Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Biztonságtechnika

Biztonsági világítás hálózatba kötése

2014. március 17. | Kovács István |  4099 | |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Biztonsági világítás hálózatba kötése

Én egy optimista ember vagyok, és hiszem, hogy eljön az idő, amikor Magyarországon is megindulnak a nagyberuházások. Ez magával hozza azt, hogy a nagyobb projekteknél már olyan összetett biztonsági világítási rendszert kell létrehozni, ami nagysága és bonyolultsága miatt egy ember számára már nehezen áttekinthető.

Előfordulnak olyan projektek, ahol a fénypontok száma több ezer, és a központok száma is több tucat (és ezek még nem is a legnagyobb létesítmények), ezeknek a rendszereknek a karbantartása, ellenőrzése, felülvizsgálata csak emberi erővel már nem kifizetődő, és gyakorlatilag nem is kivitelezhető. Szükség van olyan központi ellenőrző, felügyeleti rendszerre, ami ezt a feladatot áttekinthetővé teszi, elvégzi a szükséges teszteket, tájékoztatja az üzemeltetőt a szükséges tennivalókról, megmutatja a hiba helyét, és figyelmeztet a munka elvégzéséhez szükséges eszközökről. Ebben a cikkben egy ilyen rendszert szeretnék ismertetni. A rendszer működésének alapja egy olyan buszrendszer kiépítése, amin ezek az adatok összefoghatók, és a szükséges parancsok kiadhatók.

Egy biztonsági világítási rendszernél többféle vezérlési és ellenőrzési feladatot kell megoldani. Az egyik egy vészvilágítási központhoz tartozó rendszer kiszolgálását végzi, a másik, egy úgynevezett központi felügyeleti rendszer, ami a több központból álló rendszer felügyeletét végzi. Innen a rendszer bármelyik elemébe beavatkozhatunk, a rendszert átstrukturálhatjuk, illetve átprogramozhatjuk, így tulajdonképpen két buszrendszerről beszélhetünk. Az egyik rendszer kommunikál a központ és az elosztószekrényekbe szerelt perifériák között, a másik rendszer pedig a központ felügyeleti számítógépe és a központok között kommunikál.

Nézzük először az egy darab központhoz tartozó rendszert. Hogy ne legyen teljesen egyszerű a dolgunk, már itt bonyolódik a helyzet, mivel egy központhoz akár több alközpont is tartozhat. Az alközpont ez esetben azt jelenti, hogy nincs akkumulátortelepe, az akkus betápot a központi akkutelep biztosítja, egyébként az alközpont teljesen önálló egységként működik. (A továbbiakban a központra leírtak az alközpontokra is érvényesek.)

a központra kötött külső buszos egységek

Milyen feladatokat kell elvégeznie a központnak? Az alapfeladat, hogy azon a területen, ahol a normál világítás kimarad, bekapcsolja a vészvilágítást. Ez csak úgy lehetséges, hogy valamilyen eszköz érzékeli, hogy valamelyik világítási elosztóban kimaradt a feszültség, és ezt egy másik eszköz jelzi a központ felé. A szabvány ugyanis előírja, hogy ott, ahol biztonsági világítás van, és kiesik a normál világítás, a biztonsági világításnak ki kell gyulladnia. Egy nagyobb irodaházban akár tízes nagyságrendben is lehet a világítási elosztók száma. Ezek feszültségfigyelőinek egyenkénti bekábelezése a biztonsági világítási központba hatalmas kábelezési költséget jelenthet, kifizetődőbb ezeket a buszrendszerre felfűzni.

Általánosan előfordul, hogy a biztonsági világítási lámpatestek részei a normál világításnak. Ilyenkor feladat, hogy a biztonsági világítási lámpatestek együtt kapcsolódjanak a normál világítással. A nagyszámú kapcsoló miatt itt is érdemes a világítási kapcsoló jelét a buszvezetékre felfűzni, és így vezetni a központba. Ilyen megoldásra láthatunk példát az 1. ábrán.

Több központ (alközpont) esetén a busztechnológia alkalmazása többrétű. Alapszinten a központok egymással kommunikálnak, illetve az egyik központot kinevezhetjük master-nek, a többi központ, illetve alközpont pedig slave üzemmódban működik.

A központok a CG-S buszra vannak felfűzve. Ekkor a master központ egyszerre indíthatja pl. az összes többi központon a teszteket, blokkolhatja az összes berendezést, és jelzi, ha valahol hiba lép fel a teszt során. Ez a lehetőség elég arra, hogy a közepes méretű rendszereket kézben tudjuk tartani, ellenőrizni tudjuk a működésüket, és intézkedni tudjunk a szükséges javítások elvégzéséről.

Több központ buszos csatlakoztatása a központi számítógépre

Amennyiben rendelkezésünkre áll egy központ, PC-re telepített felügyeleti és programozó szoftver, akkor az egész biztonsági világítási rendszer a buszrendszeren keresztül erre a PC-re fűzhető fel. Egy ilyen program alkalmazásával bármelyik központ tetszőleges lámpáját láthatjuk, tájékozódhatunk annak az állapotáról, láthatjuk az üzemmódját, és az ehhez tartozó paraméterek bármikor átprogramozhatók (akár üzem közben is). A program ahhoz hasonlóan működik, mint amikor egy interaktív térképet egyre inkább nagyítunk. Először a teljes rendszert látjuk, majd kiválasztjuk annak egyik elemét (pl. egy központot). Ekkor megjelenik a központ belső és külső felépítése. A belső felépítésben láthatjuk, hogy a központ milyen kimenő áramköröket tartalmaz, a töltőegységet, vezérlőegységet stb. A külső felépítésben láthatjuk a központra csatlakoztatott külső egységeket (pl. feszültségfigyelő, kapcsolólekérdező, lépcsőházi automata). Ha ezután a kimenő áramkörre kattintunk, láthatjuk annak üzemi állapotát és az esetleges hibát is. Még beljebb lépve megjelennek az áramkörre kötött lámpák, ahol minden egyes lámpát külön behívhatunk, megnézhetjük az üzemmódját (állandó, készenléti, kapcsolt), és azt bármikor módosíthatjuk. Természetesen kijelzésre kerül az esetleges lámpahiba is. A programba természetesen az épület alaprajza is bevihető, a biztonsági világítási lámpák helyével. A hibás lámpa az alaprajzon pirossal jelenik meg, így a karbantartó a képernyőre nézve rögtön látja, hogy hol, melyik lámpa hibásodott meg. A 2. ábrán példát láthatunk arra, milyen, mikor több központot kötünk a központi számítógépre. Itt, mint ahogy a példa is mutatja, a rendszerek egymástól távolabb eső, külön épületekben is lehetnek.

A következő szint, hogy ezt a hálózatot az ethernet hálózatra is ráköthetjük. Ekkor – pl. egy nagyüzem területén – a jogosultsággal rendelkező egyén bárhol rácsatlakozhat a biztonsági világítási rendszerre, ellenőrizheti például, hogy az észlelt hibát kijavították-e, vagy egy kívánt részt a javítási munkák idejére blokkolhat. Természetesen egy ilyen nagy és bonyolult hálózat kiépítése speciális hálózatépítési ismereteket igényel, és speciális egységek beépítését teszi szükségessé (pl. router, repeater, I/O-Ethernet modul, CG-S IP konfigserver stb). Egy ilyen összeállításra láthatunk példát a 3. ábrán.

Csatlakoztatás központi számítógépre ethernet hálózaton keresztül

Az egész rendszer interneten keresztül kézben tartható, ez óriási jelentőségű pl. olyan cégeknek, amelyek karbantartásra szakosodtak, és mondjuk egy országos hálózattal rendelkező raktározási vállalat telephelyeinek üzemeltetését végzik. Interneten megkapják a riasztást, hogy valamelyik telephelyen hibás a biztonsági világítás, a rendszer megadja a hibás lámpa típusát, a beépítés helyét és a munka elvégzéséhez szükséges segédeszközt is (pl. emelőkosár szükséges a javítás elvégzéshez). A megadott címekre SMS vagy e-mail is küldhető, így a beavatkozási idő jelentősen lerövidül.

Ebből a pár példából is láthatjuk, hogy a legegyszerűbb, mindenféle felügyeletet nélkülöző lámpától a számítógépre köthető rendszerekig óriási a fejlődés a területen. Hozzájárul ehhez a központok állandó fejlesztése, valamint a lámpatestek egyre intelligensebbé válása, a beépített fényforrások fejlődése (kisebb teljesítményigény, hosszabb élettartam, nagyobb fényáram), valamint az akkumulátorok paramétereinek javulása (kisebb súly, nagyobb tárolható teljesítmény, hosszabb élettartam).

Minderre a fejlődésre szükség is van, mivel manapság már olyan óriási projektek épülnek, ahol a pusztán emberi erővel elvégzett tesztek kiértékelése, az észlelt hibák kijavítása, azaz a rendszer üzemeltetése csak óriási anyagi ráfordítással lenne elvégezhető. Gondoljunk például egy nagyobb repülőtérre, ahol több kilométeres távolságra vannak egymástól az egyes objektumok, vagy egy tengeri fúrótoronyra, ahová a kijutás sem egyszerű, pláne egy vihar esetén.

BiztonságtechnikaVezérléstechnika


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem

Kapcsolódó