Tanulságos történetek

Egy nyomdaipari tűzeset

2008/1-2. lapszám | Mattiassich Péter |  4643 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A tűzeset bekövetkezésének ismertetése2002. december 15-én egy nyomdaipari kft. telephelyén éjjel 1 óra 45 perckor tűz ütött ki. A tűzriasztó rendszer jelzésére D. K. biztonsági őr a helyszínre ment, és az épület ablakán benézve 20-40 centiméteres lá...

D. K. a lezárt épületbe nem tudott bejutni, ezért azonnal értesítette a portán szolgálatot teljesítő kollegáját a tűzesetről, aki azonnal hívta a tűzoltóságot. A tűzoltóság az első két egységgel 7 perc alatt a helyszínre érkezett, de addigra már az egész tetőszerkezet lángra kapott. Ezután még 4 tűzoltó egységet riasztottak, akik érkezésüket követően haladéktalanul bekapcsolódtak az oltásba.

A gyorsan megkezdett oltási munkálatok ellenére az egész tetőszerkezet leégett, mert a tető borítása erősen gyúlékony, kátránypapír alapanyagú hullám-lemezből volt kialakítva.

A tűzoltás reggel 5-6 óráig tartott, és az ezt követő elsődleges tűzvizsgálati szemle a kiégés intenzitása alapján 3 lehetséges helyszínről tételezte fel a tűz keletkezési helyét. Ezek közül az elsődleges tűzfészek a nyomdaépület elektromos főkapcsoló szekrényében volt.

A másik két feltételezett tűzkeletkezési helyszín az ügyvezetői iroda titkársága, valamint a fotóhelyiség volt. K. B., az épület másik felének bérlője, a tűzesetből keletkezett anyagi kára alapján kártérítési pert kezdeményezett a bérbeadóval szemben. (A BME tűzvizsgáló szakértőjének, valamint a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Tűzvizsgálati és Beavatkozás-elemzési Főosztályának tűzeseti összefoglaló jelentése alapján.)

Megbízás
A tűzeset megelőzésének műszaki lehetősége, valamint személyi felelősségének megállapítása céljából további igazságügyi műszaki szakértői vizsgálat elvégzése vált szükségessé. A szakértő feladata a nyomozó hatóság által feltett kérdések alapján megállapítani, hogy a balesetet milyen munkavédelmi és műszaki szabályszegések váltották ki, és kik a felelősök a szabályok megszegéséért.

A tárgyi tűzeset részletesebb vizsgálatához szükség volt a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság szakértőjének a hely- színen készült fényképfelvételeire, va- lamint a kirendelt műszaki szakértő tűzeset-vizsgálati fotóira is.

Vonatkozó jogszabályok, szabványok
Az alkalmazott jogszabályok a következők voltak. A 2/2002. (I. 23.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról, 3. számú melléklet. Tűzvédelmi műszaki követelmények, villamos berendezések, 35/ 1996. (XII. 29.) BM r. az Országos Tűzvédelmi Szabályzat, 1. sz. melléklet.

A hivatkozott szabványok a következők voltak. MSZ 1600-1: 1977. M (1981) Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú berendezések számára. MSZ 172-1/1M: 1989. Érintésvédelmi szabályzat. Kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések. MSZ 1585: 2001. Erősáramú üzemi szabályzat. Általános előírások és az épületvillamossági berendezések üzemi szabályzata. MSZ 447: 1998. Kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra csatlakozás. MSZ 274-4: 1977. Villámvédelem. Felülvizsgálat. MSZ 4851: 1989. Érintésvédelmi vizsgálati módszerek. MSZ 2364-420: 1994. Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú berendezések létesítése. A villamos berendezés hőhatás elleni védelme.

A szakértői vizsgálatok eredménye a tűzeset bekövetkezésének okáról
A nyomdaipari kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozott arról, hogy "az épület eredeti funkcióját 1997-ben megváltoztatták a nyomdai munkák ellátásának céljából. Ekkor a meglevő elektromos főelosztószekrény mellé egy másik elosztószekrényt telepítettek a nyomdagépek és a helyiség világításának áramellátása céljából." Ez az elosztószekrény a főelosztó-szekrényben levő főkapcsolóval vezérelt mágneskapcsolóról kapta a betáplálást. 2001-ben kiépítésre került egy tűzjelző-riasztórendszer, amely egy biztonsági szolgáltató kft. központjába továbbított a jelzéseket.

A vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a tűzeset kialakulásához az alábbi okok járultak hozzá.

1. A tetőbeázások
A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság tűzvizsgáló szakértőjének jelentésében rögzített nyilatkozatok szerint, "már két és fél évvel korábban is tapasztaltak tetőbeázásokat a főelosztószekrény, illetve a főkapcsoló feletti területen is. Emiatt a tető javítására is sor került. A tetőbeázásokra jellemző volt, hogy elsősorban a hóolvadás alkalmával voltak észlelhetők." Az ügyvezető igazgató nyilatkozata szerint a tetőt az elmúlt nyáron szakcéggel kijavíttatta.

A főelosztó mellett dolgozó gépmester tanúvallomásában elmondta, hogy már egy héttel korábban is, de a tűzeset éjszakáját megelőző napon, azaz december 14-én is tapasztalt beázást, "a főkapcsolónál a falról folyt a víz".

A vezető gépmester tanúvallomásában szintén hasonló jelenségekről számolt be. Elmondta, hogy "az asztalon levő papírokon tócsákban állt a víz, amelyet letörölt. Az elosztószekrény dobozára rongyot tett, hogy azt a lecsöpögő víztől megóvja. Este, 22 óra körül, amikor eltávozott, a vizet letörölte, és a főkapcsolóval áramtalanított."

2. A tűzeset közvetlen előzményei és bekövetkezése
2002. december 15-én a kft. telephelyén a nyomda riasztórendszere éjjel 1 óra 45 perckor az 1. sz. zónában betörésre utaló jelzést adott ki. A passzív-infra mozgásérzékelőktől származó jelzés "betörést" jelzett, mert a rendszer nem rendelkezett csak tűz jelzésére alkalmas érzékelővel. A biztonsági szolgálat diszpécsere a jelzéseket 8 másodperc múlva nyugtázta. A tűzriasztó rendszer jelzésére D. K. biztonsági őr a helyszínre ment, és ezt követően a fent említett módon történt meg a riasztás és a tűzoltás.

3. A tűzesetet követő helyszíni, szakértői vizsgálat megállapításai
A tűzoltóságra beérkezett bejelentés alapján felmerült annak a lehetősége, hogy a tüzet valamely elektromos berendezés okozta. (Ezért történt a kirendelés.) Az elektromos főelosztó szekrény laboratóriumi vizsgálata során az alábbi tényeket állapították meg. Az elosztószekrény fémből készült hátlapján kivágott, kb. 150x150 mm méretű nyíláson keresztül vezették be a méretlen 3x380 V fázisvezető betáp-vezetéket, s 3 db, NKI típusú, 80 A-es NH-O késes főbiztosító aljzataira csatlakoztatták. A főbiztosítók elmenő pontjairól a fázisvezetékek a helyi fogyasztásmérőre, majd innen egy 3 fázisú, 63 A-es, NKI típusú, NH-O késes biztosítóaljzatra csatlakoztak.

A 3 db, NKI típusú, 63 A-es biztosítóról az egyik 3 fázisú elmenő betáp-vezeték egy főkapcsolóval vezérelt mágneskapcsolóra, majd innen egy sorkapocsra csatlakozott, amelyről a főkapcsoló közbeiktatása nélkül, közvetlenül kapta a betáplálást az elosztószekrény. A sorkapocsról (az elektromos hálózatról leválasztó főkapcsoló nélkül) közvetlenül elmenő, két 3 fázisú betáp-vezeték közül az egyik a klímagépek és a külső térvilágítás energiaellátását biztosította.

A másik 3 fázisú elmenő betáp-vezeték az irodák és más üzemi helyiségek áramellátását valósította meg. A fentiek ismeretének alapján a tűzvizsgáló műszaki szakértők megállapították, hogy a teljes épületrészt áramtalanító főkapcsoló nem lett beépítve a főelosztó szekrénybe. Amit az illetékes vezetők tévesen tűzvédelmi főkapcsolónak neveztek, az csak a gépteremben üzemelő termelő egység áramellátását szüntette meg, mint "Áramtalanító főkapcsoló".

Ez a megoldás nem szabálytalan, mert a biztonsági, a riasztó- és szociális ellátást biztosító, 24 órás üzemeltetésű berendezéseknek megszakítás nélkül kellett üzemelniük. Ezeket csak tűzeset alkalmával vagy havária esetén szabad kikapcsolni. A teljes épületrészt áramtalanító tűzvédelmi főkapcsoló az épület másik végén elhelyezett elektromos fő-elosztó szekrénybe lett beépítve.

4. A beázás körülményei
A szakértők az épület tetőszerkezetének vizsgálatánál megállapították, hogy a két "A" kiképzésű nyeregtető közötti nyitott esővíz-levezető gyűjtőcsatornában a csapadékvíz, illetve hóborítás esetén az olvadékvíz össze-gyűlik. Ezt a vízmennyiséget a tető két végén az épület bejáratai mellett kialakított csapadékvíz-lefolyók vezetik el.

2002 decemberében, az erősen havas időszakban a tetőn jelentős mennyiségű hó halmozódott fel, és a hőmérséklet december 13-án a nappali +7 °C-os értéket is elérte.

Ennek eredményeként az átlagosnál erősebb olvadás hatására jelentős olvadékvíz gyűlt össze a csapadékvíz-lefolyók környékén. Az éjszakai fagypont alatti hőmérséklet pedig az olvadékvizet megfagyasztotta, és ennek hatására a csapadékvíz-lefolyócsatorna az egyre vastagodó jégdugó miatt tejesen eltömődött. Ezután az olvadékvíz a befagyott lefolyócsatorna szélén átfolyva karvastagságú jégcsapot alkotott. A befagyott esővíz-lefolyócsatorna, a homlokdoboz és a jégcsap magassága látható az 1. és 2. sz. fotón.

A december 13-ai éjszakai, -10 °C-os fagyban megfagyott az előző nap megolvadt hótömeg. Másnap a 7 °C-os meleg miatt a megolvadt hólé egyre vastagabb vízréteget növesztett a lefolyó környékén. A megolvadt olvadékvíz azért folyt ide, mert a csapadék-gyűjtőcsatorna az épület két vége felé lejtett, az esővíz-levezető csövek irányába, s itt a homlokzati falsík környékén volt a legalacsonyabb pontja.

Ezután a felgyülemlett olvadékvíz-tömeg elérte az eredetileg kb. 10 cm magasan felhajtott csatorna szélét, majd azon átfolyva beszivárgott a mennye- zeten keresztül az épület belsejébe.

Az épület fűtése miatt az éjszakai órákban is tovább olvadt a tetőn lévő hóréteg, és az emiatt felduzzadt vízmennyiségtől folytatódott a beázás. Amikor a nappali melegedés hatására a megolvadt hóból keletkezett olvadékvíz-mennyiség elérte a tető alatt a bádogcsatorna felső szélét, azon átbukva lefolyt a helyiség belső mennyezeti részén és az oldalfalán. Esetünkben ez az esemény "vis major" helyzetet okozott, mert az ilyenformán kialakult állapotra még a tetőlefolyót tervező építészmérnök és a tetőjavítók sem lehetettek felkészülve.

5. A beázás okozta tűzveszélyes helyzet kialakulási folyamata
A szakértő szakvéleményében ismerteti, hogy I. K. villanyszerelő vállalkozó 12 órával a beázás előtt bekötötte az elosztószekrénybe az épületben felállított ital-automatát.

De ekkor még nem látott beázást, vizesedést az elektromos főelosztó környékén.

Az épület belső oldalfalán lefolyó csapadékvíz elérte a főelosztó szekrény hátoldalát, és ott a betápláló elektromos fővezetéken továbbfolyva eljutott a főbiztosító csoportra.

Ezek közül az "S" fázis NKI biztosítóját éjszakai áramfogyasztások is terhelték (italautomata, külső térvilágítás). Ennek a biztosítónak a késes érintkezőjén a nedvesség hatására megindult korrózió eredményeként megemelkedett a fémes érintkezők helyi, átmeneti ellenállása. Az így létrejövő műszaki meghibásodástól a megnövekedett terhelő áram hatására indokolatlan mértékű felmelegedés alakult ki a vezetőben. A hőmérséklet emelkedés miatti korrodálódástól még jobban emelkedett az érintkező elemek átmeneti ellenállása.

A csatlakozó elemek átmeneti ellenállásának növekedése miatt a fokozódó hőhatás oly mértékben melegítette fel az "S" fázis főbiztosító elmenő csatlakozási pontjának feszítőrugóját, hogy az a melegedés hatására kilágyult, és az érintkezők meglazultak, elhajlottak. A laza érintkezés miatt még nagyobb lett az átmeneti ellenállás, és egyre jobban nőtt a vezetékek hőmérséklete. Ekkor már a felforrósodott vezetékekről leolvadt a szigetelőanyag, és a hozzá legközelebb lévő másik, szintén szigetelés nélküli fázisvezetőnél létrejövő zárlati pontban elektromos ívhúzás alakult ki.

Ennek a szikraívnek a hatására gyulladt meg a vezetékekről leolvadt szigetelőanyag, és így alakult ki a tűzfészek, amely a környezetében lévő szigetelőanyagok égése során keletkezett hő hatására megolvasztotta a főelosztó szekrény ajtaján levő műanyag zárszerkezetet. A leolvadt zárszerkezet hiánya miatt az elektromos kapcsolószekrény ajtaja kinyílt, és az égő műanyag kifolyt a fémszekrényből. Ezután a szétfolyó égő anyag a nyomdai környezetben természetszerűen jelenlevő éghető anyagokat elérve, hamarosan elterjedt a tűz az épületben.

6. A hasonló tűzeset megakadályozására tett fontosabb intézkedések a következők
. A lefolyócsatornákat elektromos fűtőszál védi a befagyástól.
. A csatorna végelzáró lemezét lecsökkentették max. 4 cm-re, hogy ne tudjon benne felgyülemleni a csapadék.

A Bíróság kérdéseire adott válaszok
1. Állapítsa meg a szakértő, hogy a perbeli tűzeset megelőzésére volt-e lehetőség, s ha igen, milyen módon, különös tekintettel arra, hogy a gépmester már az esetet 1 héttel megelőzően észlelte a beázást a főkapcsolónál!

A perbeli tűzeset megelőzésére több lehetőség is lett volna, de az alább felsorolt hibák miatt ez nem történhetett meg. Indoklás a következő. Az előző év nyarán (a tűzeset előtt kb. hat hónappal) javították ki a tetőt, mert a nyári esőzések alkalmával is történtek beázások. A felújítást végző szakembereknek a beázások láttán sajnálatos módon nem jutott eszükbe, hogy ugyanez a lehetőség télen is előfordulhat, sőt, akkor az esetünket példázó befagyás okozta eldugulással súlyosbítva. Ebben az esetben pedig célszerű lett volna felhívni a megrendelő figyelmét a jelenleg kialakított, fagytalanító elektromos csatornafűtés beépítésének fontosságára: ezt a tűzesetből okulva utólag felszerelték.

A gépmester, aki már az esetet 1 héttel megelőzően észlelte a beázást a főkapcsolónál, azt azonnal jelezte az épület tulajdonosainak. Kevés az esélye, hogy az épület tulajdonosai - feltételezhető hanyagságból - nem javíttatták ki azonnal a tetőt. Az adott helyzetbe belegondolva nehéz elképzelni, hogy a téli időszakban bárki elvállalta volna a javítást. Azt, hogy egy tetőfedő vállalkozó decemberben, mínusz 6-8 0C hidegben, esetleg hóesésben lebontaná a műhelycsarnok tetőzetét és beázásmentes tetőhéjalást készítene, kizártnak tartom.

A tűzesetet 1 héttel megelőző első beázás nagysága jóval kisebb volt annál, hogy a későbbiekben bekövetkező, elfagyásból eredő dugulás miatti igen súlyos beázás lehetősége felmerült volna. Véleményem szerint a gépmester annál többet nem tudott tenni, minthogy jelzi a beázás tényét a főnökének. Ugyanakkor a főkapcsolószekrény beázását esetünkben objektíve nem lehetett volna semmilyen formában megakadályozni, hiszen a gépmesternek biztosan nem volt elektromos szakképzettsége. Villanyszerelői szakképesítés nélkül pedig elektromos szerelést vagy karbantartást nem is végezhetett volna.

2. Nyilatkozzon arra, hogy ha a főelosztószekrénybe be lett volna építve a teljes épületrészt áramtalanító főkapcsoló, a tűz akkor is továbbterjedt volna-e vagy sem!

Amennyiben az elektromos főelosztó- szekrénybe be lett volna építve a teljes épületrészt áramtalanító főkapcsoló, a tűz akkor is továbbterjedt volna. Indoklás a következő. Ha az elektromos főelosztószekrénybe be lett volna építve a "tűzvédelmi főkapcsoló", az előre kiszámíthatatlanul befolyó csapadékvíz ugyanúgy bejutott volna a főelosztó- szekrénybe, a hátoldalán bevezetett elektromos fővezetéken keresztül. Az utána bekövetkezett elektromos, zárlati meghibásodási folyamat változatlan lefolyással, hasonlóan történt volna meg.

A tűzvédelmi főkapcsoló elsődleges funkciója az, hogy vészhelyzet vagy az elektromos hálózat ellenőrzése esetén az áramütéses balesetek megelőzése céljából a teljes épületrész összes elektromos berendezését leválasztással áramtalanítsa a betápláló vezetékrendszertől.

Az elektromos főelosztó szekrényben elhelyezett "főkapcsoló" kikapcsolásával kizárólag csak az abban az épületrészben működő termelő berendezéseket választják le az elektromos hálózatról. Az épületrészben működő 24 órás folyamatos üzemelésű berendezések elektromos betápláló áramköreit ez a "főkapcsoló" nem tudja kikapcsolni, mert ezek a berendezések közvetlenül a fogyasztásmérőről kapják az áramellátást. Ez a szabványos szerelési módjuk.

Ezeket a berendezéseket csak vészhelyzetben vagy ellenőrzés esetén szabad kikapcsolni, mert a nap 24 órájában működniük kell. Mivel ezek a berendezések a "főkapcsoló" előtt csatlakoznak az elektromos hálózatra, ezért azzal nem tudják őket kikapcsolni. A biztonsági berendezéseket (riasztó, tűzjelző, behatolásjelző stb.), valamint a szociális ellátásokat biztosító melegvíz-termelő, fűtőberendezések, hűtőgépek, italautomaták stb. csak a tűzvédelmi főkapcsoló által leválaszt- hatók az elektromos hálózatról. Az épület tűzvédelmi főkapcsolója az épület másik végén lévő bejárat melletti elektromos főelosztó szekrényben volt elhelyezve.

3. Határozza meg, hogy megfelelt-e az épület kialakítása a tűzvédelmi hatósági előírásoknak, s állapítsa meg, hogy ha voltak hiányosságok, úgy ezek és a tűz keletkezése vagy terjedése között ok-okozati összefüggés fennállt-e!

Az építészeti követelményeket vizsgálva, a kedvezőtlen időjárási körülményektől objektíve "vis major-helyzet" alakult ki az épület tetőzetének nem megfelelő csapadékvíz-elvezetési kialakítása miatt: az éjszakai fagytól eldugult az esővíz-levezető cső.

A megvastagodott jég magassága oly nagy lett, hogy a nappali melegedés hatására a megolvadt hóból felgyülemlett olvadékvízszintje elérte a tető alatt a bádogcsatorna felső szélét, majd azon átszivárogva lefolyt a helyiség belső mennyezeti részén és az oldalfalán. Ilyenformán jelentős mennyiségű olvadt hólé jutott be a tetőhéjaláson keresztül az elektromos főkapcsolószekrénybe.

A főkapcsolószekrénybe befolyó víz elektromos zárlatot okozott, így közvetett ok-okozati összefüggés állapítható meg az építészetileg nem megfelelő csapadékvíz-elvezetési kialakítás miatt bekövetkezett beázás és az ettől létrejövő elektromos zárlat, valamint a tűz keletkezése között.

A tűz bekövetkezése miatti károkozás szempontjából az épület kialakítása jogszabályi előírások szerint csak formailag felelt meg a tűzvédelmi hatósági előírásoknak, mivel az egész épület egy tűzszakasznak volt tekinthető.

Indoklás a következő. Az épület alapterülete a tűzveszélyességi osztályba sorolása alapján nem érte el az egy tűz-szakasz maximális méretét, ezért a "C" tűzveszélyességi osztályú épület egész területe kb. (5-600 m2) egy tűzszakaszba tartozott.

A fentiek alapján megállapítható, hogy tűzvédelmi szempontból nem volt indokolt az épületet két tűzszakaszra osztani. Ennek a megállapításnak ellentmondanak az alábbi indokok.

Az építészeti követelményeket vizsgálva az épület kialakítása tűz- és a vagyonvédelmi szempontból nem felelt meg a tűzvédelmi hatósági előírásoknak, mert a tűz- és vagyonvédelmi feltételek megkövetelték volna az előírásoknak megfelelő tűzgátló fal kiépítését.

A tűzvizsgáló szakvéleményében az épületet kettéválasztó téglafal tűzgátló kialakítását vizsgálva megállapította, hogy a két helyiséget elválasztó válaszfalon vízszintes irányba átmenő tetőtartó fagerendák - a falban és a tetőgerincen - egyértelműen nem tudták a BM rendeletben szereplő éghetőségi és tűzállósági követelményeket teljesíteni. Az elválasztó fal - anyagát tekintve - megfelelt volna tűzgátló falnak, de az abba beépített kétszárnyú vasajtó, valamint a fal feletti tetőszerkezet nem volt megszakítva a tűzfal által, ezért nem elégítette ki a tűzfal követelményeit.

A szakértő a fal tűzesetkor meglévő állapotát "a tűzvédelmi hatósági előírásoknak nem megfelelő kialakítású tűzfalként" értékelte. Gyakorlatban a két helyiséget elválasztó téglafal kizárólag a két, egymástól független munkáltató munkaterületét választotta el egymástól, és az előbbiekben ismertetett hiányosságai miatt nem volt képes ellátni a tűzfal tűzvédelmi feladatát. Ugyanakkor a rendelkezésemre bocsátott vizsgálati anyagban sehol sem találtam arra utalást, hogy az épületet kettéválasztó válaszfal tűzfalként funkcionált volna. A felsoroltak alapján az épület kialakítási hiányosságai közvetlen ok-okozati összefüggésbe hozhatók a keletkezett tűz terjedését kiváltó eseményekkel!

Az elektromos létesítési követelményeket vizsgálva megállapítható, hogy az épület elektromos hálózatának, valamint a villamos berendezéseinek szerelési kialakítása megfelelt a vonatkozó elektromos létesítési előírásoknak és a tűzvédelmi hatósági szabályozásoknak. Indoklás a következő.

Az épület elektromos berendezéseinek szerelésének kialakítását felülvizsgáló szakértők egybehangzó szakvéleménye szerint a keletkezett tűzesetet kiváltó események nem hozhatók ok-okozati összefüggésbe a villamos berendezések és az elektromos hálózat hibás, szabványtalan szerelésével. Ezzel az állásfoglalással én is egyetértek. Az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat az alábbi előírások tartalmazzák:

1. A 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat, 1. számú melléklet, Villamos berendezések létesítésére vonatkozó 39. § alábbi pontjai.:

(1) A létesítmény, építmény villamos berendezéseit jogszabályokban, vonatkozó műszaki követelményekben meghatározottak szerint kell létesíteni, használni és felülvizsgálni.

(2) Az építmény villamos berendezését központilag és szakaszosan is leválaszthatóan kell kialakítani. Lakóépületben megengedett a főkapcsoló nélküli kialakítás, ha egy helyen csoportosítottan minden áramkör külön leválasztó kapcsolóval lekapcsolható.

(3) A biztonsági berendezéshez és világításhoz, továbbá a térvilágításhoz külön leválasztó főkapcsolót kell létesíteni.

A felsorolt hatósági előírások az elektromos berendezések szerelésénél hiánytalanul teljesültek.

2. Az MSZ 447: 1998. Kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra csatlakozás, 4. 5. 9. alábbi pontjai tartalmazzák a következőket: "a tűzvédelmi főkapcsolók - azokon a helyeken -, ahol ezek alkalmazását a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) mint jogszabály előírja, elhelyezhetők a kapualjban vagy a csatlakozó főelosztóban. Villamos kapcsolás szempontjából beiktathatók a méretlen fővezeték bármely szakaszába." Az épület tűzvédelmi főkapcsolója az épület másik végén levő bejárat melletti elektromos főelosztószekrényben volt elhelyezve.

3. A létesítmény elektromos berendezéseinek Tűzvédelmi szabványossági felülvizsgálatát 1999. február 23-án, H. S. villamos biztonságtechnikai műszaki szakértő végezte el.

A vonatkozó megállapítása az alábbi volt: "A villamos berendezések általában a szabvány előírásainak megfelelően lettek kiépítve".

A minősítési besorolása szerint a munkakörnyezetet meghatározó technológia és a munkahelyi környezeti állapotok, valamint az épület elektromos hálózatának kialakítása, felmérése alapján a helyiség jellege száraz (a Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú berendezések számára, MSZ 1600-1: 1977. M (1981) 2. 41 pontja szerint) "az a helyiség, amelyben - rendeltetésszerű használat esetén - a levegő relatív nedvességtartalma 75%-nál nem nagyobb, pára- vagy nedvesség-lecsapódás általában nincs." Esetünkben ez az előírás vonatkozik a nyomda területére. A fenti minősítés alapján nem volt szükséges az elektromos főkapcsolószekrény, valamint az elosztószekrény és a villamoshálózat pára- vagy nedvesség-behatolás elleni magasabb fokozatú védelmi megoldása.