A városi ember számára az éjszaka természetes fényeinek kétharmada nem látható, a közvilágítás túlzott mértéke miatt a Hold kráterei és a Jupiter holdjai nemhogy szabad szemmel, de nagyobb településeken még távcsövekkel sem kutathatóak.
Egy nemzetközi kutatócsoport, amely négy éven keresztül dolgozott közösen az európai „Az égbolt elvesztése” elnevezésű kutatói hálózatban (röviden LoNNe), most elsőként teszi közzé a kültéri világítással kapcsolatos gyakorlati iránymutatását. A tanácsok hozzájárulnak a fény fenntartható használatához városainkban, az emberek és a környezet javára.
A kutatók hangsúlyozzák, a fény hatással van a növényekre, állatokra és hasonlóan az emberekre is. Akár kis mennyiségű, rossz időben érkező fény is megzavarhatja az élőlények belső óráját, a hormonok termelését, vagy akár a teljes ökoszisztémát is károsan érintheti. A ragadozó-zsákmány kapcsolatok felborulhatnak és az éjszakai fajok növekvő mértékben elveszthetik életterüket. Hosszú távon mindez a biológiai változatosságot is veszélyezteti. Mindezek ellenére hajlamosak vagyunk arra hogy a szükségesnél jobban megvilágítsuk településeinket. Az éjszakai fények mennyisége inkább növekszik, mintsem csökkenne – világviszonylatban a kutatók ezt már több éves időskálán is megfigyelték. A helyzet javítása érdekében a tudományos kutatók négy cselekvési javaslatot fogalmaztak meg.
Amennyire csak lehet, el kell kerülni a hideg fehér fényű világítást, amely 500 nanométernél rövidebb hullámhosszúságú fényt tartalmaz: A tudósok kritikusan értékelik a hideg fehér fények előretörését, főleg a LED-ek és más energiatakarékos fényforrások bevezetésével egyidejűleg. A rövid hullámhosszú kék fény magas aránya befolyásolja a magasabb rendű gerincesek és így az emberek cirkadián ritmusát. Tartós eltolódás megzavarhatja a nyugodt alvást, az anyagcserét és az immunrendszer védekező mechanizmusát, amelyek komoly egészségügyi problémákat okozhatnak. A lehetséges következmények a zsír lebontási zavarai, a cukorbetegség vagy a depresszió. Ennek megfelelően 3000 K alatti értéket javasolnak a kutatók a kültéri világítás színhőmérsékletére.
A világítótestek ernyőzése olyan legyen, hogy a fényt oda irányítsa, ahol arra szükség van: megfelelő ernyőzés esetén a kibocsátott fényt nem látjuk közvetlenül. A megfelelően irányított fény nem jut a gyalogosok, járművezetők szemébe, az épületek ablakai felé vagy éppen az égbolt irányába, – utóbbi esetben nagy távolságra terjed és nem kívánt „mellékhatásként” a természetes tájat is megvilágítja. A fényeknek – még a díszvilágítás esetén is – lefelé kellene irányulniuk. Így például a talajszintbe épített fényvetőket, melyek felfelé sugároznak, el kell kerülni. (*)
Az utcákat amennyire csak lehet egyenletesen, és amennyire csak lehet alacsony intenzitással világítsuk meg: Vidéki utakon a 0,3 cd/m² fénysűrűség elegendő, amely kb. 4 lux megvilágítással elérhető. Ez az EU útvilágítási szabványoknak (EN13201) megfelelő legalacsonyabb útosztály. Az EU szabványok gyakran sokszor erősebb megvilágítást ajánlanak, mint ami jelenleg a legtöbb európai településen megvalósult. A tényleges megfelelés a szabványoknak Európa szerte drasztikusan megemelkedő energiafogyasztáshoz és CO2 kibocsátáshoz vezethet. A kutatók rámutattak, hogy az alacsonyabb megvilágítási értékek nem korlátozzák a biztonságot, ezért kérik a határértékek felülvizsgálatát és csökkentését.
Igazítsák a kültéri világítást a tényleges használat idejéhez. Este 10 óra, vagy éjfél után jóval kevesebb fényre van szükség, ennek megfelelően az közvilágítás fénye csökkenthető. A megvilágítási szintek akár 50-80%-os csökkentése is lehetséges. „A nem közcélú világítást teljesen ki kell kapcsolni, ha nincs arra közvetlen szükség” – ajánlják a kutatók.
(*) Magyarországon a járdaszintbe épített fényvetők nem felelnek meg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) előírásainak.
A javaslatok rendelkezésre állnak szórólapok formájában is, külön a lakosságot és a védett természeti területeket érintő hangsúlyokkal. A bemutatott ajánlások a kutatási hálózat négy éves interdiszciplináris együttműködésének eredményei, melynek folyamán 18 ország, 16 különböző tudományág 67 aktív kutatója vett részt. Az együttműködést a European Cooperation of Science and Technology (Európai együttműködés a tudományos és műszaki kutatások területén) támogatta (EU-COST Action ES1204, 2012-2016). A kutatói hálózat továbbra is aktív marad, mint az „EU Kollektív tudatossági platform a fenntartható és szociális innovációért” STARS4ALL (www.stars4all.eu) programjának külső csoportja. Szóróanyagok és további információ elérhető angolul a www.cost-lonne.eu honlapon.
Kapcsolat: Prof. Dr. Kolláth Zoltán
Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ
9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.
kollath.zoltan@nyme.hu; +36 20 972 1420
