Villanyszerelők Lapja

Épületvillamosság

Kismegszakítókról részletesebben

| |  5674 | |

Az alábbi tartalom archív, 17 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mindenki számára rutinszerűen alkalmazott védelmi készülék a kismegszakító. Kiválasztása alapvetően három (de valójában négy) paraméter alapján történik. Az első jellemző a pólusszám, a második a névleges áram, a harmadik a jelleggörbe. A negyedik, nem igazi paraméter az ár: vagy olcsóra, vagy jobb minőségűre van szükség. Felvetődik a kérdés, mit is értünk a minőség kifejezés alatt? Mitől lesz egy kismegszakító jó vagy rossz?

Egy kismegszakítót számos paraméter jellemez. A már említett két jellemzőn kívül a legfontosabb a zárlati megszakítóképesség. Ezt a kifejezést sokan azonosítják a termék minőségével, sajnos tévesen. A névleges zárlati megszakítóképesség egy a terméket jellemző paraméterek közül. Azt fejezi ki, hogy mekkora zárlati áramot képes a kismegszakító megszakítani rendeltetésszerűen. Ezt az értéket két szabvány szerint adják meg. Az EN60898 szabvány (Túláramvédelmi megszakítók háztartási és hasonló berendezések számára) szerinti érték a kismegszakítón téglalapban található 6000 . Ezt akkor kell figyelembe venni, ha a kismegszakítót nem szakember által kezelt berendezésbe építjük be. A másik, szintén elfogadott érték az EN60947-2 szabvány (Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőkészülékek. 2. rész: Megszakítók) szerint értendő, amelyet a gyártók jellemzően csak katalógusaikban szerepeltetnek. Ezen értékek minden esetben magasabbak az EN60898 szerinti zárlati megszakítóképességeknél, pl. 10 kA. Ezt az éréket kell figyelembe venni, ha a kismegszakító szakember (karbantartó) által kezelt berendezésbe kerül beépítésre. A termék valódi minőségét alkotó elemeinek minősége és a szabványban előírt működésnek való megfelelősége adja. Ezt növeli vagy csökkenti a kismegszakítót gyártó nevének az értéke, nevezzük gyártói imidzsnek. Minél jobban megfelel a kismegszakító a szabványban rögzített paramétereknek, annál jobb minőségűről beszélhetünk. A tökéletes minőség azonban néha negatív vélemény okozója lehet. Hogyan képzelhető ez el? Vegyünk egy példát ennek magyarázatára. A kivitelező megszerel egy elosztószekrényt a megrendelő igényei szerint, ami sokszor nem más, mint hogy minél olcsóbb legyen a berendezés. Ehhez igazodva kiválasztja a legkisebb szekrényt, amibe még beleférnek a készülékek, természetesen tartalék helyet nem hagy a kivitelező vagy csak nagyon keveset, mert nincs pénz rá. A készülékeket szorosan egymás mellé helyezi, köztük a kismegszakítókat is. A kismegszakítót a névleges áramához közel terheli, mert annál kevesebb készülék kell az elosztószekrénybe és annál olcsóbb a berendezés. Ez így teljesen logikus. Eljön az üzembe helyezés ideje, és rövidebb hoszszabb működés után lekapcsol a jó minőségű kismegszakító. A kivitelező azonban ezt gondolja: "Milyen rossz ez az 50 A-es kismegszakító, már 40 A-nél lekapcsol". Ez lehet jogos megjegyzés, de sok esetben jogtalan is. Ugyanis a kismegszakítók névleges árama csökken a környezeti hőmérséklet függvényében, valamint változik a közvetlenül egymás mellé szerelt kismegszakítók számától függően. A kivitelező esetenként nem tudja, hogy milyen környezeti paraméterekkel rendelkező helyre lesz telepítve a berendezés, azaz hány 0C a környezeti hőmérséklet. Tegyük fel, hogy a berendezés egy raktárban lesz elhelyezve, ahol egy forró, nyári napon a hőmérséklet 50 0C vagy akár több is lehet. Ennek függvényében a kismegszakító névleges árama az 1.sz. táblázat szerint 45 A-re csökken.

Ezt a 45 A-es értéket csökkenti, ha a kismegszakítókat közvetlenül egymás mellé szereli a kivitelező. Ez rendszerint így történik, a jó helykihasználás érdekében a soronként 24 modulos elosztószekrénybe természetesen 24 db 1 pólusú kismegszakítót be is tesz. A 2. sz. táblázatból jól látható, hogy ebben az esetben a névleges áram értékét 0,6-os együtthatóval meg kell szorozni. Mivel a névleges áram a megemelkedett környezeti hőmérséklet miatt lecsökkent, ezt az értéket kell megszorozni 0,6-tal. Így az 50 A-es kismegszakító névleges árama 27 A-re módosul. Ez nagyon meglepő, de a jó minőségű kismegszakítónak így kell működnie!! Sokan minőségi paraméternek tekintik a kismegszakító szolgáltatásait. Ezek közé tartozik pl. az, hogy a kismegszakító milyen kiegészítőkkel szerelhető fel vagy hogyan sínezhető, milyenek a bekötőkapcsai. Alapkövetelmény, hogy a kismegszakítókat fel lehessen szerelni jelzésre szolgáló segédérintkezőkkel, távolról történő kikapcsolásukat biztosító nullfeszültség vagy munkaáramú kioldókkal. Az azonban nem mindennapos, hogy a kismegszakítót távműködtetve is fel lehessen kapcsolni. Ezt a funkciót egy speciális készülék, ún. motoros hajtás látja el. Nyomógombokkal vezérelve a beépített motor segítségével ki- vagy bekapcsolható a kismegszakító. A sínezést tekintve a jobb kismegszakítók felül és alul is sínezhetők. Az alsó sínezés előnye, hogy külön köthető be a soroló sín és a bejövő vezeték a kismegszakítóba, ezzel jobb kontaktust biztosítva, és csökkentve a melegedés kockázatát. A felső sínezés előnye, - amelyet csak egy gyártó tud szolgáltatni, - hogy az egymás mellé szerelt kismegszakítók közül bármelyik kivehető a fésűs sín kiszerelése nélkül. A bekötőkapcsok tekintetében fontos megjegyezni, hogyan lehet különbséget tenni a jobb és roszszabb minőségű kismegszakítók között. A jobb kismegszakítók bekötő csavarja mind lapos, mind kereszthornyos csavarhúzóval ki- illetve becsavarozható. A jobb minőségű kismegszakítók bekötőkapocs keresztmetszete nagyobb, 20 A-es kismegszakítónál 35 mm2 tömör vezeték esetén, a rosszabb minőségűeknél 25 mm2. Az igazán jó kismegszakító egy bekötőkapocs-védőlemezzel rendelkezik, ami megakadályozza, hogy véletlenül a kengyel mögé tegyük a vezetéket.

Mint ahogy láttuk, a kismegszakítók kiválasztása sem olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik, körültekintően kell eljárni meghatározásukkor. Minőségi paramétereiket is több tényező befolyásolja, mint gondolnánk.

Szerelvények