Villanyszerelők Lapja

A napelemes rendszerek veszélyforrásai

| |  3645 | |

A napelemes rendszerek veszélyforrásai

A napelemes rendszerek jelentős veszélyforrásokat hordoznak magukban, melyeket két nagy csoportba sorolhatunk: az egyik az áramütés veszélye, a másik a tűzeset kialakulásának kockázata.

A napelemmodulok a fény energiájából egyenfeszültségen állítanak elő villamos energiát. Ez egy mai átlagos, 260 W teljesítményű modul esetében darabonként 35-40 VDC közötti feszültségértéket jelent standard körülmények között. De mivel a napelemek sorba kötésével hosszabb-rövidebb sztringeket alakítanak ki, az így összeadódó feszültség könnyedén elérheti az 1000 V DC-ot is. A modulok emellett körülbelül 8-9 A DC egyenáramon üzemelnek. Ezt a két jellemzőt véve a sztringben, veszélyes kombinációt kapunk. Az egyenáram tulajdonsága, hogy – mivel nincs nullátmenet – ívképződés esetén nehezebb kioltani a létrejövő elektromos ívet. Ilyen feszültségen és áramerősségen könnyedén kialakulhat 10-20 cm-es ív is, ami rendkívül könnyen tüzet tud okozni például az épület tetőszerkezetében.

A napelemek jellemzője, hogy nem lehet „kikapcsolni” azokat. Ha fény éri a felületüket, akkor termelnek, a kapcsaikon feszültség jelenik meg. Az MSZ HD 60364-7-712 szabvány ki is mondja, hogy a napelemes rendszerek DC-oldalát akkor is feszültség alatt állónak kell tekinteni, ha a rendszer az AC hálózatról le van választva. A moduloktól tehát egészen az első kapcsolóig, vagy inverterig a vezetékek magas DC feszültség alatt állnak akkor is, ha az épület áramtalanítva van. Ez például akkor veszélyes, ha tűz üt ki és sérülnek a vezetékek. Ilyenkor a sérült részek elősegíthetik a tűz terjedését, vagy újra gyulladását a kialakuló elektromos ívvel, rosszabb esetben akár az oltásban résztvevő tűzoltó áramütését is okozhatják. Az ilyen esetek kialakulásának kockázatát próbálják csökkenteni az Országos Tűzvédelmi Szabályzatban (OTSZ) és a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvben (TvMI) megfogalmazott előírásokkal. A TvMI 6.2.2-es pontja foglalkozik a napelemes rendszerek DC oldali tűzeseti lekapcsolásával. Az itt leírtak célja röviden az, hogy minimalizálni kell az épület belső terére kiterjedő feszültség alatt maradó DC-oldali vezetékhosszokat. Ha az inverter és a vezeték belépési pontja közötti nyomvonal hossza meghaladja az 5 méteres távolságot, akkor automata működésű kapcsolót kell közbeiktatni, ami az épület feszültségmentesítését észlelve önműködően bontja a DC vezetékeket. További előírás, hogy a napelem-csatlakozódobozokat figyelmeztető felirattal kell ellátni, amely jelzi, hogy a dobozban lévő aktív vezetőket állandóan feszültség alatt állóknak kell tekinteni. Ez annak elkerülésére szolgál, hogy karbantartáskor a szerelőt áramütés érje. Ehhez hasonló megfontolásból az épület bejáratánál vagy tűzeseti főkapcsolójánál jelezni kell, hogy a helyszínen napelemes rendszer található. Az érkező tűzoltók így ennek megfelelően tudnak reagálni. Az AC hálózatoknál megszokottakkal szemben az állandóan feszültség alatt maradó DC-oldalon nem alkalmazhatóak a megszokott érintésvédelmi megoldások, mint pl. a TT, vagy a TN, helyette a II. hibavédelmi osztály, a kettős szigetelés alkalmazható. Így a DC oldalon alkalmazott készülékeknek meg kell felelniük a kettős szigetelés előírásainak.

Ugyancsak meg kell felelni a DC oldalon alkalmazott eszközöknek az 1000 V DC egyenfeszültségnek is. Nem alkalmazhatóak az „egyszerű”, váltóáramnál használt, 400 V AC névleges feszültségre tervezett berendezések. A DC csatlakozódoboznak, amibe a biztosítók és kapcsolók kerülnek, rendelkeznie kell 1000 V-os, vagy ennél nagyobb minősítéssel a rendszer méretétől függően. A napelemek tulajdonsága, hogy a modul hőmérsékletének függvényében változik a kimeneti feszültség. Az adattáblán megadott gyári értékek 1000 W/m2 besugárzás, 25 C° modulhőmérséklet és 1,5 AM (légtömegtényező) mellett vannak feltüntetve. Emellett még megadják a különböző hőmérsékleti együtthatókat. A feszültségre vonatkozó hőmérsékleti együttható egy mai értéke pl. -0,33 %/C°. Ez azt jelenti, hogy a modulhőmérséklet 1 C°-kal történő emelkedésé esetén az üresjárati feszültség -0,33%-ával változik a kimeneti feszültség. Látható tehát, hogy a hőmérséklet csökkenésével emelkedik a napelemek feszültsége. Vagyis télen a hideg, tiszta napfényes időben egy sztring feszültsége jelentősen magasabb lehet, mint a nyári melegben. Ez az eltérés több 100 V is lehet, így nagyon körültekintőnek kell lenni az alkalmazott eszközök kiválasztásánál. A kapcsolóknak és túlfeszültség-levezetőknek is meg kell felelniük ezeknek a viszonyoknak. Ez kézenfekvőnek tűnik, mégis ennek a be nem tartásából keletkezik a legtöbb tűzeset a napelemes rendszereknél. Például DC-oldali kapcsolóknál jelent komoly veszélyt az egyenáramnak a már említett azon tulajdonsága, hogy a keletkező elektromos ív nehezebben oltható ki. Ha egy nem megfelelő kapcsolót szerelünk be, akkor terhelés alatti kapcsolásnál létrejön az ív, ami egyszerűen nem fog elaludni a készüléken belül. A kapcsoló így rövid időn belül túlmelegszik, kigyullad és tüzet okozhat. Hasonlóan nagy figyelmet igényel a napelem-csatlakozódobozok minősége is. A napelemes rendszereknél fellépő körülmények miatt a gyártók külön erre a célra is gyártanak termékeket, ezért a megfelelő minősítéssel rendelkező dobozokat kellene használni. Ennek ellenére nagyon sok helyen az egyszerűbb, olcsóbb, 1000V-os minősítéssel nem rendelkezőket építik be. Ezek hiba esetén kevesebb védelmet tudnak nyújtani mind az áramütés, mind a tűz kialakulása ellen.

A következő jelentős veszélyforrás a visszáram. Egy napelem I/U jelleggörbéjét megnézve láthatjuk, hogy rövidzár esetén a zárlati áram értéke mindössze körülbelül 20%-kal nagyobb, mint az üzemi körülményeknél lévő munkaponti áram. Egy ilyen áramforrásnál igen nehéz megfelelő túláramvédelmet kialakítani. Ez az igény egy kis, egy darab sztringből álló rendszernél nem is merül fel. Akkor van jelentősége, ha nagyobb rendszerek esetén több sztring van párhuzamosan kötve (1. ábra).

1. ábra: Napelemsztringek párhuzamos kapcsolása

Jól látható, hogy normál esetben az egyes sztringek áramai összeadódnak, így az inverter bemenetén azok összege jelenik meg. Probléma akkor lép fel, ha valamelyik ágban zárlat alakul ki. (2. ábra)


2. ábra: Az egyik sztringben kialakult zárlat hatása

Ilyenkor a képen látható útvonalon folyik az áram, a jól működő ágakból a hibapont felé. A zárlatos sztringben így a többi összesített árama fog folyni. Az áram nagysága a párhuzamosan kapcsolt sztringek számától függ. A túláramvédelem elengedhetetlen fontosságú, mert a jelenség miatt a modulok felmelegszenek és ezáltal tönkremehetnek, egyenáramú ív alakulhat ki, ami tüzet okozhat. A napelemek DC-oldalának túláramvédelmére megfelelő megoldás a megfelelően méretezett gPV karakterisztikájú olvadóbetétek alkalmazása. A napelemek jellegzetes karakterisztikája miatt fontos a méretezés. Az sem jó, ha túl kicsi zárlati áramra választunk betétet, mert intenzív napsütés esetén feleslegesen kiolvadhatnak, csökkentve ezzel az üzembiztosságot, ha túl nagy áramra méretezünk, akkor pedig nem töltik be a kívánt védelmi funkciót, a zárlati áram sem olvasztja ki a betéteket. Figyelni kell az adott környezeti viszonyokra is. Északon méretezhetünk kisebb áramokra, míg déli vidékeken érdemes nagyobb túláramvédelmet tervezni, a nagyobb besugárzásból fakadó nagyobb üzemi áramok miatt.


3. ábra: Túláramvédelemmel ellátott rendszer

A megoldás tehát a gPV karakterisztikájú olvadóbetétek elhelyezése a DC-oldali körökbe. (3. ábra) Ügyelni kell arra, hogy minden sztring mindkét pólusába be kell szerelni egyet, nem elegendő csak az egyikbe. Figyelni kell még a kiválasztásnál arra is, hogy a betétek névleges feszültsége nagyobb legyen a maximálisan előforduló feszültségnél. Hazánkban a következő módon lehet kiszámolni egy megközelítő méretezést: Legyen a napelem sztring zárlati árama 8,67 A. Ezt megszorozzuk 1,2 állandóval, amely hazánk körülményeinek felel meg. Így 10,4-et kapunk eredményül. Ehhez vesszük az egyel nagyobb biztosítékértéket, ami 12 A. Vagyis minden ilyen sztringbe 12 A-es gPV betétet kell elhelyezni. A nagyobb invertereknél külön foglalat van kialakítva a betéteknek, csak be kell helyezni azokat, de már azt is kérhetjük, hogy gyárilag szereljék be a sztringbiztosítékokat.

Eddig a DC-oldal hordozta veszélyekről volt szó, de az inverter AC oldala is hordoz magában veszélyeket. Leggyakrabban úgynevezett hálózatra visszatápláló inverterekkel találkozhatunk. Ez a helyben el nem fogyasztott energiát a meglévő villamos hálózatra termeli vissza. Fontos tulajdonsága, hogy csak a meglévő hálózattal szinkronban működhet. Ez röviden azt jelenti, hogy ha a hálózatban áramszünet van, akkor az inverternek is le kell kapcsolnia, vagyis az ilyen rendszerek nem „szünetmentesek”. A hálózatra való csatlakozás feltételeit a szolgáltató írja elő, és szigorúan csak olyan invertert enged a rendszeréhez csatlakoztatni, amely ezeknek az előírásoknak bevizsgáltan eleget tesz. Ez az előírás különböző védelmi funkciók meglétét követeli meg. Ilyenek például a rövidzárlat-, és túlterhelés-védelem, feszültségnövekedés-, feszültségcsökkenés-védelem, frekvenciaeltérés-védelem, elosztóhálózati-szigetüzem elleni védelem, földzárlat-, testzárlat-védelem, egyenáramú védelem. Tehát a termelő berendezés nem ronthatja a villamos hálózat biztonságos üzemét, nem veszélyeztetheti a villamos energia minőségét, nem okozhat szabálytalan feszültséget, zavaró mértékű aszimmetriát, harmonikus torzítást, villogást a hálózatban. Egy inverter nem táplálhat vissza a villamos rendszerbe a névlegesnél 10%-kal nagyobb áramot, nem táplálhat rá hálózati zárlatra. Ezek az előírások több szempontból is nagyon fontosak. Joggal várja el a szolgáltató, hogy például az időszakos karbantartások alkalmával, amikor lekapcsolják a hálózatuk egy részét a szerelők biztonsága érdekében, akkor ne történhessen meg olyan eset, hogy egy napelemes rendszer visszatáplálása miatt a munkások áramütést szenvednek. Fontos az is, hogy a szolgáltató által nyújtott villamos energia minőségét ne torzítsa el az inverter. Az energia milyenségének is előírásoknak kell megfelelnie, amiért a szolgáltató a felelős. Magasabb, vagy alacsonyabb feszültség, az eltérő frekvencia a napelemes rendszer környezetében lévő elektromos eszközökben okozhat kárt.

Szigetüzemű rendszer esetében az AC-oldali lekapcsolásról külön gondoskodni kell. Ilyen esetben kizárólag az inverterek látják el az építmény villamosenergia-igényét. Működésükhöz nincs szükség külső hálózati feszültség meglétére. A tűzvédelmi célú lekapcsolást így meg kell oldani. Ilyenkor az energia egy akkumulátortelepben tárolódik. A napelemek itt az akkumulátorok töltését végzik. A felhasználói igény függvényében akár igen nagy kapacitású tárolórendszer kialakítására is szükség lehet, több nagyteljesítményű akkumulátor összekötésével. Ebből veszi ki az inverter a szükséges energiát, és alakítja át az AC oldalon megszokott váltóárammá. Egy ilyen rendszer gyenge pontjai mindig az akkumulátorok, mert ezeknek az élettartama a legrövidebb a rendszerben, így ezeket kell a leggyakrabban cserélni, illetve típustól függően karbantartani. Az alacsony, 12-48V-os feszültség miatt nagyon nagy áramok folynak, figyelni kell a vezetékek megfelelő keresztmetszetére, a szükséges biztosítékok meglétére. Gondoljunk bele, hogy egy 1 kVA-es rendszer is a 12 V-os akkumulátornál több, mint 80 A áramfelvételt jelent. Leginkább ólom-savas akkumulátor használatánál lép fel annak a veszélye, hogy a túl nagy áramfelvétel miatt az akkumulátorban hidrogéngáz szabadul fel, ami durranógáz-robbanáshoz vezethet. A modernebb ólom-zselés, lítiumionos akkumulátorok megjelenésével ennek a lehetősége drasztikusan lecsökkent.

A napelemes rendszereket többnyire az épületek tetőfelületére, vagy nyílt terepre telepítik. Építésükkor nagy mennyiségű fémszerkezetet használnak fel. Ettől a sok fémtől villamos vezetékek indulnak el, amelyek be vannak vezetve az épületbe, olykor nagyon hosszú szakaszon keresztül. A modulok évtizedeken keresztül ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, amelyeket el kell tudniuk viselni. Az elrendezésükből fakadóan villamos szempontból a legnagyobb veszélyt a villámok jelentik a rendszer számára. A villámok vezetett vagy sugárzott csatolással villamos zavarokat idéznek elő. A nem megfelelő vezetékelrendezés miatt nagy méretű hurkok alakulhatnak ki, melyekben így az indukció révén jelentős túlfeszültségek jelenhetnek meg. Mivel közvetlen kapcsolat van az épület villamos hálózatával, nem csak a modulokban keletkezhet kár, hanem az épület bármely más készülékében is. A napelemes rendszerek telepítésénél mindig ellenőrizni kell a villámvédelmi rendszer megfelelőségét, vagy újra kell vizsgálni a szükségességét. Ezen túl optimális vezetékezéssel és megfelelő túlfeszültség-levezetők beépítésével a rendszert és környezetét fenyegető veszély minimálisra csökkenthető.

Láthatjuk, hogy egy komplex rendszerről van szó, amely nem tűri a hibákat sem a tervezés, sem a kivitelezés, sem pedig a védelem kiválasztása során. A legfontosabb, amit szem előtt kell tartani, hogy egyenáramú áramkörről van szó, igen magas feszültség mellett. A mindennapi tevékenységük során a tervezők és a villanyszerelők is ritkábban találkoznak 1000 V körüli, egyenáramú rendszerekkel. Ezért gyakori, hogy ugyanolyan eszközöket terveznek és építenek be, amilyeneket a váltóáramnál megszoktak, így a védelmi berendezések, amelyek az egész rendszer biztonságát kellene, hogy szolgálják, jelentik a fő veszélyforrást. Sajnos napelemes rendszereknél a hibák leggyakrabban tüzet okoznak, ezért nagyon fontos, hogy az OTSZ és a TvMI előírásainak megfelelve épüljenek a napelemes erőművek, hogy a tűzesetek és áramütések kockázata minimálisra csökkenhessen.

Forrás: MVM Partner

HMKENapelemNaperőmű