Úton a szén-dioxid-mentes áramtermelés felé

2025. augusztus 21. | VL online |  1637 |

A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) 2025 áprilisában publikált tanulmánya a G20-as országok szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelésének helyzetét hasonlítja össze. Áttekinti az átállással kapcsolatos főbb akadályokat, a különböző szakpolitikai megközelítéseket és a jövőbeli fejlődés lehetőségeit. A jelentés kizárólag azokat az energiaforrásokat vizsgálja, amelyek alkalmasak a szén-dioxid-kibocsátás nélküli villamos energia termelésre.

Ennek megfelelően a napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a nukleáris energia, a geotermikus energia, a fenntartható módon előállított bioenergia, az óceánenergia, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén került a fókuszába. Ezen technológiák elterjedése alapvető a villamosenergia-ágazat dekarbonizációja és a hosszú távú karbonsemlegességi célok elérése szempontjából. Az alábbiakban előbb áttekintjük, hogy mi a helyzet az egyes országokban, illetve a főbb országcsoportokban, utána pedig röviden összefoglaljuk a jelentés által megfogalmazott főbb szakpolitikai javaslatokat is.

Afrikai Unió

Az Afrikai Uniónak jelenleg nincs hivatalos karbonsemlegességi célkitűzése, de már többféle éghajlatvédelmi stratégiát és kezdeményezést indított az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a megújuló energiaforrások elterjesztésének támogatása érdekében. Az afrikai éghajlat-politikai törekvések középpontjában a 2022 és 2032 közötti időszakra szóló Klímaváltozási és Reziliens Fejlődési Stratégia és Cselekvési Terv áll, amely a kontinens egyedi kibocsátáscsökkentési lehetőségeire építve Afrika alacsony emissziójú jövőre történő átmenetét kívánja elősegíteni. E stratégia egyik fő eleme a Zöld Helyreállítási Cselekvési Terv, amelynek fontos alapgondolata, hogy hangsúlyozza a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság kibocsátáscsökkentésben játszott szerepét. Bár a vízenergia jelentősége továbbra is kulcsfontosságú marad, részesedése a teljes beépített megújuló kapacitáson belül a 2023-as 58%-ról 2030-ra várhatóan 34%-ra csökken, mivel a nap- és a szélenergia jelentősége folyamatosan növekszik a villamosenergia-termelésben. Az Afrikai Nukleárisenergia-bizottság elsősorban azt vizsgálja, hogy a nukleáris technológiákkal milyen módon lehet támogatni a gazdaság fejlődését. Az Afrikai Unió országainak a megújulóenergia-termelés terén meglévő hatalmas potenciáljuk kihasználásával érdemes lenne belekezdeniük a zöldhidrogén-termelésbe, az Európai Unió pedig támogatást nyújthat számukra az afrikai zöldhidrogén-stratégia és cselekvési terv kidolgozásához. Előrejelzések szerint az Afrikai Unió tagállamai a villamosenergia-termelésben 2030-ra elérhetik az átlagosan 33%-os megújulóenergia-részesedést.

Argentína

Argentína 2050-re tűzte ki a teljes karbonsemlegesség elérését. Az ország a zöldátállás során kiemelt hangsúlyt fektet a villamosenergia-ágazat dekarbonizációjára. 2023-ban meghirdette a RenMDI megújulóenergia-aukciós programot, amely elsősorban a kisebb, vidéki, elszigetelt térségekben kívánja ösztönözni a napelemes rendszerek terjedését. Ugyanebben az évben indult az ország nemzeti hidrogénstratégiája is, amely 2050-re évi 5 millió tonna, főként exportra szánt zöldhidrogén előállítását tervezi. A megújulóenergia-kapacitás 2023 és 2030 között várhatóan 40%-kal bővül, a növekedés élén pedig a duplájára emelkedő napelemes kapacitás áll majd. Az államban a vízenergia-termelés is meghatározó marad, további bővítése azonban már korlátokba ütközhet. Argentína a nukleáris energia területén is fejlesztéseket tervez, ennek részeként pedig szeretne egy kis moduláris reaktort is építeni. Ezt várhatóan 2027-ig kapcsolhatják a hálózatra.

Ausztrália

Ausztrália hosszú távú célja, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon. Ennek érdekében jelentős beruházásokat hajt végre az alacsony kibocsátású energiaforrások, főként a nap- és a szélenergia, valamint a hidrogénipar fejlesztése területén. 2030-ra villamosenergia-termelése 82%-át már megújuló forrásokból kívánja fedezni. 2022-ben elindította a Nemzeti Energiatranszformációs Partnerséget, amely ösztönzi a megújulóenergia-projektek és energiatárolási technológiák terén megvalósítandó magánberuházásokat, és kiemelten támogatja az akkumulátorbeszerzéseket. Az országban létrehozott megújulóenergia-zónák segítenek kihasználni a földrésznek a nap- és a szélenergia terén meglévő adottságait, és ezzel hozzájárulnak a hálózati fejlesztésekhez. Ausztrália jelenleg nem tervezi, hogy energiamixébe a nukleáris energiát is bevezetné, de figyelemmel kíséri a nemzetközi trendeket. A hidrogéniparban világszinten is vezető szerepre törekszik; ezen a téren különösen Japánnal működik együtt. A szektor fejlődését 2027-től további adókedvezmények lendíthetik tovább. Az ország területén 2024 és 2030 között várhatóan több mint 50 GW új – főként napenergiára épülő – megújuló kapacitás épül ki.

Brazília

Brazília 2050-re szeretné elérni a teljes klímasemlegességet. Villamosenergia-termelésének több mint 90%-a már most is megújuló energiaforrásokból származik, és ezzel túlteljesíti a 2030-ra kitűzött 84%-os célt. Az országban az elmúlt években kiírt, megújuló energiaforrásokra vonatkozó pályázatok és aukciós programok jelentős magán- és állami beruházásokat generáltak, az állami fejlesztési bank pedig kedvezményes hiteleket kínál a nap-, a szél- és a biogázprojektekhez. A gyors növekedés és a hálózati torlódások miatt 2023-ban a brazil állam hálózatbővítési pályázatokat is kiírt. Az országban 2024 és 2030 között várhatóan 110 GW új megújuló kapacitás épül ki, amelynek 80%-át a napenergia, 16%-át pedig a szélenergia adja.

Kanada

Kanada célja, hogy 2050-re elérje a teljes karbonsemlegességet, 2030-ra pedig villamosenergia-termelése 90%-át megújuló forrásokból fedezze. Országos szintű aukciós rendszer jelenleg nincs az állam területén, ám több tartomány – például Alberta és Ontario – önálló aukciós rendszereket működtet, Québec pedig kiemelten támogatja a szélenergia fejlesztését. A hidrogénprojektek számára különböző támogatások és adókedvezmények érhetők el. 2024 és 2030 között Kanada várhatóan közel 25 GW új, főként nap- és szélenergiára épülő, megújulóenergia-kapacitást épít ki. Emellett jelentős figyelmet fordít a nukleáris energia fejlesztésére; ezen a téren jelenleg kis moduláris reaktorok telepítését tervezi.

Kína

Kína 2060-ra érné el a karbonsemlegességet. Villamosenergia-termelésében 2025-re 33%-os megújulóenergia-arányt kíván elérni. Ezen belül a vízenergia részesedése legalább 18% lenne. 2023-ban Kína mintegy 28 millió tonna hidrogént állított elő – ez a világ termelésének körülbelül 30%-a –, ám e mennyiség döntő részét továbbra is fosszilis energiahordozókból állítják elő. Emellett Kína vezető szerepet tölt be a szintetikus üzemanyagok és a zöldhidrogén-technológiák fejlesztésében is. Az ország a megújuló energiaforrásokból származó kapacitásait 2030-ra a háromszorosára (3,2 TW) kívánja növelni, és ennek 80%-át a napelemek adnák. A nukleáris energia szintén egyre nagyobb szerepet kap az országban: a tervek szerint új generációs reaktorok telepítésével 2050-re elérheti a 70 GW beépített kapacitást.

Európai Unió

Az Európai Unió célja, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet, illetve hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55%-kal csökkentse üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Új megújulóenergia-irányelve (RED III) szerint 2030-ra az EU végső energiafogyasztásának legalább 42,5%-át megújuló energiaforrásokból kell fedezni. Ehhez azt irányozta elő, hogy az iparban évente 1,6%-kal kell növekednie a megújuló energiaforrások részarányának, valamint hogy 2030-ra el kell érni a 42%-os megújulóhidrogén-arányt. 2022-ben az Európai Bizottság bemutatta a REPowerEU tervet, amely meghatározza, milyen intézkedéseket kell tenni ahhoz, hogy a tiszta energiaátmenet felgyorsításával csökkenteni lehessen az orosz fosszilis energiahordozóktól való uniós függőséget. 2024 májusában az Európai Tanács elfogadta a hidrogén- és dekarbonizált gázpiacokra vonatkozó csomagot, amely szerint az alacsony kibocsátású hidrogén használata csak akkor minősül elfogadhatónak, ha életciklusa során legalább 70%-kal alacsonyabb az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, mint a fosszilis referenciaérték. Az előrejelzések szerint 2024 és 2030 között az EU mintegy 550 GW-tal növeli megújuló kapacitásait. Ennek 40%-át a háztartási napelemek, 30%-át a nagy léptékű napelemes projektek, 20%-át pedig a szélerőművek adják majd.

Franciaország

Franciaország 2050-re érné el a teljes karbonsemlegességet. Az ország villamosenergia-rendszere már jelenleg is nagyrészt szén-dioxid-mentes, elsősorban nukleáris energia nagyarányú használata miatt. A francia kormány a már meglévő kapacitásain túl új nukleáris fejlesztésekbe is kezdett: tervei szerint 2035-ig hat új EPR2-típusú reaktort építene, majd ezeket később további nyolccal egészítené ki. Emellett támogatja a kis moduláris reaktorok telepítését is. Franciaország célja, hogy 2030-ra 100 GW beépített napelemes és 40 GW szélenergia-kapacitása legyen.

Németország

Németország 2045-re szeretné elérni a klímasemlegességet. A megújuló energiaforrások részaránya az ország 2023-as áramtermelésében 52% volt, 2030-ra pedig Berlin a 80%-os arány elérését tervezi. 2023-ban Németország véglegesen bezárta atomerőműveit, így a nukleáris energia már nem része a villamosenergia-mixnek. Ugyanebben az évben a kormány három, hidrogénnel működtethető, összesen 24 GW kapacitású erőműre kívánt tendert kiírni, majd 2024 júliusában ezt a célt 12,5 GW-ra módosította. 2024 és 2030 között Németország mintegy 140 GW új, megújuló energiaforrásból származó – elsősorban nap- és szélenergiára épülő – kapacitás telepítését tervezi.

India

India 2070-re érné el a teljes karbonsemlegességet. 2030-ra legalább 500 GW kapacitást kíván nem fosszilis energiaforrásokból (megújuló és nukleáris energiából) biztosítani. Emellett jelentős, a nemzetközi piacokra is termelő, exportorientált napenergia-bázisokat épít. Nukleáris programját szintén bővíteni kívánja: jelenlegi 7 GW kapacitását új reaktorok telepítésével kívánja növelni. Az ország 2024 és 2030 között mintegy 180 GW új, megújuló energiaforrásokra – főként nap- és szélenergiára – építő kapacitást kíván üzembe helyezni.

Indonézia

Indonézia célja, hogy 2060-ra elérje a karbonsemlegességet, valamint 2030-ra villamosenergia-termelésének 44%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. 2023-ban frissítette országos villamosenergia-fejlesztési tervét. Ez a vízenergia, a napenergia és a geotermikus kapacitások bővítésére helyezi a hangsúlyt. Emellett Indonézia bevezette a zöldcímkézés rendszerét is, amely pénzügyi eszközökkel támogatja a megújuló energetikai beruházásokat. Az ország 2024 és 2030 között mintegy 25 GW új megújuló energiaforrásra, elsősorban víz- és geotermikus energiára, alapuló kapacitás kiépítését tervezi.

Olaszország

Olaszország célja, hogy 2050-re elérje a teljes karbonsemlegességet, 2030-ra pedig energiafogyasztása 65%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. Utóbbi időpontra 80 GW napelemes és 50 GW szélenergia-kapacitás kiépítését tervezi. Az ország kiemelten kezeli a hidrogénipar fejlesztését is: célja, hogy 2030-ra elérje az évi 5 GW hidrogéntermelési kapacitást. Ehhez 2023-ban jelentős európai uniós támogatást is kapott. Az előrejelzések szerint 2024 és 2030 között Olaszország akár 60 GW új, főként nap- és szélenergiát hasznosító, megújuló kapacitást is kiépíthet.

Japán

Japán azt tervezi, hogy 2050-re karbonsemleges lesz, és 2030-ra villamosenergia-termelésben eléri a 36–38%-os megújulóenergia-részesedést. Az ország kiemelten támogatja a nap- és a tengeri szélenergia fejlesztését – ezeket alacsony kamatozású hitelekkel és adókedvezményekkel ösztönözi. A nukleáris energia szerepét is erősíti: cél a korábban leállított reaktorok újraindítása és az innovatív, kis moduláris reaktorok fejlesztése. Tokió jelentős állami beruházásai és átfogó szabályozási támogatása révén világelső szeretne lenni a zöldhidrogén termelésében és felhasználásában, különösen az ipar, a szállítás és az energiabiztonság területén. Megújuló kapacitása 2024 és 2030 között várhatóan 75 GW-tal bővül, főként a napenergia révén.

Dél-Korea

Dél-Korea célja, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon, 2030-ra pedig villamosenergia-termelése 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. Villamosenergia-mixében a megújulók aránya 2036-ra elérheti a 21,6%-ot, a nukleáris energia pedig a 32,4%-ot. Az ország nukleáris programja jelentős: jelenleg 26 működő reaktor látja el áramigényének mintegy harmadát, és további reaktorok építése is zajlik. 2036-ra Dél-Korea villamosenergia-termelésének közel 35%-át atomerőművek adhatják, részben az addig üzembe helyezett hat új reaktornak köszönhetően. Az ország célja továbbá, hogy 2030-ig tíz atomerőművi blokkot exportáljon, valamint hogy egy saját kis moduláris reaktort is kifejlesszen. Dél-Korea zöldhidrogén-stratégiája jelentős (akár 25%-os) adókedvezményt kínál a hidrogénprojektekre, valamint tervei szerint további akár 50%-os adókedvezményt kínálna a tiszta hidrogén előállításához. Az országban 2024 és 2030 között várhatóan 45 GW-tal nő a megújuló kapacitás.

Mexikó

Mexikó célja, hogy 2050-re karbonsemleges legyen, 2030-ra pedig villamosenergia-termelése 45%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. 2030-ig közel 20 GW új, megújuló, főként nap- és szélerőművekre építő, kapacitást építene ki. A fejlesztéseket eddig a CFE nevű állami közmű és a független termelők vezették, ám az utóbbi időben a magánberuházások aukciók hiányában visszaestek. A Laguna Verde nevű atomerőmű két blokkjának üzemidő-hosszabbítása révén a nukleáris energia továbbra is jelen lesz az ország energiamixében, az új reaktorok tervezése azonban egyelőre nem halad előre. Mexikó saját hidrogénstratégiát is készítene, ám ez még nincsen készen: az első irányelvek 2024-ben jelentek meg, a belföldi hidrogéntermelés pedig várhatóan 2035-től indulna be.

Oroszország

Oroszország 2060-ra érné el a karbonsemlegességet, 2030-ig pedig 6 GW-ról 12 GW-ra kívánja duplázni a megújuló kapacitását. Az ország villamosenergia-termelését továbbra is főként a fosszilis energiahordozók biztosítják, de emellett stratégiai jelentőségű a nukleárisenergia-termelés is. Jelenleg 36 reaktor üzemel a területén, és számos új reaktor építése van folyamatban. A Roszatom célja, hogy a nukleáris energia aránya 2050-re 45-50%-ra növekedjen. Az ország vezető szerepet tölt be a gyorsreaktorok és a kis moduláris reaktorok fejlesztésében. Bár 2020-ban figyelemre méltó tervek születtek a hidrogénexport fejlesztésével kapcsolatban, ezek az ukrajnai háború miatt jelentős mértékben visszaszorultak. 2024 és 2030 között Oroszország elsősorban nukleáris fejlesztéseivel tud előrelépni a karbonmentes energiatermelésben.

Szakpolitikai ajánlások

A tanulmány záró része a G20-as országok közötti hasonlóságokat és különbségeket elemzi, majd ezek alapján négy klaszterbe sorolja őket, és ennek megfelelően fogalmaz meg szakpolitikai ajánlásokat számukra. Az első klaszterbe tartozó, legnagyobb villamosenergia-piacokkal rendelkező országok (például az USA, Kína, az EU) esetében a rendszer rugalmasságát, illetve a megújuló energia integrációját támogató hálózati beruházások fejlesztését tekinti a legfontosabbnak. A második klaszterben, amelybe a gyorsan növekvő megújuló kapacitással rendelkező országok tartoznak, ezzel szemben az energiatárolást, a rugalmassági piacok kiépítését és a hálózatfejlesztést. A harmadik klaszterben, vagyis az erősen központosított, államilag dominált rendszerekben, kulcsfontosságúnak látja a magánbefektetések bevonzását, a verseny ösztönzését, valamint a szabályozási és intézményi környezet javítását. A negyedik klaszterbe azok a fejlődő gazdaságok tartoznak, amelyek magas megújuló potenciállal rendelkeznek, de forrás- és kapacitáshiánnyal küzdenek; számukra a nemzetközi pénzügyi és technológiai támogatások elérését, valamint a helyi kapacitásépítést fogalmazza meg prioritásként.

A dokumentum emellett számos általános javaslatot is tartalmaz. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az országos célkitűzések legyenek világosak, hosszú távon kiszámíthatók és jogszabályi szinten is rögzítettek annak érdekében, hogy elősegítsék a beruházási biztonságot, és ösztönözzék a magán- és állami befektetéseket. Az elemzés emellett kiemeli a villamosenergia-piacok modernizálásának szükségességét, ennek részeként pedig a piacok rugalmasságának növelését és a regionális együttműködés erősítését, valamint hangsúlyozza az innovációs projektek – például a zöldhidrogén és a kis moduláris reaktorok – fejlesztésének és piacra lépésének támogatását. A szerzők hangsúlyozzák, hogy nem létezik univerzális megoldás, de a cél közös: minden G20-as ország alapvető feladata, hogy fenntartható, szén-dioxid-mentes villamosenergia-rendszert építsen ki.

Forrás: Energiastratégia Intézet

ÁramellátásÁramtermelésEnergetika

Kapcsolódó

---