A VRB rendszeré lehet a jövő

2013. február 6. | HVG / VL |  2630 |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A kistelepülések lehetnek a legnagyobb nyertesei annak a technológiai robbanásnak, ami az energiatárolási technológiákban zajlik, írja riportjában a hvg. A szakemberek 2025-re várják az általános elterjedését, azoknak, akik mostanra saját termelő egységre tettek szert, a fejlődés magától értetődő.A lap a dunántúli Sárisápon az utóbbi években az önkormányzat által véghezvitt fejlesztéseket és költségcsökkentő megoldásokat mutatta be, amelyek közé tartozott a kályhák lecserélése, a fűtés modernizációja, és a nyílászárók cseréje. A meglévő eredmények azonban nem értek itt véget, a fűtésszámla csökkentése után a villanyszámla következett: miután a polgármester és az alpolgármester egy alkalommal a szlovák testvértelepülés invitálására szétnéztek a határ túloldalán, és ott azt látták, hogy az önkormányzatok uniós támogatásból a hivatalok tetejére áramtermelő napcella-rendszereket telepítettek,  Sárisáp is így járt el. Jelenleg a faluban két napcella-telep is épül; egy 27 kW-os a polgármesteri hivatal tetejére, egy 43 kW-os pedig az iskolai sportcsarnokéra. A 180 millió forintos beruházásból az önkormányzat önrésze 9 millió forint volt, de a beruházás két év alatt megtérülhet, miután a naperőműveknek köszönhetően a megtakarítás éves szinten akár 4 millió forintot is jelenthet. Sárisáp a megtermelt energiát, amennyiben nem fogyasztja el, egy két irányban mérő, forgó villanyórán keresztül feltölti az E.ON áramszolgáltató hálózatába. Ezzel csökken a hálózatból átvett árammennyiség, így a villanyszámla összege. Muszáj volt csökkenteniA 3000 fős település tradicionálisan mezőgazdaságból és bányászatból élt, a rendszerváltás után azonban kihullott a helyi mgtsz és a dorogi szénbánya, melyek a környék egyetlen nagyfoglalkoztatói voltak. A jelenlegi polgármestert Kollárt 2006-ban választották meg először polgármestert. Amikor kezébe került az önkormányzat havi villanyszámlája, megdöbbent a másfél millió forintos fizetési kötelezettségén. A 300 millió forintos éves bevételhez hozzátenni nem tudtak. Iparűzési adóból így is 20 millió forintot szedtek be. Mivel költségoldalon nem szívesen faragtak volna az iskola, az óvoda költségvetéséből, és a faluközpont kínálatát sem nyirbálták volna meg emiatt fordultak az egyéb költséglefaragásokhoz, Kollár 2010-es újrázását követően pedig eljutottak a passzív költségmegtakarítási lehetőségek határáig.Az akkumulátor lehetne a végcélÍgy Sárisáp azon kevés kistelepülések egyike, melyek ráléptek az energiatakarékos közüzemek rögös útjára. Tófalvi Zsolt közgazdász szerint az elmúlt öt évben idehaza 25-30 hasonló projektet indult összesen, de azok nagyobbik részéből végül nem lett szisztematikus építkezés. Tófalvi szerint szakmai szempontból már nem kérdés, hogy az energiatárolás lesz-e a következő nagy lépés a jövőben, mivel azonnal látható megtakarítást eredményez, és emiatt a népszerűsége folyamatosan nő. A beruházás a rendszer hatásfokának növelésével hamar megtérül. Ennek ellenére idehaza ebből szinte semmi nem érzékelhető. A legnagyobb problémát az jelenti a szakember szerint, hogy a vállalkozóbb kedvű önkormányzatok is valójában csak pályázattól pályázatig tudnak fejlődni és gondolkodni. Energiatárolás kézközelbenA villamos energia rendszerek Achilles-sarkának tekinti a szakirodalom azt a sajátosságot, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak minden pillanatban szinkronban kell lennie, mivel az áramot – pláne nagy mennyiségben – nem lehet, vagy igen költségesen lehet csak eltárolni. A hegyvidékes országokban az ún. szivattyús-tározós, több száz MW méretű erőművek építésével évtizedekkel ezelőtt részben javítottak ezen a helyzeten, de Magyarországon ilyen technológiát (a nagy szintkülönbség és a kinézett helyszínek meg nem felelése és a tetemes beruházási költségek miatt) valószínűleg még sokáig nem használnak majd. Az energiatárolási technológiákat kisebb léptékben teljesítő egységek - főként az utóbbi években, a szél- és a napenergia-termelés drasztikus térnyerésével - robbanásszerű fejlődésnek indultak. A társas házak, közösségek, vagy akár kistelepülések számára az ideális megoldást a gyorsan tölthető és kisüthető speciális akkumulátortípusok valamelyike jelentheti.Szlovákiában már működikÉrdekes alternatívát nyújthat erre a problémára ún. VRB (Vanadium Redox Battery). A kanadai know-how-ba befektető kínaiak „kulcsrakész” megoldásokat kínálnak ennek a technológiának, Szlovákiában már a tesztelése is befejeződött, ahol kicsiben, közepes méretben és rövidesen ipari méretben is megépítették már a a maguk energiatárolási próbarendszerét.Az első rendszert Párkányban , az 5 kW/4 óra (20 kWh) kapacitású egységet 2011-ben telepítették, és tavaly már egy nap- és szélenergiás kombinált termelő rendszer optimális működését szolgálta. Tavaly aztán - egy szintet feljebb lépve - építettek és üzembe helyeztek egy 100 kW/6 óra (600 kWh) méretű VRB akkumulátor-rendszert is, amit a rövid távú kényelem biztosítására specializáltak. Az efféle egységek komplett gazdasági udvarok vagy kisebb közösségi áramigények kiszolgálására lehetnek optimálisak. Jelenleg viszont már egy ipari méretű VRB rendszer építését végzik, az 1 MW/4 óra (4 MWh) kapacitású üzleti projektbe már egy hosszú távú energiatárolást lehetővé tevő rendszert is kombináltak, a hidrogént előállító vízbontó beépítése után hónapokon belül eljutva a próbaüzemig.A VRB rendszerA VRB  80 százalékos hatékonysággal képes eltárolni a villamos energiát. A beruházási költségszint is kezelhető szintre került; egy 125 kW teljesítményt  (ami megfelel tíz normál lakás energiaszükségletének) 2 órán keresztül (anélkül hogy áramtermelésre, újabb betáplálásra lenne szükség) biztosítani képes "akku"-t már 150 ezer euróból meg lehet venni. Ha 80-95 százalékos pályázati támogatás is társulna hozzá, igen kedvező árat hozna ki a végén, pláne, hogy a szerelési munkálatok költsége elenyésző. Gyakorlatilag megérkezik a konténer, pontosan beállítják, és csak rá kell kötni a termelőegységek végkapcsaira. A VRB könnyen a vállalati és az önkormányzati megújuló energiás rendszerek varázscilinderévé válhat, mivel a könnyű, lényegében költségmentes telepítés mellett a berendezések árának folyamatosan csökkenése is az elterjedését segítheti.Ezt később Tófalvi Zsolt is megerősítette: a közgazdász egy ideje az árak gyors elévülése miatt nem is követi naprakészen az árak változását. A folyamatos árcsökkenést a közgazdász a kínai állami megrendelések volumenével magyarázza, a VBR rendszerek gyártása mára túljutott a kritikus tömegen, és minden egyes projektben alacsonyabb árat eredményez akkor is, ha ezeket a rendszereket még egyedileg gyártják, és nem tekinthetők tömegterméknek.

A kistelepülések lehetnek a legnagyobb nyertesei annak a technológiai robbanásnak, ami az energiatárolási technológiákban zajlik, írja riportjában a hvg. A szakemberek 2025-re várják az általános elterjedését, azoknak, akik mostanra saját termelő egységre tettek szert, a fejlődés magától értetődő.

A lap a dunántúli Sárisápon az utóbbi években az önkormányzat által véghezvitt fejlesztéseket és költségcsökkentő megoldásokat mutatta be, amelyek közé tartozott a kályhák lecserélése, a fűtés modernizációja, és a nyílászárók cseréje. A meglévő eredmények azonban nem értek itt véget, a fűtésszámla csökkentése után a villanyszámla következett: miután a polgármester és az alpolgármester egy alkalommal a szlovák testvértelepülés invitálására szétnéztek a határ túloldalán, és ott azt látták, hogy az önkormányzatok uniós támogatásból a hivatalok tetejére áramtermelő napcella-rendszereket telepítettek,  Sárisáp is így járt el.

Jelenleg a faluban két napcella-telep is épül; egy 27 kW-os a polgármesteri hivatal tetejére, egy 43 kW-os pedig az iskolai sportcsarnokéra. A 180 millió forintos beruházásból az önkormányzat önrésze 9 millió forint volt, de a beruházás két év alatt megtérülhet, miután a naperőműveknek köszönhetően a megtakarítás éves szinten akár 4 millió forintot is jelenthet. Sárisáp a megtermelt energiát, amennyiben nem fogyasztja el, egy két irányban mérő, forgó villanyórán keresztül feltölti az E.ON áramszolgáltató hálózatába. Ezzel csökken a hálózatból átvett árammennyiség, így a villanyszámla összege.

Muszáj volt csökkenteni

A 3000 fős település tradicionálisan mezőgazdaságból és bányászatból élt, a rendszerváltás után azonban kihullott a helyi mgtsz és a dorogi szénbánya, melyek a környék egyetlen nagyfoglalkoztatói voltak. A jelenlegi polgármestert Kollárt 2006-ban választották meg először polgármestert. Amikor kezébe került az önkormányzat havi villanyszámlája, megdöbbent a másfél millió forintos fizetési kötelezettségén. A 300 millió forintos éves bevételhez hozzátenni nem tudtak. Iparűzési adóból így is 20 millió forintot szedtek be. Mivel költségoldalon nem szívesen faragtak volna az iskola, az óvoda költségvetéséből, és a faluközpont kínálatát sem nyirbálták volna meg emiatt fordultak az egyéb költséglefaragásokhoz, Kollár 2010-es újrázását követően pedig eljutottak a passzív költségmegtakarítási lehetőségek határáig.

Az akkumulátor lehetne a végcél

Így Sárisáp azon kevés kistelepülések egyike, melyek ráléptek az energiatakarékos közüzemek rögös útjára. Tófalvi Zsolt közgazdász szerint az elmúlt öt évben idehaza 25-30 hasonló projektet indult összesen, de azok nagyobbik részéből végül nem lett szisztematikus építkezés. Tófalvi szerint szakmai szempontból már nem kérdés, hogy az energiatárolás lesz-e a következő nagy lépés a jövőben, mivel azonnal látható megtakarítást eredményez, és emiatt a népszerűsége folyamatosan nő. A beruházás a rendszer hatásfokának növelésével hamar megtérül. Ennek ellenére idehaza ebből szinte semmi nem érzékelhető. A legnagyobb problémát az jelenti a szakember szerint, hogy a vállalkozóbb kedvű önkormányzatok is valójában csak pályázattól pályázatig tudnak fejlődni és gondolkodni.

Energiatárolás kézközelben

A villamos energia rendszerek Achilles-sarkának tekinti a szakirodalom azt a sajátosságot, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak minden pillanatban szinkronban kell lennie, mivel az áramot – pláne nagy mennyiségben – nem lehet, vagy igen költségesen lehet csak eltárolni. A hegyvidékes országokban az ún. szivattyús-tározós, több száz MW méretű erőművek építésével évtizedekkel ezelőtt részben javítottak ezen a helyzeten, de Magyarországon ilyen technológiát (a nagy szintkülönbség és a kinézett helyszínek meg nem felelése és a tetemes beruházási költségek miatt) valószínűleg még sokáig nem használnak majd. Az energiatárolási technológiákat kisebb léptékben teljesítő egységek - főként az utóbbi években, a szél- és a napenergia-termelés drasztikus térnyerésével - robbanásszerű fejlődésnek indultak. A társas házak, közösségek, vagy akár kistelepülések számára az ideális megoldást a gyorsan tölthető és kisüthető speciális akkumulátortípusok valamelyike jelentheti.

Szlovákiában már működik

Érdekes alternatívát nyújthat erre a problémára ún. VRB (Vanadium Redox Battery). A kanadai know-how-ba befektető kínaiak „kulcsrakész” megoldásokat kínálnak ennek a technológiának, Szlovákiában már a tesztelése is befejeződött, ahol kicsiben, közepes méretben és rövidesen ipari méretben is megépítették már a a maguk energiatárolási próbarendszerét.

Az első rendszert Párkányban , az 5 kW/4 óra (20 kWh) kapacitású egységet 2011-ben telepítették, és tavaly már egy nap- és szélenergiás kombinált termelő rendszer optimális működését szolgálta. Tavaly aztán - egy szintet feljebb lépve - építettek és üzembe helyeztek egy 100 kW/6 óra (600 kWh) méretű VRB akkumulátor-rendszert is, amit a rövid távú kényelem biztosítására specializáltak. Az efféle egységek komplett gazdasági udvarok vagy kisebb közösségi áramigények kiszolgálására lehetnek optimálisak. Jelenleg viszont már egy ipari méretű VRB rendszer építését végzik, az 1 MW/4 óra (4 MWh) kapacitású üzleti projektbe már egy hosszú távú energiatárolást lehetővé tevő rendszert is kombináltak, a hidrogént előállító vízbontó beépítése után hónapokon belül eljutva a próbaüzemig.

A VRB rendszer

A VRB  80 százalékos hatékonysággal képes eltárolni a villamos energiát. A beruházási költségszint is kezelhető szintre került; egy 125 kW teljesítményt  (ami megfelel tíz normál lakás energiaszükségletének) 2 órán keresztül (anélkül hogy áramtermelésre, újabb betáplálásra lenne szükség) biztosítani képes "akku"-t már 150 ezer euróból meg lehet venni. Ha 80-95 százalékos pályázati támogatás is társulna hozzá, igen kedvező árat hozna ki a végén, pláne, hogy a szerelési munkálatok költsége elenyésző. Gyakorlatilag megérkezik a konténer, pontosan beállítják, és csak rá kell kötni a termelőegységek végkapcsaira. A VRB könnyen a vállalati és az önkormányzati megújuló energiás rendszerek varázscilinderévé válhat, mivel a könnyű, lényegében költségmentes telepítés mellett a berendezések árának folyamatosan csökkenése is az elterjedését segítheti.

Ezt később Tófalvi Zsolt is megerősítette: a közgazdász egy ideje az árak gyors elévülése miatt nem is követi naprakészen az árak változását. A folyamatos árcsökkenést a közgazdász a kínai állami megrendelések volumenével magyarázza, a VBR rendszerek gyártása mára túljutott a kritikus tömegen, és minden egyes projektben alacsonyabb árat eredményez akkor is, ha ezeket a rendszereket még egyedileg gyártják, és nem tekinthetők tömegterméknek.

---