111 éves a világ legöregebb izzója
2012. augusztus 15. | netadmin | 3744 |
Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Néhány kisebb megszakítást leszámítva idén júniusban immáron 111 éve világít folyamatosan a világ legidősebb, működő villanykörtéje. A szénszálas izzó eredetileg 60 wattos volt, de ma már csupán 4 watton működik egy kaliforniai város, Livermore egyik tűzoltóállomásán.
A villanykörte az évek során hatalmas hírnévre tett szert, és a város nevezetességévé vált. Bekerült a Guinness rekordok könyvébe, saját honlapja van, történelmi társaság alakult köré, továbbá a rajongók és érdeklődők állandóan figyelemmel kísérhetik sorsát, egy webkamera segítségével.
Az izzót az Ohio-i Shelby Electric Company nevű vállalatnál készítették kézzel, 1901-ben. A körte egy bizonyos Adolphe A. Chaillet fejlesztése volt, aki az Edison-féle lámpákat vette alapul. A lámpát Dennis Bernal, a Livermore-i Power and Light Co. helyi elektromos szolgáltató tulajdonosa adományozta a tűzoltólaktanyának. A lámpás szerepe az volt, hogy éjjel-nappal folyamatos fényt adjon a garázsban álló tűzoltóautók felett.
Az eredetileg 60 wattos, szénszálas égő ma csupán 4 watton működik. A száztizenegy év alatt csak 1903-ban, 1937-ben és 1976-ban kapcsolták le, a fennmaradó időben egyfolytában üzemelt. 1937-ben az épület tatarozása miatt kellett egy teljes hétre nélkülözni a fényét, később 1976-ban kapcsolták le ismét, akkor megrövidítették a vezetékét, és a régi tűzoltóságról egy új épületbe szállították át. Hímes tojásként bántak vele, rendőri kísérettel érkezett meg a 6. számú tűzoltóőrsre. Az egész művelet nem tartott tovább 22 percnél, és egész Livermore fellélegzett, amikor a világhírű körte ismét fényre gyúlt. Attól fogva csupán egy-egy áramszünet alkalmával hunyt ki, és úgy tűnik, hogy lassan túlél mindenkit.
Hol van már a gyár
A Shelby Electric Company még 1897-ben alakult meg, amikor Adolphe Chaillet francia bevándorló kifejlesztette a szén izzószálas villanykörtét, amelyben a szénszál hosszabb és vastagabb volt, mint más gyártók termékeiben. Chaillet megismerkedett John C. Fish-sel az Ohio-i Shelby-ből, aki szinte azonnal elkezdett pénzt gyűjteni a leendő gyárukra. A két férfi még az év augusztusában megalakította a közös cégét 100 ezer dollár kezdőtőkével és közel 50 részvényessel.
A gyár reklámszövege a leghosszabb életet ígérte az izzókra, ám akkor még nem is sejthették, hogy a jól csengő szlogen valósággá válik. A gyár gyorsan fejlődött, 1898-ban már több mint 150 embernek adott munkát, amellyel a harmadik legnagyobb üzemnek számított Ohio-ban. Ez a szám 1902-re 275 fölé emelkedett – akkor már naponta tízezer izzó készült –, 1908-ra pedig már 1000 embert alkalmaztak. 1912-re az izzók iránti kimagasló kereslet miatt a mamutvállalatok ontani kezdték a sorozatgyártott termékeket. A Shelby Electric Company a kézi gyártás miatt, amely jóval drágább előállítási költségeket jelentett, nem tudta tartani a lépést a versenytársakkal, így a környéken hatalmas komplexumot építő General Electric-be olvadt, amely a Shelby márkanevet sokáig megőrizte. Így a sors fura fintoraként a gyár nem élhette meg gyermeke tekintélyes korát, de még a jelentős évfordulóit sem.
A Guiness rekorder és a város fénypontja
Az egyre hosszabbra nyúló élettartam egyre nagyobb népszerűséggel járt. A csendes és nyugodt évek után a lámpa a hatvanas évektől kezdve folyamatos reflektorfénybe került, egyre híresebbé és népszerűbbé válva. Az egyik újságcikket követte a másik, majd a lámpa 1972-ben bekerült a Guiness rekordok könyvébe is, mint a világ legrégebben világító izzója.
A dobogós helyezettek életkorát nézve az ember egészen meglepődik, hisz nem csak a Livemore-i lámpa az, amelyik ilyen egészen elképesztő időt élt meg. Az Ohio-i körte után a második legrégebben világító izzó egy texasi operaházban található, amely 1908 óta fénylik, és – bár az épületet többször felújították – még mindig működik. A texasi lámpa 1970-ben került be a Guinness rekordok könyvébe, és egy rövid ideig bitorolta a világ legrégebben világító villanykörtéje címét, amíg fény nem derült a Livemore-i lámpa létére. A harmadik legidősebb fényforrás New Yorkban működött 1912 óta, de napjainkban már nincs információ róla.
A Guiness könyvekben való folytonos megjelenés mellett a lámpa szerepelt már egy tucat kiadványban, riport és útikönyvben, ezenkívül tömérdek cikk született róla világszerte, így idővel a város nevezetessége lett. Évente tucatnyi zarándok keresi fel a tűzoltóállomást, ahol hétköznapokon fogadják az érdeklődőket. Az izzónak saját honlapot is készítettek – amit évente egymillióan látogatnak –, valamint felszereltek egy webkamerát is a lámpa fölé, amin keresztül a rajongók állandóan figyelemmel kísérhetik a körte nem túlságosan eseménydús mindennapjait. A város a tűzoltósággal karöltve minden évben megünnepli a villanykörte szülinapját, ahogy tették ezt tavaly is, amikor a lámpa 110 éves volt, és aminek köszönhetően ismét a média figyelmének középpontjába került.
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
