EIB technológia

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!

| netadmin |  3629 |

Az alábbi tartalom archív, 2026 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! A hálószoba EIB-funkciójának megtervezése Az alaprajz szervezése. Funkció, funkciócsoportok Mivel az EIB-technika nem csupán villanyszerelést, hanem bizonyos rendszertechnikát is jelent...

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! A hálószoba EIB-funkciójának megtervezése

Az alaprajz szervezése. Funkció, funkciócsoportok
Mivel az EIB-technika nem csupán villanyszerelést, hanem bizonyos rendszertechnikát is jelent az épület üzemeltetésében, ezért röviden foglalkoznunk kell a különböző alaprajzi funkciókkal. Az alaprajz sokat elárul egy lakásról. Nemcsak a nagyságát, tehát hogy hány szoba van benne, de jól leolvasható az is, hogyan kapcsolódnak a helyiségek egymáshoz. A köznyelvben ezt úgy szokták mondani, hogy milyen a "lakás beosztása". Nyilvánvaló az, hogy az egyes "használati funkcióknak" és helyeiknek valamilyen "szervezett kapcsolatban" kell lenniük egymással. Szaknyelven ezt úgy mondjuk, hogy milyen az "alaprajz szervezése".

Az építtetők mit is várhatnak el a lakástól: kényelmet, biztonságot, higiéniát, intimitást, elvonulási lehetőséget, otthoni szórakozást, kikapcsolódást, pihenést. A különböző funkcióval rendelkező helyiségeket funkciójuk szerint csoportosítani szoktuk, főleg nappali vagy éjszakai használatúakra. Bizonyos helyiségeket nappal használunk, amikor együtt van a család, és alkalomadtán a vendégeinket is itt fogadjuk. Ezt a helyiségcsoportot "nappali zónának" nevezzük. Ide sorolhatjuk a nappalit, az étkezőt és a konyhát. Ezek a helyiségek kétszintes lakásnál is az alsó szinten vannak, hiszen családi ház esetében fontos a kerttel való közvetlen kapcsolat. Ezek a helyiségek igénylik a nagyobb benapozást. Ezért lehetőség szerint D-DK-DNy-i tájolásúak. Az 1. ábrán látható alaprajzi példánkon ezeket a helyiségeket sárga színfolttal jelöltük meg.
A lakások másik funkcionális csoportja az elkülönülést az egyéni igényeket jobban kiszolgáló helyiségek, az intim szféra területe. Ide tartoznak a hálóhelyiségek, a fürdőszoba és a kiszolgáló, a gardróbhelyiségek. Ezt a területet "éjszakai zónának" szoktuk nevezni. Ezek a helyiségek nem igénylik annyira a napos oldalt, ezért inkább a délelőtti napra, ÉK-K-DK-re tájolják a hálókat. Ezeket a helyiségeket a példaként szolgáló alaprajzunkon lila színfolttal jelöltük. Többszintes lakásoknál az éjszakai zóna helyiségei általában a felső szinten kerülnek kialakításra. A helyiségek kapcsolási sémáját zónák szerint a 2. ábra mutatja. Az EIB-hálózat tervezésénél ugyanis sokkal áttekinthetőbb a helyiségek kapcsolási sémája, mint az építészeti alaprajz. Az ábrán - természetesen csak a példa kedvéért - bejelöltük, hogy a későbbiek során hol várható építészeti átalakítás. Ezért szaggatott nyíllal kötöttük össze a felnőtt hálószobát, a gyermek hálószobát, a dolgozószobát. Az EIB-hálózat nyomvonalának tervezésénél ezeket a várható átalakításokat is figyelembe kell venni.
Hogyan szólt a régi nóta? Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Példánkban most a középsőről, a pihenés, alvás, elkülönülés helyének tervezéséről beszélünk. Az árajánlat készítésénél, valamint az építtetővel történő egyeztetésnél az alábbi főbb szempontokra kell figyelni a hálószoba esetében. Melyek a jó hálószoba adottságai?

Milyen kapcsolata van a fürdőszobával, valamint a gardróbbal? A fűtés kialakításánál ügyelni kell a szabályozhatóságra, az egyes üzemmódok pontos meghatározására, úgy mint éjszakai, komfort, készenléti üzemmódok, és azok hőmérsékletértékei. Ezen értékek meghatározásánál fontos, hogy hányan használják a hálószobát, azok milyen életkorúak, és milyen a hőérzetük. Mennyire szükséges az árnyékolás, figyelni kell a szoba tájolására! Mennyire hő- és hangszigetelt? Jól szellőztethető-e, és mennyire szeparált a nappali zóna helységeitől? Az EIB- és a villamos hálózat tervezéséhez továbbá célszerű tisztázni a következőket. Egy vagy több személy használja-e a szobát? Az alváson kívül még mire akarják használni a helyiséget (munkavégzés, írás, olvasgatás, TV-nézés, zenehallgatás, telefon-csatlakozás, tárolás, testmozgás stb.). Szóló vagy dupla ágyak lesznek-e elhelyezve (pánikfunkció miatt fontos)? A TV-nézést ágyból vagy ülő helyzetből kívánja megoldani? Csak ezen ismeretek birtokában foghatunk hozzá a hálószoba EIB- és villamos hálózatának a megtervezéséhez.
A tervezés egyes lépései.
A tervezéshez a 3. ábrán látható program- és adatlapokat használjuk fel az adatszolgáltatáshoz, abból a célból, hogy az EIB-forgalmazó a beépítendő EIB-építőelemeket ezen adatok birtokában fel tudja programozni. Az adatokat tehát mindig a helyszínt ismerő villanyszerelőnek kell felvenni, az építtető igényei szerint. Természetesen ez csak egy EIB-tervező által megtervezett típusberendezés esetén igaz. Ezek az adatlapok pedig már a [2] dokumentáció részét képezik. Az EIB-építőelemek rendelkeznek a telepítési helyüket meghatározó fizikai címmel [1], valamint az egyes funkciók logikai egymáshoz rendeléséhez szükséges csoportcímmel. Ezeket az adatokat foglalják egységbe a program- és adatlapok. A 4. ábra mutatja be az alaprajzi mintapéldánkban lévő felnőtt hálószoba [3], szoba1 világítási csoportjainak meghatározását. A helyiségkiosztásban az 1. sorszámot kapta a hálószoba. A mennyezeti világítást az L1- 4x60 W, valamint az L2- 2x40 W csillárral kívánja az építtető megvalósítani. Az [5]- 1. ábrája mutatja, hogy a hálószobában lett elhelyezve a pánikkapcsoló, a 2x nyomógomb a világításkapcsoláshoz, valamint a fűtés szabályozására a szobatermosztát. Az [5]- 2. ábráján látható, hogy az L1 világítótest az A6, míg az L2 világítótest az A7 elosztószekrényi sorkapocspontról kap vezérlést. Mindkét világítótest a központi csoportfunkcióba szervezett logikai csoporthoz tartozik.

A "világítási csoport programlap" egységesen, minden helyiségre azonos módon alkalmazható. A programlap legfelső sorának adatai azonosítják a helyiséget, az "alaprajz szervezése" szerint helyiség száma 1, valamint "használati funkciója" szerint helyiség rendeltetése: szoba 1-hálószoba. A helyiséghez tartozó világítási csoport építőelemeinek helyét is meg kell határozni az EIB-topológiában [1], ezért volt szükséges megadni, hogy az építőelemek az 1. sz EIB-vonalon találhatók. A példaként választott családi ház EIB-építőelemei (max. 64 db) egy EIB-vonalon vannak. A programlap középső táblázata foglalja össze a helyiségben lévő összes logikai csoportfunkcióba tartozó világítási csoportot. Egy programlapon, mint látható, 0-5, azaz 6 db világítási csoport tüntethető fel a szokásos aktor-kimenetek számai miatt. Amennyiben ennél több világítási csoport található a helyiségben, akkor azt egy másik, pl. az 1/2 lapszámozás után következő 2/2 lapszámmal töltjük ki. A lap alján lévő számozás mutatja, hogy az adott programlap hány oldalból áll. Esetünkben a hálószobában a 0-L1 szoba, 1 (csillár) hálószoba, valamint az 1-L2 szoba, 1 (csillár) hálószoba világítási csoport van. Azért kell pontosan megadni a világítótestek felszerelésének a helyét, mert a helyszínen lévő világítótesteken nem szerepelnek a tervjelek, és így kevesebb dokumentáció egyidejű használatával végezhetjük a munkánkat. Minden aktor-kimenetnek adott a terhelhetősége, ezért az egyes EIB által kapcsolt fogyasztók teljesítményigényét az ábrán megadott módon kell feltüntetni. Az ábrában piros színnel kerültek feltüntetésre a helyszínen történő adategyeztetés során keletkezett adatok. A telepítésnél, funkciópróbánál, valamint a hibajavításnál szükség van a kapcsolást végző aktor beépítési helyére és módjára. Esetünkben a hálószobában kapcsolást végző aktor a központi elosztóba [6] - 6.ábra - került beépítésre sorolható (REG) szerelési móddal. A következő oszlopban a [6] - 6.ábra - központi elosztóba szerelt, A1-A17 sorkapocsra kivezetett pontok vannak feltüntetve. A 17 db kivezetés úgy adódik, hogy azt az elosztóban lévő 1.1.2 fizikai címmel rendelkező 16/16-os aktor, valamint az 1 db kimeneti kontaktussal rendelkező, 1.1.1 fizikai címmel bíró dimmelő-kapcsoló aktor kimeneteinek az együttes (16+1) száma adja. A jobb áttekinthetőség végett minden világítási csoportnál minden EIB által kapcsolt kimenet fel van tüntetve, és a programlapon csak be kell karikázni - a 4. ábrán látható módon - az aktuális kimeneteket. Ez egyben a felhasznált aktor-kimenetek ellenőrzése céljából is jól használható. Az utolsó oszlopban azt kell feltüntetni, hogy a megjelölt aktor-kimenet programozásánál szükséges-e valamilyen időfunkciót programozni. A programlap alsó oszlopa a dimmelő-aktorok adatait tartalmazza. Jelen esetben itt, a hálószobában az építtető ilyen funkciót nem kért, ezért ennek ismertetésére majd a későbbiekben, a konkrét példa kapcsán kerül sor. A lap alján kerül rögzítésre az adatokat felvevő személy neve, és programozás előtt célszerű ezt az építtetővel is aláíratni.

Az 5. ábra mutatja a "Megvilágítás szenzorai", azaz a terepi készülékek programlapját. A programlap adatsora megegyezik a 4. ábrán bemutatott programlap adatsorával. A megvilágítás szenzorai programlap célja, hogy összefoglalja az adott világítási csoporthoz tartozó, működtetést kiváltó szenzorokat. Ezért a programlap Típus oszlopában minden olyan terepi készülék fel van sorolva, amely a családi ház modul típustervében szerepel. A kézi működtetést igénylő nyomógombok nyomólapjai grafikusan is fel vannak tüntetve az adott nyomógomb sorában. A táblázat felső sora tartalmazza a szenzor telepítési helyét, az általa működtetett világítási csoportot, valamint a funkciót is. A funkciónál fel kell tüntetni, hogy az adott világítási áramkör a központi, a táblázatban "K" betűvel jelölt funkció alá be van-e vonva, valamint azt, hogy a funkcióját a helyiségen belül vagy kívül valósítja meg. A nyomógomb felszerelési helye lehet ugyan a bejárati ajtó mellett, de meg kell adni azt is, hogy a felszerelés az ajtón kívül vagy belül történik-e. Egy tartósan zárt, pl. raktárhelyiségnél célszerű kívülről elhelyezni a kapcsolót, mert a "státusz Led" jelzi, hogy a helyiségben a világítás be- vagy kikapcsolt állapotban van. Amennyiben az eszközt a helyiségen belül kell keresnünk, akkor azt a "H" jelzésnél az ábrán látható módon jelölhetjük. Ebből az információból rögtön megtudható, hogy a helyiségen belül hány eszközt kell keresnünk. Az 1x nyomógomb a pánikfunkciót váltja ki. A világítási csoport funkciók között azért nincs feltüntetve a 2. csoportban, mert működtetésekor a helyiség világítására nincs hatással. A 2x nyomógomb sorában a bekarikázott 1-es nyomólap működteti a 0 csoport L1 világítótestét, a bekarikázott 2-es nyomólap az 1-es világítási csoport L2 világítótestét működteti. A programlap alján a lapok számának nyilvántartása megegyezik a korábban ismertetettel, valamint programozás előtt az állapotot aláírással véglegesíteni kell. Összefoglalva tehát: az L1 és L2 világítótestek be- és kikapcsolását a 2x nyomólap segítségével végezhetjük, de a programlapból látható, hogy a világítótestek kikapcsolása a központi funkcióval is elvégezhető.

A programlapok segítségével az egyes helyiségfunkciók tervezhetők meg viszonylag egyszerűen és könnyen áttekinthető módon. A buszrésztvevőket azonban a funkciók megvalósítása érdekében fel kell paraméterezni az ETS program segítségével. Az egyes paraméterezéshez szükséges értékeket a buszrésztvevők adatlapjai tartalmazzák. A fizikai címeket, valamint az általa kiváltott funkciót az EIB-tervező által készített rendszerterv tartalmazza. Az egyes buszrésztvevők adatlapjának grafikus ábrázolási módját a [4] részben részletesen ismertettük. A 6. ábra a mennyezeti világítást kapcsoló 2x nyomógomb paraméterezési adatait ábrázolja. A nyomógomb által működtetett áramkörök bekapcsolt állapotát a státusz Led-ek bekapcsolt fénye jelzi. A 7. ábra a pánik funkció kiváltására használt 1x nyomógomb adatlapját ábrázolja. A nyomólap működtetésekor a működtetés mezőben feltüntetett sorkapocspontokra csatlakozó világítási áramkörök felkapcsolásra kerülnek. A felkapcsolt világítást vagy a központi kapcsoló segítségével a folyosóvilágítás kivételével egyszerre [5] - 2. ábra -, vagy helyiségenként lehet lekapcsolni a cselekvést kiváltó esemény megszűnte után. A 8. ábra a helyiség fűtésszabályozását végző szobatermosztát adatlapját ábrázolja. A működtetés mezőben nem a nyomólap száma van feltüntetve, mivel ilyen az eszközön nincs, hanem a központi elosztóban telepített 1.1.4 fizikai címmel rendelkező fűtésvezérlő aktor, és a hálószoba fűtését az aktor (K*A2) pontjára közvetlenül (nem sorkapocsra) csatlakozó mágnesszelep szabályozza. A 9. ábra a fűtés időprogram adatlapját mutatja be, amelyet az épületfelügyeleti egység tárol. A kitöltött programlap a hálószoba fűtésének időprogram-vezérlését mutatja be.

A BE a csökkentett fűtés bekapcsolását, a KI pedig a csökkentett fűtés kikapcsolását jelenti. Az éjszakai csökkentett fűtés, valamint a fagyvédett üzemállapot az egyes szobatermosztátoknál csak a kijelző egység segítségével vezérelhető. Kijelző egység hiányában a funkció egyedi termosztátként nem programozható, csak a kijelző egység programja által paraméterezhető. Az ábra példájánál maradva, hétköznapokon este 20:00 órakor lesz bekapcsolva a csökkentett fűtés (18 0C), és reggel 5:00- kor vált át SB vagy K fokozatra. Ez attól függ, hogy az éjszakai üzemmód bekapcsolása előtt melyik állapotban volt a szobatermosztát. Amennyiben SB készenléti (stand-by) üzemmódban volt, akkor SB, amennyiben pedig K vagy komfort üzemmódban volt, akkor K üzemmódba kapcsol vissza. Majd 8:00-kor ismét visszakapcsol csökkentett üzemmódra, energiatakarékossági szempontok miatt. Hétvégén a példa szerint 8:00-kor kerül visszakapcsolásra az erősebb fűtési fokozat, amely este 20:00 óráig bekapcsolva marad. A bemutatott példa alapján mind a 6 db szoba fűtésének az időprogramja egyedileg beállítható. A fagyvédett üzemre kapcsolás mind a 6 db termosztátra együttesen hat. Ennek bekapcsolásakor tehát az összes szobatermosztát 7 0C hőmérsékletre lesz az épületfelügyelettel kapcsolva. A szobatermosztátok kezelőfelületén ebben az esetben kézi üzemmódban semmi nem vezérelhető. Az ismertetett példa kapcsán is látható, hogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő feladatnál is az EIB-technika sokoldalúsága következtében nagyon sok információt kell tudni egyidejűleg kezelni, a telepítőnek és az építtetőnek pedig értelmezni. Nagy Lajos

---