Kong a vészharang – közeledik a katasztrófa

2018. november 22. | Simon Andrea |  1992 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) éves jelentése szerint 2040-ig a nap- és szélenergia lesz világszerte a domináns villamosenergia-forrás, a ránk váró katasztrófa elkerülélséhez azonban elengedhetetlen, hogy a világ vezető gazdasági hatalmai drasztikusan csökentsék a szén-dioxid-kibocsátást és egyúttal a tiszta energiaforrásokra történő átállást forszírozzák.

A jelentés szerint világszerte sosem látott, drámai átalakuláson megy keresztül a villamosenergia-szektor – évszázados történelme során példátlan gyorsasággal válik egyre hangsúlyosabbá a szél- és a napenergia hasznosítása. Az utóbbi öt évben a napenergia átlagos költsége 65, a szárazföldi szélenergiáé 15 százalékkal csökkent. A technológia tökéletesedésével és a kormányzati támogatások konstans visszavágásával ez a tendencia a továbbiakban is folytatódni fog, a megújulók aránya a világ áramellátásában a jelenlegi 25-ről 40 százalékra nő majd a következő bő húsz évben. Az IEA azonban arra is figyelmeztet, hogy az időjárásfüggő nap- és szélenergia növekvő jelenlétével számos országnak jelentősen fejlesztenie kell villamosenergia-hálózatát. Ehhez több eszköz is rendelkezésre áll: 

•  a villamosenergia-piaci szabályozás tökéletesítése,
• a hálózati rugalmasságot növelő rugalmas gáztüzelésű erőművek telepítése,
• akkumulátoros energiatárolók vagy olyan új megoldások bevetése mint a hidrogén alapú tárolók. 

A széntől nehezen szabadulunk

A feltörekvő óriások, mint India és Kína energiaellátásuk zömét évtizedekig a legolcsóbb és legkönnyebben elérhető szénre építették, ezzel jelentősen hozzájárulva a klímaváltozást okozó légköri üvegházgáz-koncentráció növekedéséhez. A helyzet azonban gyorsan változik. Jó hír, hogy a világ jelenlegi szénfogyasztásának feléért felelős Kína jókora beruházásokat eszközöl a nap- és szélenergia mellett a nukleáris energia és a földgáz területén is, legfőképpen a szénerőművek okozta súlyos légszennyezettség mérséklésére. Így az IEA szerint 2040-re a jelenlegi 40 százalékról a szén súlya 25 százalékra süllyedhet, a megújulóké pedig a jelenlegi 25-ről 40 százalék fölé emelkedhet.

Bár jelenleg még több délkelet-ázsiai ország tervezi új szénerőművek építését, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az építkezések lendülete 2020 után élesen visszaesik majd. Így 2030 körül a földgáz veheti át a világ második legnagyobb energiaforrásának szerepét a széntől. A gázkereslet 2040-ig évente mintegy 1,6 százalékkal erősödhet, így abban az évben 45 százalékkal haladhatja meg a jelenlegit. A szén azonban ezzel együtt sem tűnik majd el, sőt 2040 után is jelentős aránnyal lesz jelen a globális energiatermelésben. Ez azért is van, mert manapság a szénerőművek átlagos életkora Ázsiában kevesebb mint 15 év, így várhatóan még évtizedekig működni és szennyezni fognak – hacsak a politika klímavédelmi megfontolásokból nem zárja be ezeket élettartamuk lejárata előtt.

A jelentés szerint a megoldás amúgy is a kormányokon múlik, vagy ahogy Fatih Birol, az ügynökség ügyvezető igazgatója fogalmazott, az ő „kezükben van az emberiség sorsa”. Nekik olyan új, erőteljes hatású politikai döntéseket kellene hozniuk, mint az energiahatékonyságba történő beruházás (ami korlátozhatja a fogyasztás növekedését); az olajipar metánkibocsátásának radikális visszafogása; vagy a működő fosszilis tüzelésű erőművek és cementgyárak számára szén-dioxid-leválasztó technológia fejlesztése. A világ évente körülbelül 2000 milliárd dollárt fektet energiainfrastruktúrába, amelynek 70 százalékáról maguk a szabályozók, illetve az állami vállalatok döntenek, vagyis a kormányoknak kulcsszerepük lesz a jövő remélhetőleg fenntartható, tiszta energiaellátásának kialakításában.

Megújuló energetikaNapenergiaSzélenergiaZöld energia

---