Villanyszerelők Lapja

Villámvédelem

Villámvédelmi kockázatkezelés III.

A kockázatkezelés dokumentálása

2016. november 5. | Kruppa Attila |  476 | |

Villámvédelmi kockázatkezelés III.

A villámvédelmi kockázatkezeléssel foglalkozó mini-cikksorozatunk első két részében röviden bemutattuk a kockázatkezelési modellalkotást, áttekintettük a kockázatkezelési paraméterek csoportosítását, meghatározásuk lehetőségét. A harmadik, befejező részben a kockázatkezelés dokumentálásának szenteljük figyelmünket.

Dokumentálás

Szerencsére egyre többek számára nyilvánvaló, hogy a kockázatkezelést – mint a norma szerinti villámvédelmi terv részét – dokumentálni kell, és ez nem pusztán annak kinyilatkoztatását jelenti, hogy „a kockázatkezelést elvégeztük, a megállapított villámvédelmi intézkedés LPS …”. A dokumentálás követelménye nem öncélú, és nemcsak annak igazolására szolgál, hogy a tervező ténylegesen elvégezte a kockázatkezelést, hanem arra is, hogy lehetővé tegye a későbbi villámvédelmi felülvizsgálatokat. Ezért is kerültek bele a kockázatkezelési dokumentáció minimális tartalmi követelményei már a Villamos TvMI első kiadásába is: az F. melléklet 1.3.1. pontja felsorolja, hogy a kockázatkezelési dokumentációnak tartalmaznia kell:

  • a kockázatkezelés tárgyát képező építmény azonosítását lehetővé tevő rövid leírást (fekvés, szerkezeti kialakítás, funkció),
  • a kockázatkezelés tárgyát képező építmény esetében fennálló lényeges veszteségtípusokat, amelyek alapján a villámvédelmi intézkedések alkalmazásának kötelezettsége előállhat,
  • a kockázatkezelés alapján a kockázatkezelés tárgyát képező építményre meghatározott villámvédelmi intézkedéseket,
  • a kockázatszámításokhoz felhasznált paramétereket olyan részletességgel, hogy az lehetővé tegye a villámvédelmi felülvizsgálatok során annak megállapítását, hogy az építmény jellemzői változtak-e olyan mértékben, amely szükségessé teszi új kockázatkezelés elvégzését.

A felsoroltak (az első két pont és a negyedik) ha nem is nevesítik, de utalnak arra, hogy a kockázatkezelési modellalkotásnak meg kell történnie. Amint sorozatunk első részében kifejtettük, ez az a lépés, amellyel „testre szabjuk” a kockázatkezelést, következésképp ennek a dokumentációban olyan részletességgel kell megjelennie, amely lehetővé teszi a dokumentáció értelmezését (1. ábra). Ebből a szempontból a modell részét képező csatlakozóvezetékek és övezetek leírása a legkritikusabb, hiszen az MSZ EN 62305-2 – amint arra cikksorozatunk előző részeiben rámutattunk – meglehetősen homályosan, sőt ellentmondásosan fogalmazza meg, hogy mit is kellene ezek alatt értenünk, és hogyan kellene ezeket megkülönböztetnünk.

1. ábra: Segíti a kockázatkezelés tárgyát képező építmény azonosítását, ha a dokumentációt a tervezett vagy meglévő építményről és környezetéről készített áttekintő ábrával egészítjük ki.

Arra is felhívtuk azonban a figyelmet, hogy a szabványnak ez a hibája nem jelenti azt, hogy a dokumentációban rögzített paraméter-értékek (feltéve természetesen, hogy azokat a szabálynak megfelelően tartalmazza a dokumentáció) összhangja ne lenne vizsgálható. Tehát viszonylag könnyű felfedezni annak jeleit, ha valaki a paramétereknek különösebb megfontolások nélkül, csupán azzal a szándékkal adott valamilyen értéket, hogy a számítások az általa megfelelőnek tartott végeredményt támasszák alá.

Kijelentésünk szemléltetésére vegyük azt az esetet, amikor csak annyit írunk le, hogy a modellünket két, „Villamos” és „Telekommunikációs” csatlakozóvezeték alkotja. Ezzel azt sugalljuk, hogy a szabvány által említett általános esetre támaszkodunk, és nincs értékelhető információnk arról, hogy az illető csatlakozóvezetékek részletes kialakítása milyen. Következésképp azt valószínűsíthetjük, hogy a kockázatkezelés a csatlakozóvezeték hosszát a szabványban megadott legkedvezőtlenebb értékkel, 1000 m-rel veszi majd figyelembe. Ha ennél rövidebb tényleges hosszúság van a dokumentációban megadva, akkor joggal lehet hiányérzetünk a magyarázat tekintetében, hogy miért döntött a kedvezőbb értékek használata mellett a tervező.

Sokat sejtető jel az is, ha az összes kockázatkezelési paraméter „precízen” meg van adva: a paraméterek nagy részének nincs érdemi hatása egy-egy kockázatkezelés végeredményére, ezért a ténylegesnél kedvezőtlenebb (azaz szigorúbb védelmi intézkedéshez vezető) paraméter értékek felhasználása nem tekinthető hibának. A kedvezőtlenebb adatok használata a számításokhoz elméletileg eredményezhet szigorúbb védelmi intézkedéseket, a gyakorlatban nagy számban előforduló építmények (kockázatkezelések) esetében azonban a paraméterek nagy részének értéke csak alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja a kockázat nagyságát. Így például teljesen felesleges azon görcsölni, hogy egy övezetben beton, parketta vagy kerámia burkolat van, mert a kockázatszámítás (szabvány által rögzített) sajátosságai miatt ennek hatása a kockázatkezelés eredményére elhanyagolható. Az, aki az ilyen paraméterek értékének pontos megadására törekszik, nemcsak fölöslegesen dolgozik (és dolgoztat másokat), hanem annak jelét is adja, hogy valószínűleg nincs tisztában a kockázatkezelés folyamatával. (Ugyanezt mondhatjuk azokról is, akik esetleg számon kérik ezt a fajta „pontosságot”.)

Hangsúlyoznunk kell, hogy a dokumentációban minden olyan paraméter-értéket fel kell tüntetnünk, amelyeket felhasználtunk a kockázatszámításhoz – akkor is, ha a paraméter legkedvezőtlenebb értékét alkalmaztuk. Nem ritkán találkozhatunk olyan kockázatkezelésekkel, amelyekből hiányzik az adatok kisebb-nagyobb része. Ilyen esetben nemcsak annak lehetősége vetődik fel, hogy a kockázatkezelésből véletlenül, szerkesztési hiba folytán tűntek el, hanem az is, hogy a hiányzó adatok esetleg „kényelmetlenek” voltak. Való igaz, hogy a kockázatkezelések esetenként olyan, túlzó védelmi intézkedésekhez vezetnek, amelyek értelme megkérdőjelezhető. Ez főleg bonyolultabb építmények, műtárgyak esetében fordulhat elő, amelyeknél a modellalkotás eleve problémákba ütközik, vagy ahol robbanásveszéllyel kell számolni. Ilyenkor azonban nem a dokumentáció könnyen tetten érhető kozmetikázása a megoldás, hanem a paraméter-értékek tudatos módosítása és a módosítás rövid indoklása (hogy pl. miért nem a valósághoz közelebb álló paraméterrel írtuk le). Ne feledjük, hogy a kockázatszámításhoz felhasznált szinte valamennyi paraméter-érték csupán a szabvány ajánlása, amelyeket az MSZ EN 62305-2 tájékoztató jellegű A., B. és C. melléklete tartalmaz, és amelyektől a tervező indokolt esetben eltérhet...

A villámvédelmi intézkedések kiemelése a dokumentációban

A kockázatkezelési dokumentációnak tartalmaznia kell azoknak a védelmi intézkedéseknek a rövid, összefoglaló leírását, amelyek a kockázatkezelés révén szükségessé váltak. Erre azért van szükség, mert bár a villámvédelmi tervek részletesen kell, hogy tartalmazzák ezeket (feltéve természetesen, hogy a kockázatkezelés eredményeképp kell védelmi intézkedéseket alkalmazni), az intézkedések tételes felsorolása a tervezést és a felülvizsgálatot is segíti.

A védelmi intézkedések kiemelése mellett szól az is, hogy azok nem minden esetben „kézzelfogható” intézkedések, amelyeknek a villámvédelmi tervlapokon szükségszerűen meg kell jelenniük. A védelmi intézkedések egy része ugyanis a nélkül is teljesülhet, hogy azokról külön gondoskodni kellene. Példaképp említhetők azok az esetek, amikor az építmény szerkezeti kialakításából fakadóan biztosít valamilyen védelmet (pl. egy fémkonténer fala az árnyékolást), vagy azok, amikor a villámvédelmi rendszer egyes részeinek tervezett kialakítása olyan „kombinált” védelmet is biztosít (pl. a földelőháló a földelésen túl veszélyes lépésfeszültség elleni védelmet is), amelyet a kockázatkezelésben elkülönülten kell vagy lehet figyelembe venni.

A védelmi intézkedések felsorolásának ne becsüljük le a jelentőségét abban a tekintetben sem, hogy ha a kockázatkezelésben egy védelmi intézkedéshez kapcsolható (pl. a vezetékek nyomvonalkialakítására vagy árnyékolására vonatkozó) paramétert valahogy beállítottunk, akkor a megfelelő védelmi intézkedésnek illik megjelennie a villámvédelmi, esetleg a villamos tervekben. Máskülönben könnyen érhet bennünket a vád, hogy a paraméter értékének kedvezőbb értékkel történő megadása csak azt a célt szolgálta, hogy kínunkban valahogy csökkentsük a kockázatot, és közben abban reménykedtünk, hogy ez észrevétlen marad.   
Itt ejtsünk szót arról is, hogy vannak, akik a dokumentációban elkülönülten szeretnék látni a védelmi intézkedések nélkül és védelmi intézkedések figyelembevételével számított kockázatokat. Sajnos, a szabvány felépítése miatt a számított kockázatok ilyen megkülönböztetése eleve nem lehetséges: amint arra előző cikkünkben rámutattunk, a kockázatkezeléshez felhasznált paraméterek egy részében keverednek a „védelmi intézkedések” és az „adottságok”, következésképp a védelmi intézkedés kockázatra gyakorolt hatása nem választható le az építmény önmagában vett kockázatáról. Hogy egy példával is rávilágítsunk erre, gondoljunk egy olyan kockázatkezelésre, amelyben az építmény egy vastag falú fémkonténer. A konténer szerkezeti kialakítása miatt az LPS paraméter értékét nyugodtan választhatjuk a szabvány által kínált „LPS I-nél sokkal jobb”-nak (ld. MSZ EN 62305-2 B.2 táblázat, PB = 0,001), és a fémburkolat árnyékolásának figyelembevétele (ld. B.5 képlet alapján KS1 = 0,001) is megalapozott. Ha az ezen PB = 0,001 és KS1 = 0,001 értékekkel számított kockázatot „védelmi intézkedésekkel” számított kockázatnak tekintjük, akkor a „védelmi intézkedések nélkül” számított kockázatot PB = 1 és KS1 = 1 értékek használatával kapnánk. Csakhogy nyilvánvalóan nincs értelme egy olyan kockázatot számolni, amely nem veszi figyelembe a fémkonténer természetes adottságait. Az építmények többségénél persze nem ennyire sarkos a helyzet, akkor sem, ha a jelenleg alkalmazott építési technológiák nagy részénél (vasbeton és acél épületszerkezetek, lemezburkolatok) felvetődik ez a dilemma. 
Külön kell foglalkoznunk azokkal az esetekkel, amelyekben a számított kockázat a legmagasabb szintű védelmi intézkedésekkel (LPS I és SPM I) sem csökkenthető az elfogadható mértékűre. Ezzel a szituációval gyakran találkozhatunk robbanásveszélyes építmények kockázatkezelésekor, de máskor is előfordulhat. Egyrészt szögezzük le, hogy ezek a kockázatkezelések a Villamos TvMI 9.2.8. pontja alapján akkor is megfelelők, ha a kockázat értéke nagyobb az OTSZ-ben megadott határértéknél, feltéve természetesen, hogy védelmi intézkedésként LPS I és SPM I kerül alkalmazásra. Másrészt hívjuk fel arra a figyelmet, hogy a Villamos TvMI 9.2.8. pontja azért kellett, hogy pontosítsa az MSZ EN 62305-2 5.4. pontjához fűzött 1. megjegyzést. A szabvány ugyanis a legmagasabb védelmi szintet a „sokkal jobb, mint LPS I” (PB=0,001) és „sokkal jobb, mint SPM I” (PSPD=0,001)” intézkedésekként képzeli el. Amint arra előző cikkünkben rámutattunk, a „sokkal jobb, mint LPS I” kategória nem védelmi intézkedés, hanem az építmény adottsága, így a villámvédelmi tervező ezt nem választhatja szabadon. Harmadrészt hangsúlyoznunk kell, hogy ilyen esetekben – ugyancsak az 5.4. ponthoz fűzött 1. megjegyzés értelmében – a beruházót/üzemeltetőt tájékoztatni kell arról, hogy ezen építmények esetében tisztán villámvédelmi intézkedésekkel a kockázat nem csökkenthető a szükséges mértékben, és ezért az építmény használati-üzemviteli szabályainak megfelelő kiegészítésével kell a villámvédelmi biztonságot növelni.

Kockázatkezelés szoftveres segítséggel

A kockázat számítása szoftveres segítség nélkül nem lehetetlen, de meglehetősen munkaigényes folyamat. Ez magyarázza, hogy a kockázatkezeléseket szinte minden esetben valamilyen szoftverrel végzik a tervezők. Szoftver használatára nincs semmilyen kötelezettség, és arra nézve sincs semmilyen korlátozás, hogy a kockázatkezelést kinek a milyen szoftverével kell elvégezni. A saját készítésű számolótáblákkal éppannyira szakszerű kockázatkezelést lehet készíteni, mint egy „igazi” célszoftverrel. Különbségek természetesen vannak a szóba jöhető megoldások között, de ezek lényegében csak a kényelmi funkciókban mutatkoznak meg: a használat egyszerűségében, a szoftver által automatikusan készített dokumentáció „díszítettségében”, esetleg a szoftver használatának költségében.

Egyazon építmény különböző szoftverekkel számított kockázatai között lehetnek kisebb-nagyobb különbségek. Ez arra vezethető vissza, hogy a szabvány csak a kockázat számítására szolgáló alapképleteket tartalmazza, amelyek csak akkor egyértelműek, ha egyetlen övezetből álló építmény kockázatszámítása a feladat. A több csatlakozóvezetéket és övezetet tartalmazó komplex építmények esetében azonban olyan kérdések vetődnek fel, amelyekre az MSZ EN 62305-2 nem ad egyértelmű választ. Ahhoz, hogy a szoftver az összetett építmények kockázatkezelésére is alkalmas legyen, a szoftver készítőjének el kell döntenie, hogy milyen számítási modellt alkalmaz, vagyis miként kapcsolja össze a kockázatkezelési paramétereket és az alapképleteket egy bonyolultabb számítási képletté. Szerencsére, a számított kockázatok ebből fakadó eltérései nem olyan mértékűek, hogy ezzel érdemes lenne részletesen foglalkoznunk.

A szoftverek különbözőségénél sokkal lényegesebb az, amiben egyformák: bármely szoftvert használjuk is, az azzal készített dokumentáció egy olyan sablon, amit a feladathoz kell igazítani, személyre kell szabni. Ez alatt nemcsak azt kell érteni, hogy a kockázatkezelési dokumentációnak – a Villamos TvMI F. mellékletében foglaltak szerint – tartalmaznia kell a kockázatkezelés tárgyát képező építmény vagy építményrész azonosítását lehetővé tevő adatokat, hanem azt is, hogy lehetővé kell tennie a kockázatkezelésben megadott adatok értelmezését is. Erre ugyanis az időszakos villámvédelmi felülvizsgálat során szükség van, és segítheti az esetleges későbbi átalakításokhoz, módosításokhoz kapcsolódó tervezést is. A szoftverek által készített dokumentáció kiegészítésének szükségessége sokak számára időigényes munkának tűnhet. A cél azonban nem az, hogy egy-egy építményről terjedelmesebb kockázatkezelés szülessen, mint az összes egyéb szakági műszaki leírás együttvéve, hanem az, hogy – ahol ez indokolt – rövid magyarázatokkal segítsük a kockázatkezelés értelmezését. Erre a célra tökéletesen megfelel az azokhoz a paraméterekhez fűzött egy-egy mondat, ahol a tervező egyedi megfontolások miatt eltért azoktól az értékektől, amelyet a szabvány vagy a kialakult szakmai gyakorlat látszólag indokolna.

Összefoglalás

Cikksorozatunkban röviden bemutattuk, hogy egy szakszerű villámvédelmi kockázatkezelés hogyan épül fel és hogyan kell azt dokumentálni. Bár az esetek többségében – különösen egy kis tapasztalattal a hátunk mögött – a szoftverrel végzett kockázatszámítás egyszerű rutinmunka, arról nem szabad megfeledkezni, hogy a kockázatkezelés lényegét mégiscsak az adja, hogy a különböző szakági tervek alapján felépítsük a kockázatkezelési modellt, felruházzuk paraméterekkel, és – a számítások elvégzését követően – olyan formában dokumentáljuk ezeket a lépéseket, amely mások számára is értelmezhetővé teszi a kockázatkezelést. Mindannyian hajlunk arra, hogy a „szép” munkát a „jó” munkával azonosítsuk, amint arra a mondás is utal: egy gramm külcsíny felér egy kilogramm teljesítménnyel. Tekintve azonban, hogy mi mégiscsak műszaki emberek vagyunk, illő néha a púder (vakolat) mögé néznünk. Egy villámvédelmi kockázatkezelés nem attól jó vagy rossz, hogy mekkora a terjedelme, vagy mennyi benne a színes ábra, hanem attól, hogy következetes, szervesen kapcsolódik más szakági tervekhez, és – természetesen – megfelel a szakmai követelményeknek.

DokumentálásKockázatkezelés