MSZ EN 13201

Az MSZ EN 13201 Útvilágítás szabványsorozat eredetileg egy CEN/TR műszaki jelentés és három EN-szabvány alkotta. Az új kiadás kiegészült egy vadonatúj 5. résszel.

Az új szabványsorozat részei a következők:

• MSZ CEN/TR 13201-1:2015 Útvilágítás. 1. rész: Irányelvek a világítási osztályok kiválasztásához
• MSZ EN 13201-2:2016 Útvilágítás. 2. rész: A világítási jellemzők követelményei
• MSZ EN 13201-3:2016 Útvilágítás. 3. rész: A világítási jellemzők számítása
• MSZ EN 13201-4:2016 Útvilágítás. 4. rész: A világítási jellemzők mérési módszerei
• MSZ EN 13201-5:2016 Útvilágítás. 5. rész: Energiahatékonysági jellemzők

Ezek közül jelenleg az 1., 2., 4. és 5. rész magyar nyelvű változata készül (megjelenés: 2017. június 1.). Remélhetőleg a világítási jellemzők számítására vonatkozó 3. rész magyar nyelvű változata is el fog készülni, amelyhez támogatókat keres az MSZT.

MSZ CEN/TR 13201-1:2015

Ez a korszerűsített műszaki jelentés a világítási osztályok kiválasztására egyszerűsített rendszerű útmutatást tartalmaz és felsorolja a különböző világítási helyzetekre – gépjárműforgalmú területek, konfliktusterületek és gyalogosforgalmú/kis sebességgel használt területek – vonatkozó legfontosabb jellemzőket. E jellemzők magukban foglalják a tervezési sebességet, a forgalom nagyságát és összetételét, az út teljes beosztásának rendeltetését, valamint a környezeti feltételeket.

MSZ EN 13201-2:2016

Az EN 13201-2:2003 szabványhoz képest a következő jelentősebb változtatások történtek:

• a dokumentum átszerkesztése, a bevezetés kiegészítése háttér-információkkal;
• a fogalmak és meghatározásuk naprakésszé tétele;
• több világítási osztály egyesítése és elnevezésének megváltoztatása;
• a TI rövidítés fTI szimbólummal való kicserélése;
• a fényerősségosztályok elnevezésének megváltoztatása;
• új, tájékoztató melléklet a C és P osztályok rontó káprázásának értékelésére.

MSZ EN 13201-3:2016

A szabvány számítási módszerei nagyjából megegyeznek az előző kiadással, viszont az új kiadás kibővült két tájékoztató jellegű melléklettel, amelyek kiegészítő matematikai és információtechnológiai szabályokat, folyamatábrákat tartalmaznak a megvilágítás számítási programjaihoz.

MSZ EN 13201-4:2016

A szabványnak ebben a változatában végrehajtott jelentősebb változtatások a következők:

• a különböző mérési célok egyedi követelmények útján való pontos meghatározása a műszerjellemzők, a mérési költségek és a ráfordított idő optimalizálása érdekében;
• a sztatikus és dinamikus mérési követelmények alaposabb összehasonlítása;
• a képalapú fénysűrűségmérő eszközre vonatkozó egyedi követelmények megadása;
• a követelményekkel vagy a tervezési elvárásokkal való összehasonlítás megvalósítása a mérés kiterjesztett mérési bizonytalanságának figyelembevételével;
• iránymutatás nyújtása a küszöbérték-növekmény és az útszél-megvilágítási hányados mérésére vonatkozóan;
• algoritmus az útvilágítási létesítmény tervében megadott tűrések értékelésére;
• az egyedi jellemzők fogalmának leírása az előírtaktól eltérő feltételek mellett végzett mérések értelmezhetősége érdekében;
• a fénytechnikai minőségi jellemzők szimbólumaira kidolgozott szabály továbbfejlesztett változatának leírása az ugyanazon, de eltérő jelentéssel bíró jellemzőkre kapott értékek közötti összetéveszthetőség elkerülése érdekében;
• az adaptív útvilágítás mérőrendszereire vonatkozó megfontolások ismertetése;
• útmutatások nyújtása a mérési bizonytalanság értékelésére.

MSZ EN 13201-5:2016

Az új szabvány célja, hogy meghatározza az útvilágítási létesítmények energiahatékonysági jellemzőit, ehhez módszert ad az útvilágítási létesítmények energiahatékonysági jellemzőinek kiszámítására a kiszámított fajlagos teljesítménysűrűségi mutató (PDI) DP és a kiszámított éves energiafelhasználási mutató (AECI) DE segítségével. A fajlagos teljesítménysűrűségi mutató (DP) azt az energiamennyiséget mutatja meg, amely az útvilágítási létesítménynek ahhoz kell, hogy teljesítse az EN 13201-2-ben előírt, vonatkozó világítási követelményeket. Az éves energiafelhasználási mutató (DE) az adott év során felvett villamos teljesítményt határozza meg, még abban az esetben is, ha a vonatkozó világítási követelmények az éjszaka vagy az évszakok során változnak.