Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Nem csak villanyszerelőknek

Uszodatechnika

2009. július 8. | Anfang József |  8178 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A nyári kánikula egyre több családi ház tulajdonosában veti fel a kerti medence létesítésének gondolatát: míg közel egy évtizeddel ezelőtt ez egyértelműen luxus-beruházásnak számított, addig a ma már rendkívül jelentős mértékben megnöve...

1. ábra

A nyári kánikula egyre több családi ház tulajdonosában veti fel a kerti medence létesítésének gondolatát: míg közel egy évtizeddel ezelőtt ez egyértelműen luxus-beruházásnak számított, addig a ma már rendkívül jelentős mértékben megnövekedett számú szakcég és a termékkínálat bősége egyértelműen igazolja, hogy egyre szélesebb megrendelői kör kívánja majd házi uszoda telepítésével emelni házának komfort-fokozatát.

Tudni kell azonban azt is, hogy az uszodagépészet – a hozzá kapcsolódó elektromos rendszerekkel – speciális felkészültséget igényel, így megjelent egy speciális szerelőréteg, amely az ilyen létesítésekre szakosodott. Alábbi írásunkkal erre a szakterületre kívánjuk olvasóink figyelmét felhívni.

Jelen írásunk tárgya egy Biatorbágyon található, frissen renovált családi ház kertjében található uszoda, amely hozzávetőlegesen 45-47 m3 vizet képes befogadni.

Az üzemeltetés gépészeti rendszereivel kapcsolatban először is el kell különíteni a medence víztisztaságával összefüggő, többkomponensű szűrőrendszert, valamint az úgynevezett élményelemeket: tudni kell ugyanis azt, hogy manapság a családi ház volumenű létesítéseknél is megjelennek már azok az elemek, amelyekkel korábban a közönség csupán a speciálisan, erre szakosodott élményfürdőkben találkozhatott, például ellenáramoltatók, hidromasszázs stb. Míg az egyedi élményelemek extra beruházásnak számítanak, és mindig a megrendelő döntésétől, pontosabban pénztárcájától függ, hogy hányat és milyen jellegűeket választ ki, addig a víz tisztaságát garantáló vízforgató berendezés elengedhetetlen minden uszoda létesítéséhez.

2. ábra
3. ábra

A medencék között megkülönböztetünk szkimmereseket (vagy más kifejezéssel „fölözőseket”), illetve feszített víztükrűek. Ma már a közületeknél lényegében kivétel nélkül a feszített víztükrűeket alkalmazzák, tekintettel arra, hogy ez a megoldás lényegesen tisztább vízminőséget garantál: a szkimmeresek ellenben jóval elterjedtebbek a kisebb űrtartalmú, privát felhasználású medencéknél. A különbség abban foglalható össze, hogy míg a feszített víztükrű medencéknél a jórészt a víz felszínén összegyűlő szennyeződések az alulról vagy oldalról biztosított folyamatos vízellátásnak köszönhetően a medence szélén elhelyezett vályúban folyamatosan távozik, addig a szkimmeres megoldásnál a víz pereme alacsonyabban helyezkedik el a medence pereménél, így „fölöző”, vagy szkimmer nyílásokban vezetik el a táplálásból vagy a vízben tartózkodók vízkiszorítása miatt fellépő felesleget. A tervezéstől függően két, három, esetleg négy nyílást biztosítanak a vízfelesleg elszívására, a környezeti körülmények miatt azonban (például a szél adott iránya stb.) gyakran előfordul, hogy a szennyeződések a vízfelszín adott részén gyűlnek össze. Ezért előírás is érvényben van azzal kapcsolatban, hogy közületek esetében a 100 m3 befogadóképességet meghaladó vízmennyiség feletti medencéknél csak a feszített víztükrű megoldást szabad betervezni, létesíteni, üzemeltetni.

5. ábra

 

Látható tehát, hogy a medence-üzemeltetés „neuralgikus” pontja a víz megfelelő tisztítása. A víztisztítás első lépése általában a homokszűrő alkalmazása. A gépházba egy speciális tartályt helyeznek el, amelyben kvarchomok található: ebben keringtetik szivattyúk segítségével a medence vizét. A parti szűrésű vízkutaknál található működéshez hasonlatosan ez a szűrőréteg biztosítja azt, hogy a medence vízébe került mechanikai szennyeződések eltávolításra kerüljenek. A keringtető szivattyú természetesen nem folyamatos üzemben áll, hanem idővezérléssel látják el: ennek megfelelően automatikusan állítható, hogy napi négy, hat vagy nyolc órát üzemeljen a szivattyú. A bemutatásra kerülő medencénél a szivattyút egy háromállású váltókapcsoló került felhelyezésre: a kikapcsolás mellett folyamatos üzemre is lehet kapcsolni a szivattyút, illetve a kapcsoló harmadik állásában a vezérlőóra veszi át programjának megfelelően a ki- és bekapcsolást.

Ez azonban csupán a védekezés első lépcsőfoka: meg kell említeni, hogy ezt követően számos további lépésre, vegyi jellegű beavatkozásra van szükség a vízminőség fenntartása érdekében, így például gondoskodni kell az algásodás megelőzésértől, a víz PH-értékének beállításáról stb. Köztudott, hogy a medencében lévő víz nagyon gyorsan bealgásodik, illetve a folyamatos fertőtlenítésről is gondoskodni szükséges. A hagyományosan alkalmazott fertőtlenítőszerek között a klór-alapúak számítanak ma is a legelfogadottabbaknak, de említést érdemel az, hogy olcsósága miatt régen általánosan alkalmazott volt a „hypo” adagolása is. A klórt folyékony és granulátum jellegű kiszerelésben egyaránt alkalmazzák. Noha már jelen vannak a piacon, egyenlőre még nem terjedtek el szélesebb körben az aktív oxigénre, hidrogén-peroxidos épülő tisztítási technológiák. Az előírások szerint 0,3-0,8 mmgr/liter koncentrátumban kell a víznek klórt tartalmaznia, mivel ekkor biztosítható az, hogy a klór részecskék a szennyeződéseket oxidálják.

Korszerű technológia és jelentős bevezetést nyert az UV-tisztítás: ezt általában a klórozás kiegészítőjeként alkalmazzák. Ez tulajdonképpen egy zárt henger vagy cső, amiben egy speciális frekvenciájú, UV-sugárzást kibocsátó fénycső található, amely paramétereitől függően a beállított intenzitással pusztítja el a szennyeződéseket. Ezen készülékek hatékonysága nagy mértékben függ a csőben haladó víz sebességétől: minél gyorsabban keringtetik a vizet, annál inkább romlik a berendezés hatékonysága. Amennyiben egy-egy fénycső tönkremegy, a cseréje könnyen megoldható.

Azért számít csupán kiegészítőnek, mert használatával ugyanis az biztosítható, hogy a medencébe belépő víz mentes legyen a szennyeződésektől, az már sajnos nem, hogy a közvetlenül a medencében keletkező szennyeződések közömbösítve legyenek. Erre szolgál az aktív klór kiegészítő alkalmazása. Fontos tehát kiemelni, hogy a klór alkalmazása ma Nyugat-Európában is bevett gyakorlat, alkalmazása mellett ma is számos érv sorakoztatható fel: nem lehet arra számítani, hogy a közeljövőben alkalmazását beszüntetnék.

A helyszínen a vegyi tisztítás folyamatainak irányítására és ellenőrzésére egy folyamatosan üzemelő mérő-szabályzó rendszer került kiépítésre. A medence vize folyamatosan átvezetésre kerül egy érzékelő-poháron, és itt érzékelőszondák detektálják a víz PH-értékét, valamint a klór-tartalmát: ezeket az értékek egy központi kijelzőegységen digitálisan megjelenítésre kerülnek. Itt egyúttal lehetőség nyílik arra, hogy a felhasználó értékhatárokat állapítson a fenti folyamatok számára: amennyiben a rendszer azt észleli, hogy a vízben a klórkoncentráció elmarad a beállított értéktől, akkor utasítást ad a vegyszertartályokhoz tartozó szivattyúknak az üzembelépésre. Amennyiben pedig az érték meghaladja a beállított felső limitet, úgy az automatika leállítja az adagolást. A klórtartalom változása hatást gyakorol a víz PH-értékére, ezért ennek utánállítása is elengedhetetlen. Az ideális PH-szint a 7,2-es: a klór adagolása emeli a víz PH-értékét, sokféle PH-érték csökkentő adalékanyag áll rendelkezésre: szabványok állnak rendelkezésre a pontos értékek beállításához.

7. ábra

Külön rendszer telepítése szükséges a víz temperálásához: erre elektromos és gázüzemű gépészeti megoldások egyaránt rendelkezésre állnak, sőt ma már egyre inkább előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák. A fedetlen medencék tartós üzemeltetésére értelemszerűen nyáron mutatkozik alkalom: ebben az időszakban a családi ház fűtési rendszere tehermentesített. Nagyon sok beruházásnál tehát a normál fűtőeszközről építenek ki egy fűtési kört a medence gépházába, ahol egy hőcserélő közbeiktatásával biztosítják a kívánt vízhőmérséklet elérését. Ma már ezen folyamatok automatizálása nem jelent problémát: egy hőrérzékelő beépítésével lényegében teljesen feleslegessé tehető az emberi beavatkozás.

Az elektromos szakemberekre a megfelelő reteszelések kialakításában fontos szerep hárul: csak akkor szabad ugyanis a fűtési funkciót indítani, amennyiben jár a keringtető szivattyú: csak abban az esetben „kaphatunk” hőt a kazántól, ha jár a keringtető szivattyú. Álló szivattyú esetén nem kering a medence vize, vagyis nincs „hő-elvonásunk”, és ilyenkor eldeformálódhatnak vagy rosszabb esetben ki is lyukadhatnak a műanyag csövek.

8. ábra

Néhány szót az élményelemekről. A mai létesítéseknél lényegében már mindenhová szerelnek fel élményelemeket, azaz ellenáramoltatót (helyben úszást lehetővé tevő berendezést), buzgárt, vízköpőt: ezen elemek palettája mára kialakult, jelentős eltérések csupán a teljesítményben vagy a kialakításban mutatkoznak. Egyes vállalatok csupán alkatrészeket, például fejeket, mások komplett szetteket értékesítenek. Villamos szempontból természetesen ezen készülékek telepítése hordoz magában érdekességet: egy gépészeti egység indítására itt vagy távirányítókat, vagy pneumatikus nyomógombokat alkalmaznak.

Ez utóbbiak lényegesen elterjedtebbek: a vízfelszín alatt, a medence falán elhelyeznek vízmentes, pneumatikus nyomógombokat, amely érintésre helyezik üzembe a kívánt berendezéseket. A nyomás által fellépő légnyomáskülönbség ugyanis a gépházban elhelyezett dobozokban egy mikrokapcsolót üzemeltet, amely aztán reléken keresztül indítja az adott elemhez tartozó szivattyúkat.

A modern medencék egyik kedvelt kiegészítőjévé váltak a különböző kiszerelésű redőnyök. Két alapvető típus különíthető el aszerint, hogy a redőny a víz alatt vagy felett helyezkedik el. A vízfelszín feletti kiszerelésnél lényegesen egyszerűbb a telepítő munkája: a víz felett található a motor, így nem kell bizonyos szigetelési munkákat elvégezni stb. Ugyanakkor ez esztétikailag nem jelent optimális megoldást: külön motorházat kell a medence mellett elhelyezni. A víz alatti redőnyöknél a motorrész magán a meghajtott tengelyen helyezkedik el (csőmotor): 24 V feszültségen működik a rendszer, amelyet távirányítással vezérelhet a felhasználó.

A telepített rendszer elektromos fejezetének vázlatos áttekintéséhez érdemes egy rövid felsorolást tenni: a gépházban elhelyezett, 0,4 kV-os, 3-soros elosztószekrényen a következő tételek olvashatók.

9. ábra

Első sor
1. Áramvédő-kapcsoló (FI relé) 40 A 30 mA;
2. Fázisvédelmi relé a motorok védelmére (fázis-sorrend, -kimaradás, -asszimetria);
3. Szűrőszivattyú motorvédelme (hőkioldó) 2,5-4 A;
4. Kompresszor kismegszakítója 3x10 A;
5. Ellenáramoltató kismegszakítója 3x16 A;
6. Hidromasszázs kismegszakítója 3x10 A.

10. ábra

Második sor
1, 2, 3: Vezérlések + fázisőr kismegszakítója 3x6 A;
4. Szerviz dugaszolóalzat kismegszakítója 10 A;
5. Búvárszivattyú kismegszakítója 10 A;
6. Búvárszivattyú kismegszakítója 6 A;
7. Vegyszeradagoló kismegszakítója 6 A;
8. Motoros redőny kismegszakítója 10 A;
9. Víz alatti világítás kismegszakítója 10 A;
10. Kerti világítás kismegszakítója (falon) 6 A;
11. Kerti világítás kismegszakítója (földben) 6 A;
12. Dugaszolóaljzat az öntözés részére 6 A;
13. Fűtésvezérlés kismegszakítója 6A;
14. Távvezérlés kismegszakítója 4 A;
15. Szellőztető ventilátor kismegszakítója 4 A;
16. Vízpótlás mágnesszelep kismegszakítója 2 A.

Harmadik sor
1. Hőfokszabályzó a fűtéshez;
2. Kapcsolóóra a ventillátorhoz;
3. Mágneskapcsoló a motorok részére – a fázisvédő relé működteti;
4-5. Mágneskapcsoló a keringtető szivattyú működtetéséhez;
6. Kapcsolóóra a szűrőszivattyú automata üzeméhez;
7. A szűrőszivattyú automata-kézi üzemmód kapcsolója;
8-9. Szűrőszivattyú működtető reléi (AC 12 V) – alsó és felső vízszintérzékelők.

Feltétlenül ki kell emelni először is az EPH-hálózatot: a környezeti adottságokra tekintettel fokozott körültekintéssel kell bekötni a fémtesttel rendelkező gépészeti berendezéseket és vezetékeket. Sőt, még az ellenáramoltató bronz fejegységét, illetve a medence fém részeit is csatlakoztatni kellett a rendszerbe.
A telepített rendszer összes áramfelvétele 3x20 A. A gépházban került elhelyezésre a 230/12 V-os biztonsági transzformátor a víz alatti világítótestek számára: a 2 db, 300 W-os izzó táplálása 12 V-ról történik, természetesen számos kisebb halogén fényforrás került még telepítésre. A négycsatornás (vizi élményelemeket, világítási eszközöket stb.) irányító távvezérlő rendszer központja is itt került elhelyezésre.

11. ábra

Korábban említettük, hogy vannak szkimmeres és feszített víztükrű medencék: itt kell megjegyezni azt a nem elhanyagolható különbséget, hogy a feszített víztükrű medencéknél szükség van egy kiegyenlítő tartályra. Ez a tartály teszi lehetővé azt, hogy ha sok ember tartózkodik a medencében, akkor az általuk kiszorított víz a medence körüli vályúból a kiegyenlítő tartályba folyjék.
A keringtető szivattyú a kiegyenlítő tartályból szívja a vizet: átnyomja a szűrőn, majd azután a fenék- vagy oldalbefúvókon keresztül jut a víz a medencébe.
Elektromos szempontból a keringtető szivattyúk (természetesen a medence és a szűrők méretétől függően) lehetnek egy-, illetve három-fázisúak, teljesítményük 100-200 Wattól egészen 3-4 KW-ig terjed.
Nagyon fontos, hogy ezek a szivattyúk ne járjanak szárazon (különben tönkre mennek!), ezért a kiegyenlítő tartályba célszerű elhelyezni szintérzékelő és/vagy szintkapcsoló eszközt, ami alacsony szintnél tiltja a szivattyú működését, normál szintnél pedig tovább engedi működni azt. A szintszabályozásnak a legegyszerűbb módja az úszókapcsoló alkalmazása, de léteznek különböző műszerek is, amelyek alkalmazásánál a felhasználó egy kijelzőn centiméterben látja a tartályban lévő víz szintjét. Fontos, hogy csak érintésvédelmi törpefeszültséggel szabad működtetni a szintérzékelőket, és az egyéb vízben elhelyezett berendezéseket, egyéb feszültségszint alkalmazása nem megengedett. („Csupasz emberi test” közvetlenül a „vezetőképes víz-felülettel” érintkezik…)
Az úszókapcsolókhoz visszatérve: az „elveszett víz” pótlására is szokták használni ezeket az eszközöket, például egy adott (minimum) szintnél kinyitnak egy mágnesszelepet, amin keresztül beáramlik a városi víz a kiegyenlítő tartályba a (maximum szintig).

12. ábra

Fel kell készülni arra, hogy a megrendelő igényétől függően igen eltérők lehetnek a gépészeti megoldások és az automatizálási eljárások is. Van olyan megrendelő, aki mindent egyszerűen akar megoldani: ha alacsony a medence vízszintje, akkor nem igényli az automata vízpótlást, hanem egyszerűen „bedobja a slagot” a medencébe. Mások ellenben azt kérik, hogy mindez automatikus megoldást nyerjen (vízpótló mágnesszelep és szintérzékelő beszerelésével), mert nem akarnak ezzel a nehézséggel külön foglalkozni.
Általában ilyen eltérő igények szerint működtetik a különböző élményelemeket és egyéb uszodai berendezéseket is. Sokféle módon kerül sor a víz alatti reflektorok telepítésére is: valaki egy kapcsolót kapcsolgat a medence melletti gépházból, és van, aki kijelenti, hogy ő bizony nem akar állandóan lejárni a gépházba, hanem távolról, a medence mellől egy távirányítóval szeretné működtetni a lámpákat.
Ugyanez a helyzet a medence vizének a vegyszerezésével is: van olyan felhasználó, aki rendszeresen kézzel ellenőrzi a medence PH-értékét, és ennek megfelelően kézzel adagolja a különböző vegyszereket a medencébe; míg van, aki ezzel sem akar külön foglalkozni, és beszereltet egy automata vegyszeradagoló készüléket, és így már csak annyi a teendője, hogy néha feltöltse a vegyszeradagoló hordókat, de a kiértékelés és az adagolás az alkalmazó beavatkozása nélkül megy végbe. Itt is fontos kiemelni, hogy a vegyszeradagoló pumpák csak járó keringtető szivattyú mellett működjenek, ugyanis ellenkező esetben a műanyag csövekhez adagolt vegyszerek „feltorlódnak”, magas koncentrátumúvá válnak, legrosszabb esetben dugulást is okozhatnak a csövekben.

Általánosságban pedig nagyon fontos az, hogy a medencék elektromos kivitelezésénél alaposan nézzük át a vonatkozó előírásokat, rendeleteket, szabványokat, és mindezek elsajátítása után kezdjünk csak bele a munkába.
Ne feledjük, hogy fokozott „veszélynek” van kitéve az ember a medencében, hiszen teljes testfelületével érintkezik a villamos szempontból vezetőképesnek tekintett folyadékkal, a vízzel.
(Nem elhanyagolható a legalább 30mA-es hibaáramú áram-védőkapcsoló alkalmazása, az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazása, az EPH-rendszer kiépítése stb.)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem