Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Villámvédelem

Megszüntethető-e a villámvédelem kettőssége?

2018. március 20. | Kruppa Attila |  3911 | |

Megszüntethető-e a villámvédelem kettőssége?

A 28/2011. BM rendelet megjelenése az akkor még újnak számító MSZ EN 62305 villámvédelmi szabvány jogszabályba történő beemelésével és a korábbi, MSZ 274 szabványra támaszkodó követelményrendszer megtartásával furcsa kettősséget hozott létre. A „norma szerinti” és a „nem norma szerinti” villámvédelem párhuzamos léte azóta is számos probléma forrása, amelyek kezelése nemhogy egyszerűsödne, de egyre nehézkesebbé válik. Noha ma még nem látszik, hogy ez a helyzet hogyan oldódik majd meg, cikkünkben – amelyet kifejezetten vitaindítónak szánunk – feltárunk néhány szempontot, amelyek lényeges szerepet játszhatnak a jövő alakulásában.

Előzmények

Az MSZ EN 62305 szabványsorozat 2006-os megjelenése komoly kihívás elé állította a villamos szakmát. A régi szabályrendszernél (az MSZ 274 szabványsorozat különböző kiadásainál, illetve az ezeket magukba emelő jogszabályoknál) nemcsak jóval nagyobb terjedelmű és komplexebb, de attól felfogásában is alapvetően eltérő új szabvány bevezetése, ezzel egyidejűleg a régi szabvány érvénytelenné válása olyan bizonytalan helyzetet eredményezett, amelynek kezelése elodázhatatlanná vált. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat 2011-ben megjelent kiadása, a 28/2011. BM rendelet a „norma szerinti” és a „nem norma szerinti” villámvédelem fogalmainak és kettős szabályrendszerének bevezetésével ezt a bizonytalanságot volt hivatott feloldani. Természetesen vitatható, hogy a villámvédelem szabályozásának e módja helyes és indokolt volt-e. Mint 2008-ban (amikor a 2011-ben megjelent jogszabály íródott), úgy ma, tíz évvel később is lehet érveket és ellenérveket felsorolni. Az azonban bizonyos, hogy ez a szabályrendszer, amelyen az OTSZ 2014-es kiadása sem változtatott (és a nagy valószínűséggel idén megjelenő új OTSZ sem fog), mára olyan örökség lett, amelyet adott tényként kell elfogadni.

Jóllehet a szakemberek – érthető módon – nem kedvelik a szabályrendszer folytonos változását, annak sem örülnek, ha mindennapi munkájuk során folyamatosan konfrontálódni kényszerülnek az éppen hatályos szabályokkal. Márpedig ilyen probléma bőven akad a villámvédelem területén. Ez teszi indokolttá annak átgondolását is, hogy a jelenlegi szabályrendszerhez hozzá kell-e nyúlni, és ha igen, akkor hogyan. A továbbiakban összegyűjtjük azokat a tényezőket, amelyek alapján felvetődik a módosítások szükségessége, és vázoljuk azok lehetséges irányát is. Előre kell azonban bocsátani, hogy a következőkben leírtak csupán a jelenlegi helyzetet értékelik, és csak távlati szinten vetítik előre az elkerülhetetlen változtatásokat.

Budapest belvárosának egy részlete. A meglévő, szorosan egymás mellé épített épületeknél a „norma szerinti” villámvédelem követelményeinek teljesítése gyakran lehetetlen, a levezetők és a földelők elhelyezésének nehézségei miatt. Ezért a villámvédelem utólagos kialakítása vagy átalakítása számos kompromisszumot igényel. Ez a probléma minden sűrű beépítésű területet érinthet, legyen szó akár nagyváros központjáról, akár gyártelepről.

Szabályalkotási szempontok

Említettük, hogy a szakemberek általában nem kedvelik a jogi-műszaki szabályrendszer változását. Talán kevesen tudják, de bizton állítható (a cikk szerzőjének személyes érintettsége révén is), hogy a szabályalkotók sem. A szabályalkotók (értve itt a szabványok, jogszabályok és egyéb szakmai anyagok összeállításában részt vevő személyeket) számára többnyire ugyanúgy kellemetlen kényszer ez a folyamat, mint a szabályokat alkalmazók számára. A kényszer fakadhat a nemzetközi vagy európai szabályrendszer változásából, a műszaki fejlődésből, a gyakorlati tapasztalatok visszacsatolásából, vagy – ne zárjuk ki ezt sem – a hibák javításának szükségességéből. Elfogadhatjuk tehát, hogy a műszaki szabályrendszer változtatása sem „kívülről”, sem „belülről” nem egy súrlódásmentes folyamat.

Témánk szempontjából ennek az a lényeges vonatkozása, hogy a villámvédelem két részre hasadt szabályrendszerének („norma szerinti” és „nem norma szerinti”) kidolgozása összetettebb feladat, mintha egy egységes szabályrendszer lenne: tisztázni kell, hogy mikor kell egyiket, mikor a másikat alkalmazni, hogyan lehet egyikről a másikra áttérni, és nyilván mindkét szabályrendszert külön-külön is le kell fektetni. Ennek következménye a nagyobb terjedelem, nehezebb értelmezhetőség és a több hibalehetőség: csupa olyan dolog, amivel sem a szabályok alkotói, sem alkalmazói nem szívesen szembesülnek. Ezek olyan tényezők, amelyek a szabályrendszer egyszerűsítése mellett szólnak, és ez nyilván abba az irányba hat, hogy jó lenne valahogy megszabadulni a „nem norma szerinti” villámvédelem szabályrendszerétől.

Ezt erősíti, hogy a „nem norma szerinti” szabályrendszer alapjaként szolgáló, az MSZ 274 esetenként 30-40 évnél régebbi, már rég visszavont kiadásainak „beágyazottsága” megszűnt vagy drasztikusan leromlott: az esetenként hivatkozott szabványok, jogszabályok már nem léteznek, az ezekből fakadó követelmények nem azonosíthatóak vagy teljesíthetetlenek. Jó példa erre a tűzvédelmi osztályba sorolás rendszere, amelyre alapadatként támaszkodik az MSZ 274-2, de amelyet az 54/2014. BM rendelettel kiadott OTSZ eltörölt – fogós dilemma elé állítva nemcsak a villámvédelmi felülvizsgálókat, de a tervezőket is olyan esetben, amikor „nem norma szerinti” villámvédelem bővítése történik.

Árnyalja a képet – és egyúttal nehezíti a szabadulást a régi villámvédelemtől – a „nem norma szerinti” villámvédelemmel rendelkező épületek sokasága, és az, hogy az áttérés a „norma szerinti” villámvédelemre nem egyszerű. A szerzett jogok védelme (esetünkben: a létesítéskor érvényes villámvédelmi szabályrendszer alkalmazásának lehetősége) kevésbé lenne kritikus, ha a „nem norma szerinti” villámvédelem helyett különösebb nehézség nélkül lehetne a „norma szerintit” alkalmazni. Sajnos, ez nincs így – amint arra még kitérünk a műszaki és az egyéb szempontoknál, – és ez egy masszív akadálya a szabályrendszer egyszerűsítésének.    

Műszaki szempontok

Legyünk őszinték: elég furcsa ellentmondások vannak a „norma szerinti” és a „nem norma szerinti” villámvédelem szabályrendszerében. Az egyik megengedi, hogy a levezetőt éghető anyagba ágyazzuk, a másik legalább 10 cm távolságot követel meg. Az egyik olyan esetben is megengedi 8 mm-es huzal alkalmazását levezetőként, amikor a másik 12 mm-t követel meg. A levezetőt az épületek homlokzatára felrakott éghető hőszigetelésbe hol bele lehet rakni, hol nem, a vezetéktartók alá hol kell 100 kV szigetelőképességű lemez, hol nem. Sorolhatnánk még a példákat az abszurd helyzetekről. Ez a következetlenség nem nyújt jó képet a szakmáról, melyről lépten-nyomon azt hirdetjük, hogy masszív fizikai alapokon nyugszik.

Az előbb szabályalkotási szempontból utaltunk a „beágyazottság” fontosságára. Ennek természetesen van műszaki vetülete is: a különböző szakterületekre vonatkozó létesítési és termékszabványoknak értelemszerűen összhangban kell lenniük egymással. E tekintetben az MSZ EN 62305 és az MSZ EN 62561 (mely a villámvédelmi elemekre, azaz azokra az alkatrészekre vonatkozik, amelyekből a villámvédelmi rendszert össze kell állítani) kapcsolata megfelelő, tehát a „norma szerinti” villámvédelem szempontjából az összhang biztosított. Ezzel ellentétben a „nem norma szerinti” szabályrendszerben hiányoznak a termékszabványok. Ezek szerepét az MSZ 274 egyes kiadásaiban maga a létesítési szabvány, illetve az ahhoz fűzött magyarázatok vették át, de a 2/2002. BM és 9/2008. ÖTM rendeletekből az erre vonatkozó részek kikoptak. Ezzel párhuzamosan, a „norma szerinti” villámvédelem terjedésével – az ezt kísérő piaci folyamatok miatt – a rendelkezésre álló termékkínálatból fokozatosan eltűntek azok a termékek, amelyeket – gyakran csak kialakult szokásokat követve – a „nem norma szerinti” villámvédelem kivitelezéséhez használtunk. Ennek hatására egyre több helyen láthatunk olyan „nem norma szerinti” villámvédelmi rendszert, amely kisebb-nagyobb részben tartalmaz olyan műszaki megoldásokat és termékeket, amelyek a „norma szerinti” villámvédelem rendszeréből vannak átvéve. Műszaki (fizikai) értelemben ezek nem feltétlenül rosszak, de jogi (szabványossági) értelemben szabálytalanok, ami számon kérhetővé teszi a tervezőt, illetve kivitelezőt.

Az ilyen jellegű problémák abból fakadnak, hogy a villámvédelmi követelményrendszer – a „norma szerinti” és a „nem norma szerinti” is – az építmény egészére vonatkozik. Emiatt egy alapvetően „nem norma szerinti” villámvédelmi berendezés csupán egyes részeinek „norma szerinti” kivitelezése (pl. az építmény kismértékű átalakításhoz vagy bővítéséhez kapcsolódóan) nem megoldható, mert az így keletkező műszaki megoldás sem a régi, sem az új követelményrendszert nem teljesíti maradéktalanul. Ez nehezíti annak az OTSZ 2. §-ában megfogalmazott elvnek az érvényesítését, hogy meglévő építmények átalakításakor az új előírásoknak az átalakítás körében, mértékében kell eleget tenni. Nyilván nem arról van szó, hogy egy ’89-ben – az akkor hatályos szabályok szerint – kivitelezett villámvédelmi berendezés ne működhetne megfelelően, ha pl. a levezetők cseréjekor a keresztmetszetre és az elhelyezési távolságra nem a létesítéskor, hanem a jelenleg érvényes követelményeket alkalmazzuk. Ettől még az így keletkező „felemás” rendszert mindenki kénytelen szabálytalannak minősíteni, hiszen egyik követelményrendszernek sem felel meg maradéktalanul.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a „nem norma szerinti” követelményrendszer valamiféle beolvasztása a „norma szerintibe” nem nagyon tűnik megoldhatónak, és nem is lehet tőle egyszerűen megszabadulni.

Felülvizsgálati szempontok

Gondolhatnánk, hogy felülvizsgálat szempontjából lényegében mindegy, hogy „norma szerinti” vagy „nem norma szerinti” villámvédelemről beszélünk, a felülvizsgálat lebonyolításának rendje ugyanaz, még ha a részletes követelmények el is térnek. Sajnos, ez nem igaz. A kétféle szabályrendszer legmarkánsabb különbsége, hogy a „norma szerinti” villámvédelem felülvizsgálata csak terv birtokában végezhető el. Ezzel szemben a „nem norma szerinti” villámvédelemben a hosszú évtizedek során az a – nem igazán helyes, de elfogadható – gyakorlat alakult ki, hogy a felülvizsgáló tervek hiányában is elvégezheti azt. Ha a „nem norma szerinti” villámvédelem felülvizsgálati rendszere megszűnne, felülvizsgálhatatlanná válnak azok az építmények, amelyek villámvédelmi tervvel nem rendelkeznek. Pontosabban: felülvizsgálatuk előtt kockázatkezelést kellene készíteni, melyre a felülvizsgálónak nincs jogosultsága, csak a tervezőnek. Bár ez szakmai szempontból nem feltétlenül rossz (mert pl. munkát adna a szakembereknek), társadalmi szempontból azonban (az említett, szerzett jogokra való tekintettel) aligha fogadható el.

Egyéb gyakorlati szempontok

Egy új építmény esetében kicsi a jelentősége, hogy egyik vagy másik szabályrendszert kell alkalmazni, még ha az abból fakadó követelményeknek nem mindig egyszerű is megfelelni. Az igazi problémát a meglévő építmények villámvédelmének átalakítása jelenti: a „norma szerinti” villámvédelem (földelő kialakítására, a biztonsági távolság betartására stb. vonatkozó) követelményrendszere szinte csak akkor teljesíthető, ha a villámvédelem együtt épül az építménnyel, ráadásul annak szerkezeti megoldásai megfelelnek a „korszerű” építési technológiáknak (pl. rendelkezik vasbeton vázszerkezettel). Egy meglévő, hagyományos (falazott) technológiával épített épület esetében utólag még a „nem norma szerinti” villámvédelmi berendezés szabályos kialakítása is nehézkes, az annál lényegesen szigorúbb „norma szerinti” villámvédelmi rendszeré pedig szinte megoldhatatlan – ráadásul ne feledjük, hogy ezen munkákhoz az építésznek, illetve a tulajdonosnak is lesz egy két szava!

Amennyiben a villámvédelem kettősségének megszüntetése a „nem norma szerinti” szabályrendszer egyszerű kivezetésével történne, ez értelemszerűen a „norma szerinti” szabályrendszer alkalmazását jelentené minden építménynél. Arról, hogy ez milyen következményekkel járna, lehetnek sejtéseink, hiszen azoknak a meglévő építményeknek villámvédelmét, melyek rendeltetése megváltozik, a hatályos jogszabályi előírás alapján is norma szerintivé kell átalakítani. Aki tapasztalta már, hogy ez mivel járhat egy belvárosi (esetleg ráadásul műemléki védelem alatt álló) építmény esetében (1. ábra), annak szükségtelen magyarázni, hogy meglévő építményeknél a „norma szerinti” villámvédelem követelményeinek maradéktalan teljesítése gyakorlatilag lehetetlen.

Merre tovább?

A leírtak röviden rámutatnak, hogy a villámvédelem szabályrendszerének alakításában nagyon ellentétes hatások játszanak szerepet. A „nem norma szerinti” villámvédelem egyre kevésbé illeszkedik a szakmai-műszaki környezetbe, és sok tényező – többek között a szabályozás egyszerűsítésének igénye – mutat abba az irányba, hogy valamiképp megszüntessük. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalat arra int, hogy a „norma szerinti” villámvédelem ráerőltetése a meglévő építményekre súlyos feszültségekhez vezethet, és ez amellett szól, hogy a „nem norma szerinti” villámvédelmet inkább ne bolygassuk. Köztes megoldásként elképzelhető a „nem norma szerinti” villámvédelem valamiféle „korszerűsítése”: olyan szakmai anyag összeállítása, amely egyesítve és bizonyos mértékig a „norma szerinti” villámvédelemhez közelítve váltaná ki a korábbi villámvédelmi szabványokat és jogszabályokat. Talán mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi egy újabb szabályrendszer bevezetését jelentené, ami aligha okozna örömöt a szakembereknek. Ma még nem lehet tudni, hogy a három lehetséges, egyformán rögös út közül melyiken haladunk majd tovább, de bármelyiket is választjuk, az valamilyen szempontból rossz lesz.

Jogosultsági szempontok

Mellékszálként talán érdemes néhány gondolatot megemlíteni a villámvédelem jogosultsági vonatkozásaival kapcsolatban is. A 2011-ben hatályba lépett OTSZ-nek az egyik legnagyobb vitát kiváltó eleme az volt, hogy az új villámvédelmi szabvány alkalmazását – lényegében – önálló jogosultsághoz kötötte, amelynek megszerzéséhez az MSZ EN 62305 ismeretanyagából vizsgát kellett tenni. Ennek az eljárásrendnek a bevezetése mellett – a közhiedelemmel ellentétben – nemcsak az új szabvány bonyolultsága és a villámvédelem fontossága (tűzvédelmi, életvédelmi stb. szerepe) szólt, hanem az is, hogy szakmapolitikailag észszerűnek tűnt elősegíteni a villamos tervezők specializálódását, egyúttal lehetőséget biztosítva a tervezői díjak kedvező irányba történő átrendezésére.

Ma már látható, hogy ezek a célkitűzések csak kis részben valósultak meg. Egyrészt beigazolódtak azok az új szabvány megjelenésétől kezdve hangoztatott vélemények, hogy az MSZ EN 62305 túlzottan bonyolult a széles körű alkalmazáshoz. Ezen a jogszabályban előírt oktatások és a vizsgakötelezettség is csak keveset tudott segíteni. Másrészt nem tekinthető sikertörténetnek a specializációra irányuló törekvés sem. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a szabályozás 2011-ben lépett hatályba, épp a gazdasági válság közepén. Harmadrészt pedig azt sem állíthatjuk, hogy a tervezői díjszabást összességében érdemben befolyásolta volna az új rendszer. Bármi is volt a tényleges ok, kijelenthetjük, hogy az elmúlt hét évben nem igazán sikerült teljesíteni azokat a célkitűzéseket, amelyek érdekében a jogosultsági követelmény megszületett.   

Azt is figyelembe kell venni, hogy a „norma szerinti villámvédelem” az élet szerves része lett, az oktatásból kikerülő szakemberek új generációja számára nem az új, hanem egyre inkább a régi villámvédelmi szabvány idegen. Mindezek alapján legalábbis megkérdőjelezhető, hogy a – „norma szerinti villámvédelem”-re vonatkozó – jogosultsági feltételrendszert jelenlegi formájában indokolt-e, érdemes-e fenntartani.

Villámvédelem


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem