Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A paksi telephelyen építendő két új blokk politikai és szakmai ellenzői a megújuló energiaforrások létjogosultságának igazolására és ezáltal az atomenergia teljes kiválthatóságát állítva nagyon gyakran emlegetik követendő példaként Németországot, mint a nap- és szélenergia-felhasználás fellegvárát. Az ellenzők ugyanakkor soha nem beszélnek arról, hogy az erőltetett német megújulós fejlesztéseknek súlyos energetikai, klímavédelmi, versenyképességi, ellátásbiztonsági, egészségügyi, sőt környezeti következményei vannak.
Nagyon fontos azt is hozzátenni, hogy a felelősen gondolkozó szakemberek, a mérnökök kizárólag valós, szakmai és nem érzelmi alapon értékelik az egyes villamosenergia-termelési módokat. Csak és kizárólag így lehet valósan megítélni az egyes erőműtípusok versenyképességi, ellátás- és nemzetbiztonsági, valamint klímavédelmi aspektusait.
A globális energetika jövőképe
Nézzük meg, hogyan is látja az atomenergia és a megújulók valós helyzetét egy mértékadó nemzetközi szervezet. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2017. november 14-én publikálta a szakemberek „bibliáját”, a globális energiaipari előrejelzéseit tartalmazó World Energy Outlook 2017 című kiadványát, amely a 2040-ig tartó időszakra részletes, mindenre kiterjedő elemzéseket tartalmaz a globális energetika jövőbeli kihívásairól és trendjeiről, valamint a párizsi klímaegyezményben foglalt célok elérése érdekében feltétlenül szükséges teendőkről is.
A kiadvány első alkalommal ismertet egy úgynevezett Fenntartható Fejlődés Szcenáriót. Ez lényegében útmutatás a fenntartható gazdasági fejlődéshez szükséges kulcsfontosságú energetikai célok eléréséhez, amelyek eredményeként tisztább lehet a levegő, és biztosítható az egyetemes hozzáférés az energiához, valamint csökkenthetők általa az energiabiztonsági kockázatok. Természetesen a középpontban a párizsi klímavédelmi egyezményben foglalt célok elérése áll.
E forgatókönyv szerint a globális villamosenergia-termelés 2016. évi 24 765 TWh értéke 2040-re 35 981 TWh értékre növekedhet, ami közel másfélszeres növekedést jelent. Ez óriási növekedés, és azt jelzi, hogy a fejlett és a fejlődő országoknak is egyre több villamos energiára van szüksége. A klímavédelmi, ellátásbiztonsági és gazdaságossági célokat is szem előtt tartva mindez csak úgy érhető el, hogy 2040-re a 2016. évi adatokhoz viszonyítva az atomerőművek által termelt villamos energia mennyiségét több mint kétszeresére, a megújulók által termeltét pedig közel négyszeresére szükséges növelni úgy, hogy közben a fosszilis erőművek (szén, gáz és olaj) által megtermelt áram mennyiségét összességében közel felére kell csökkenteni.
Ez egyértelműen azt jelenti, hogy villamosenergia-termelésben a gázerőművek 24 százalékos részarányát 16 százalékra, a szénerőművek esetében pedig radikálisan, 37-ről 6 százalékra kell csökkenteni. A radikális csökkentés által érhető csak el, hogy az energetikához köthető CO2-kibocsátás a 2016. évi közel 32 Gt (100%) mennyiséghez képest 2040-re mintegy 18,3 Gt-ra (57%) lehessen csökkenteni.
Fontos azt is kiemelni az atomenergia jövőbeli európai létjogosultságával kapcsolatban, hogy a kiadvány Fenntartható Fejlődés forgatókönyve szerint 2040-ig az Európai Unió nukleáris alapú villamosenergia-termelése egyértelműen növekvő tendenciát mutat, azaz vitathatatlanul a nukleáris kapacitások fenntartása, kisebb mértékű növekedése vetíthető előre. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az atomenergia szerepe a jövőben is megkerülhetetlen. Természetesen a klímavédelmi célok elérése érdekében a megújulók által termelt villamos energia mennyiségének jelentős mértékű növelésére is szükség van.
1. ábra: az Európai Unióban az egyes villamosenergia-termelési módok által termelt villamos energia mennyisége 2016-ban, illetve 2040-ben a Fenntartható Fejlődés Szcenárió szerint (TWh) (Forrás: WEO 2017)
A Nemzetközi Energia Ügynökség kiadványában foglaltakat erősítik meg a Nukleáris Világszövetség aktuális, februári adatai is. Világszerte 57 új blokk épül mintegy 61 000 MW villamos teljesítményt képviselve. A jövőben pedig több mint 500 új blokk építésével számolnak a világ 40 országában. Ezek az adatok is egyértelműen azt mutatják, hogy a világ egyre több országa ismeri fel, hogy nagy mennyiségben, versenyképes áron és a klímavédelmi céloknak is megfelelve, kizárólag atomerőművekkel lehet villamos energiát termelni, ezért egyre többen kívánnak belépni az atomenergiát használók „elit klubjába”. Ezt a globális törekvést mutatja az is, hogy 2017 vége nagyon mozgalmas volt például az új orosz, VVER-1200 típusú blokkok építésével kapcsolatban. Bangladesben októberben megkezdődött a két ilyen típusú blokkból álló Ruppur Atomerőmű első blokkjának az alapozása, decemberben pedig Törökországban kezdetét vette a 4 darab azonos típusú blokkból álló Akkuyu Atomerőmű építése, és életbe léptek az egyiptomi El-dabaa Atomerőmű építésével kapcsolatos szerződések is, amelyek ugyancsak 4 ilyen típusú blokk építésére vonatkoznak.
Az elmúlt három évben világszerte 24 új blokk kapcsolódott a villamosenergia-hálózatokra. Az új blokkok között található a világ legnagyobb teljesítményű orosz BN-800 típusú gyorsneutronos blokkja is, ami jelentős mérföldkő az atomiparban, hiszen a kiemelkedő mérnöki tudás mellett tudományos jelentősége van. A gyorsneutronos technológia kulcsszerepet játszhat az üzemanyagciklus zárásában. Oroszország a jövőben kétpólusú atomenergia-rendszer megvalósítására készül, azaz „hagyományos” blokkok és gyorsneutronos blokkok kombinációjával.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a világ jelenleg legkorszerűbb első 3+ generációs, VVER-1200 típusú egysége a Novovoronyezsi Atomerőmű II. kiépítés első blokkja már tavaly február óta kereskedelmi üzemben termel. A paksi telephelyen megvalósuló két új egység referenciablokkjai a Leningrádi Atomerőmű II. kiépítésén találhatóak. 2018. február 6-án az első referencia blokk már elérte a minimális ellenőrzött teljesítményt. Ez a blokk 2018 első félévében kezdheti meg a kereskedelmi üzemét.
Németország valóban a követendő példa?
E kérdés szakmai megválaszolása különösen fontos, hiszen a németországi tények és adatok azt támasztják alá, hogy a nem teljesen átgondolt és erőltetett megújuló energiás fejlesztések számos negatív következménnyel járnak, amelyeket a Németországban élők már most is látnak és tapasztalnak. Érdemes azt is hozzátenni, hogy 2018 a kulturális örökség európai éve, így döntött az Európai Unió a közös történelmi tudat és identitás megőrzése és megerősítése érdekében. A kulturális örökségvédelem elsőrendű célja a történelem folyamán felhalmozott értékek megőrzése és megmentése egy adott országban, hiszen az örökségünk hatással van a jelenünkre és a jövőnkre is. Németország ezt valamiért másképpen gondolja.
Németországban településeket, sőt templomokat is rombolnak a német atomerőművek bezárására hozott politikai döntés és a megújuló energiaforrások támogatásának közvetett következményeként. Az atomerőművek villamosenergia-termelésből való kivezetése és a megújulók egyre nagyobb térnyerése miatt a német rendszerben továbbra is nélkülözhetetlenek a folyamatos villamosenergia-termelésre képes szénerőművek is.
Németországban január elején pár nap alatt egyszerűen ledózerolták az Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. A falu egy részét és a kórházat már korábban lebontották, és felszámolták a temetőt is.
Nézzük meg az ideáig vezető utat! A német kormány 2011-ben a fukusimai atomerőműben történt baleset után döntött az ország összes atomerőművének leállításáról, valamint a megújuló energiaforrások, különösen az időjárásfüggő szél- és naperőművek erőltetett fejlesztéséről. Németországban a nap- és a szélerőművek beépített összteljesítménye 2005 és 2017 között ötszörösére nőtt, és elérte a 98,37 GW-ot. Ugyanakkor ez növekedés nemhogy nem eredményezi az eredeti klímavédelmi célok teljesülését, hanem a helyzet tovább romlott.
2017-ben a német erőművek beépített összteljesítménye 202,43 GW, a villamosenergia-ellátásban az össztermelésük pedig nettó 548 TWh volt. A nap- és szélerőművek a beépített összteljesítmény csaknem 49 százalékát adták, ám az összes villamosenergia-termelésnek csak 26 százalékát biztosították. Az időjárásfüggő megújulóknál tehát nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem az, hogy mennyi villamos energiát termelnek ténylegesen.
2. ábra:. a németországi erőművi kapacitások és a villamosenergia-termelés 2017. évi megoszlása. Forrásadat: Energy Charts
Közben a németországi villamosenergia-termelés 61 százalékát továbbra is a szén- és gázerőművek, illetve a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították. Ráadásul a szénerőművek termelése dominált! Tavaly a virtuális dobogó tetején továbbra is a szénerőművi termelés állt: 216,7 TWh, 46,34 GW beépített teljesítmény mellett, a második volt a szél alapú termelés: 103,65 TWh, a beépített teljesítmény 55,55 GW, a harmadik pedig a nukleáris alapú termelés, amely 72,14 TWh-t adott 10,8 GW beépített teljesítménnyel. A napenergia csak a 6. volt a sorban (termelés: 38,89 TWh, beépített teljesítmény: 42,82 GW).
Tavaly a német atomerőművek 76,4, a szénerőművek pedig 53,4 százalékos éves teljesítmény-kihasználtsággal termelték a villamos energiát. Ugyanakkor a két időjárásfüggő megújuló – a nap- és szélerőművek – kihasználtsága a hektikus termelés miatt már jócskán árnyalja a képet. A teljesítménykihasználtsági mutató 2017-ben a nap esetében 10,4, a szélerőműveké csak 21,3 százalék volt az év végi beépített kapacitásokkal számolva. Másként fogalmazva a beépített kapacitás tizede, illetve ötöde! Az utóbbi 3 évet vizsgálva az állapítható meg, hogy 2015–2017 között a szélerőművek éves kihasználtsága mintegy 18–21, a naperőműveké pedig közel 10–11 százalék között ingadozott. Ennek alapvető oka e két utóbbi villamosenergia-termelési mód jelentős időjárás-függősége. Mindez a napnál is világosabban mutatja, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra nem lehet stabilan alapozni, hiszen termelésük nemcsak percről percre, óráról órára, de évről évre is drasztikusan változik. Ugyanakkor a fogyasztói igényeket minden időpillanatban ki kell elégíteni!Ezt politikai döntésekkel nem lehet megváltoztatni, a természeti törvényeket nem lehet felülírni.
Az időjárásfüggő megújulók drasztikus változékonyságát jól jelzi, ha megnézzük a német nap- és szélerőművek legjobb és legrosszabb napjait az adott napi termelésüket figyelembe véve.
3.ábra: a németországi naperőművek „rossz és jó napja” (MW)
A diagramok egyértelműen rámutatnak arra, hogy hiába vannak óriási beépített kapacitások, igazából a legfontosabb tényező a termelt energia mennyisége. Látható, hogy a német naperőművek a villamosenergia-termelést tekintve a tavalyi legrosszabb napjukon, a csúcson is csak 1115 MW-ot (a beépített teljesítmény 2,6 százaléka), de a legjobb májusi napon is csak 27 634 MW-ot (65 százaléka a beépített teljesítménynek) tudtak biztosítani. A napi átlagteljesítmények pedig ennél sokkal alacsonyabb értékre adódtak. Nagyon fontos azt is kiemelni, hogy például az adott termelési minimum napon a hagyományos erőművek (atom, szén és gáz) terhelése 44 440–52 190 MW között, a fogyasztás pedig 52 491–63 108 MW sávban mozgott. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy az atom-, a szén- és a gázerőművek nélkül a német rendszer összeomlott volna, mivel nem tudta volna kielégíteni a német fogyasztókat.
A másik időjárásfüggő megújuló energiaforrás, a szél, amelynek intenzitása még inkább hektikusan változik Németországban (is). A szélerőművek „legrosszabb” napján csak 1506 MW, a „legjobb” napján pedig 36 101 MW volt a csúcsteljesítményük.
4. ábra: a németországi szélerőművek „rossz és jó napja” (MW)
A szélerőművek legrosszabb napjához szintén érdemes egy-két tényt hozzátenni. Ezen a minimum napon a hagyományos erőművek terhelése (szén, gáz, atom) 38 560–53 580 MW között, a fogyasztás pedig 54 274–73 267 MW sávban mozgott. A korai órákban, hajnal kettő és reggel hét között azonban egy igazán kijózanító dolog történt: a naperőművek termelése 0 volt és a szélerőműveké is csupán 1 GW körül mozgott, miközben a német rendszernek ezen időszakban szüksége volt 1–2 GW importra is. Így ebben az időszakban többször előfordult, hogy az import nagysága magasabb volt, mint a nap- és szélerőművek összes termelése!
Mindez ismételten azt bizonyítja, hogy eleve lehetetlen és felelőtlenség lenne egy ország villamosenergia-ellátását kizárólag e két energiatermelési módra alapozni, hiszen hiába van a nagy beépített kapacitás, ha közben nem süt a nap, és a szél sem fúj eléggé.
Az atomellenesség átka
Tavaly a német áramtermelésből a megújulók csaknem 38 százalékkal vették ki a részüket a növekvő víz-, biomassza-, nap- és mintegy 30 százalékkal nagyobb szélerőművi termelésnek köszönhetően. Ezzel egy időben 10 százalékkal csökkent a klímavédelmi szempontból rendkívül előnyös atomerőművek termelése, és kis mértékben csökkent a káros szénerőművek által termelt villamos energia mennyisége is.
A 2011-es német atomellenes döntés végrehajtásaként 2017. december 31-én 12 órakor a Gundremmingen B, 1344 MW teljesítményű blokkot lekapcsolták a villamosenergia-hálózatról, ezt követően pedig végleg leállították a reaktort. A blokk a teljes üzemideje alatt éjjel-nappal az időjárástól függetlenül, közel 330 TWh villamos energiát termelt mintegy 90 százalékos teljesítménykihasználtsággal. A leállítással kapcsolatban az illetékes német miniszter „boldogságát” fejezte ki, mondván, az atomenergia egy „veszélyes és fenntarthatatlan energiatermelési mód”. A jelenlegi német atomerőművi kapacitás ennek következtében a tavalyi 10,8 GW-ról 9,5 GW-ra csökkent. A menetrend szerint a jelenleg még üzemelő 7 blokk közül egyet 2019-ben, 2021-ben, illetve 2022-ben pedig hármat-hármat fognak végleg leállítani. Ez a döntés tovább növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Úgy tűnik, hogy Németország ezt akarja.
Ugyanakkor a német gázerőművek egyre nagyobb szerepet játszanak az ország villamosenergia-termelésében. 2015-ben ezek az erőművek még csak 30,12 TWh villamos energiát termeltek, ezzel szemben 2017-ben már éves szinten 43,97 TWh-t állítottak elő, amely két év alatt 46 százalékos növekedést jelent. A közüzemi erőművek mellett a bányászat és a feldolgozóipar számára rendelkezésre állnak az önellátáshoz szükséges gázerőművi egységek, amelyek a tavalyi évben további 25-30 TWh-t termeltek.
A gázerőművekhez gázra is szükség van, ezért a növekvő termelés növekvő gázfüggőséget okoz Németország számára. Számszerűsítve mindez azt jelenti, hogy tavaly az orosz Gazprom új rekordként 53,4 milliárd m3 földgázt exportált Németországba, amely 3,6 milliárd m3 mennyiséggel volt magasabb, mint 2016-ban. A növekvő orosz gázfüggőséggel kapcsolatban senki nem emeli fel a szavát a németeknél. Németország tavaly az előzetes adatok szerint 51,2 millió tonna feketeszenet importált. Ez a mennyiség a 2016. évi értékhez képest 10 százalékkal volt kevesebb a kolumbiai, az amerikai, a dél-afrikai, az ausztráliai és a lengyelországi beszállítások visszaesése miatt, de az oroszországi beszállítás tartotta magát. Éppen ezért a szénimportlobbi most „panaszkodik”, de bíznak abban, hogy a szén helyzete jobb lesz, ha Németország 2022-ben teljesen lemond az atomenergiáról. A 2017-es mintegy 50 TWh német villamosenergia-exportról továbbra is elmondható, hogy jelentős része „kényszerexport” a megújuló termelők bizonyos időszakokban történő túltermelése miatt. Természetesen ez az export jelentős szabályozási feladatot is generál a szomszédos országok rendszerirányítói számára. Az egyenlegben szerepel például 4 TWh francia villamosenergia-import is, amelynek 70-75 százaléka atomenergiából származott.
Klímavédelem vs. valóság
Következzen a legsúlyosabb megállapítás, amiről a hazai atomellenes zöldek talán a legmélyebben hallgatnak. A továbbra is nagymértékű német szén- és gázerőművi részarány miatt nem lehet elérni a 2020-ig megfogalmazott 40 százalékos kibocsátáscsökkentési célt! 2017-ben a német szén-dioxid-kibocsátás 906 millió tonna volt, ami csak 1, azaz egymillió tonnával volt kevesebb, mint a 2009. évi kibocsátás. Csak, hogy egyértelmű legyen: a közel ötszörös megújulós kapacitás ellenére 8 év alatt csupán 1 millió tonnával csökkent a kibocsátás, miközben 2020-ig a kitűzött 40 százalékos csökkenés eléréséhez 2 év alatt további 155 millió tonnával kellene csökkenteni a kibocsátást. Ez lehetetlen, esély sincs a 2020-as német klímacél teljesülésére!
Ezt a klímavédelmi csődöt nehezen, de már ki merik mondani a német politikusok is, hiszen január elején a koalíciós tárgyalásokat folytató pártok képviselői szakmai alapon megállapodtak a kibocsátási cél csökkentésében, azaz annak későbbi időpontra halasztásában. A végleges döntéshez azonban politikai döntés is szükséges. Angela Merkel kancellár számára ez egyértelműen hatalmas kudarc. Az energetikai kísérletezgetés nem jött be, mert elkövették azt a hibát, hogy szakmai döntések helyett politikai és érzelmi döntéseket hoztak. Most az atomellenesség visszaütött.
Számoljunk csak egy kicsit! 2010-ben a német atomerőművek még 134 TWh villamos energiát termeltek, ami 2017 végére 72 TWh-ra csökkent a német politikai döntés következtében. Ha a 62 TWh csökkentést inkább a ligniterőműveknél „írták volna elő” az atomerőművek helyett, akkor most 62 millió szén-dioxid-kibocsátással kevesebb lenne. De sajnos nem így történt. Megismételve azt is, hogy a jelenlegi politikai döntés értelmében 2022-ig a jelenleg még üzemelő 7 atomerőművi blokkot is le fogják állítani. Éppen ezért a 0 szén-dioxid-kibocsátású atomerőművek leállításával a helyzet csak rosszabbodni fog.
Jól illusztrálják az atomenergia szükségességét az atomenergia-párti Franciaország és az atomellenes Németország villamosenergia-fogyasztáshoz kötődő kibocsátási adatai is. Egy igen szemléletes adat: 2017. november 29-én, délelőtt 11 óra 22 perc körül a francia villamosenergia-termelés 63 százaléka atomenergiából származott és ennek eredményeként a francia szén-dioxid-kibocsátás csak 112 g/kWh volt. Ezzel szemben ugyanezen időszakban a német villamosenergia-termelés 50 százaléka fosszilis forrásból (szén-, gáz- és olajtüzelésű erőművek) származott. A különbség számottevő: Németországban 1 kWh fogyasztáshoz 500 g szén-dioxid-kibocsátás társult. Ötször több, mint Franciaországban. Miért ekkora a német kibocsátási érték? A válasz az időjárásfüggő megújulók termelésében keresendő. Ebben az időpontban a közel 98 000 MW nap- és szélerőművi kapacitásból csak mintegy 7000 MW állt rendelkezésre, ami elenyésző, 7 százalék körüli teljesítménykihasználtságot jelentett! Mindeközben a német szénerőművek 35 700, a gázerőművek 11 800, az atomerőművek pedig 10 300 MW kapacitást képviseltek. Mit is jelent ez valójában? Azt, hogy a dicsfényben feltüntetett német Energiewende program csak rosszabbá tette a helyzetet klímavédelmi szempontból, hiszen a nukleáris kapacitások leállításával a fosszilis alapú termeléstől való függőség alakult ki. Ilyen helyzetben pedig az Európai Unió messze a legnagyobb kibocsátója az atomellenes Németország (2015. évi adatok szerint az európai kibocsátás 21 százalékáért felelősek).
A Greenpeace, az Energiaklub és a hazai atomellenes zöld pártok, szervezetek kommunikációjában egyáltalán nem esik szó az egészségügyi következményekről sem. Az euractiv.com által idézett, négy környezetvédelmi szervezet által készített jelentés megállapította, hogy Európán belül Németországban a legmagasabb a szénerőművek által okozott levegőszennyezéshez köthető haláleset. Évente átlagosan 3600 ember halálát okozza a levegőbe eregetett füst!
A német hálózat anomáliai
Érdemes egy kicsit beszélni a hálózati kérdésekről is. Tavaly csak a német Tennet TSO hálózatüzemeltető csaknem 1 milliárd eurót költött (2016-ban csak 660 millió euró volt ez az összeg) a vészhelyzeti beavatkozásokra a hálózat stabilizálása érdekében. A beavatkozások növekedésének oka alapvetően az időjárásfüggő nap- és szélerőművi kapacitások nagyarányú növekedése. A hangsúly az időjárás-függőségen van, hiszen a nap- és szélerőművek termelése változó és számos esetben kiszámíthatatlan. A fizika törvénye szerint azonban a villamosenergia-termelésnek és a fogyasztásnak egyensúlyban kell lennie. Ennek hiányában a németek megtapasztalhatnák az áramszünetek árnyoldalait. Éppen ezért szabályozni szükséges az atom-, a szén- és a gázerőműveket, külföldi segítségre is szükség lehet, vagy akár nap- és szélerőművek átmeneti leállításáról kell döntést hozni a hálózati stabilitás biztosítása érdekében. Bár utóbbi esetben az átmeneti termelésszüneteltetés miatt kártérítést kell fizetni a hálózatüzemeltetőnek. A német energiaforradalom egyik legnagyobb kihívása, hogy a villamosenergia-rendszert sürgősen meg kellene erősíteni a növekvő megújulós termelésingadozások miatt, különösen az északi részen.
A hálózatok építése azonban nagyon lassan halad, főleg az új távvezetékekkel szembeni lakossági ellenállás miatt. Így a hálózat üzemeltetői gyakran arra kényszerülnek, hogy a föld alá helyezzék a vezetékeket, ami rendkívül magas költségekhez, tájromboláshoz és jelentős késedelemhez is vezet. A német állam erőteljesen támogatja a megújulóenergia-forrásokat, de valamilyen okból kifolyólag „elfelejtette” a hálózatok időben történő bővítését. Most ez bosszút áll.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a német megújulós forradalom következtében a „nem szándékolt áramlások” milyen károkat okoznak például a cseh és a lengyel hálózatban azért, mert az északi területeken megtermelt megújuló alapú áram ezen országok hálózatait „használja” annak érdekében, hogy az eljuthasson a déli vagy éppen az osztrák fogyasztókhoz. Az ACER (Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége) becslése szerint a „hurokáramlás” miatti kár 2014-ben már elérte az 1 milliárd eurót is, amiből a magyarországi kár 40 millió euró lehetett. A „nem szándékolt áramlások” ügyében pedig továbbra is megy a jogi csata Németország és Ausztria, valamint a lengyel, a szlovák, a cseh és a magyar energetikai szabályozó hatóságok között.
A német e-mobilitás és a klímavédelem
Németország a világ egyik legnagyobb autógyártójaként már évekkel ezelőtt ambiciózus célokat fogalmazott meg az elektromos autók elterjedésével kapcsolatban. Az eredeti tervek 1 millió ilyen autó forgalomba hozataláról szólnak 2020-ig, bár ez a szám várhatóan kevesebb lesz. Ugyanakkor a jelentős számú elektromos autó önmagában nem képes enyhíteni a légszennyezés problémáját, hiszen csak akkor lehet „0” kibocsátásról beszélni, ha az autók töltéséhez szükséges energia is tiszta, szén-dioxid-kibocsátástól mentes villamosenergia-termelésből, azaz zöldáramból származik.
Ugyanis az olyan országban, ahol jórészt az atomenergiából és a megújulóenergia-forrásokból származó villamos energia táplálja a villanyautókat, azok egyértelműen zöldebbek, mint a belső égésű motoros társaik, ahol viszont sok a szenes erőművekben termelt villamos energia – mint például Lengyelországban –, ott a belső égésű motorok „zöldebbek”, mint az elektromos autók. Ez annak a következménye, hogy csak növelné a légszennyezést, ha az elektromos autók üzemeltetéséhez szükséges energiát fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművekben állítanák elő, hiszen az erőművek kéményeiből több káros anyag kerülne a levegőbe, mint az autók kipufogójából. Jelenleg a németeknél is ez a helyzet. A megtermelt villamos energia közel 48 százaléka továbbra is szén- és gázerőművekből származik. Ha példát szeretnének mutatni az ambiciózus e-mobilitási terveikkel, akkor radikálisan csökkenteni kellene a fosszilis részarányt az áramtermelésben annak érdekében, hogy a német zöld villanyautók üzemeltetése valójában „zöld” legyen.
A túlzott német ártámogatás sokkoló hatásai
A németországi erőltetett megújuló energiás fejlesztések és támogatások oda vezettek, hogy az Eurostat legújabb adatai szerint 2017 első félévében egy német háztartási fogyasztó 30,5 eurocentet, azaz mai árfolyamon mintegy 94 forintot fizetett 1 kWh villamos energiáért. Ennek oka, hogy a német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium előzetes adatai szerint 2017-ben elképesztő összeget, 26,6 milliárd eurót (mai árfolyamon mintegy 8273 milliárd forint) költöttek éves szinten a megújuló energia támogatására.
1. ábra. A német nap- és szélerőművi beépített teljesítmények, valamint a háztartási villamosenergia-árak alakulása (a teljesítmény értékek minden esetben az adott év végére vonatkoznak)
Láthatóan az évről évre emelkedő nap- és szélerőművi teljesítmények emelkedő villamosenergia-árakat is eredményeztek, azaz e két időjárásfüggő megújuló nagyarányú térnyerése és a villamosenergia-árak növekedése között egyértelmű a kapcsolat.
A német Energiewende mindezek miatt mára megingott, elérkezett a gazdasági, műszaki tűrőképessége határára, amelynek egyértelmű jele, hogy a német kormány 2016-ban már módosította a megújulóenergia-források támogatásáról szóló törvényt. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy 2017 elejétől a fix kötelező átvételi árak helyett a németek áttértek az egyes megújuló energiát hasznosító létesítmények egyéves, meghatározott limiten belüli versenyeztetésére.
A módosítástól függetlenül azonban az árak továbbra is növekednek, hiszen 2017. január 1-jétől az ökoáram-támogatást elősegítő pótdíj összege 6,35 centről 6,88 centre emelkedett, ezért 2017 első félévére a német háztartási villamosenergia-árak már az előzetesen tervezett 30,3 eurócentet is meghaladva, 30,5 eurócent értekre növekedtek. Ez év közben tovább emelkedett, hiszen a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2018. március elején publikált, idén februárra vonatkozó ár-összehasonlítása szerint Koppenhágában 30,89 eurócent (96 Ft/kWh), Berlinben 30,72 eurócent (95,5 Ft/kWh), Budapesten viszont csak 12,07 eurócent (37,5 Ft/kWh) volt a lakossági átlagos villamosenergia-ár. Párizsban 1 kWh 19,19 eurócentbe került (59,7 Ft/kWh). Ennek alapvető oka az, hogy a francia villamosenergia-termelés 70-75 százalékát atomerőművek biztosítják. Hozzá kell tenni azt is, hogy az Agora Energiewende legújabb prognózisa szerint a 6,88 centes pótdíj összege 2019-re a 7,6 centet is elérheti, ami közel 10 százalékos emelkedést jelent.
Az árak nyilvánvalóan tovább fognak emelkedni, hiszen továbbra is egyre több megújulós kapacitást építenek be a rendszerbe. A német energetikai cégek tervei szerint az idei évben legalább 4000 MW szél- és 2000 MW új naperőművi kapacitás beépítése várható a rendszerbe. Az árnövekedés szinte megállíthatatlan. Az illetékes német minisztérium adatai szerint a német megújulós támogatások a tavalyi évre tervezett 26,6 milliárd euró értéke 2018-ban várhatóan 27,75 milliárd euróra (mai árfolyamon közel 8630 milliárd forint) fog növekedni, amely összeg 2010-ben még „csak” 13,2 milliárd euró volt. Németország 2000–2017 között elképesztő összeget, közel 176 milliárd eurót (54 736 milliárd forintot) költött a megújulók támogatására.
Csak összehasonlításképpen: az idei évre tervezett közel 28 milliárd euró összegből Németország évente több mint 4 új, VVER-1200 típusú paksi blokkot tudna venni! Természetesen ezt a támogatási összeget a német fogyasztóknak kell majd megfizetniük, ami azt jelenti, hogy a német háztartási villamosenergia-árak az idei évben már megközelíthetik a 100 forint/kWh értéket is. Ez az egyik súlyos következménye az átgondolatlan német megújulós fejlesztéseknek. A németek már kezdik felismerni, hogy jelenlegi formájában az Energiewende zsákutca.
A német éjszaka és a szélcsend
Németországban egyre gyakoribb jelenség, hogy vannak olyan téli és nyári időszakok, amikor minimálisra esik a nap- és szélerőművek termelése az időjárás-függőség következményeként. 2018. január 11-én például a nap- és szélerőművek közel 100 000 MW beépített kapacitása még a déli órákban is csak 6000 MW értékelhető teljesítményt tudott felmutatni.
2. ábra. A németországi villamosenergia-termelés összetétele 2018. január 11-én. Forrás: Agora Energiewende
Mindez azt eredményezte, hogy a német zöld forradalom ellenére ezen a napon a megtermelt 1,55 TWh villamos energiából a nap- és szélerőművek csak elenyésző, 0,06 TWh-t tudtak biztosítani, ami a napi termelés csupán 4 százalékára volt elegendő. A napi termelés 81 százalékát továbbra is a szén-, gáz- és a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították. Az alacsony megújulós termelés következtében pedig egész nap szükség volt 1000-3000 MW villamosenergia-importra is.
Mindezek egyértelműen rámutatnak arra, hogy egy ország villamosenergia-ellátását nem lehet kizárólag nap- és szélerőművekre alapozni, hiszen, ha nem süt a nap, nem fúj eléggé a szél, akkor is ki kell tudni szolgálni a villamosenergia-fogyasztókat, azaz az időjárásfüggő megújulók beépített kapacitásához hasonló kapacitású atom-, gáz-, szén- és egyéb erőművek rendelkezésre állására van szükség. Németország esetében jelenleg ez még szerencsére teljesül, hiszen a német rendszerbe beépített csaknem 100 000 MW nap- és szélerőművi kapacitás mellett mintegy 90 000 MW atom-, gáz- és szénerőművi kapacitás is szolgálja a villamosenergia-fogyasztókat az éjszakai és a szélcsendesebb időszakokban is. A jelenleg üzemelő 7 atomerőművi blokk leállítása azonban a német rendszernek újabb kihívásokkal fog szolgálni. A hagyományos erőművek nélkül Németország csak importból biztosíthatná a szükségleteit. Mondani sem kell, hogy egyetlen ország sem engedheti meg magának azt a kockázatot, hogy áram nélkül maradjon, ha nincs importforrás. Tisztelt hazai zöldek, ébresztő! A zöld lufi kidurrant, egy villamosenergia-rendszer tisztán nem üzemelhet 100 százalékosan megújulókkal.
A német energiaforradalom összeomlása is igazolja, hogy az energetika hosszú távú jövőjét nem lehet érzelmi, politikai alapon meghatározni. Szükséges az egyes energiatermelési módok komplex, valós szakmai értékelése, amelynek feltétlenül figyelembe kell vennie egy adott ország teherbíró képességét, a versenyképességi, ellátás- és nemzetbiztonsági, klímavédelmi céljait, valamint egyéb műszaki, gazdasági és társadalmi aspektusokat is.
A német energiaforradalom bukása végső során a politika kudarca. Leállítják az atomerőműveket, és a hatalmas megújulós fejlesztések és támogatások ellenére a szénerőművi termeléshez láncolják magukat. Egyre inkább az körvonalazódik, hogy a politikai képviselettel is rendelkező német atomellenes zöld lobbi a kétes eredményre vezető megújuló forradalommal valójában a fosszilis energiatermelők malmára hajtotta a vizet. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a szén-, gáz- és olajiparban érdekeltek jobban szeretik a megújuló energiákat, mivel azok nem veszélyeztetik üzleti modelljüket. Az igazi verseny csak az atomerőművekkel van, hiszen azok a fosszilis energia előnyeit hátrányok nélkül tudják biztosítani. Erről persze az atomellenes zöldek szintén mélyen hallgatnak.
A német Energiewende nagyon sok tekintetben ambiciózus célokat fogalmazott meg, de gyakorlatilag eddig egyetlen cél sem teljesült, sőt a helyzet több területen sokkal súlyosabb. Németországban nem tudja teljesíteni a klímavédelmi célt, a villamosenergia-árak az egekben vannak, jelentős hálózatfejlesztésre lenne szükség, és a levegőszennyezés miatt súlyos egészségügyi következményekkel kell számolniuk.
Mindezekre tekintettel a német energiaforradalom aligha követendő példa más országok számára. Németországnak olyan országoktól – akár hazánktól – kellene példát vennie, akik a realitásokból indulnak ki, és a nemzetközi trendekhez illeszkedően az atomenergia és a megújulóenergia-források együttes és nem egymást kizáró használata mellett teszi le a voksát. Hazánk a világ többi, az atomenergia jövőbeni szerepét helyesen felismerő és racionális döntést hozó országgal együtt kíván haladni a fenntartható fejlődés fősodrában. A helyes hazai irányt jelzi az is, hogy Pakson a két új orosz, VVER-1200 típusú blokk mellett hamarosan naperőműpark is épül, elősegítve ezzel a hazai ellátásbiztonsági és klímavédelmi célok teljesülését és az olcsó villamos energia rendelkezésre állását az atomenergiának és a megújuló energiának köszönhetően.
Címkép: a St. Lambertus templom lerombolása. Fotó: Wolfgang Rattay
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
