Villanyszerelők Lapja

Villanyszerelők Lapja 2008. január-február

Áram-védőkapcsolók áttekintő táblázata

2008. január 1. | netadmin |  2129
1

A kapcsolókról II.

2008. január 1. | Kemény József |  9146
1 4 (1)

Európából jöttem - Románia

2008. január 1. | netadmin |  2103

Ajánlott Műszaki Megoldások - V-AMM 1-001:2008.01.10.

2008. január 1. | netadmin |  2979

Vitaindító Libero

2008. január 1. | netadmin |  1952

Tematika: Villanyszerelők Lapja 2007

2008. január 1. | netadmin |  2740

Nemzeti megújuló stratégia III.

2008. január 1. | netadmin |  2180

Az alábbiakban folytatjuk a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium "Magyarország megújuló energiaforrás-felhasználás növelésének stratégiája" címet viselő munkaanyagának tallózását. Feszültségek a jelenlegi piaci folyamatokban Az alábbiakban a korábban vázolt piaci folyamatokban kialakult káros vagy veszélyes tendenciákra, kockázatokra hívjuk fel a figyelmet. A piaci folyamatokra hatással van a különféle energiahordozók árszintje és árstruktúrája, a támogatások rendszere, a megújuló energiaforrások hazai rendelkezésre állása és a tényleges kiaknázási lehetőségük. A megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia- és a hőpiacon belül, de e részpiacok között is jelentkeznek feszültségek, alapvetően a hőpiaci szegmens rovására. A megújuló energiaforrásból termelt villamos energia mennyiségi növekedésének strukturális problémái A megújuló energiaforrások felhasználásával termelt villamos energia mennyisége a 2005. év végére meghaladta a 3,6%-os részarányhoz tartozó, 2010- re prognosztizált 1600 GWh értéket. A gyorsuló növekedés azonban csak néhány rossz hatásfokú és környezetszennyező, széntüzelésű erőmű részlegesen biomassza-együttégetésre történő átalakítása után indult meg. Az átalakított erőművek villamosenergia-termelésének átlagos hatásfoka alacsony, vagyis ezek az erőművek energetikai szempontból korszerűtlen technológiát képviselnek. Az átalakított erőművek jelentős részében a biomassza-felhasználás elsősorban a fa felhasználását jelenti. Erdészeti számítások alapján ez a hazai erdőállomány kitermelési lehetőségeinek mintegy 70-80%-át teszi ki. A további lehetőségek kihasználását azonban több tényező is erőteljesen korlátozza:- a jelenlegi felhasználási mérték mellett is komoly környezetvédelmi aggályok fogalmazódtak meg, - a kiskereskedelmi tűzifa ára jelentősen emelkedett az elmúlt években, vagyis a felhasználás további jelentős bővülése a jelenlegi fapiaci egyensúly megbomlásához vezethet, - a meglévő blokkok bővítésének egy határon felül korlátját jelentheti a tüzelőanyag-ellátás, mivel az erőművektől gazdaságos távolságra lévő alapanyagok nagyrészt felhasználásra kerültek, - a szénnel történő együtt-tüzelésnek, a bekeverhető biomassza-részaránynak tüzeléstechnikai korlátjai is vannak. A különféle támogatási programok lassú realizálódási üteme miatt a mezőgazdasági eredetű biomassza-felhasználás egyelőre nem tudott jelentősebb piaci részesedést elérni. A jelenlegi technológiai adottságok mellett már középtávon is arra kell számítani, hogy a szenes erőművek fő technológiai berendezései kiöregednek, cseréjük vagy jelentős felújításuk válik szükségessé, tehát még a jelenlegi részarány megtartásához is további beruházásokra, új kapacitások kiépítésére van szükség.Alternatívát új, zöldmezős blokkok létesítése jelenthet, ezek költségei azonban jelentősen meghaladják a meglévő blokkok átalakításának, de különösen az együttüzemeléshez szükséges átalakításoknak a költségeit. A megújuló energiaforrásból termelt villamos energia részarányára vonatkozó célok növekedésével így arányosan nő az ahhoz szükséges kapacitások fajlagos költsége és ebből eredően a megtermelt áram önköltsége. A jelenlegi támogatási rendszer nem ad kellő ösztönzést új, zöldmezős kapacitások létesítéséhez, ugyanis a biomasszából termelt energia támogatásában nem tesz különbséget a termelési technológia vagy pl. a termelő kapacitások építési ideje között. A támogatási rendszernek ezért a jövőben olyan feltételeket kell biztosítania, amelyek megfelelő differenciálás alkalmazásával lehetővé teszik az új kapacitások gazdaságos megvalósítását. Összességében megállapítható, hogy az eddigi, tűzifa-felhasználáson alapuló trend a jövőben nem lesz fenntartható. Az új, zöldmezős blokkok beruházási költsége miatt a biomassza alapú áramtermelés költségei középtávon viszont várhatóan emelkedni fognak. Ezt később ellensúlyozhatja a technológiai fejlesztések révén elérhető költségelőny, a biomassza hasznosítása ugyanis mind az árak, mind a környezet terhelése szempontjából 10-15 éven belül a hatékonyság lényeges növelését igényli, ami előtérbe helyezi a kapcsolt termelést. A megújulók helyzete a hőpiacon A megújuló energiaforrásokra alapozott energiatermelés gazdaságosságával kapcsolatban általánosságban kijelenthető, hogy a hőtermelő technológiák esetében a villamosenergia-termelő technológiákhoz képest lényegesen magasabb megtérülési idő jellemző. Míg a KÁP-pal növelt kedvező átvételi árnak és a termelt villamos energia kötelező átvételének köszönhetően a villamosenergia-termelésben viszonylag kedvező, 10 év körüli megtérülés várható, addig a hőtermelő technológiáknál csak 12-20 év közötti, sőt a támogatott földgázárak mellett esetenként 50 évet, azaz akár a technológiák élettartamát is jelentősen meghaladó megtérülési idők adódnak (vagyis a beruházások esetenként nem is térülnek meg). Amíg a megújuló bázisú villamosenergia-termelés output oldalon támogatásban részesül, a megújuló alapú hőtermelésnél nincs ilyen támogatás. A hőtermelési célra létesített beruházások ezért általában gazdaságtalanok, és tömeges elterjedésük ilyen feltételek mellett nem is várható. További nehezítő körülmény, hogy a megújulók beruházási oldalán is kedvezőtlen a hőtermelés helyzete, mert a pályázati támogatások ugyan mindkét piac számára elérhetők, de az erőműszektor egyéb módon is hozzájut(hat) támogatási forráshoz, például a Kiotói Jegyzőkönyv alapján megvalósuló Együttes Végrehajtás (JI) keretei között. A megújulók decentralizált hőpiacon való hazai elterjedését gátolja a legnagyobb felvevőpiacot jelentő lakossági és kommunális szektor pénzügyi helyzete, az ilyen célokra rendelkezésre álló beruházási forrásainak szűkössége. A távhőszektor pedig, amely kézenfekvő és koncentráltabb felvevőpiaca lehetne a megújuló energiáknak, részben a torz földgázárrendszer, részben pedig gyenge érdekérvényesítő képessége miatt ma gyakorlatilag a fennmaradásáért küzd, miközben energetikai és környezeti fenntarthatóságban kimutatható előnyei megkérdőjelezhetetlenek. A rendelkezésre álló megújuló energia- volumen felhasználása szempontjából is hátrányos helyzetű a hőpiac. A hőtermelés alapvető megújuló energiaforrását a biomassza képezi. Ugyanakkor a több oldalról támogatott megújuló alapú villamos energiatermelés gyors növekedésével párhuzamosan nem nőtt a biomassza-kínálat. Nem csak a termesztett energianövények, de még az erdőgazdálkodási hulladékok területén sem történt számottevő bővülés, ami árfelhajtó hatású keresleti piac kialakulását eredményezte, tovább rontva a megújulók hőpiaci rentabilitását. A hőfogyasztók számára a megújulók mellőzése, az olcsóbb alternatívát nyújtó egyéb energiahordozók (földgáz) használata nem ütközik akadályba, a villamos energia esetén viszont a támogatott átvételi ár miatt adódó magasabb végfelhasználói ár esetén sincs érdemi alternatíva. A "zöld áram" magasabb költsége - beépítve a rendszerhasználati díjakba - tehát még a versenypiacon is érvényesíthető. A megújuló bázisú hő- és villamosenergia-termelés között további feszültség forrását jelenti az egyébként a megújuló energiaforrások legkedvezőbb hasznosítását jelentő megújuló bázisú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés megvalósításának kérdése. Ez a technológia az átvételi árak tekintetében nincs megkülönböztetve, a megvalósításával járó többletterhek nincsenek kompenzálva, így ez a megoldás érdekeltség hiányában nem élvez elsőbbséget. Alapanyagproblémák Jelentős kockázatot jelent a biomassza alapú fejlesztések tüzelőanyag-ellátása, illetve a bioüzemanyagok gyártásához szükséges mennyiségű alapanyag felhasználói igényekkel történő összehangolása. Az elmúlt években a támogatott zöldáram-termelés hatásaként tapasztalt, tűzifa felhasználásra alapozott növekedés a jövőben nem lesz fenntartható. A hazai megújuló energiaforrás- felhasználás dinamikus növekedésének feltétele, hogy a mezőgazdaság fenntartható módon megtermelje a szükséges alapanyagokat, és ezek mennyisége igazodjon a felhasználói igényekhez. Ennek ellentmondani látszik a jelenleg már működő és 2009-ig üzembe helyezendő, biomasszára alapuló energetikai beruházások várható kapacitása és energiaigénye. Szakértői számítások szerint a tervezett beruházások alapanyagigénye 1,7 millió ha szántóterület energetikai célú hasznosítását teszi szükségessé, energiaigénye pedig 180 PJ körül alakul. Ez meghaladja a környezetbarát módon megtermelhető biomassza-potenciált, ami 145 PJ nagyságrendűre becsülhető. A megújuló energiafelhasználás ösztönzésének állami eszközei A megújuló energiahordozó-felhasználás állami ösztönzését többféle tényező indokolja. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a megújuló energiák a hagyományos energiákkal szemben költséghátrányban vannak, ami részben e technológiák újszerűségéből, a kezdeti magas tőkeköltségből és a piaci kockázatokból származik, részben viszont a megújuló energiával versenyző más energiaforrásoknak nyújtott támogatások eredménye. Szintén állami részvételt indokolnak a fosszilis energiahordozók felhasználásával járó externális költségek, amely költségek jellemzően nem épülnek be az árakba. Az állami eszközöknek ezért összességében a megújuló energiák terjedése előtt álló gazdasági, szabályozási, intézményi akadályok lebontására kell irányulniuk. A megújulók felhasználásának növelése érdekében az állam részéről alkalmazott, alkalmazható ösztönzőket sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az állami szerepvállalás történhet a piaci keretfeltételek megteremtésével, közvetlen pénzügyi támogatásokkal és szabályozókkal, vagy önkéntes intézkedések támogatásával. A támogatás érvényesülhet az árakon keresztül közvetlen támogatás formájában, kedvező és átlátható szabályozási keretek biztosításával (pl. egyszerű engedélyezési folyamat, garantált átvétel biztosítása), közvetlen beruházási vagy termelési támogatás révén, adóelőny biztosításával, illetve a megújuló technológiák terjedését, társadalmi elfogadtatását, a felhasználók szemléletformálását célzó ösztönzőkön keresztül. A megújuló energiák támogatásának nemzetközi gyakorlata A megújuló energiahordozók felhasználásának támogatására nincs egységes gyakorlat az Európai Unióban, a tagállamok különféle eszközökkel igyekeznek támogatni a megújulókat. Támogatási rendszer alatt nemcsak a szűken értelmezett pénzügyi támogatásokat kell érteni, hanem azt a gazdasági, jogi, intézményi keretrendszert, mely a megújuló energiahordozók felhasználásának növelése irányába hat. Sok helyen támogatják a megújulókat közvetlen beruházási támogatással, a zöldáramot a fosszilis energiahordozókkal termelt áramhoz képest magasabb átvételi áron keresztül, adókedvezmények révén. A megújuló technológiák hatékonyabbá válását kutatás-fejlesztési támogatások, a felhasználás terjedését pedig a lakosság és a vállalkozók tájékoztatása, képzése révén támogatják. A leginkább egységes támogatási rendszert a villamosenergia támogatása képezi, mivel erről az EU külön irányelvet is alkotott. A közvetlen támogatási eszközök mellett vagy helyett egyes tagállamok a megújulók terjedését közvetett eszközökkel, a fosszilis energiahordozók felhasználásának drágításával (pl. energiaadóval, szén-dioxid-adóval) ösztönzik. A következőkben a legjobban szabályozott terület, a megújuló alapú villamos energia támogatásának nemzetközi gyakorlatát tekintjük át. Ezután néhány sikeres ország példáján keresztül bemutatjuk a megújulók ösztönzésének egyéb eszközeit. A megújuló alapon termelt villamos energia támogatása Az Európai Parlament és a Tanács a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK Irányelvének célja, hogy ösztönözze a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia mind nagyobb arányú felhasználását. Az Irányelv konkrét támogatási eszközöket nem ír elő, azok megválasztását a tagállamok hatáskörébe rendeli, de meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján az egyes támogatási rendszereket a Bizottság értékeli. Ezek szerint a támogatási rendszereknek: - hozzá kell járulniuk a nemzeti célelő- irányzat megvalósításához; - összeegyeztethetőnek kell lenniük a belső villamosenergia-piac elveivel; - figyelembe kell venniük a különböző megújuló energiaforrások sajátosságait, az eltérő technológiákat és földrajzi különbségeket; - elő kell mozdítaniuk a megújuló energiaforrások hatékony felhasználását, egyszerűnek, ugyanakkor a lehető leghatékonyabbnak kell lenniük, különös tekintettel a költségekre; elegendő, legalább hétéves átmeneti időszakokat kell tartalmazniuk a nemzeti támogatási rendszereket illetően, és fenn kell tartaniuk a befektetők bizalmát. Az Irányelvben előírt főbb szabályok mellett a környezetvédelem állami támogatásáról szóló Közösségi iránymutatás tartalmaz részletszabályokat az állami támogatásokról, amelyek eddig 2007. december 31-ig voltak hatályban. A tagállamok általában több támogatási eszközt együtt vagy párhuzamosan alkalmaznak, ezen belül két fő támogatási forma különböztethető meg, a termelési és a beruházási támogatás. A megújulók támogatása a tagállamokban elsődlegesen a termelésen keresztül történik. A termelési támogatások közül a támogatott átvételi ár (feed-in-tariff) és a kvótaalapú zöld bizonyítvány a legelterjedtebb. A tagállamok többsége differenciált támogatott áras modellt alkalmaz. Az átvételi árak differenciálásának több módja is létezik: energiaforrás szerint (biomassza esetén akár származási hely szerint), technológia szerint, erőműméret szerint, az üzembe helyezés időpontja szerint. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az e modellt alkalmazó országok (pl. Németország, Ausztria, Szlovákia) a megújuló célkitűzések elérése tekintetében sokkal jobban teljesítenek, mint más támogatási rendszert alkalmazó országok. Ennek fő oka, hogy a projekt megtérüléséig garantált átvételi árak miatt alacsony a befektetői kockázat. A differenciált átvételi árak rendszerének további előnye, hogy megfelelően kialakított keretfeltételek mellett (általában lépcsőzetesen, időben csökkenő átvételi árak esetén) költséghatékony lehet, ha az egyes technológiák eltérő érettségét, fejlődését, valamint a méretgazdaságossági előnyöket is figyelembe vevő termelési költségeket veszi alapul. E modellben lehetőség van egyéb nemzetgazdasági szempontok közvetlen érvényesítésére is, pl. energiaültetvényről származó biomassza esetén a mezőgazdasági munkahelymegőrzés szempontja miatt magasabb átvételi ár megállapítására. Az utóbbi években számos országban (pl. Spanyolország, Csehország) a támogatott áras rendszerrel párhuzamosan került bevezetésre az ún. "zöld prémium" rendszer, amelynek lényege, hogy a termelő a zöld villamos energiát a szabadpiacon értékesíti, ugyanakkor az értékesített zöld áram után prémiumra is jogosult (ennek nagyságát az előző évi piaci átlagárak alapján számítják ki úgy, hogy a piaci ár és a prémium összege magasabb legyen, mint a támogatott átvételi ár). E rendszer előnye, hogy jól illeszthető a belső villamos energia szabadpiaci modellbe, és a támogatások megszűnése esetén sem okoz elsüllyedt költségeket. Hátránya, hogy költségesebb a támogatott áras modellnél, mert a magasabb befektetői kockázat miatt magasabb felárat kell biztosítani. A már versenyképes megújuló energiatechnológiák esetén (pl. biomassza-együttégetés) több országban is csak a prémium rendszer választható.Kvótaalapú zöld bizonyítvány rendszer jelenleg hét tagállamban működik. Előnye, hogy jól illeszthető a belső villamos energia szabadpiaci modellbe, ezért is javasolja az Irányelv hosszú távon a zöld bizonyítvány rendszert a tagállamok egységes támogatási rendszerének. Problémája, hogy a kvótarendszerben nincsenek hosszú távú garanciák, ezért a kitűzött célértékek teljesülése kétségessé válhat. Az Egyesült Királyságban 2002-ben vezették be a kvótarendszert és a forgalmazható zöld bizonyítványokat. A bizonyítványok ára és ezzel a projektek jövedelmezősége erőteljesen ingadozott. Annak érdekében, hogy a kormány stabilizálja a piacot, hosszú távon kellett rögzíteni a megújuló bázisú villamos energiatermelés célértékét, ugyanakkor a közép- és hosszútávú kockázatok továbbra is magasak maradtak. Mindezen tapasztalatok és kockázatok figyelembevételével kell itthon is a zöld bizonyítvány rendszer bevezetéséről dönteni. (Folytatása következik!) A megújulók ösztönzésének egyéb eszközei sikeres országok példáin keresztül Ausztriában a kormány többféle eszközzel támogatja a megújuló energiaforrások hasznosítását. Az osztrák adórendszer ökológia-orientált módon történő átalakítására már évekkel ezelőtt sor került: első lépésként a földgázra és a villamosenergiára vetettek ki többlet adót, majd a benzinre és gázolajra, legújabban pedig a szénre. A megújuló alapú villamosenergia-termelést kedvező, technológiánként differenciált árak előírásával támogatják és biztosítják a zöld áram kötelező átvételét. A zöld áram termelés támogatásán felül a megújulókat évről évre jelentős összegekkel támogatják központi programokból, valamint szövetségi és tartományi szinten is nyújtanak vissza nem térítendő támogatást és kedvezményes kölcsönöket a megújuló energiák felhasználásához. A napenergia hőtermelési célú felhasználására, a biomassza, a geotermikus energia, és a szélenergia hasznosítására projekt alapon a beruházási költségek 30%-ára lehet támogatást kapni. Szintén jelentős összegeket fordítanak energetikai kutatásokra, amelynek 7-9%-át megújuló technológiákkal kapcsolatos K+F-re (kutatás + fejlesztés) fordítják. A szennyezőanyagokra kivetett adót alkalmaznak a skandináv országok, amelyek közül a svéd CO2 adót idézik a leggyakrabban. Svédországban 1991-ben vezették be a széndioxid adót, a meglévő energiaadók új elemeként. A CO2 adó legnyilvánvalóbb eredménye az volt, hogy növekedett a svéd távfűtésben a biomassza alapú hőtermelés, így ma a távfűtés energiaellátásának 50%-a megújuló alapú. A fa iránt jelentkező többletkereslet a fa-felhasználás új módszereinek fejlesztésére ösztönözte a piacot, ami végső soron az alapanyag árának csökkenéséhez vezetett. Dániában fontos szerepet játszanak a megújuló energiák terjedésében az önkéntes megállapodások. A szélenergia széleskörű felhasználása a villamosenergia-iparral kötött "önkéntes megállapodáson" nyugszik, amely három területre terjed ki: . a szélenergia kapacitás-növelése a kormányzati célok érdekében, . hosszú távú átvétel megszabott áron a szélenergiából termelt áramra, . a szélerőművek hálózatra kapcsolása költségeinek megosztása: szélerőmű fizeti a csatlakozási költséget, a hálózatfejlesztés költségét a villamosenergia-szektor viseli. A megújuló energiák elterjedésének támogatása a biomassza esetében kötelező felhasználási előírásokon alapul, piaci védelmet élveznek továbbá a magán szélerőművek és decentralizált hőt és villamos energiát kombináltan termelő rendszerek (biomassza és hulladék-felhasználás). Az adózási rendszer (energia-adó, CO2-adó, SO2-adó) is maximálisan támogatja a megújuló energiafelhasználást, pl. zéro CO2 és SO2 emisszió (szél) esetén. Vissza nem térítendő támogatás jár azoknak az áramtermelőknek, akik azt megújuló energiából állítják elő, illetve hulladékból történő áramtermelés esetén. Ugyancsak kapható beruházási támogatás széntüzelésű távfűtő rendszerek biomasszára történő átalakítására. A megújuló energia hasznosítását az Energia Kutatási Program is jelentős összeggel támogatja. Németországban a megújuló energiák felhasználását többféle módon segítik. A piaci ösztönzés egyik eszközét a megújuló energiaforrások felhasználását célzó beruházásokhoz nyújtott támogatás jelenti. A 2007 januárjától érvényes támogatások két fő csoportját a napkollektorokhoz és a biomassza-kazánokhoz biztosított, valamint a biomasszát, vagy geotermikus energiát felhasználó nagyobb (fűtőművi) létesítményekhez igénybe vehető támogatás képezi. A támogatás célja a megújuló energiaforrások térnyerésének előmozdítása mellett a megújuló energia berendezések versenyképességének, az iparág fejlődésének ösztönzése is. Így a támogatható beruházásoknál az alkalmazott berendezések korszerűségére és környezetbarát voltára vonatkozó előírásokat is be kell tartani. A korszerűbb (innovatív) berendezések - például a több lakásegységet ellátó (kollektív) napkollektoros rendszerek - emelt szintű támogatásban részesülnek. A helyi távhőt szolgáltató fűtőművi (100 kW feletti) hőforrások preferált támogatásával egyidejűleg a szükségessé váló távhőrendszer-építéshez, vagy -bővítéshez további beruházási hozzájárulás is igénybe vehető. A támogatás kedvezményezettjei a lakosság, bizonyos intézmények és a kis- és középvállalkozások. Az alaptámogatás a megvalósulást követően igényelhető, az innovációs támogatást a szállítási, vagy beruházási szerződés megkötése előtt kell igényelni. A távhőt támogató megújuló energiaprogram esetében a beruházási hitel összegét csökkenti az elnyert támogatás. A megújulók felhasználásának növelését célzó másik "eszköz"-t a német megújuló energia törvény jelenti, amely alapvetően a megújuló bázisú villamos-energiatermelés támogatását célozza az átvétel szabályozásával. A törvény figyelemmel van az időbeli technológiai változásokra és a megújuló energiahordozók szerint differenciált kötelező átvételi árakat általában az idő függvényében degresszíven határozza meg. Szilárd biomassza beruházások esetén a rendszer szintén differenciál a tervezett kapacitás mérete szerint. Az átvételi árakkal kapcsolatban kiemelendő a hőpiac támogatásba való bevonása: kapcsolt energiatermelés esetén az alap átvételi árnál 2 euró cent/kWh-val (a beépített kapacitás nagyságától függően 17-24%-kal) magasabb ár érvényesül, amire a degresszivitás sem vonatkozik. Végezetül az energiaadók területén is kedvező megkülönböztetésben részesülnek a megújuló energiaforrások, amennyiben azok adómentesek.  

Hogyan tovább?

2008. január 1. | Dr. Fodor István |  3340