Villanyszerelők Lapja

Áramhiány következhet a Balkánon – energiaválság a háttérben

| |  1016 | |

Áramhiány következhet a Balkánon – energiaválság a háttérben

Bár a régió bizonyos országainak sikerült eredményeket elérniük a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése terén, a szegényebb balkáni országok számára a jelentősebb nap- és szélenergia termelő kapacitások egyelőre továbbra is a valószerűtlen álom kategóriába tartoznak.

Az országok egy része nem tudta megtörni szénfüggőségét sem a megvalósítható alternatívák hiányában. A diverzifikált kapacitások drasztikus bővülése hiányában a régió a 2030-as évek elejére nettó áramimportőrré válhat, ez befolyásolná az integrált magyar piac helyzetét is.

Bulgária mint az EU legszegényebb és leginkább üvegházgáz-intenzív tagja jelentős haladást ért el a megújuló energia célok elérése felé. Ennek azonban nagy ára van: a megújuló energia támogatása jelentős tételként járul hozzá a fogyasztók villanyszámlájához, ráadásul az ország a 2020-as megújulós cél elérése érdekében vélemények szerint éppen a rendszer fenntarthatóságát áldozta fel. Az ágazat, illetve a fenntartható energiaátmenet számára hiányoznak a kiszámítható jogi feltételek, a társaságok pénzügyi helyzete gyenge, a 2020 utáni időszakkal kapcsolatban pedig a jövőképek teljes hiánya a jellemző.

Az ország a megoldást részben az atomenergiában látja.

A 2000 megawattos belenei erőmű terve először 1981-ben merült fel, de akkor európai és amerikai ellenállás hatására elvetették az ötletet. Most azonban ismét elővették a tervet, a kormány pedig júniusban hozhatja meg a végső döntést a beruházásról.

A fő akadályt az erőmű kivitelezésében a finanszírozás jelenti. A kormány fix tarifás áramvásárlási szerződéssel (PPA), vagy az úgynevezett különbözeten alapuló ügylet (CFD) keretében vonna be befektetőket a projektbe (ez esetben a kormány fizetné a különbözetet a szerződött és a piaci ár között). A brit Hinkley Point atomerőmű esetében a brit kormánynak 92,5 font/megawattóra kötési ár 35 éven keresztüli fizetéséről kellett megállapodnia (ami az inflációval még magasabb lehet). Érthető módon Szófia egyik költséges opció iránt sem mutat kitörő lelkesedést. Egy másik lehetőséget jelentene Bulgária számára a magyarországi Paks 2 projekthez hasonló államközi hitel.

A New Nuclear Wtach Institute (NNVI) jelentése szerint a Belene projekt 2027-ig való befejezése, illetve a magyarországi és romániai atomerőmű-fejlesztések révén az áramhiányos állapot legalább 2030-ig elodázható lenne Dél-Kelet-Európában. 

Az energiaszektor körül a Nyugat-Balkánon is nagy a bizonytalanság. Még Szerbia és Montenegro, az EU-csatlakozási törekvések éllovasai energiaellátása is gyengén diverzifikált és magas szén-dioxid-kibocsátású. Montenegro a villamos energia igénye harmadát egyetlen, 40 éves szénerőművel fedezi, a fennmaradó részt zömmel vízerőművek elégítik ki. A szerb energiamix pedig még asszimetrikusabb: az általa termelt áram közel háromnegyedét lignit alapon állítja elő - ami a világ egyik legszennyezőbb energiahordozója - a vízerőművek pedig itt is jelentős szerepet játszanak.
A vízerőművek magas részaránya az ellátásban azonban az élővíz-védelmi aggályok mellett azt is jelenti, hogy az alacsony vízszintet hozó csapadékszegény időszakok során a termelés jelentősen csökkenhet, ami a közeli magyar energiarendszert sem hagyja érintetlenül. 

Albániában például, amely csaknem 100 százalékban vízerőművekkel oldja meg energiaellátását, a 2017-es nyári aszály drámai helyzetet idézett elő. A csökkenő vízszintek miatt az áramtermelés élesen csökkent, így az ország villamos energia fogyasztásában 80 százalékra ugrott az import aránya.

Boszniában és Szerbiában hasonlóan alakult a helyzet, ezek az országok a szennyező szén/lignit alapú termelés felpörgetésével igyekeztek kompenzálni a kiesést. 

Nem csak a szénnel van tehát baj: a vízenergia termelő kapacitások valószínűleg tovább nem bővíthetők, a földgáz szerepének növelése geopolitikai kockázatok miatt kérdéses, a megújulókat és a nukleáris energiaforrások terjedését pedig financiális okok gátolják. A diverzifikált kapacitások drasztikus bővülése hiányában a régió a 2030-as évek elejére nettó áramimportőrré válhat, vagy még hamarabb, amennyiben például az EU-csatlakozási folyamat meggyorsítja az öreg szénerőművek kivonását a termelésből, avagy amennyiben az elektromos autók gyorsabban terjednének a vártnál.

Forrás: Portfolio

EnergetikaÉrdekesség