Irodaházak energiaellátása
2002. február 18. | Simon Péter | 2878 |
Az alábbi tartalom archív, 22 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az első lapszámunkban a családi házak energiaellátásáról írtunk. Most az irodaházak villamosenergia-elosztó rendszereit vizsgáljuk meg.
Az elv hasonlónak minősíthető, a különbség a méretekben és a teljesítményigényben mutatkozik. A következő fontos eltérés az, hogy ilyen elektromos létesítéseket minden esetben elektromos tervezőnek kell megterveznie. A fogyasztásmérés mindig a közüzemi szerződéstől függ. Ennek számtalan variációja lehet, annál is inkább, mert gyakran csak bérelnek irodahelységet vagy irodaszinteket stb. Ezért ezzel a kérdéskörrel most nem foglalkozunk.
A villamosenergia betáplálása napjainkban már szinte kizárólag földkábelen történik, mivel minden közművet a földbe rejtenek a szebb városkép kialakítása érdekében.
A vágási szekrény nevét arról kapta, hogy a tápkábelt elvágják, és beforgatják egy szekrénybe. Ez a szakasz még méretlen, és az áramszolgáltató vagy a vállalkozója készíti el. A szekrény még szintén az áramszolgáltató tulajdona, ezért olyan helyre telepítik, hogy könnyen tudják kezelni, így gyakran az épület külső lábazatához építik. A vágási szekrény táplálja meg a főelosztót, majd innen indulnak el a szintielosztókat tápláló kábelek. Előfordulhat az is, hogy a szintielosztókat csak egy úgynevezett gerinckábel táplálja meg, és a szintielosztók erre a kábelre vannak "felfűzve". A főelosztó és a szintielosztó között csak méretbeli különbségek vannak. Kialakításban modern előlapos szekrényeket alkalmaznak.
A főelosztóban nagyobb áramerősségű leágazások vannak megszakítókkal vagy olvadóbiztosítóval védve, míg a szintielosztóban - hasonlóan, mint egy családi házban - inkább kismegszakítók védik az elmenő áramköröket. A kismegszakítók, áramvédő kapcsolók és egyéb installációs készülékek (kapcsolóóra, impulzus relék, azaz a kis áramerősségű installációs készülékek) "kismegszakító" kinézetűek, moduláris felépítésűek, ezért maszkos (előlapos) szekrényben könnyedén tervezhetőek és szerelhetőek. A tervezésnél csak annyit kell figyelembe venni, hogy hány modul széles a készülék, ennek megfelelően ki tudjuk számolni, hogy hány soros elosztóra van szükségünk. Ne felejtsünk el helyet hagyni a sorkapcsoknak (ha használunk), és tartalék helyek képzéséről is gondoskodjunk.
Nem ennyire egyszerű a helyzet a nagyáramú készülékek esetén. Habár a nagyáramú készülékek jelentős méretcsökkenésen estek át az utóbbi 20 évben, azért ennek a méretcsökkenésnek megvan az alsó határa, mert az átfolyó áramnak van egy minimális keresztmetszeti-igénye, amely alatt olyan mértékű melegedés jönne létre, amely megolvasztaná a vezetőt. (A méretcsökkenés többek között annak volt köszönhető, hogy a megszakítók gyorsabban leoldanak, megszakítanak, ezért csak kisebb zárlati áram tud kialakulni, amely kevésbé veszi igénybe a megszakító készüléket.)
A nagyobb áramú készülékek mérete korántsem egységes, függ a névleges áramerősségtől és a gyártótól is. Szerencsére mindegyik gyártó, aki rendszert kínál, kifejlesztett minden készülékéhez speciális tartószerkezetet és előlapot. Fontos tudni, hogy míg a moduláris készülékeknél a méretek sztenderdtizáltak, addig a nagyáramú készülékek a különböző gyártók esetében nem csereszavatosak. Ez azonnal felveti a problémát, hogy mit tegyünk, ha "idegen" készüléket akarunk beépíteni. Ebben az esetben használhatunk egy általános szerelőlapot, vagy "barkácsolhatunk" egyedi tartószerkezetet. A nagyobb áramokat elosztó főelosztókban (>250 A) gyűjtősínt szokás kiépíteni, amely megkönnyíti a nagyáramú leágazások elkészítését. Gyűjtősín tartószerkezeteket a gyártók kínálnak a saját rendszerükhöz. A megfogató távolság a kialakulható maximális zárlati áramtól függ, ezeket a gyártók táblázatban adják meg.
Összefoglalásképen elmondhatjuk, hogy az ilyen berendezéseket általában tervek alapján kell elkészíteni. A kivitelezői oldalról ez azzal a kihívással jár együtt, hogy meg kell ismerni a különböző gyártók rendszereit, és készségszinten kell tudni ezeket összeszerelni. A gyártók, forgalmazók oktatásokat szerveznek ennek érdekében a saját rendszereikről. Ezek közel vagy teljesen térítésmentesek, érdemes rájuk beiratkozni.
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
