgezés következtében veszíti életét, és hogy a villamos berendezés – különösen a vezetékrendszer – égése jelentős füstképződéssel jár, valószínűsíthetjük, hogy a villamos berendezés szerepe a tűzkárok kialakulásában nagyobb, mint amilyennek a statisztikák mutatják. Nem véletlen ezért, hogy a villamos berendezések tűzvédelméről szólva a villamos vezetékrendszerek megfelelő kivitelezésének, ellenőrzésének és karbantartásának fontosságát hangsúlyozzuk.

A villamos berendezés azonban nem csak mint kockázatnövelő tényező jelenik meg, hiszen egyes villamos fogyasztók és ezekhez kapcsolódó vezetékrendszerek a tűzvédelemi rendszerek részeként – az automatikus tűzjelzőtől a biztonsági világításon át a gépi hő- és füstelvezetés működtetéséig – a tüzek következményeinek enyhítésében is közreműködnek. Ez a szerep egyre fontosabb, mert egyrészt terjed az aktív – és működésükhöz általában villamos energiaellátást igénylő – tűzvédelmi rendszerek alkalmazása, másrészt mert a különböző villamos/épületgépészeti rendszerek és a tűzvédelmi rendszerek összehangolt működésének biztosítása jelentős részben ugyancsak villamos úton történik.
A villamos berendezés, illetve az ennek részét képező villamos vezetékrendszer tűzvédelemben betöltött szerepét éppen ezért komplex módon kell szemlélnünk.

Rések a falon

Megkérdezhetjük persze, hogy mi ebben az újdonság, hiszen szabványok és jogszabályok több helyen is megfogalmaznak az előbb említett körülményekből levezethető, a villamos berendezés kialakítására vonatkozó követelményeket. Ez kétségtelenül igaz. A jelenlegi helyzet problémáit azonban nem elsősorban az okozza, hogy hiányoznak a követelmények, hanem inkább az, hogy az egyes (szak)területekre vonatkozó követelmények teljesítése nem egymással összehangolt módon történik. Ahhoz, hogy egy épület tűzvédelmi szempontból megfelelő kialakítású legyen, az építészeti, épületgépészeti és egyéb szakterületen alkalmazott tűzvédelmi intézkedéseknek illeszkedniük kell egymáshoz: így például tűzálló kábelrendszert akkor lehet szakszerűen létesíteni, ha a rögzítéséhez megfelelő épületszerkezetek állnak rendelkezésre. Mivel az épületszerkezetek kiválasztásánál az építészek ezt a szempontot ritkán veszik figyelembe, a villamos kivitelező gyakran szembesül olyan helyzettel, amelyben már nem lehetséges korrekt műszaki megoldás alkalmazása. (Abban persze bizonyosak lehetünk, hogy a kivitelező „megoldja” ezt a helyzetet, hiszen a legnagyobb jóindulattal sem tud mást tenni…) Az így megvalósult tűzvédelmi rendszerek esetében kétséges, hogy tényleges vészhelyzetben valóban képesek lesznek-e feladatuk teljesítésére. Ráadásul az ilyen jellegű hibák működési próbával nem deríthetőek fel.

Természetesen előfordulnak hiányosságok, következetlenségek a tűzvédelem szabályrendszerében is. Erre példaként megemlíthetjük a menekülési útvonalak kialakítására vonatkozó követelményeket: miközben – érthetően – szigorú éghetőségi feltételeket szabunk a menekülési útvonalakat határoló épületszerkezetekre vonatkozóan (beleértve ebbe pl. a szőnyegpadló vagy a tapéta éghetőségét, füstfejlesztő-képességét is!), a villamos vezetékrendszerek elhelyezhetőségére vonatkozóan nincs megkötés. Márpedig a villamos vezetékrendszer esetében nemcsak az égésekor keletkező, jelentős nagyságú hővel és füsttel kell számolnunk, hanem azzal is, hogy – ellentétben pl. a tapétával – a villamos vezetékrendszer maga is lehet a tűz forrása. Hosszasan sorolhatnánk az említettekhez hasonló problémákat, melyek oda vezetnek, hogy a megvalósult tűzvédelmi intézkedések hatásossága – az intézkedésekre fordított jelentős költségek ellenére is – gyakran megkérdőjelezhető. A különböző intézkedések redundanciája, „túlbiztosítottsága” (pl. tűzálló kábelrendszer rögzítése nem tűzálló épületszerkezethez) valamennyit segít ezen, de ez egyrészt jelentős bizonytalansággal terhelt, másrészt ki van téve a rosszul értelmezett költségoptimalizálásnak (mert a redundanciát tévesen valamely intézkedés fölöslegességével azonosítják). Az is közös jellemzője az említett problémáknak, hogy megoldásuk csak a különböző szakágak közötti, a jelenleginél intenzívebb és mélyebb együttműködés keretében lehetséges, tehát nem tekinthető a villamos szakma „belügyének”.  

A könyv összeállításának szempontjai

A szakkönyv megírására az a tapasztalatom késztetett, hogy az előbbi problémák megoldása jellemzően nem a villamos tervezők és kivitelezők hanyagságán, negatív hozzáállásán múlik, hanem azon, hogy hiányzik az a szemléletmód, amely a villamos berendezés tűzvédelmét a tűzvédelem integráns részének tekintené, és hogy hiányoznak azok a kapcsolódási pontok, amelyek ezt az integrációt lehetővé tennék. A célom tehát az volt, hogy megkíséreljem ezeket a kapcsolódási pontokat feltárni, értelemszerűen nemcsak a villamos szakemberek, hanem más szakágak képviselői, mindenekelőtt az építészek és a tűzvédelmi tervezők előtt, lehetővé téve ezzel az egyes szakágak közötti kommunikációt. Meggyőződésem, hogy ezek a kapcsolódási pontok – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – a villamos vezetékrendszerek kialakítását legalább annyira érintik, mint a villamos berendezés más részeinek (pl. a tűzeseti lekapcsolások) kialakítását. Márpedig a vezetékrendszerekre indokolatlanul kevesebb figyelmet fordítunk, mint az általuk összekötött (pl. tűzvédelmi célú) fogyasztókészülékekre. Következésképp szükségét éreztem, hogy a villamos vezetékrendszerek tűzvédelmére koncentráljak, fenntartva természetesen, hogy a villamos berendezés tűzvédelme nem szűkíthető csupán erre a szegmensre.

Úgy vélem, hogy a tűzvédelemben fokozott jelentősége van a koncepcióalkotásnak, mert csak ennek eredménye lehet átgondolt, egymásra épülő és egymással összehangolt védelmi intézkedések alkalmazása. Ebben a szellemben törekedtem azoknak a potenciális veszélyeknek a bemutatására, amelyek szükségszerűen következnek a villamos vezetékrendszer anyagi és szerkezeti felépítéséből, és azoknak a védelmi intézkedéseknek, valamint az intézkedések feltételrendszerének az áttekintésére, amelyek alkalmasak a veszélyek csökkentésére.

Abban az értelemben „elméleti” szakkönyv született, hogy nem az aktuális jogszabályokban és szabványokban megfogalmazódó, a villamos vezetékrendszerre vonatkozó tűzvédelmi követelmények teljesítésének pontos és részletes gyakorlati módját tárom a szakemberek elé, hanem az intézkedési lehetőségeket, sokkal hangsúlyozva azt a feltételrendszert, amely az intézkedések szabályos alkalmazását lehetővé teszi – függetlenül attól, hogy az intézkedés alkalmazásának szükségessége jogszabályból vagy szabványból levezethető-e. Így lehetőségem volt rávilágítani olyan intézkedésekre is, amelyek jelenleg nem, vagy nem teljesen úgy képezik a szabályrendszer részét, ahogy én azt a könyvben leírtam. Másrészt az intézkedések végrehajtásához felhasználható termékek rövid bemutatásával is csak az volt a szándékom, hogy a szakemberek – különösen az építészek, és a tűzvédelmi tervezők – fogalmat alkothassanak a gyakorlatban alkalmazható műszaki megoldások korlátairól, amelyek figyelembevétele nélkül a védelmi intézkedések szabályos megvalósításának lehetősége már a tervezés stádiumában köddé foszlik. Azt gondolom azonban, hogy ezek nélkül az elméleti alapok nélkül a védelmi intézkedések jelentős része nem egyéb pénzkidobásnál. Természetesen igyekeztem a leírtakat olyan táblázatokkal, számításokkal kiegészíteni, amelyek oldják az elméleti jelleget, és – remélhetőleg – a mindennapi tevékenység során is használhatóvá teszi a könyvet.

Tisztában vagyok azzal, hogy a könyvben leírtak sok tekintetben válthatnak ki szakmai vitát. A tűzvédelmi intézkedéseknek azok a részei, amelyek megjelennek a jelenlegi szabályozásban, véleményem szerint nem állnak össze egységes egésszé. Ez azért probléma, mert az építési tevékenység minden résztvevője azt feltételezi, hogy ha eleget tesz a rá vonatkozó követelményeknek, akkor végeredményben koherens tűzvédelmi rendszer születik. Szükségét éreztem tehát annak, hogy – a villamos vezetékrendszerek témaköréhez kapcsolódó – olyan elveket fogalmazzak meg, amelyek véleményem szerint lehetővé teszik egységes tűzvédelmi koncepció felállítását és megvalósítását. Tekintve, hogy e területre vonatkozó részletes koncepcióalkotásra az általam hozzáférhető szakirodalomban nem találtam példát, jobb híján saját gondolataimat osztom meg a szakemberekkel. Már csak ezért is elképzelhetőnek tartom, hogy megállapításaim kisebb-nagyobb része korrekcióra szorul majd. Úgy vélem azonban, hogy ha csak annyit sikerül elérnem, hogy a tűzvédelemben érintett szakágak között vita – mint a párbeszéd egy lehetséges, pozitív értelemben vett formája – alakuljon ki, akkor nem volt hiábavaló a könyv megírása.

A könyv az OBO Bettermann Kft.-től, az info@obo.hu e-mail címen igényelhető.

---