MAVÍR: a villamosenergia-rendszer nagy karmestere

2015. augusztus 5. | Lantos Tivadar |  6625 |

Az alábbi tartalom archív, 10 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A villamosenergia-rendszerirányítás nagy múltra tekint vissza Magyarországon. Kezdetben az OVT (Országos Villamos Teherelosztó), majd a MAVÍR végezte ezt a rendkívül összetett feladatot. Tekintsük át az elmúlt éveket, kiemelve a legsarkalatosabb történéseket a villamosenergia-szállítás, -elosztás területéről.

Az első kapavágás

A rendszerirányítás 60 éves története címmel jelent meg egy kiadvány a MAVÍR jóvoltából. Ebből szemezgettük a legfontosabb történéseket. „Az ország területén működő erőművek és hálózatok egységes rendszerré összekapcsolása egy természetes fejlődési folyamat eredménye, amelyet műszaki és gazdasági előnyök motiváltak. Az összekapcsolás műszakilag is szükséges volt, mert a helyi fogyasztás ellátására létesült, de folyamatosan növekvő hálózatok sok helyen területileg átfedésbe kerültek. Így a kölcsönös kisegítés végett az összekapcsolásuk elkerülhetetlenné vált. Nem lehet mindenhová erőművet építeni, ahol a fogyasztóknak szükségük van villamos energiára.

Az 1949-ben megszervezett Erőművek Ipari Központja (Erik) műszaki osztálya szeptemberben a rendszer operatív irányítására létrehozta az Országos Villamos Teherelosztót (OVT), a MAVIR ZRt. elődjét. Az OVT tevékenységét az ELMŰ Központi Teherelosztójának helyiségeiben kezdte. Az operatív üzemirányítás technikai eszközei ekkor még meglehetősen korlátozottak voltak, a diszpécserek a rendszer állapotát fatáblára ragasztott és állványra erősített sémán követték, és az erőművektől, alállomásokról postai telefonon érkeztek az információk. Az OVT üzemirányítása alá 1949-ben 6 erőmű és 11 alállomás tartozott. Az Országos Villamos Teherelosztó első feladata a teljesítményigények havi, heti, napi változásának felmérése volt.

Másik fontos lépés az üzemzavarok miatt kieső teljesítmények számítása volt. Ez az elemzés megmutatta, hogy a rendelkezésre álló teljesítmény csak nagyon szűken elegendő a fogyasztás fedezésére, és egy váratlan üzemzavar a terhelési csúcsok kiszolgálhatóságát veszélyezteti. Az Országos Villamos Teherelosztó az első menetrendet 1949. október 24-én adta ki a nagyfeszültségű hálózathoz csatlakozó erőművek számára. Ettől a dátumtól beszélhetünk központi irányítású magyar villamosenergia-rendszerről.

Épül a kooperációs hálózat

Az 1952-es év nem csak azzal emelkedett ki, hogy ekkor érte el az alaphálózat hosszúsága az 1000 km-t, ebben az évben született döntés a 100 kV-os feszültség 120 kV-ra emeléséről, ami jelentősen – mintegy 40 százalékkal – megnövelte a hálózaton átvihető teljesítményt. Ez az év jelentette a nemzetközi együttműködés kezdetét is. Első partnerünk a csehszlovák energiarendszer volt.

1952. december 7-én 6 óra 13 perckor kapcsolták be a Kisigmánd–Érsekújvár (Nové Zámky) 120 kV-os távvezetéket. A nemzetközi együttműködés beindítása új kihívást jelentett az OVT számára. A párhuzamos üzemben a legnagyobb feladatot a szállítási menetrendek betartása jelentette. Sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem rendelkezett tapasztalattal a nemzetközi szaldószabályozás területén, és a műszaki berendezések is meglehetősen kezdetlegesek voltak. A technikai fejletlenség sokszor a műszaki személyzet ügyességével, ötletességével volt áthidalható. Az egyre bővülő feladatok kikényszerítették a teherelosztó technikai eszköztárának és információs rendszerének átalakítását. Az OVT 1951 áprilisában saját telephelyre, a Budai Várba költözött. Először az Úri utca 72 sz. alatti régi lakóházba, majd az akkori háborús pszichózis hatására a Nemzeti Bank ugyanott lévő egykori többszintes pincerendszerébe, mélyen a föld alá.

Kis teherelosztókra lett szükség

Az 50-es évek elejére nőtt az alaphálózat és a hozzá kapcsolt erőművek jelentősége, ezért a nagyszámú közép és kiserőművek üzemirányítása a kooperációba való bevonásuk után már nehézséget okozott az OVT-nek. Ennek figyelembevételével felmerült az áramszolgáltató vállalatok területén működő üzemirányító kis teherelosztók létrehozásának szükségessége. Így alakultak meg 1954-ben – ha szerény körülmények között is – az OVT szervezetének mintájára a Körzeti Diszpécser Szolgálatok (KDSZ-ek).

Az energiarendszer fejlődése és a magyar energiarendszer belépése a nemzetközi kooperációba folyamatosan növelte az OVT feladatait. Ennek következtében az olyan 120 kV/középfeszültségű alállomások és 120 kV-os távvezetékek üzemirányítása, melyek az országos energiarendszer normál üzemi állapotának kialakítását nem befolyásolták, 1964-től fokozatosan átkerült a területileg illetékes KDSZ-ekhez. A megnövekedett feladatok később szükségessé tették a háromlépcsős üzemirányítást. Ennek keretében az alaphálózatot és az erőműveket az OVT, az áramszolgáltató vállalat főelosztóhálózatát, 120 kV/középfeszültségű és 35 kV/középfeszültségű alállomásait a KDSZ, a középfeszültségű elosztóhálózatokat pedig az üzemigazgatóságok keretén belül létrehozott Ügyeleti Központ irányította, amelyet 1968-tól Üzemirányító Központnak (ÜIK) hívtak.

Távvezérlés és a számítógépek

A digitális technika hazai és külföldi – főleg a szakirodalomból megismert – fejlődése az 1960-as évek közepén az OVT munkatársaiban megérlelte azt a koncepciót, hogy a rendszerirányítás feladatait olyan számítógéprendszerrel kell megoldani, amely a diszpécserirányításhoz szükséges távmérési-távjelzési információkat nagy sebességgel, online dolgozza fel és jeleníti meg, ugyanakkor alkalmas az üzemelőkészítés offline feladatainak elvégzésére is. Többéves előkészítés és versenyeztetés után döntés született arról, hogy az OVT online folyamatirányítási és offline üzemelőkészítési rendszere a japán Hitachi cég 2×HIDIC-80 típusú számítógépeivel valósul meg, igen jelentős magyar részvétellel a feladatanalízisben és a szoftverfejlesztésben.

A munka Budapesten és Japánban, a Csendes-óceán partján fekvő Hitachi városában folyt. A jelentősen növekvő rendszerirányítási feladatok megoldására 1979-ben a Budai Vár területén, a Petermann bíró utcában elkészült az OVT új épülete. Az itt elhelyezett Hitachi gyártmányú komplex folyamatirányító rendszer lelke a 2X HIDIC–80 számítógéprendszer volt. A diszpécserek legfontosabb eszközei a CRT jelű, akkor hazánkban a legkorszerűbbnek számító színes képernyők, a beavatkozást biztosító konzolok és a fényceruzák voltak. A HIDIC–80 fontos elemei voltak az ún. folyamatcsatoló egységek, amelyek az új OVT létesítésével egy időben bővített és részben újszerű telemechanikákat, valamint egyedi méréseket csatolták abból a célból, hogy a számítógéprendszerbe bejutó információk online módon közvetlenül, gyakorlatilag a változással azonos időben feldolgozhatók legyenek.

A folyamatcsatoló egységeken jutottak ki az erőművek távszabályozásához szükséges távparancsok is. Képernyő és hangjelzés segítségével történt a többfokozatú határérték figyeléséből következő riasztás. Az Országos Üzemelőkészítő Szolgálat (OÜSZ) munkájához is kapcsolódott az üzemszerű, rendszeres (pl. óránként) végzett automatikus naplózás, amely kezdetben naplózó írógépeken valósult meg. A számítógéprendszerrel megoldott feladatok közül az egyik az automatikus, a gazdaságos terheléselosztással kombinált frekvencia-, csereteljesítmény-szabályozás volt. A másik feladatcsoport olyan komplex hálózatszámítás volt, amelynek egyik egyszerűsített elemét a diszpécserek is használhatták. A hardver és alapszoftver továbbfejlesztésének csúcsa 1988-ban a HIDIC–80 rendszernek háromgépes rendszerré való átalakítása volt. A fejlesztések eredményeképpen a két-, majd háromgépes rendszer 2000 közepéig, több mint 21 évig üzemelt.

Már az 1980-as évek végén világossá vált, hogy a jól működő, de véges kapacitású és teljesítményű folyamatirányító rendszer az 1990-évek végén már nem elégítheti ki az igényeket. E felismerésnek az egyik oka az energiarendszer várható bővülése volt, de figyelembe kellett venni az újabb, vagy eddig a számítástechnikával meg nem oldott feladatok miatt szükséges kapacitás- és teljesítménybővítést is. A rendszer egyre több elemének technikai és erkölcsi avulása is siettette az új rendszerre való áttérést. A húsz évig üzemelő HIDIC-rendszert felváltó, az ÜRIK-program keretében megvalósított Spectrum üzemirányítási rendszernek is fontos része lett az erőművi wattos szabályozási funkció, amely már képes volt a Dunamenti és Tiszai Erőművek mellett egyéb, szekunder szabályozásra alkalmas erőművi blokkokat is az automatikus szekunder szabályozásba bevonni. A több évig tartó ÜRIK-projekttel párhuzamosan zajlott a szabályozható erőművek irányítástechnikai korszerűsítési programja is, amelynek a célja volt, hogy az erőművek kapcsolódni tudjanak az ÜRIK-rendszerhez.

Az EU csatlakozás hajnalán születik a MAVÍR

A Kormánynak a magyar energiapolitika alapjairól és az energetika üzleti modelljéről hozott 2199/1999. (VIII. 06.) sz. határozata megfogalmazta azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáig meg kell valósítania. A modell kiemelt feladatként kezelte a villamosenergia-versenypiac létrehozását és egy új törvény előkészítését. A versenypiac feltételeinek megteremtése érdekében szükségessé vált a rendszerhez való szabad hozzáférés biztosítása mellett az integrált villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységeinek szétválasztása és a kizárólagos jogosultsággal rendelkező társaságok objektív, átlátható és diszkriminációmentes működésének biztosítása.

A villamosenergia-szektor szereplőinek bevonásával 2001 végére elkészült az új villamosenergia-törvény (VET) jogszabálytervezete, amelyet az Országgyűlés a 2001. évi CX. törvényként fogadott el. Az új törvényi szabályozás sajátossága volt, hogy párhuzamosan kezelte a fokozatosan bővülő versenypiac és az ezzel arányosan visszaszoruló közüzemi szolgáltatás együttélését. Az új villamosenergia-törvény egyértelműen kimondta, hogy a rendszer üzemvitelének irányítása a független rendszerirányító hatáskörébe tartozik. Az új jogszabály előírta továbbá, hogy a villamosenergia-iparivállalkozásoknak a törvény szerinti engedélyköteles tevékenységeiket jogilag szét kell választani. Az MVM Rt. – amelynek akkori tevékenységét a kialakuló új jogi környezet és a már meglévő, de Magyarországra nézve kötelezően még nem alkalmazandó európai uniós jogszabályi keretek alapvetően befolyásolták – ennek megfelelően 2000. október 19-én úgy határozott, hogy önálló társaságba szervezi a rendszerirányítási tevékenységet.

20 M Ft-os alaptőkével létrehozta a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Részvénytársaságot. Valamennyi részvény az MVM Rt. tulajdonát képezte. A MAVÍR végzi tehát az együttműködő magyar villamosenergiarendszer irányítását, teljesítménygazdálkodását, az erőművek közötti terheléselosztást az Üzemi Szabályzatban foglaltak szerint, a villamos energia export-importjának lebonyolítását és felügyeletét, a magyar és a nemzetközi villamosenergia-rendszerek együttműködésének összehangolását.”

Forrás: A rendszerirányítás 60 éves története (MAVÍR Zrt. Budapest/2009)

---