Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Következő lapszámunk május 10-én jelenik meg.

A megjelenések éves ütemezése a Médiaajánlat oldalon található.

Villanyszerelők Lapja 2005. március

A fénycsöves világítás üzemzavarai és javítása

2005. március 1. | Nagy János |  3535

A kompaktfénycsöves lámpatestek esetében szinte valamennyi, az előbbiekben felsorolt meghibásodás fölmerülhet.

Lakáselosztók

2005. március 1. | netadmin |  2629

Kiselosztókról bővebben

2005. március 1. | Mák Csaba |  2404

Az igazságügyi szakértő esetei

2005. március 1. | netadmin |  8702
1 5 (1)

Az EIB technikájáról XXIV - A szobatermosztát

2005. március 1. | netadmin |  2778

Mérőműszerekkel használható szoftverek

2005. március 1. | netadmin |  4404

Áram-Védőkapocsló (ÁVK) II.

2005. március 1. | Novothny Ferenc |  4677
1

ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK) II. Időszelektivitás Az ÁVK mint érintésvédelmi célú kikapcsoló eszköz az egész fogyasztói hálózat érintésvédelmének biztosítására a betáplálásba sorosan helyezendő el. Mint azt az előző cikkben ismertettem - a másodlagos túlfeszültség-védelem beépíthetősége miatt - célszerű "S" szelektív típust alkalmazni. Egyes gyártók az "S" szelektív (késleltetési idő 60 ms) ÁVK-n kívül "k" késleltetett típusú (késleltetési idő 150ms) ÁVK-t is gyártanak. A "k" késleltetett ÁVK-k - ezek általában 1000...3000 mA kioldó áramúak - az "S" szelektív típusokhoz képest is biztosítanak egy szelektív időlépcsőt - így értelemszerűen szelektív működésűek a pillanatműködésű ÁVK-kal is - és alkalmazásukkal többszörös elágazású, kiterjedt hálózatok szelektív érintésvédelme is megoldható. (A teljes szelektivitást biztosító érzékenységet a "k" és az "S" típusok között célszerű a termékkatalógusokban ellenőrizni.)   Áramszelektivitás A betáplálási oldalra nagyobb névleges különbözeti kioldó áramú - általában I?n=300mA -, míg a leágazási oldalra kisebb névleges különbözeti kioldó áramú- általában I?n=30mA - ÁVK-t építenek be. Ez a kialakítás teljesíti az áramszelektivitás követelményét is, lévén, hogy ezek a "relék" a névleges különbözeti kioldó áramuk 50%-a alatt biztosan nem szólalnak meg. Más kérdés, hogy ennek gyakorlati jelentősége nincs, mert a tényleges kioldást a testzárlati (földzárlati) áram okozza, az pedig amper nagyságrendű, amit a testzárlatos áramkör hurokimpedanciája határoz meg. Az előbb elmondottak szerint az áram szelektivitást példánkban csak a 150mA-nél kisebb testzárlati áramok esetében tudnánk a szelektív lekapcsolás céljára alkalmazni, így a gyakorlatban az időszelektivitás biztosítja a szelektív lekapcsolást, azaz a táplálás felől időben késleltetett ÁVK ("S"; "k" típus) építendő be. Zárlatvédelem Az ÁVK, mint az áramút soros eleme ki van téve a zárlati áram termikus és dinamikus hatásának, ezért névleges adatai között feltüntetik az előtét olvadóbiztosító vagy kismegszakító maximális megszakító képességét - négyszög keretben - amperben (pl. 10000). Felmerül a kérdés, ha érintésvédelmi és zárlatvédelmi készülék beépítésére egyaránt szükség van: nem lehetne egybe építeni őket? Egyes gyártók forgalmaznak is ún. áramvédős kismegszakítókat, amelyek hely és szerelésigény megtakarítást jelentenek. Van olyan típus ahol a két funkció kijelzése nem különül el, azaz ha kikapcsolódik a kismegszakító, leesik a működtető kar, nem lehet megítélni, hogy zárlat, vagy testzárlat következett be. Létezik azonban olyan változat is, ahol két kar van, és mechanikus reteszelés biztosítja, hogy a megszakítót nem lehet addig bekapcsolni - a működtető kar nem marad fenn -, amíg az ÁVK nem üzemképes, azaz be nem kapcsolták. Itt a működések is szétválasztható, mert ha csak hálózati zárlat lépett fel, akkor csak a megszakító működtető kar esik le, míg testzárlat esetén mindkét kar lekapcsolódik. A kijelzésről ugyanez mondható el olyan gyártmányok esetében is, ahol egy kétsarkú kismegszakító mellé - vele szervesen egybeépíthetően - egy áramvédő kioldó szerelhető. (Hogy áramvédős kismegszakítóról van szó és nem normál kismegszakítóról, arról egyértelműen árulkodik a próbagomb!) Elektromechanikus vagy elektronikus ÁVK? Ez a kérdés csak régebbi gyártású ÁVK esetében vetődhet fel, mert az MSZ EN 60947 szerint gyártott ÁVK-k már csak elektromechanikus működtetésűek lehetnek. Mi a probléma az elektronikával, amikor használata ma az élet majd minden területére ajánlott. Esetünkben a gond az, hogy az elektronika akkor működőképes, ha kap tápfeszültséget. Azt gondolná az ember, hogy ez nem baj, mert ha nincs tápfeszültség - esetünkben hálózati feszültség -, akkor ugyan nincs működőképesség, de balesetveszély sincs. Hát ez az utóbbi nem igaz! Mert az elektronika akkor is működésképtelen, ha a nullavezető szakadt, a balesetveszélyhez meg elegendő a fázisvezető folytonossága. ÁVK és a védővezető szakadás Minden védővezetős érintésvédelmi mód "halála" a védővezető szakadása. Azaz testzárlatos berendezés állandó balesetveszélyt jelent, ha TT; TN; IT rendszerekben a védővezető (PE; PEN) szakadt. Hogyan segít ezen az ÁVK alkalmazása? Természetesen az ÁVK, mint érintésvédelmi célú kikapcsoló készülék alkalmazásakor a védővezetőket az érintésvédelmi módnak megfelelően ki kell építeni. Megfelelő méretezés esetén az ÁVK a testzárlatos berendezést az ÁVK lekapcsolja a táplálásról. Mi történik, ha szakadt a védővezető? Az ÁVK sem működik, ha a testzárlatos berendezésnek nincs kapcsolata a földdel, és a védővezető szakadt. A berendezés testzárlattal üzemel, ami természetesen így is balesetveszélyt jelenthet. (A védővezető szakadásakor nem kell okvetlen tényleges szakadásra gondolni, elég egy rossz, eloxidálódott, öreg alumínium kötés, azaz nagy átmeneti ellenállás.) Amint azonban a kezelő megérinti a testzárlatos berendezés potenciálon levő testét, zárja az áramkört és az ÁVK 0.2 másodpercen belül lekapcsolja ezt a testzárlatos veszélyforrást. A kezelő nem kap áramütést! Ezért célszerű a túláramvédelmi eszközök helyett ÁVK-ra bízni az érintésvédelmi lekapcsolást. ÁVK és a tűzvédelem Egyes gyártók katalógusaikban előszeretettel szerepeltetik az ÁVK-t mint testzárlat okozta tűzveszély elhárítására alkalmas készüléket. Engedtessék nekem meg, hogy azt mondjam, hogy ez csak kereskedelmi fogás! Persze igaz, ha valami nagyáramú földzárlat, testzárlat ideig-óráig fennáll, akkor izzítással tüzet okozhatna. Ez a táphálózat soros áramkörében nap mint nap előfordul. De szigetelésromlás okozta "szivárgó áramok" a potenciál széthordásával balesetveszélyt és nem tűzveszélyt jelentenek. ÁVK alkalmazása alapvédelem kiegészítő védelmeként Nem érintésvédelmi célú alkalmazás! Az MSZ 2364-es szabvány a közvetlen érintés elleni védelem módszereit: 412.1. Védelem az aktív részek elszigetelésével; 412.2. Védelem védőfedéssel vagy burkolattal; 412.3. Védelem védőakadállyal; 412.4 Védelem az elérhető tartományon kívül helyezéssel; alapvédelemnek nevezi. Az itt felsorolt védelmi módok meghibásodása, illetéktelen beavatkozás vagy gondatlan kezelés az aktív részekkel való érintkezés lehetőségével balesetveszélyt idéz elő. Erre az esetre, mintegy az alapvédelem "tartalékaként", kiegészítő védelem gyanánt 30mA-es vagy ennél érzékenyebb névleges kioldó áramú ÁVK alkalmazható. A működésre vonatkozó gondolatmenet a védővezető szakadásánál elmondottakhoz hasonló, azaz veszély esetén az aktív vezetővel érintkezésbe lépő személy zárja az áramkört és az ÁVK 0.2 másodpercen belül lekapcsolja táphálózatot. A személy nem kap áramütést! Az ÁVK ilyetén alkalmazása minden olyan régi szerelésű lakásban javasolandó, ahol a védővezető nincs kiépítve, mert a szigetelőpadlós helyiségekben használt villamos fogyasztóberendezések meghibásodási esetére is védelmet nyújt, habár létesítésének nem ez az alapvető célja.  

A műszaki ellenőr válaszol II.

2005. március 1. | Horogh Gyula |  5741
1 5 (1)

A műszaki ellenőr válaszol II. "A jogszabály, szabvány nem ismerete, nem mentesít annak hatálya alól!" Jelen lapszámunkban arra kértük fel Horogh Gyulát, hogy a munkavédelem és -biztonság témakörében vázolja fel az alapvető ismereteket. Tekintettel arra, hogy egy igen szerteágazó területről van szó, hangsúlyozni szeretnénk, hogy az alábbiakban csupán szemelvényezünk a szakterület fontosabb elemei között. Aligha lehet alábecsülni annak a körülménynek a jelentőségét, hogy a gyakorlati életben minden villanyszerelő kolléga tisztában legyen a legfontosabb munkavédelmi és -biztonsági ismeretekkel. Nemrégiben történt a következő eset. A fiatal, 20-as éveiben járó villanyszerelő már 14 éves korától kezdve szakmai gyakorlatot folytatott. Mégis, a közelmúltban, egy feszültség alatt álló 0,4 kV-os elosztó, szerelése közben halálos áramütést szenvedett. Munkáltatója számottevő, ténylegesen letöltendő börtönbüntetéssel kénytelen szembenézni, mint felelős műszaki vezető, a munkavédelmi követelmények be nem tartásáért. A dolgozón nem volt egyéni védőfelszerelés, például védősisak (ez sajnos általánosan tapasztalható), magas vérnyomással magasban végzett munkát, továbbá elmulasztották a kötelező időszaki orvosi vizsgálatot. Vállalhatónak tűnik fel az a radikálisnak tetsző álláspont, hogy csak annak érdemes villanyszerelő vállalkozást működtetnie, aki ezeket a költségeket ki tudja termelni. Zárójelesen megjegyzendő, hogy az adott ismeretanyag elsajátítása egyben védelmet jelenthet a munkavédelmi ellenőrök "indokolatlan" háborgatásával szemben is: más a helyzet, amikor az ellenőr úgy akar inkvizíciós eljárást lefolytatni, hogy maga sem a megfelelő biztonsági eszközökkel felvértezve tartózkodik az adott munkaterületen. Jelenleg Magyarországon futballozni és villanyt szerelni mindenki tud. De vessünk mégis néhány pillantást, hogy mit is ír az erősáramú üzemi szabályzat azokról a fogalmakról, amelyekkel egy a szakmát gyakorló villanyszerelőnek a napi munkája során is tisztában kell lennie! Egyáltalában véve, ki is végezhet villanyszerelést? Személyi feltételek Villanyszerelési munkát kizárólag egészségileg alkalmas, a munka elvégzéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező, a munkával kapcsolatos veszélyekre és munkavédelmi szabályokra kioktatott, elsősegély nyújtásra kioktatott személynek szabad végezni. Szakképzett személynek az minősül, aki mindenfajta villamos berendezés (fel-) szerelési, bővítési, javítási munkája és minden olyan ellenőrzése, vizsgálata, illetve karbantartása, amelynek során nincs valamilyen - e célra alkalmas - szerkezeti elemmel megakadályozva az üzemszeruen vezető részek véletlen érintéséhez, ezen túlmenően a villamos kezelőhelyiségek, villamos kezelőterek, elzárt villamos kezelőterek, villamos laboratóriumok és próbatermek kapcsolóberendezéseinek muködtetéséhez, üzemviteléhez, gondozásához, kezeléséhez és felügyeletéhez az illetékes szerv (általában iskola, hatóság) által igazolt erősáramú villamos képesítéssel rendelkezik (villanyszerelő, erősáramú technikus, erősáramú üzemmérnök vagy erősáramú villamosmérnök). Egyes üzemi munkák elvégzéséhez az előbbi szakképzettségen kívül még további, speciális szaktanfolyami bizonyítvány is szükséges lehet. Kioktatott személy: az a személy, aki meghatározott villamos berendezés használatára, kezelésére és szerelési részmunka elvégzésére, valamint az ezek közben előforduló veszélyekre és a szükséges védőintézkedésekre bizonyíthatóan kioktatást nyert. A személyzet kötelességei Minden személynek kötelessége a rábízott teendőket szakképzettségének és kioktatottságának megfelelően, legjobb tudása szerint higgadtan és megfontoltan ellátni. Mindenkinek kizárólag csak azt a munkát szabad végeznie, amivel megbízták, kizárólag csak azon a munkahelyen szabad dolgoznia, amelyet számára kijelöltek, kizárólag csak azokat a szerszámokat, munka- és védőeszközöket szabad - és köteles is - használnia, amelyek a rábízott feladat ellátásához szükségesek és amelyek használatára kioktatást nyert. Munkát e szabványsorozat szempontjából, kizárólag csak annak szabad végeznie, aki nem áll alkohol befolyása alatt (nincs a szervezetében szeszfogyasztásból származó alkohol), illetve munkavégző képességére károsan ható szer (pl. gyógyszer). Ha az előírt orvosi vizsgálatok közötti időszakban olyan betegségek, testi hiba, fogyatékosság vagy rosszullét következik be a dolgozónál, ami a munkavégzés során saját magára, illetve más személyre veszélyt jelenthet, a dolgozó köteles erről közvetlen felettesének jelentést tenni. Ha a dolgozó ennek a kötelességének nem tesz eleget, társa, akinek erről tudomása van, köteles a jelentést megtenni. Baleset alkalmával a személyzetnek elsősegélyt kell nyújtani.   A munkavégzők (a személyzet) csoportosítása Az erősáramú üzemi szabályzat hatálya alá tartozó munkákkal kapcsolatban, a munkát ténylegesen végző személyeket a következő csoportokba soroljuk: I. csoport: a mindenki által használható háztartási és hasonló villamos berendezést, készüléket üzemben tartó, azokat rendeltetésszeruen használó személyek. Ezeknek általában nincs villamos szakképesítésük és az e szabványsorozat szerinti kioktatásban sem részesülnek. II. csoport: az üzemi (professzionális) villamos berendezések és készülékek kezelésével és használatával megbízott személyek (pl. esztergályos, lakatos). Az e csoportba tartozó személyeknek, általában, nem kell villamos szakképzettségunek lenniök, de feladatuk ellátására betanított (pl. betanított munkás; más, nem villamos jellegu szakmunkás) és a készülékek kezelésével kapcsolatos veszélyforrásokra is kioktatott személyeknek kell lenniök. III. csoport: egyes kijelölt villamos berendezésrészben meghatározott villamos tevékenység ellátásával megbízott személyek (pl. házfelügyelő, mérőhitelesítő). Ezeknek általában nincs villamos szakképzettségük, de a részükre kiadott munka elvégzésére betanítást és a villamos munkával kapcsolatos veszélyekre kioktatást nyertek. IV. csoport: az előzőeket meghaladó villamos munkákat végző személyek (pl. villanyszerelő). Ezek villamosan szakképzettek és kioktatottak, azaz az általuk kezelt, javított, szerelt villamos berendezésekben végzett munkára jogosító szakképzettségük van. V. csoport: villamos munkát vezető, irányító személyek (pl. önálló villanyszerelő, csoportvezető, vezetőszerelő, elektrikus, muvezető, villamos osztályvezető). Ezeknek legalább a IV. csoportra előírt képesítésueknek kell lenniök. A személyzet oktatása, kiképzése A szabályzat hatálya alá tartozó villamos és nem villamos munkák végzésével megbízott személyeket a szabályzat rájuk, illetve az általuk végzett munkára vonatkozó részével meg kell ismertetni., a munkavállalónak írásban kell nyilatkoznia arról, hogy azokat átvette, elolvasta, megértette és tudomásul vette. Megjegyés: Az üzemeltető e szabványok ismeretének igazolásául az üzemi személyzet vizsgáztatását is elrendelheti. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a kisebb tételek mellett komolyabb beruházásokra is szükség lehet. Manapság egy FAM (Feszültség Alatti Munkavégzés) felszerelés költsége hozzávetőlegesen félmillió forint. Arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan meg kell szerezni a szükséges OKJ-s képzettséget, ami szintén költségvonzattal jár. Tekintsünk át néhány kulcsfogalmat! Feszültség alatt végzett munka: az a munka, amelynek során a feszültség alatt állónak tekintendő vezetőt a munka közben - beleértve a munkához való előkészületet és a befejezés utáni műveleteket is - a dolgozónak akár testével közvetlenül, akár szigetelt vagy szigeteletlen szerszámával, illetőleg a munkadarabbal meg kell érintenie vagy meg kell fognia, illetve még gondos, elővigyázatos munkavégzéssel sem kerülheti biztosan el ezek érintését. Feszültség közelében végzett munka: az a munka, amelynek során a feszültség alatt álló részek közvetlen vagy szerszámmal, munkadarabbal való érintését és/vagy átívelési távolságon belüli megközelítését nem technikai eszköz, hanem csak a munkavégzés elővigyázatossága akadályozza meg. Feszültség alá helyezés: az a kapcsolási művelet, illetőleg munkafolyamat, amelynek során a berendezés vagy annak egy része az energiatápláló, feszültség alatt álló vezetékekkel vezetői, vagy indukciós kapcsolatba kerül vagy áramforrássá válik. Feszültségmentesítés: az a meghatározott sorrendben végrehajtott, több műveletből álló munkafolyamat, amelynek során a feszültségmentesítendő berendezés vagy berendezésrész kapcsolata minden lehetséges energiatápláló berendezéssel megszunik és feszültség alá kerülése meg van akadályozva. Üzembehelyezés: e szabványsorozat szempontjából az a meghatározott műveletsor, amelynek során az erősáramú berendezés vagy berendezésrész elkészülését követően - vagy a már üzemben volt berendezés legalább egy éven át tartó feszültségmentes állapot után - első ízben kerül üzemi használatra. Üzemi állapotra vonatkozó fogalmak Feszültségmentes állapot: az erősáramú villamos berendezés olyan állapota, amelyben a berendezés kapcsolata bármely lehetséges energiaforrással meg van szakítva és rajta az MSZ 1585:2001 sz. szabvány feszültségmentesítés fejezetében foglalt előírások szerinti műveleteket maradéktalanul elvégezték. Feszültség alatt álló: a villamos berendezés az első üzembehelyezés időpontjától kezdődően mindenkor, ha rajta az MSZ 1585:2001 sz. szabvány szerint meghatározott feszültségmentesítést nem hajtották maradéktalanul végre. Feszültségmentesítés Általános szabályok Minden olyan villamos berendezést és/vagy berendezésrészt, amelyen az első bekapcsolást egyszer már elvégezték, feszültség alatt állónak kell tekinteni mindaddig, amíg a feszültségmentesítést a következő - fel nem cserélhető sorrendu - műveletsor maradéktalan végrehajtásával el nem végezték. A feszültségmentesítendő rész kikapcsolása, leválasztása. Letiltás, a visszakapcsolás megakadályozása. A feszültségmentesség ellenőrzése. A fennmaradó töltések kisütése, földelés-rövidrezárás. A feszültségmentesített rész körülhatárolása.   A válasz röviden úgy is megfogalmazható a cikk elején feltett kérdésre, hogy az a személy vehet részt villanyszerelésben, aki rendelkezik a megfelelő szakképesítéssel, és emellett az adott munkaterületen megfelelő munka-és balesetvédelmi oktatásban részesült a konkrét kivitelezési helyszínen felmerülő veszélyforrások ismeretében a balasetek elhárítására. Rendkívüli jelentősséggel bír, hogy ezt az építési naplóban fel kell tüntetni, a munkavállalónak vagy vállalkozónak pedig aláírásával hitelesítenie kell! Gondoljunk csak a felelősség kérdésére! Hogyan néz ez ki "életszerűen", egy családi házas kivitelezésnél? Noha a családi házak belső villamossági hálózatának szerelése nem tervköteles, de tegyük fel, hogy nem ezen akart "spórolni" a tulajdonos. Feltételezzük azt is, hogy olyannyira szabályosan folyik az építkezés, hogy munkaterület átadás-átvételre kerül sor. Az építési napló nyitásakor bejegyzik, hogy ki a megbízó részéről és ki a kivitelező részéről a kapcsolattartó, továbbá azt, hogy ki a kivitelező részéről a kivitelezési tevékenység ideje alatt folyamatosan a helyszínen tartózkodó felelős műszaki vezető, aki az adott építményfajtára jogosultsággal rendelkezik. A felelős műszaki vezető munka-és balesetvédelmi előadást tart, majd szintén bejegyzik az építési naplóba, hogy a vonatkozó ismereteket a kivitelezésben részt vevő villanyszerelő szakmunkásoknak és segédmunkásoknak (esetleg alvállalkozóknak) átadta, ők azt megértették és tudomásul vették., ezt aláírásukkal igazolják. A legfontosabb gyakorlati ismeretek mellett a felelőség kérdése is eldől így. Hasonlóképpen: a tervtől való eltéréseket a tervezővel történő konzultáció alapján szintén rögzíteni szükséges a későbbi nem kívánt nézeteltérések elkerülése érdekében. Az átadáskor az érintésvédelmi, ill. szabványossági felülvizsgáló a rendelkezésükre bocsátott dokumentációk mellett a naplóbejegyzésekben rögzített adatokra is támaszkodhat. A kivitelezőnek azonban elemi érdeke, hogy mind a megrendelő, mind a tervező által közölt (általa nem megfelőnek ítélt) műszaki megoldásokkal szembeni aggályait pontosan rögzítse az építési naplóba. Ennek természetesen feltétele, hogy mind szabványismeretből, mind pedig munkavédelemből megfelelő ismeretekkel rendelkezzen! S még valami, tudjon nemet mondani a helytelen, nem biztonságos megoldásokra! Ezzel önmagát mentesíti a felelősségre vonás nem éppen kellemes eljárása alól!

A gázérzékelésről, a gázjelző rendszerekről II.

2005. március 1. | netadmin |  4215

A gázok koncentrációjának mérése A gázok egymástól jelentősen eltérő tulajdonságai miatt sokféle mérési eljárást vezettek be, elsősorban a félvezetőipar fejlődése és a fizikai kutatások eredményeként. Ennek köszönhetően ma már széles választékban állnak rendelkezésre mérőeszközök úgy mérési tartományukat, mint mérési elvüket és kivitelüket illetően. A különböző mérési feladatokban a gázok általában más-más koncentrációban vannak jelen, ezért az alkalmazott műszerek mérési tartománya, érzékenysége és a gáz fajtájától függően a mérés elve is más. A méréshez villamos mérőműszereket alkalmaznak. A koncentrációmérésnél használt érzékelőknek az a feladata, hogy a koncentrációval arányos villamos jelet szolgáltassanak, amelyet egy kiértékelő műszer fogad és leolvasható jelzéssé alakít, s adott esetben hang- és fényjelzés kísér. Érzékelési technika Az alábbi ábra a gázfajták jelzésére alkalmas érzékelők érzékelési tartományát szemlélteti. Éghető gőzök/gázok általában: hidrogén, metán, benzingőz, etilalkohol stb.Mérgező gázok: H2S, SOx, HCl, Cl, CO stb. 1.táblázat 2.táblázat A felsoroltakon kívül van még többfajta elven történő mérési eljárás (lángionizációs, infravörös stb.), azonban e helyen csak hármat részletezünk.1. Félvezetős érzékelők Az érzékelőelem nagy felületű hordozóra felvitt félvezető anyag. Ha ezen a felületen éghető, vagy bizonyos toxikus gázok adszorbeálódnak, akkor a félvezető vezetőképessége megváltozik. A folyamat sebességének növelése érdekében a felületet fűteni szükséges (200-400°C). Ez a közepes vagy jó érzékenységű érzékelőtípus kölcsönös keresztérzékenységet mutat valamennyi gázra. Nem lineáris jelleggörbéjét elektromos áramkör kompenzálja. A mutatott érték nagymértékben hőmérséklet- és légnedvességfüggő. Szerkezeti felépítése a következő: a mérőelemet az egyik homloklapján drótszövethálóval ellátott házban helyezik el. Maga az érzékelőelem általában alumínium hengeren lévő porkohászati eljárással (szinterezett) fémoxid (ón, cin vagy vas) filmből áll, amelyet körülvesz egy fűtőszál. Két aranyozott elektródát helyeznek az eloxált hengerek végéhez. A mérési eljárás feltalálója Taguchi a japán Figaro cégnél, ezért TGS-nek (Taguchi Gas Sensor) nevezik mind a mai napig ezt a fajtát. 1. ábra Félvezetős érzékelőelem 2. Katalitikus érzékelő Működési elve az éghető gáznak egy elektromosan fűtött katalitikus elem felületén történő elégetésén alapul. Ezt az érzékeny elemet bead-nek (gyöngy) vagy pellisztornak nevezzük. Az éghető gáz/gőz érzékelők jelentős része (és most már egyre inkább a kereskedelmi és háztartási hasznosítású is) ezen az alapelven működik. 2. ábraKatalitikus érzékelőelem Az érzékelő két spirális platina fűtőszálból áll, melyek mindegyike kerámia réteggel (alumíniumoxid) van bevonva, és ezek elektromosan hídban kapcsolódnak egymáshoz. A gyöngyök vagy pellisztorok egyikének bevonata speciális platina vagy palládium katalizátort tartalmaz, mely elősegíti az oxidációt (mérőelem), míg a másik nincs kezelve (referenciaelem). A pellisztor egy igen pici, nagy felületű szivacsként képzelhető el. Az áram keresztülhalad a spirálokon és így lehetővé teszi azon hőmérséklet elérését, amelyen a gáz oxidációja végbemegy (mintegy 500oC-s) láng nélküli égés formájában. Amikor az éghető gáz elég az érzékelőben, a felület kezelt pellisztor hőmérséklete megnő. A nem kezelt pellisztor hőmérséklete ugyanakkor nem változik, és ennek következtében a hídáramkör egyensúlya felbillen. Ezt az áramváltozást könnyen és pontosan lehet mérni, mivel az áramváltozás a gázkoncentrációval gyakorlatilag lineárisan arányos. A külső környezeti hatások, úgymint a hőmérséklet, páratartalom és nyomás változásai mind a két "gyöngyöt" (a szenzort és a referenciaelemet) egyaránt érik, ezáltal a hídban nem lesz kiegyenlítetlenség. Ez kölcsönzi ennek az érzékelő-típusnak azt a tulajdonságot, hogy pontos mérést tegyen lehetővé nagyon szélsőséges környezeti körülmények között is. A kész érzékelő-elemeket párba válogatva szerelik össze. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a mai korszerű gyártástechnológiának köszönhetően már 4000 m2/g fajlagos felületű pellisztort is gyártanak. A katalitikus érzékelő az éghető gázok széles körének mérésére alkalmas az alsó robbanási határig terjedő koncentráció mellett, tekintve, hogy karakterisztikája 10%-100% ARH között lineáris. A válaszidő a mérendő gáz fajtájától függ: minél nagyobb a gázmolekula súlya vagy mérete, annál hosszabb a válaszidő. A gyártók jellemző adatként minden érzékelőhöz megadják annak T90-es értékét. Ez arra utal, hogy az érzékelő hány másodperc elteltével jelzi a tényleges koncentráció 90%-át. Amennyiben egy katalitikus érzékelőt a felső robbanási határ fölötti gázkoncentrációnak teszünk ki, érzékenységét elveszítve néhány perc után tönkre mehet. Célszerű ezért mindig az ajánlott koncentrációjú mintagázokat alkalmazni az időszakos karbantartás vagy üzembe helyezés során. Az idő előrehaladtával a legkiválóbb katalizátorok is fokozatosan elvesztik aktivitásukat. Ez bekövetkezhet a kerámia kristályszerkezetének módosulása által vagy az aktív felület csökkenése, a pórusok elzáródása következtében. Normál üzemi körülmények között azonban a pellisztoros érzékelő sok éven át működik (akár 5 éven túl is). Működése során folyamatosan veszít egy keveset érzékenységéből, jellegzetesen 10-20 %-t évente. Ezért ellenőrizendő és újra beállítandó minden 6-12 havi időszakos karbantartással. A katalitikus érzékelők alkalmazhatóságának azonban vannak korlátai. A katalitikus érzékelők jeladóképességét megváltoztathatja néhány anyag, amelyek befolyásolják élettartamukat és érzékenységüket is. Ezek két kategóriára oszthatók: gátló (inhibitor) anyagok és mérgek. A gátlóanyagok olyan vegyületek, amelyek az érzékelő átmeneti érzékenységvesztését okozzák. Az érzékenység részlegesen vagy teljes mértékben visszaállítható friss levegőn történő hosszabb-rövidebb üzemeltetéssel. A legismertebb gátlóanyagok közül megemlíthetjük a H2S-t, a klórt, a klór tartalmú szénhidrogéneket és általában a halogénes vegyületeket. A katalizátorméreg tartós érzékenység-csökkenést okozhat, sőt, az érzékelőt teljesen tönkre is teheti. Ezek közé tartoznak a szilikonvegyületek, fémtartalmú etilezett benzin és a pigmenttartalmú festékek. 3. Elektrokémiai cellás érzékelők Ez az érzékelőfajta toxikus gázok és oxigén koncentrációjának mérésére alkalmas, míg az éghető gázokkal kapcsolatban felhasználása korlátozott. A cella gázáteresztő membránt, elektródákat és a cellát kitöltő elektrolitot tartalmaz. Ez utóbbi lehet folyékony vagy gél állapotban, és újabban szilárd formában is (száraz cella). A belépő gáz, átdiffundálva a membránon, az elektródákra kapcsolt polarizáló feszültség hatására vegyi folyamatot indít el, mely a gázkoncentrációval egyenes arányban álló elektromos áramot hoz létre. Az ilyen érzékelőknek igen kicsiny feszültségre van szükségük és lineárisak, pontosak, szelektívek és nagyon érzékenyek, viszont a környezeti hatásokra általában kényesek. Képesek detektálni igen kicsiny, milliomod nagyságú értéket is általában 30-60 másodperc válaszidő mellett. Alacsony hőmérséklet vagy páratartalom csökkentheti a detektor érzékenységét. Kiválóan alkalmas hordozható műszerek számára. 2. ábraElektrokémiai cella Az elektrokémiai érzékelő élettartama általában 2-4 év. Nyilvánvaló, hogy az élettartam függ a mérendő gáz koncentrációjától, miután az elektródot vagy az elektrolitot a fent említett kémiai reakció elfogyasztja. Hidrogén és CO koncentrációt lehet vele mérni az ARH-ig és oxigént 25 térf.%-ig. A gyakorlatban az elektródok alkalmas megválasztásával minden mérgező gázhoz egyedi érzékelőt gyártanak. Érzékelőfajták, központok Maga az érzékelőelem kis méretű, sérülékeny, ezért azt egy alkalmas tokozatban helyezik el, amely a szükséges elektronikai áramkört is tartalmazza a bekötésre szolgáló sorkapoccsal együtt. A mérőrendszerek telepített vagy hordozható kivitelűek lehetnek. Célunk a továbbiakban a telepített berendezések ismertetése. Az előzőekben vázolt mérési eljárások felhasználásával a gyakorlatban olyan rendszerek terjedtek el, amelyeknél magában az érzékelőben 2 vagy 3 jelzési szint gyárilag előre be van állítva, és olyanok, amelyeknél az érzékelő a jelzőközpont számára 4-20 mA-s áramjelet szolgáltat. Terjednek a kompakt mérőkészülékek, főleg a szén-monoxid jelzés területén. Ezek a készülékek tulajdonképpen dózismérők, vagyis alacsony koncentráció megjelenése esetén hosszabb idő elteltével, ám növekvő koncentrációnál egyre rövidebb időn belül adnak riasztójelzést. Míg az előre beállított jelzési szintű érzékelőkkel működő rendszerek csak az adott szint meghaladása esetében jeleznek (előjelzés, riasztás), addig a 4-20 mA-s analóg jelet szolgáltató érzékelők szélesebb körű szolgáltatást nyújtanak. Ezek az előnyök: a méréshatáron belül beállítható több, szabadon megválasztható jelzési szint, ezekhez a szintekhez külön vezérlések rendelhetők, a központon több kijelzési tartomány jeleníthető meg. Egyes központok kezelői beavatkozást nem igénylő működésre is beprogramozhatók, ezáltal teljesen autonóm üzemmódban működtethetők. 2. ábraElektrokémiai cella A tűzjelző berendezés-gyártók forgalomba hoztak olyan modulokat, melyekkel gázérzékelőket lehet a tűzjelző hálózathoz csatlakoztatni, ily módon a gázjelzéssel kapcsolatos jelzési-vezérlési feladatokat is a tűzjelző központ látja el. Létesítés Érzékelőket kell felszerelni valamennyi olyan térségben, ahol veszélyes gázkoncentráció alakulhat ki. Egy helyhez kötött gázérzékelő rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy felügyelni lehessen a létesítménynek azon részeit vagy térségeit, amelyekben veszélyes gázok gyűlhetnek fel és ekképpen egészségi kockázat vagy veszélyhelyzet áll elő. A rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy hallható illetve látható (vagy mindkét) riasztó jelet szolgáltasson a gáz felgyülemlésének úgy jelenlétéről, mint elhelyezkedéséről oly módon, hogy automatikus üzemben az alábbi intézkedéseket lehessen megtenni: a szellőztetés vezérlése, az érintett térségek biztonságos kiürítése. Az építőipar területén gázjelző berendezések létesítése gázüzemű kazánházak (metán) és mélygarázsok (szén-monoxid) esetében kerül előtérbe. Gépkocsitárolók Mélygarázsokban szinte kivétel nélkül minden esetben kötelező szén-monoxid érzékelő berendezést felszerelni, miután a munkahelyek kémiai biztonságáról intézkedő, már idézett rendelet előírásait eme építmények esetében is alkalmazni kell. Többszintes, nyilvános garázsok esetében számításba kell venni, hogy az első szintet feltehetően sokkal többen fogják igénybe venni, mint a mélyebben lévőket. A gépi szellőztetést ventilátorok végzik. Építészeti, tűzvédelmi és áramlástechnikai okokból egy garázs esetenként több, független szellőztetési szakaszra van osztva. Normál esetben a szellőzés keresztirányú, mert ezzel a megoldással jó téröblítés érhető el. Az egyenletesen elosztott szellőzőnyílások azt a célt szolgálják, hogy a garázs egyetlen helyén se lépjen fel a megengedettnél nagyobb károsanyag-koncentráció. A szellőztetés vezérlésénél a légtechnikai rendszer kialakítását, működését, a térkapcsolatokat is figyelembe kell venni. Az elszívó berendezés célszerű okból nem csak a kipufogógázok, hanem tűz során keletkező égéstermékek eltávolítására is alkalmas lehet.Az érzékelők elhelyezése, beállítás A jelzőhálózat létesítése során gondoskodni kell a kábelek, vezetékek mechanikai védelméről. Ajánlott szerelési mód: páncélozott kábel szabadon szerelve, vagy MT jelű vezeték, ill. tűzjelző kábel szabadon szerelt vastag falú műanyag csőben elhelyezve. A rézvezető keresztmetszete legalább 1 mm2 legyen. Amennyiben egyazon jelzővonalon több érzékelőt kell működtetni, úgy a csatlakozásokat megfelelő védettséget adó műanyag elágazó dobozokban, sorkapocs felhasználásával kell elkészíteni. Tekintettel arra, hogy ez a levegőnél kevéssel kisebb sűrűségű (p=0,97) gáz belélegzés útján kerül a szervezetbe, az érzékelőket ezért "orrmagasságban", vagyis padlószint fölött 1,50 - 1,70 m magasságban, lehetőleg tartópilléren kell elhelyezni. Az egy érzékelő által felügyelhető terület 100-300 m2, mely a tér geometriájától, tagoltságától, szellőzöttségének állapotától, az érzékelő tulajdonságaitól függ. A gyárilag beállított előjelzési és riasztási szintek gyártmánytól függően lehetnek, pl.: 100 ppm és 200 ppm, vagy 50, 100, 200 ppm értékűek. Az analóg működésű érzékelők 4-20 mA kimenőjelet szolgáltatnak, ami a jelzőközpont segítségével igény szerinti szintbeállítást tesz lehetővé. Sok esetben az alacsony előjelzési és riasztási szint indokolatlan vészjelzést generál. 50 vagy 100 ppm koncentráció gyakran létrejön egy induló, vagy járó motorral álló gépkocsi környezetében. A helyi feldúsulás a kipufogócső környezetében olykor 800-1000 ppm-et is elérhet. A mérhető koncentráció időben és térben változó, és arra jelentős befolyással van a szellőzöttség állapota is. Arra való tekintettel, hogy a már idézett rendelet CO-gáz esetében csúcskoncentrációnak CK=132mg/m3 (113ppm) értéket határozott meg, úgy beállítható szintek lehetőségét felkínáló berendezés esetében előjelzésnek 100 ppm-et, riasztásjelzésnek 200-250 ppm-et válasszunk. A több jelzési szintet kínáló gázjelző berendezés nyújtotta szolgáltatást kétfokozatú szellőzőberendezés esetében lehet előnyösen kihasználni. Az ellenőrzött területen az érzékelők térbeli elrendezését a szellőztető berendezés befújó és elszívó nyílásainak helye, az építészeti kialakítás és a várható járműforgalom határozza meg. Az eredményes működés érdekében ezért az érzékelőket nem szabad szellőzőnyílások közelében, közvetlenül a parkolóhelyek mögött, vagy közvetlenül a fő közlekedési utak fölött elhelyezni. Riasztáskor fényjelzőket (villogó feliratú táblák) - és esetenként eldöntendően hangjelzőket - kell működtetni. A fényjelzőket a garázs területén legfeljebb 400m2-enként, a fő közlekedési utak fölött, vagy falfelületen, de bárhonnan jól láthatóan, a hangjelzőket a hallhatóság szem előtt tartásával (járó motorú gépkocsiban ember is tartózkodhat) kell elhelyezni. A fényjelzők felirata a következő tartalmú legyen: "CO-VESZÉLY! A GARÁZST GYORSAN ELHAGYNI! MOTORT LEÁLLÍTANI!". Riasztás-jelzéskor meg kell akadályozni a garázsba történő behajtást is (bejárati lámpa tilos jelzésre való állításával, sorompó zárásával, vagy blokkolásával). Az állandó garázsfelügyelet helyiségében is kell lennie figyelmeztető jelzésnek. Amennyiben az érzékelőket előzőleg már beszerelték, de a helyiségben átmenetileg az ott üzemszerűen folyó tevékenységtől eltérő munkák folynak (felújítás, festés, hegesztés, takarítás, stb.) úgy az érzékelőket kikapcsolás után le kell szerelni, vagy olyan módon megvédeni, amely lég- és vízmentes zárásukat teszi lehetővé a munkák alatti behatások elkerülésére. Ellenkező esetben az érzékelők tönkremehetnek! Egyértelműen jelölni kell, hogy üzemen kívül vannak. A vizsgálatot, beszabályozást és a rendszeres karbantartást erre a célra szolgáló hiteles gázmintákkal szabad csak végrehajtani! Az érzékelő méréstartományát meghaladó, tartós behatás ugyancsak működésképtelenséget eredményezhet! Kazánházak A gáz és olajtüzelésű berendezésekről a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény és a végrehajtására vonatkozó 1/1977 (IV. 6.) NIM és a 11/1982 (VII. 18.) IpM sz. rendelet intézkedik. A gázérzékelő berendezés a használt gáz alsó robbanási határértékének 20 tf%-án hallható és látható módon adjon jelzést, és egyidejűleg kapcsolja be a vész-szellőztető berendezést, alsó robbanási határértékének 40 tf%-án szüntesse meg a teljes berendezés gázellátását, valamint hajtsa végre a helyiség villamos szempontból való leválasztását, kivéve a vész-szellőzést és vészvilágítást. A gáztüzelő berendezés helyiségén kívül kell telepíteni a berendezés leválasztó főkapcsolóját, a vészszellőző berendezés kapcsolóját és a gázjelző berendezés által működtetett részleválasztó kapcsolót. Ha a gázjelző berendezésnek az ellenőrzött térben lévő villamos szerelvényei nem robbanásbiztos kivitelűek, akkor az automatikus részleválasztásnak ezekre is ki kell terjednie. Ennek elkerülése érdekében a gázérzékelő robbanásbiztos kivitelű kell, hogy legyen. A vezetékeket és tartozékaikat a lehetőség szerint úgy kell létesíteni, hogy ne legyenek kitéve mechanikai sérülésnek, korróziónak, vegyi hatásoknak és hő hatásának. Ha az ilyen jellegű hatások elkerülhetetlenek, akkor védőintézkedéseket kell alkalmazni (pl. védőcsőben kell szerelni), vagy a kábel- és vezetéktípust kell megfelelően megválasztani. A mechanikai sérülés veszélyének csökkentése céljából többek között páncélozott, árnyékolt kábel, vezeték használható. Elterjedt típus az SZRMKVM-J jelű kábel. Kábelek és vezetékek csatlakoztatását azok típusának megfelelő kábelbevezetővel kell végezni. A falban a kábelek, vagy védőcsövek átvezetésére szolgáló nyílásokat hatékonyan tömíteni kell. A kábeleket, vezetékeket lehetőleg megszakítás nélkül kell vezetni. Az érzékelő vezetéke csak a térségen kívül elhelyezett szekrényben, sorozatkapcsok felhasználásával csatlakoztatható a gázjelző központ specifikációjában megjelölt kábelhez vagy vezetékhez. Az érzékelőt mindenkor a gyártó által előírt pozícióban kell felszerelni, mert csak így biztosítható annak helyes működése (pl. úgy, hogy a szenzor "lefelé nézzen"). Földgáz (metán) érzékeléséhez a detektor a mennyezettől mérve legfeljebb 20-30 cm távolságban lehet. Ez a követelmény az alkalmazott szerelőidom használatakor automatikusan teljesül. Kazánházban a berendezés felszerelését végezheti villanyszerelő, de az üzembe helyezés (majd a karbantartás is!) minden esetben erre jogosult, szakvizsgával rendelkező szakember feladata. Ő ugyanis írásos nyilatkozatot tesz a berendezés szabványosságáról, a megfelelő működésről. Az üzemeltető a garanciát csak a szabályosan üzembe helyezett és karban tartott berendezésre érvényesítheti Érzékelők vizsgálata, karbantartás A berendezés időszakos ellenőrzésére és beállítására nagy gondot kell fordítani. Ez a művelet alapvető fontosságú a rendszer megbízhatóságának megőrzése érdekében. Az ellenőrzést valamennyi érzékelőnél hiteles koncentrációjú mintagázzal végezzük. Hagyjunk mindig megfelelő hosszúságú időt a jelzések megjelenésének, a vezérlés létrejöttének. A rendszer jellemzőivel, sajátosságaival, az alkatrészek élettartamával stb. kapcsolatos észrevételeket gondosan jegyezzük le. TILOS ÉS KÁROS, ezért kerülni kell azt a gyakorlatot, amelyben az érzékelők működőképességéről cigarettafüsttel vagy pl.: öngyújtóból kiáramló gázzal kívánnak meggyőződni. Ennek a teljesen szakszerűtlen beavatkozásnak eredményeként szinte biztosan számíthatunk az érzékelők használhatatlanná válására. Nem éri meg próbálkozással kockára tenni az érzékelők épségét! Gondoljunk arra, hogy a szén-monoxid érzékelő milliomod résznyi koncentrációt kell érzékeljen. Újonnan telepített rendszer üzembe helyezését követően az ellenőrzést, szükség esetén a beállítást a legtöbb gyártmány esetében nagyobb gyakorisággal kell végrehajtani. Katalitikus érzékelőknél a kezdeti időszakban 2-3 hetes időközökben szükséges a nullpontot ellenőrizni. Egy-egy üzemi periódus két ellenőrzés között pedig ne legyen 6 hónapnál hosszabb. Az az időintervallum, mely szerint az ellenőrzést el kell végezni, különböző tényezőktől függ, beleértve az alkalmazott érzékelési technikát, az üzemeltetés alatt fennálló környezeti körülményeket. Általános gyakorlat és a gyártók előírása szerint az újra beállítás gyakorisága 6 hónap. A korszerű érzékelőkben működő mikroprocesszor viszont folyamatos önellenőrzést (nullpontállítás, linearizálás), valamint digitális szűrést (analóg értékek integrálása) hajt végre, ezért ezeknél utánállítás nem szükséges, de egyeseknél nem is lehetséges. A vizsgálat ekkor csupán a jelzési szintek ellenőrzésére kell korlátozódjon.Végszó Cikksorozatunkban áttekintettük a gázok mibenlétét, röviden foglalkoztunk az éghető és a mérgező gázok tulajdonságaival, a jelzésükre alkalmas legelterjedtebb érzékelő-fajtákkal, és kitértünk a gázjelző berendezések létesítésével, szerelésével kapcsolatos kérdésekre. Csak egy szakszerűen felszerelt és üzembe helyezett, majd hosszú működése során megfelelően karbantartott berendezés szolgálja azt a biztonságot, amelynek elérése érdekében került sor felszerelésére.

A fényreklámokról II – A nagyfeszültségű neoncső részelemei

A fényreklámokról II – A nagyfeszültségű neoncső részelemei

2005. március 1. | Bodrogi Tibor |  3341
1 5 (1)

A legutóbbi cikkben általánosságban mutattuk be a nagyfeszültségű neonreklámokat, de a tervezőknek és a felhasználóknak nem árt a műszaki részletekkel is tisztában lenni, ezért megpróbáljuk nagy vonalakban, de egyes esetekben a részletekre kiterjedően is szólni a rendszer elemeiről.

Henpas

2005. március 1. | Háncs László |  6515
1

Az elektromos kivitelezők, villanyszerelők mindennapi munkájuk során rengeteg időt fordítanak egy adott műszaki probléma megoldásakor arra, hogy milyen eszközökkel, anyagokból építsenek fel egy villamos berendezést. Sokszor a jól bevált és általuk már jól ismert villanyszerelési anyagokat választják nem is sejtve, hogy esetleg a piacon már sokkal korszerűbb és megbízhatóbb anyagok is jelen vannak. A naprakész információk nagyon fontosak és hasznosak egy megfelelő műszaki színvonalú munka elnyeréséhez és kivitelezéséhez.

Olvasói oldal

2005. március 1. | Szelei István |  2219

Ez alkalommal a VL 2005/1-2. számban megjelent, ÁVK kapcsolót érintő írásunkra érkezett levelek között tallóztunk.