Villanyszerelők Lapja

Villanyszerelők Lapja 2009. július-augusztus

Szűcs Laci zarándokútja

2009. július 27. | veszov.hu |  2353

Valahol a 6-os úton kerékpárját tolva bandukol egy ember. A kormányra akasztva szatyor, benne szerszámok, fandli és kőmőveskanál. Autók húznak el mellette és a röpke pillanatban talán szánakozva, vagy közömbösen nézik őt, ahogy a rekkenő májusi kánikulában kerékpárjába kapaszkodva, nehezülő léptekkel rója a kilométereket. Talán arra gondolnak, ugyan mi őzi a szerencsétlent, hogy nincs jobb dolga, mint a gőzölgő aszfaltot koptatni? Utak, melyek a lélek nemesülését szolgálják, utak, ahol a test gyötrelmeiből katarzis születik; Csíksomlyó, Mariazell, Fatima, Lourdes, Santiago de Compostela. Szűcs Laci útja kínból, szenvedésből, gyötrődésből született, végső elkeseredésében, mint a mesék szegény legénye indult neki, hogy megtalálja az igazságát Budapesten, a Parlament előtt. Ez az út is zarándoklat, és ha látjátok nehezülő lépteit, gondoljatok arra, hogy a MAGYAR VÁLLALKOZÓ szimbolikus alakja ő, azé a MAGYAR VÁLLALKOZÓÉ, akinek kiszívták életerejét, ingyen dolgoztatták, becsapták, kiszipolyozták senkiházi rongyemberek, becstelenségből, csalásból, sikkasztásból gazdagodott nímandok. Mellettük a jog, a hatalom, így a Laci féléknek nem maradt más, mint megcsókolni a feleségét, elbúcsúzni négy szép gyermekétől és elindulni az elveszejtett becsületért.

Egy zuhanás története

2009. július 8. | Mattiassich Péter |  4288

A baleset bekövetkezésének előzményei A tárgyi munka megrendelésében és kivitelezésében résztvevők felsorolása: 1. Az R. Ingatlanfejlesztési Rt. megrendelte a Budapest, X. ker., P. út X. sz. alatti ötlakásos társasház (továbbiakban társasház) megépítését, a P. B. Építőipari Kft-től. 2. A P. B. Építőipari Kft. mint generálkivitelező, megrendelte a tárgyi társasház kőburkoló munkáinak elvégzését az ÉK Kft.-től, mint alvállalkozótól. 3. Az építkezésen velük egy időben dolgozott Sz. T. kőműves egyéni vállalkozó, valamint az Sz. T. Kft., amely vállalkozás szigetelési munkákat végzett.   A baleset lefolyásának ismertetése 2XXX. október XX-én, a II. emeleti tetőteraszra építési anyagok és fedkövek anyagszállítását adta ki feladatul P. J., az ÉK Kft. építésvezetője az ott dolgozó beosztottjainak. A munkák irányításával L. J. volt megbízva, segítői H. Gy. és S. J. betanított építőmunkások voltak. H. Gy. nagyon megterhelőnek tartotta az 50 kg-os cementes-zsák kézi szállítását. Ezért ellentmondást nem tűrve felszólította munkatársait, hogy a tetőtéren talált „pipafás csigás emelőkötéllel” húzzák fel a cementes-zsákot.

Norvégia

2009. július 8. | netadmin |  4277
1 4 (1)

Hogyan működik az áramváltó

Hogyan működik az áramváltó

2009. július 8. | Pástyán Ferenc |  26 292
1

Az elektrotechnikai gyakorlatban az áramváltókat elsősorban mérési célokra használják, de a kialakítástól függően ezek az eszközök védelmi célokat is szolgálhatnak. Ha egy áramkörben folyó áram értéke túl nagy ahhoz, hogy közvetlenül mérjük a mérőműszerrel, az áramváltó segítségével a primer körben folyó áram „letranszformálható” a műszer által jól mérhető értékre, és ugyanakkor az áramváltó a mérőműszerünket galvanikusan is elválasztja a mért áramkörtől.

Megújuló energiaforrások V. - Termoelektromos-effektus

2009. július 8. | Herbert Ferenc Markó Gabriella |  8447
1

A villamosenergia hasznosításnak és termelésnek van egy olyan területe, amely az egyedi és különleges alkalmazásoknál kerül használatba. Ezek az ún. termoelektromos-effektus témakörébe tartozó jelenségek, amelyeknek egyes területeit a kikísérletezői vagy a jelenségről először feljegyezéseket, dokumentációt készített személyek után neveztek el. E gyakorlati jelenségek alkalmazása az elemek jelentős költsége miatt jelenleg még szűk területekre korlátozódik. A termoelektromos-effektus lényegét, alkalmazási területeit Herbert Ferenc, a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar Megújuló Energiaforrás Kutatóhely vezetője mutatta be lapunknak. A Seebeck-effektus A termoelektromos-effektus lényege abban foglalható össze, hogy két összehegesztett, különböző hőmérsékletű és eltérő anyagú fém között elektromos áram folyik mindaddig, amíg hőmérséklet-különbség áll fenn. Vagyis termofeszültség lép fel és termoáram folyik. Ez az elrendezés a termoelem. A jelenséget Seebeck-effektusnak nevezik. Thomas Johann Seebeck (1770-1831) német fizikus 1821-ben fedezte fel, amelyet természetesen róla neveztek el és ma is Seebeck-effektusként tartja számon a tudományos világ. Azt a feszültséget, amely 1 Kelvin hőmérséklet-különbség hatására ezen az úton létrejön (V/K), termo-erőnek nevezik.

Uszodatechnika

2009. július 8. | Anfang József |  7023

A végtelen energia forrása IV. - még néhány apróság

2009. július 8. | Agócs János |  3030

Kedves Olvasó! Ha már úgy érzi, hogy mindent tud a szünetmentes áramforrásokról és misztikusnak tűnő alkalmazási körülményeiről, akkor hadd keserítsem el, még közel sincs vége! Előző számainkban megtudhattuk, hogy mi is az az UPS, mire való, milyen műszaki megoldásokkal találkozhatunk, melyik milyen célra alkalmas… De most, cikksorozatunk végén lássunk néhány további apró, ám fontos részletet a biztonsági áramellátás arzenáljából! Sok kicsi vagy egy nagy? Sok esetben felmerül a fenti kérdés akkor is, ha több munkaállomást szükséges ellátni szünetmentes energiával. Rendszerint elfogadott az a megoldás, hogy néhány munkahelyes számítógépes hálózat esetén egyedi UPS-ekkel valósítják meg az egyes PC-ék és a szerver szünetmentes tápellátását. A megoldás előnye, hogy igen olcsón megvalósítható, de nem ad kielégítő védelmet, hiszen a kis teljesítmény-igények miatt csak off-line vagy line-interctive készülékek alkalmazhatók költséghatékony módon. A nagyobb PC-hálózatok (általában 15 PC felett) táplálása már kifizetődőbb egy nagyobb, megfelelő teljesítményű UPS üzembe állításával. Ebben az esetben ugyan szükséges egy szünetmentes fogyasztói villamos hálózat kiépítése is, de ez a megoldás lényegesen költséghatékonyabb, nem beszélve arról, hogy ennél a megoldásnál már alkalmazhatjuk a sokkal biztonságosabb on-line berendezéseket azok minden előnyével. THDi, a bűvös szám A korszerű és energiatakarékos UPS-ek egyik legfőbb jellemzője az, hogy milyen mértékben és módon terhelik a villamos közhálózatot. Az erre jellemző mutató a Teljes Harmonikus Torzítási együttható, amelyet százalékos értékben adnak meg a gyártók. A hagyományos, régi, elavult technológiával működő UPS-ek THDi értéke általában 30% felettiek, ami azt jelenti, hogy ezek a berendezések nagy mértékben visszahatnak a hálózatra, úgynevezett felharmonikusokat termelve és visszaküldve arra. Ennek következtében az UPS bemenete előtt alkalmazott kábelek, kapcsolók, biztosítók nagyobb terhelésnek vannak kitéve, ami gyakoribb meghibásodást és gyorsabb amortizációt eredményez. Ez az érték különféle praktikákkal csökkenthető, mint például 12 vagy 24 ütemű egyenirányítók alkalmazása, de passzív és aktív szűrőkkel is módosítható. Az ezekkel elérhető legjobb érték 8%. A modern UPS-ek THDi értéke kevesebb, mint 3%! Ezt az úgynevezett IGBT technológiás egyenirányítókkal lehetséges elérni. Ezek már alig terhelik a hálózatot és annak elemeit. Az ilyen UPS-ek alkalmazásának esetében nem szükséges túlméretezni a generátoros szükségáramforrás teljesítményét a magas THDi miatt. Hatásfok Az UPS-ek működésük folyamán nem csak annyi energiát fogyasztanak, mint amennyi a kimenetükre csatlakoztatott fogyasztók ellátásához szükséges, hanem annál valamivel többet a működési veszteségek miatt. Nem mindegy viszont, hogy mekkora veszteséggel kell számolnunk, illetve fizetnünk érte. A hagyományos on-line UPS-ek teljes hatásfoka általánosan nem jobb, mint 92%. A modern berendezések ma már könnyen teljesítik az akár 94%-os értéket is. Ám az UPS-ek között találhatunk olyan berendezést is ma már, amely teljesíti a 96%-os teljes hatásfokot! Csekélynek tűnhet a 2% különbség, ám nagyobb teljesítmény esetén (100 kVA felett) igen jelentős összeget takaríthatunk meg a villanyszámla tekintetében, ha ezt a berendezést üzemeltetjük. Ez – 100 kVA fogyasztás esetén – 2 kVA megtakarítást jelent, ami éves viszonylatban közel 500 000 forint megtakarítást eredményez! Kicsit tovább számolva, könnyen kiderül, hogy az ilyen, korszerű UPS vételára kb. 5 év alatt megtérül.

Telekommunikációs hálózatok túlfeszültség-védelme

2009. július 8. | netadmin |  6050

A fémvezetős telekommunikációs hálózatok túlfeszültség-védelme éppoly fontos, mint az erősáramú hálózatoké. A megfelelő levezetők kiválasztásának folyamata és beépítésének lehetősége azonban alapvetően eltér az erősáramú rendszereknél megszokottaktól. Az alábbiakban áttekintjük a közcélú kommunikációs hálózatok leggyakoribb típusait, kifejezetten túlfeszültség-védelmi szempontból ismertetve a sajátosságaikat. Jelátvitel fémvezetős telekommunikációs hálózatokon A kommunikációs hálózatok hangok, képek vagy adatok formájában megtestesülő információk továbbítására szolgálnak. Fémvezetős hálózatokon az információt hordozó analóg vagy digitális jelek (amelyek egyidejűleg is jelen lehetnek) villamos szempontból olyan feszültségingadozások, amelyek jellemzően a néhány Voltos tartományba esnek, és amelyekhez általában csekély áramerősség párosul. Függetlenül attól, hogy az információt milyen jelek formájában továbbítjuk, a vonalon továbbítani kívánt információ időegységre jutó mennyisége összefügg a feszültségingadozások gyorsaságával, sűrűségével, vagyis az átviteli frekvenciával (de azt nem határozza meg egyértelműen, ezért különbözik az adatátviteli sebesség és az adatat- vagy jelátviteli frekvencia!).   Így a mozgóképek valós idejű továbbítása nagyobb frekvenciát igényel, mint a hangoké: egy telefonbeszélgetés továbbítására 4 kHz tökéletesen megfelel, a televíziós közvetítés azonban MHz-es tartományt igényel. A frekvencia növekedésével csökken a hullámhossz: az 1 MHz-es frekvenciához légüres térben 300 m, az 1 GHz-eshez 0,3 m hullámhossz (csak összehasonlításképpen: 50 Hz-hez 6000 km!) tartozik, fémvezetőben ennél is kisebb. A nagyfrekvenciás jelek hullámként terjednek a vezetékben, ráadásul olyan hullámként, amelynek mérete összemérhető a hálózatszakaszok hosszúságával, vagy akár egy-egy készülék méretével. Ez számos probléma forrása túlfeszültség-védelmi szempontból is. A hullámok amplitúdójának csökkenését a jelátvivő közeg hullámellenállása határozza meg, amelyben lényegesen nagyobb szerepet játszik az egységnyi hosszúságú vezeték induktív és kapacitív ellenállása, mint ohmikus ellenállása. Ott, ahol a jelátvivő közeg hullámellenállása ugrásszerűen változik (jellemzően ilyenek az egyes vezetékszakaszokat összekötő csatlakozási pontok, de a túlfeszültség-levezetők beépítésének helye is), a hullámok egy része visszaverődik, és a hullám csökkentett amplitúdóval, csillapítva terjed tovább (1. ábra). Mire a hullámok (jelek) az adótól a vevőhöz érnek, addigra torzulnak, azaz nemcsak amplitúdójuk, de alakjuk is megváltozik (2. ábra). Mindkét paramétert határok között kell tartani, mert ha az amplitúdó nagysága nem éri el a vevő bemenetének érzékenységét, akkor a vevő nem észleli, ha pedig a torzulás jelentős, akkor a vevő tévesen értelmezheti a jelet. Utóbbinak különösen digitális átviteltechnikánál nagy a fontossága.   Nagyfrekvenciás hálózatok túlfeszültség-levezetői Nagyfrekvenciás hálózatok túlfeszültség-védelménél biztosítani kell azt, hogy alapállapotban a túlfeszültség-levezetők ne nagyon rontsák a jelátvitelt. Márpedig a levezetőként használt félvezetők kapacitása (főleg a varisztoroké, de a szupresszor diódáké is) és ebből fakadó csillapítása nem hanyagolható el. Ugyanakkor e hálózattípusok esetében – ellentétben az erősáramú hálózatokkal – a zárlati áramok (és az üzemi feszültségek) nagysága figyelmen kívül hagyható, legalábbis abban a tekintetben, hogy nem okoz problémát a szikraköz begyújtását követő utánfolyó zárlati áram megszakítása. A szükséges levezetőképességet a kis vezeték-keresztmetszetek a villámáram néhány százalékára korlátozzák, lehetővé téve a védelmi eszközök méretének csökkentését. Mindennek következtében a telekommunikációs hálózatok túlfeszültség-védelmében – különösen az átviteli frekvenciák növekedésével – egyre növekvő szerepet kapnak a kisméretű gáztöltésű kisülési csövek, kiegészítő védelemként pedig szupresszor diódák jelennek meg ott, ahol a védendő elektronika érzékenysége miatt szükséges a védelmi feszültségszint csökkentése és a szikraközöknél gyorsabb működés. A túlfeszültség-levezetők alkalmazhatóságát egy-egy hálózaton számos paraméter szabja meg. Ezek között találjuk természetesen a névleges feszültséget, továbbá a beiktatási csillapítást és a határfrekvenciát. A névleges áram jelentősége az átviteltechnikában kicsi (nem számítva adóberendezések antennaoldali védelmét). Ügyelni kell a megfelelő csatlakozótípusra is, amelyeknek feladata nem csupán annyi, hogy kényelmessé tegye a levezető csatlakoztatását, de biztosítania kell az alacsony jelveszteséget (reflexiót, csillapítást) is. A túlfeszültség-levezető kiválasztása szokásosan a hálózattípus és a megfelelő csatlakozótípus (pl. ISDN-vonal, RJ45 csatlakozóval) alapján történik, ami azt feltételezi, hogy ezek egyértelműen azonosítják a használható eszközöket – holott ez nem igaz. Amint a továbbiakból kiderül majd, a kommunikációs vonal a szolgáltató csatlakozási pontjától a felhasználó végponti készülékéig (TV, számítógép stb.) több szakaszból tevődik össze, amelyekre általában más-más túlfeszültség-védelmi eszköz alkalmazható. Előállhat olyan eset is, hogy a helyesen kiválasztott túlfeszültség-levezető beépítését követően nem működik a hálózat. Ez akkor fordul elő, amikor a hálózat csillapítása túlfeszültség-levezető beiktatása nélkül is olyan nagy, hogy a jelszint a vevő bemenetén csak kevéssel haladja meg a bemeneti érzékenységet. A túlfeszültség-levezető beépítésével vonzatként előálló járulékos csillapítás ilyenkor a jelszintet a bemeneti érzékenység alá csökkentheti. Telekommunikációs hálózatokon ez a jelenség szerencsére ritkán fordul elő, mert a hálózati végpontokon általában megfelelő jelszint-tartalék áll rendelkezésre, amelynek csökkenését a felhasználó amúgy is hamar észleli (pl. zajos a TV-kép vagy a digitális átvitel lassú, gyakran szétesik.) Ez a tartalék általában bőven fedezi a levezető beépítésével járó kismértékű csillapítás-növekedést. Hálózattípusok A szokásosan alkalmazott közcélú kommunikációs hálózatok esetében a felhasználó csatlakozási pontján alkalmazható túlfeszültség-levezető meghatározása nem jelent gondot. (Hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás kifejezetten a közcélú hálózat csatlakozási pontjára vonatkozik, ahol a felhasználó fogadja a szolgáltató kábelét.) Bár a hálózattípusok különbözők lehetnek, a villamos paraméterek jól behatárolhatók függetlenül attól, hogy analóg vagy digitális jelátvitelről van szó, esetleg a kettő kombinációjáról. Túlfeszültség-védelmi szempontból mindössze két lehetőséggel kell számolni: a felhasználó telefonvezetéken (réz érpáron) vagy koax-kábelen csatlakozik a szolgáltató hálózatára. Telefonvezetékes szolgáltatások A telefontechnika eredetileg az emberi hang analóg átvitelére lett kitalálva. Az ehhez biztosított kb. 4 kHz-es sávszélesség a beszédhang nagyon jó minőségű átvitelét teszi lehetővé. Az átviteli vonal maximális feszültségét nem a jelátviteli feszültség határozta meg, hanem az ún. csengetési feszültség (ma jellemzően 100 V alatti érték). A digitális átviteli technikák megjelenésével és terjedésével olyan műszaki megoldást kellett találni, amely lehetőséget nyújt hang és adat egyidejű továbbítására a meglévő vezetékeken rendelkezésre álló sávszélesség jobb kihasználásával, anélkül, hogy a hálózat jelentős átalakításra szorulna. Így a digitális és az analóg technika között egyfajta átmenetet képező ISDN-szolgáltatásoknál az analóg jelek helyét digitális jelsorozatok vették át. Az átvitelre használt sávszélesség kb. 40 kHz-ig bővült. Az internet térhódítása és a DSL-szolgáltatások megjelenése a sávszélesség további növelését vonta maga után, a 0,1 MHz-es frekvenciáig adatok feltöltésére, 1 MHz-ig pedig adatok letöltésére. A jelfeszültség ezekben a tartományokban kb. 5 V. A DSL szolgáltatások a 4 kHz alatti sávot ugyanúgy beszédhang átvitelére használják, mint az analóg vagy ISDN hálózatok (3. ábra). Az IPTV olyan DSL-szolgáltatás, ahol a digitális televíziós műsorszolgáltatás az adatsávban folyik, így villamos paramétereiben nem különbözik a DSL-hálózatoktól. Néhány esetben (nagyobb sebességű, az ún. primer sebességű ISDN- és a HDSL-hálózatoknál) a kommunikáció nem egy, hanem két érpáron kerül kiépítésre a nagyobb átviteli sebesség érdekében, e rendszerek villamos paraméterei azonban megfelelnek az előbb leírtaknak. Az előbbiekből fakadóan telefonvezetékes szolgáltatások csatlakozási pontjának túlfeszültség-védelmére alkalmasak azok a levezetők, amelyek névleges feszültsége 100 V, határfrekvenciája pedig 1,1 MHz feletti, függetlenül attól, hogy a telefonvezetéken ténylegesen milyen szolgáltatás zajlik. Telefonvezetékes szolgáltatások felhasználói oldala A felhasználó csatlakozási pontjától a végponti készülékig terjedő szakasz kialakítása a szolgáltatás jellegétől függ, és nagyobb változatosságot mutat, mint a szolgáltatói oldal. Analóg telefonhálózat (4. ábra) esetében a csatlakozási ponttól a végponti készülékig változatlan villamos paraméterekkel jellemezhető a hálózat, mint a szolgáltatói oldalon. A felhasználói oldalon használt telefonvezeték 4-eres (de jelátvitelre ebből csak 2 ér szolgál), RJ11 csatlakozóval. ISDN-hálózat (5. ábra) esetében a szolgáltatói hálózatra egy ISDN NT-modem csatlakozik, amelynek feladata, hogy a felhasználói oldal digitális és/vagy analóg végponti készülékei és a hálózat közötti jelátalakítást elvégezze. Az ISDN NT kialakítása többféle lehet: csak ISDN S0, vagy ISDN S0 és analóg, vagy ISDN S0, analóg és RS232 porttal egyaránt rendelkező. Az ISDN S0 portra a négy-eres S0–buszon kommunikáló eszközöket, az analóg portra a hagyományos telefonokat, az RS 232 portra pedig számítógépeket lehet csatlakoztatni. ADSL-hálózat (6.a. és b. ábra) szokásos kialakításánál a felhasználó csatlakozási pontján a réz érpárt egy splitter nevű eszköz fogadja. Ennek feladata, hogy a szolgáltatói oldal egy érpárján érkező jeleket két külön érpárra válogassa. A splitter két frekvenciaszűrőt tartalmaz, egy aluláteresztőt és egy felüláteresztőt. A splitter mögötti, immár két réz érpár egyike vagy az analóg telefonhálózat szolgáltatói oldalának, vagy az ISDN-hálózat szolgáltatói oldalának felel meg, a „Hangsáv”-nak megfelelő jelszintekkel. (Az, hogy itt analóg vagy ISDN-jelek vannak-e, a felhasználó által előfizetett szolgáltatási csomagtól függ.) ISDN-előfizetés esetén a splitterből kijövő érpárt az ISDN NT fogadja és a továbbiakra az ISDN-hálózatnál leírtak vonatkoznak. A splitterből kijövő másik érpáron „Adatsáv”-nak megfelelő jelek haladnak tovább az ADSL NT modemig, amely a számítógéphez (vagy más eszközhöz) Ethernet-hálózaton keresztül kapcsolódik. Az IPTV (7. ábra) az ADSL-hálózatnak az a fajtája, amelynél a digitális televíziós műsorszórás tömörített jelét is az adatsávban továbbítják. A hálózat felhasználói oldala lényegében megegyezik az ADSL-nél leírtakkal, azzal a kiegészítéssel, hogy a ma még többnyire analóg TV-készülékeket az ún. Set-Top-Box-on keresztül kell csatlakoztatni az ADSL NT-hez. A splitter és az ADSL NT egybeépített változata a HGW. Koax-kábeles szolgáltatások Ezeknél a szolgáltatói hálózatoknál a jelátvivő közeg feladatát az a 75 Ohm hullámellenállású koax-kábel látja el, amely eredetileg nagyfrekvenciás analóg videojelek továbbítására szolgált. Az egyébként is több száz MHz-es átvitelre használt koax-kábeleken az átviteli frekvenciatartomány szélesítése szükségtelen volt, mert – amint láthattuk – a szokásos adatátviteli megoldások jelentős sávszélességet nem igényelnek, a telefonvezetékes vonalak átviteli frekvenciájának felső határa is csak 1,1 MHz). Ezért az adatsáv a videojelek továbbítására használt frekvenciasáv alatt helyezkedik el. A szolgáltatói hálózaton a maximális feszültségérték 100 V alatt, az átviteli frekvencia felső határa pedig 900 MHz körül van, a csatlakozási pontok védelmét tehát ennek megfelelően kell kiválasztani. Koax-kábeles szolgáltatások felhasználói oldala A kábelTV-hálózat (8. ábra) felhasználó oldala nem különbözik a szolgáltatói oldaltól, a hagyományos (analóg) TV-készülék ugyanazt a vezetéket, ugyanazt a jelszintet fogadja, ami a szolgáltatói oldalt is jellemzi. A kábelNet-hálózat (9. ábra) felhasználói oldalának első eleme itt is egy splitter, amely a koax-hálózatot elágaztatja egyrészt az (analóg) TV felé, másrészt a hálózatvégződtető egység (ADSL NT) felé. Az elosztó mögötti rész kivitelében, villamos paramétereiben nem különbözik a szolgáltatói oldaltól, ugyanúgy koax-vezeték. A koax-vezetékre csatlakozó ADSL NT-től a csatlakozó felhasználói számítógépig terjedő hálózat megegyezik a telefonvezetékes ADSL szolgáltatásnál leírtakkal. A túlfeszültség-levezetők kiválasztásának és beépítésének szempontjai Láthattuk, hogy a vezetékes kommunikációs szolgáltatások sokfélesége ellenére a hálózatok csatlakozási pontján túlfeszültség-védelmi szempontból csak két esettel kell számolni, amelyet a csatlakozó vezeték jellege (érpár vagy koax) lényegében egyértelműen meghatároz. Az itt beépítésre kerülő túlfeszültség-levezetők névleges feszültségének és átviteli frekvenciájának természetesen összhangban kell lennie a hálózat villamos paramétereivel. Koax-hálózatnál célszerű az ún. F-csatlakozóval ellátott túlfeszültség-levezetők beépítése, mert ezek alkalmazásával lehet a legkisebb beiktatási csillapítást elérni. Telefonvezetékes rendszereknél a csatlakozófelület jelentősége a kisebb átviteli frekvenciák miatt kisebb, egyaránt megfelelőek az RJ-csatlakozós és a sorkapcsos kivitelek (utóbbiaknál figyelni kell a megfelelő bekötésre). A túlfeszültség-levezetőket, amelyeket amúgy is az első „doboz” (legyen az splitter, HGW vagy bármi) elé kell beépíteni, a hálózat épületbe történő belépésének helyén ajánlott telepíteni, ahol az EPH-bekötésről is gondoskodni kell (10. ábra). A beépítés helyének megfelelően a levezetőket az LPZ 0/1 zónahatáron várható villámáram-igénybevételre (5 kA, 10/350 µs) kell méretezni. Felvetődhet a kérdés, hogy mi a teendő a védelem további, erősáramú technikából már ismert lépcsőivel. A válasz összetett, egyaránt feltételezi az átviteltechnikának, a kommunikációs hálózati eszközök és a gyengeáramú túlfeszültség-levezetők vizsgálati szabványának, továbbá a villám által keltett elektromágneses impulzusok elleni védekezés elvének ismeretét. Ennek lényegét összefoglalva kijelenthetjük, hogy kisebb (nem üzleti célú) felhasználói hálózatok esetében kielégítő védelmi szintet biztosít a szolgáltatói hálózat csatlakozási pontján beépített, megfelelően kiválasztott és méretezett túlfeszültség-levezető. Igény esetén ez a védelmi szint javítható, ha levezetőket alkalmazunk a hálózatok más pontjain is, de ebben az esetben célszerű szaktanácsadást kérni. Kruppa Attila Külön boksz: Néhány átviteltechnikai fogalom - Adatátviteli sebesség: az átvivő közegen továbbítható jelek mennyisége, időegységre vonatkoztatva (pl. 1 Mb/s). Nem azonos a jelek átviteli frekvenciájával! - Amplitudó: jelek csúcsértéke. - Beiktatási csillapítás: dB-ben megadott érték, amely megmutatja, hogy egy eszköz kimenetén mennyivel csillapodik a jel amplitúdója a bemeneti amplitúdóhoz képest. A beiktatási csillapítás változik a jelek frekvenciájának függvényében, de túlfeszültség-levezetőknél általában egy jellemző frekvenciára adják meg. - Bemeneti érzékenység: többnyire mV-ban megadott feszültség-érték, amely megmutatja, hogy egy hálózati eszköz megfelelő működéséhez mekkora amplitúdójú bemenő jelszintre van szükség. - dB (decibel): jelek csillapodását (vagy erősödését) mutató logaritmikus viszonyszám. Pl. a 3 dB csillapítás azt jelenti, hogy a bemeneti jelhez mérten a kimeneti jel teljesítménye a felére csökkent. - Határfrekvencia: az a frekvencia, amelynél nagyobb frekvenciákon a beiktatási csillapítás meghaladja a 3 dB-t. - Modem (MOdulátor/DEmodulátor): jelek átalakítására szolgáló eszközök általános neve. - Reflexió: jelek visszaverődése a hálózatok egyes pontjairól (pl. csatlakozókról). - Szűrő: olyan eszköz, amely csak adott frekvenciájú jeleket enged át. Az átengedett frekvenciatartománytól függően többféle szűrő létezik. Pl. az aluláteresztőnek vagy másképp felülvágónak nevezett szűrő csak egy meghatározott érték alatti frekvenciákat enged át. Ellentéte a felüláteresztő/alulvágó szűrő. Hálózattípusok és hálózati eszközök - ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line – Aszimmetrikus digitális előfizetői vonal): digitális adatok nagysebességű átvitelére szolgáló, egy érpárt használó hálózat, amelynél az adatok letöltési sebessége nagyobb (max. 8Mb/s), mint a feltöltési sebesség (max. 640 kb/s). - ADSL NT (ADSL Network Termination – ADSL hálózatvégződtető egység): a szolgáltató és a felhasználó ADSL-hálózata közötti jelátalakítást végző eszköz. - DSL vagy xDSL(Digital Subscriber Line – Digitális előfizetői vonal): a különböző DSL szolgáltatások – ADSL, HDSL stb. – összefoglaló neve. - HDSL (High speed Digital Subscriber Line – Nagysebességű digitális előfizetői vonal): digitális adatok nagysebességű átvitelére szolgáló, egy vagy két érpárt használó hálózat, amelynél az adatok letöltési és feltöltési sebessége azonos (max. 2 Mb/s). - IPTV (Internet Protocol Television): internetes hálózaton továbbított jelekkel működő TV-műsorszolgáltatás. - ISDN (Integrated Services Digital Network – Integrált szolgáltatású digitális hálózat): hang és adatok digitális jelek formájában történő átvitelére szolgáló egy (esetleg két) érpárt használó hálózat. - ISDN NT (ISDN Network Termination – ISDN hálózatvégződtető egység): a szolgáltató és a felhasználó ISDN-hálózata közötti jelátalakítást végző eszköz. Az alapsebességű eszközöket ISDN NTBA-nak is nevezik (Network Termination for Basic Access – Alapsebességű hálózatvégződtető egység). - HGW (Home GateWay): általában a splittert és az ADSL NT-t magába foglaló eszköz. - Kábelnet: a kábeltévés hálózaton nyújtott internet-szolgáltatás szokásos elnevezése. - LAN (Local Area Network – Kis kiterjedésű hálózat): helyi, általában egy épületen belül kiépített hálózat. - Line: vonal. Sokszor ez jelöli a közvetlenül a szolgáltatói hálózatra csatlakozó eszközökön (pl. splitter) a szolgáltatói kábel csatlakoztatásának helyét. - MAN (Metropolitan Area Network): városi hálózat. - POTS (Plain Old Telephone Service): hagyományos analóg telefonszolgáltatás. - PSTN (Public Switched Telephone Network – Nyilvános kapcsolt telefonhálózat): a hagyományos analóg telefonhálózat jelölése. - SCART csatlakozó (Syndicat des Constructeurs d'Appareils Radiorécepteurs et Téléviseurs – Rádió és televízió készülékek gyártóinak szövetsége): 21 érintkezős, kétirányú kommunikációt lehetővé tevő audio/video-csatlakozó, eredetileg francia szabvány alapján. - SDSL (Symmetric Digital Subscriber Line – Szimmetrikus digitális előfizetői vonal): digitális adatok nagysebességű átvitelére szolgáló, egy érpárt használó hálózat, amelynél az adatok letöltési és feltöltési sebessége azonos (max. 2 Mb/s). - Splitter: Egy vonalon, különböző frekvenciasávokban továbbított jeleket frekvencia szerint több vonalra szétválasztó eszköz. - STP (Set Top Box): a hagyományos (analóg) TV-ket a digitális hálózathoz csatlakoztató eszköz. - VDSL (Very high speed Digital Subscriber Line): digitális adatok nagyon nagy sebességű átvitelére szolgáló, egy érpárt használó hálózat, amelynél az adatok letöltési sebessége nagyobb (max. 52 Mb/s), mint a feltöltési sebesség (max. 2,3 Mb/s). - VoIP (Voice over Internet Protocol): internetes hálózaton továbbított jelekkel működő telefon. - WAN (Wide Area Network): nagy kiterjedésű hálózat. - WLAN (Wireless LAN): vezeték nélküli, mikrohullámot használó helyi hálózat. Az ehhez tartozó kommunikációs szabvány a WiFi.

Korengedményes nyugdíj

2009. július 8. | netadmin |  3458

A korengedményes nyugdíjazás, mint „intézményrendszer” Magyarországon közel két évtizedes múltra tekint vissza. Ám ne gondoljuk azt, hogy emiatt tömegesen árasztották volna el kérelmeikkel az emberek az illetékes nyugdíjbiztosítót. Mégis fontos írnunk a témáról, mert gazdasági visszaesés idején minden lehetőség szóba jöhet. Az egyik ok, hogy talán nem is tudják, hogy mindössze még ebben az évben nyújthatják be a kérelmeiket azok, akiknek van legalább 37 év munkaviszonyuk, és alkalmazásban állnak. A korengedményes nyugdíjazást rendeletben szabályozták. Ezt azt jelenti, hogy a 334/2008. (XII. 30.) Kormányrendelettel módosított 181/1996. (XII. 6.) Kormányrendelet 2010. január 1-jétől hatályát veszti. A korengedményes nyugdíj megállapítását és folyósítását a munkáltató és a munkavállaló között létrejött megállapodás alapozza meg – amelynek megkötésére legkorábban a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontját megelőzően egy évvel kerülhet sor –, de az egyéb jogosultsági feltételeknek is teljesülniük kell. Ezek a szükséges szolgálati idő megszerzése (legalább 37 év), a meghatározott életkor betöltése (57. életév), valamint a rendelet 6. § b) pontjában meghatározott biztosítási jogviszonynak (munkaviszony, közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági és ügyészségi szolgálati, bedolgozói, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya) a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig történő megszüntetése. A korengedményes nyugdíj megállapítására vonatkozó megállapodásról és a fizetési kötelezettség vállalásáról a munkáltató köteles értesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási szervezetet a megállapodás megkötésétől számított 15 napon belül. A megállapodást legkésőbb 2009. december 31-ig be kell nyújtani az illetékes nyugdíjbiztosítási szervhez.

Szerszámokkal töltött, villanyszerelő szerszámkofferek áttekintő táblázata

2009. július 8. | netadmin |  16 720

Gyártó/forgalmazó C.K.I Carl Kämmerling International Ltd. Eulenbach GmbH Knipex/Faitool Kft. Típus 5141E EB 815 0021 20 Milyen minősítésekkel rendelkezik az adott termék? CE, GS, VDE 0682/201:2005, EN 60900, IEC 60900:2004, DIN ISO 5746 CE, FI, ÖVE, SE, SEN, GS, VDE, EN/IEC 60900:2004 VDE Származási hely Németország Németország Németország A táska anyaga ABS műanyag ABS műanyag ABS műanyag Hordszíj nem nem nem Szerszámtáblák száma 1+ az alsó tároló fedőlapja 1+ az alsó tároló fedőlapja 2 Rekeszek száma 62 33 21 Zárak száma 2 3 2 Számzár nem igen nem Dokumentumtartó igen nem nem Tömeg (kg) 16,5 kg 14,5 kg 7,8 Méretek (hosszúság, szélesség, magasság, mm) 460x310x160 460x310x160 465x310x170 A tartalmazott szerszámok száma (db) 82 33 20 A táska tartalma (a tartalmazott eszközök és kiegészítők felsorolása) 1000 V: kettős szigetelésű oldalcsípő (180 mm), kettős szigetelésű kombinált fogó (180 mm), kettős szigetelésű telefonfogó (200 mm), csupaszító fogó (160 mm), kábelvágó (165mm, 16mm2 vágás), kombinált fogó (160mm, vág+csupaszít+hajlít), kettős szigetelésű villáskulcs (8, 10, 12, 13, 14, 17, 19 mm), lapos+Philips csavarhúzó (4 lapos + PH1+PH2+PH3), kábelcsupaszító kés (egyenes és hajlított penge), egyenes és hajlított csipesz (130 és 145 mm). Továbbá: szekrénynyitó kulcs minden lemezszekrényhez; HDComfort lapos marokcsavarhúzó (25x6,5; 25x8,0 mm); HDComfort Philips marokcsavarhúzó (Ph1x25; Ph2x25); fáziskereső (220-250V AC); Xonic lapos csavarhúzó (1,8x60; 2,5x100; 4,0x100 mm); Xonic Philips csavarhúzó (PH00x60; PH0x60; PH1x80); Xonic Torx csavarhúzó (T5x50; T6x50 T07x50; T10x80; T15x80); Xonic dugócsavarhúzó (3,2x60; 4,0x60; 5,5x60); Jokari kábelkés (8-28mm, horgas késsel); Jokari kábelcsupaszító (0,5-4,0 mm2 (20-11 AWG)); beépített kábelvágó 2,0mm átmérőig (cserélhető pengéjű kés); cserepenge késhez (18 mm széles, 10db); univerzális csipesz (3,5 mm -es tompa recés hegy, 145 mm); falvéső (150 mm); kalapács (hőkezelt, keményített, kovácsolt szénacél fej,); univerzális feszültségmérő (45-380 V); gömbfejű metrikus imbuszkészlet (1,5; 2; 2,5; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 10 mm); digitális tolómérő; VEGA mágneses mérőszalag; Xenon izzós elemlámpa; teleszkópos tükör (32mm tükörátmérő forgatható fejjel); elektronikai olló, bicska, rajztű, golyóstoll kékbetéttel, ceruza radírral, ácsceruza 1000 V: kettős szigetelésű kombinált fogó (180 mm), kettős szigetelésű kábelcsupaszító (160 mm), kettős szigetelésű hajlított telefonfogó (200 mm), kettős szigetelésű oldalcsípő (160 mm), kettős szigetelésű kerekcsőrű fogó (160 mm), kettős szigetelésű laposfogó fejszigeteléssel (180 mm), szigetelt imbusz 90˚ (5,6), lapos csavarhúzó (2,8x75; 4x100; 5,5x125; 6,5x125; 8x175), Philips csavarhúzó (PH1-PH2), Pozidrive csavarhúzó (PZ1-PZ2), behelyező lapos csavarhúzó (3x100, 4x125), behelyező Philips csavarhúzó (PH0-PH1), dugócsavarhúzó (5,5; 6; 7; 8); kábelkés egyenes pengével, kettős szigetelésű kábelvágó (215 mm), biztosíték behelyező (600 V-ig). Továbbá: Jokari kábelkés 8-25 mm átmérőig, feszültségmérő 12-750 V LED kijelzéssel, szigetelőszalag, 1000V szigetelésű kesztyű (10-es méret), alsó kesztyű a szigetelt kesztyű alá pamutból stb. egyetemes fogó 180 mm, félkerekcsőrű fogó 200 mm, félkerekcsörű fogó hajl. 200 mm, oldalcsípő fogó 160, 200 mm, kábelvágó 200 mm, kábelkés 185 mm, csavarhúzó lapos 2,5-4-5,5-6,5, csavarhúzó PH1,2 PZ1,2, huzalcsupaszító automata, koax csupaszító, fogókulcs, autóvízpumpa fogó, fázisceruza Ajánlott nettó listaár (Ft) 149 000 169 000 150 000 Megjegyzés (max. 250 karakter) A válogatott szerszámok a villanyszerelés minden területét felölelik. A Hepco&Becker erős ABS kofferében minden szerszámnak saját helye van, de kívánságra további szerszámtartó lappal és dokutartóval is bővíthető. A szerszámok cseréje lehetséges. A szerszámok kifejezetten az erősáramú szereléshez lettek kiválogatva. A tárolásuk a Hepco&Becker piros kofferével ideálisan lett megoldva. Három fémpánt tartja a két részt, az alsó tároló tördelhető elválasztó lapokkal egyedileg rendezhető el. n.a.

Automata csupaszoló szerszámok áttekintő táblázata

2009. július 8. | netadmin |  5614