Az igazságügyi szakértő esetei
2005/3. lapszám | netadmin | 11 365 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Rovatunkban arra teszünk kísérletet, hogy ténylegesen megtörtént esetek rekonstruálásával hívjuk fel a figyelmet egyes szerelői figyelmetlenségekre, illetve az esetlegesen pontatlan szabályozásra. Noha szaklapunkban több formában is foglalkoztunk már...
Rovatunkban arra teszünk kísérletet, hogy ténylegesen megtörtént esetek rekonstruálásával hívjuk fel a figyelmet egyes szerelői figyelmetlenségekre, illetve az esetlegesen pontatlan szabályozásra. Noha szaklapunkban több formában is foglalkoztunk már a villanyszerelők által elkövetett tévedésekkel, szerkesztőségünk megítélése szerint aligha lehet eltagadni a megtörtént hibák figyelemfelhívó, figyelmeztető hatását, ezért folytatólagosan újabb oldalakat szentelünk az adott tárgyú írásoknak. Ebben most Mattiassich Péter úr, igazságügyi munkabiztonsági szakértő volt segítségünkre.
Ismét egy betonkeverő okozta balesetről
A ´90-es évek elején történt a következő baleset. A Budapest II. kerületi Rendőrkapitányság határozatban rendelt ki igazságügyi munkabiztonsági szakértőt az adott terület egyik építkezésére, ahol a betonkeverőt kezelő, román állampolgárságú személyt halálos áramütés ért. A vizsgálat nem tűrt halasztást, már másnap, egy hétfői napon meg kellett jelenni, hiszen a rendőrség lezárta a kivitelezési helyszínt, állt a munka.
Elsőként az építésvezető beszámolójára került sor. Állítása szerint a betonkeverést két személy végezte, reggel hat órától dolgoztak. Tíz órakor az áldozat mintegy mozdulatlanná dermedt a betonkeverő felett, és mikor kollégája megpróbálta elmozdítani, érzékelte az áramütést: szerencsére ő még el tudott mozdulni. Az áramelosztó-szekrény lekapcsolása és a mentők érkezése után már nem lehetett segíteni a 18 éves fiatalemberen.
Elsőként a helyszín feltérképezése történt meg. A "Kalocsa" típusú elosztó-szekrény tápkábelen keresztül egy hálózati betápláló szekrényből kapta a feszültséget. Ezt a szekrényt a mérővel együtt az elektromos művek szerelőgárdája kapcsolta a hálózatra: rendellenesség nem volt tapasztalható. A mérőóra és az áramelosztó-szekrény között mintegy 40 méteres tápkábel húzódott. A rendszer további elemeit a kivitelező cég saját villanyszerelője telepítette. Ő végezte el a betonkeverő csatlakoztatását az áramelosztó-szekrényhez. Elmondása szerint mintegy a baleset előtt egy hónappal cserélte ki az elosztó-szekrényben az áramvédő-kapcsolót, s helyezett el egy NDK márkájú, 300 mA névleges kioldó hibaáramú készüléket. Az ellenőrzés feltárta, hogy minden szükséges végzettséggel, engedéllyel rendelkezik.
A vizsgálat első meglepő eredménye az volt, hogy a "Kalocsa" típusú elosztó-szekrény segédföldelő szondája egyszerűen hiányzott, nem volt kiépítve: érintésvédelmi szempontból ezáltal a szekrény és a róla üzemeltetett berendezések, például betonkeverő üzemeltetése már nem is lehetett biztonságos. A szekrény tartozéklistáján egyébként szerepel a szonda csatlakoztatásához szükséges elem, s a leírás hivatkozik is arra, hogy az MSZ-172 szabvány vonatkozó előírásai szerint szükséges a földelő szonda leverése, maximum 15 méteren belül.
Az eredményt röviden összefoglalva megállapítható, hogy a műszeres vizsgálatok végül kimutatták: a fiatalemberrel egy hozzávetőlegesen 25 mA erősségű szivárgó áram végzett. Az adott szituációban a szivárgó áram számára hosszabb lett volna az út a 40 méteres vezetéken keresztül az áramkör zárására, mint a betonkeverőnél dolgozó, vizes környezetben feladatot ellátó, így legyengült ellenállású dolgozón keresztül. A 25 mA áramerőség a szakirodalom szerint már alkalmas arra, hogy az emberi testet az áramkörhöz kösse: sajnos a behatási idő adott esetben elérte (vagy esetleg meghaladta?) a 10-15 másodpercet, amely alatt a fiatalember képtelen volt elengedni a betonkeverőt.
Miért nem segített az áramvédő-kapcsoló? Először is azért, mert az ÁVK kioldási értéke magasabb volt (ez fix gyártmányilag meghatározott érték). De érdemes a továbbiakat is áttekinteni ezzel kapcsolatban.
A baleset idején és érvényes Érintésvédelmi Szabályzat (MSZ 172/1-86 M 3.1.6. pont megjegyezések 2. pont) leírja: az áramvédő kapcsolás nem önálló érintésvédelmi mód, hanem a védővezetős érintésvédelmi módok kikapcsolószervének egyik fajtája. Majd a 3.1.7. pont megjegyzése: az áram-védőkapcsoló védővezető kiépítés nélküli alkalmazása nem egyenértékű a védővezetős érintésvédelmi módokkal.
Végül pedig a 3.2.1.2. pont megjegyzése: az áramvédő kapcsolás a védővezetős érintésvédelmi módok kikapcsolószerve, ezért a védővezető mindig szükséges.
Ennek a védővezetőnek a szerepét töltötte volna be a földelőszonda és a vele vezetői kapcsolatban lévő földelővezető, amennyiben a gépkönyv előírásai szerint telepítették volna.
Ennek a segédföldelő szondának és a földelővezetőnek telepítése annyira fontos életvédelmi követelmény, hogy a gépkönyv a gép karbantartási utasításai között külön kihangsúlyozza: a földelővezető hibátlanságáról minden üzemkezdéskor meg kell győződni. Valamint a segédföldelő szondát 15 méteren túl telepíteni tilos!
Ugyanezt írja elő egyébként a gépkönyv műszaki leírásának működtetési előírása, sőt, a gépkönyv biztonsági előírásai közül a 14. pont a következőket hangsúlyozza: az egész berendezés és a róla üzemeltetett gépek villamos érintésvédelme, az érintésvédelem hatásossága a földelő szonda helyes elhelyezésén, a földelő kábel épségén, a jó érintkezéseken, egyszóval az érintésvédelmi- földelő és nullázó vezetők megfelelőségén múlik.
S még egy körülmény közrejátszott abban, hogy a baleset halálos kimenetelű legyen: a fiatalember krónikus szívizomgyengeségben szenvedett, a tragédia egyik gyökere ebben keresendő. A munkatársat szintén megütötte az áram, de ő - egészséges szervezetének köszönhetően - túlélte az áramütést. De hol volt a kötelező orvosi vizsgálat?
A történetnek azonban itt nincs vége: egy másik szakértői vélemény is született, amely homlokegyenest ellenkező álláspontot képvisel az üggyel kapcsolatban!
Az Országos Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet által készített jelentés több ponton is ellentmond a történet iménti ismertetésének, és megállapítja, hogy nem állapítható meg ok-okozati összefüggés az észlelt műszaki hiányosságok és az érintésvédelem előírásszerű működése között, tehát nem hozhatók összefüggésbe a baleset bekövetkeztével és súlyosságával. A baleset "műszakilag elháríthatatlan"-nak minősítették.
A Kalocsa típusú elosztószekrény segédföldelő szondával való leföldelésével kapcsolatban leszögezik, hogy ez a kötelező szabályokban, előírásokban nem szerepel, csak a kezelési utasításban. Ez pedig nem tartalmaz a szabályok szerint nem tartalmazhat a kötelező szabályokon túlmutató előírást, hanem csupán a kötelező előírások végrehajtására adhat utasítást. Ennek megfelelően a kezelési útmutató csak közli, hogy a gyártmányhoz mellékeltek egy ilyen rúdföldelőt s annak elhelyezését a gyár így javasolja. A vizsgálat azt az álláspontot képviseli, hogy az adott helyen alkalmazott földelés ezt teljesen feleslegesé tette. (Ha a betápláló hálózat nullázott, akkor ez lehetséges, mert ebben az esetben a segédföldelő csak a PE vezető potenciálrögzítésére szolgál.)
Továbbá, a megismételt vizsgálat kifogásolta azt a korábbi megállapítást, miszerint "az áram-védőkapcsolás csak fedővédelemnek fogadható el, és nem önálló érintésvédelmi mód", illetve ezért a "leglényegesebb része az érintésvédelemnek, a védővezető hiányzott". Az újabb szakértői vélemény leszögezi, hogy az újabb szabályozás az áram-védőkapcsolást a nullázás, illetve a védőföldelés egyik megoldási módjának tekinti. (Ez így nem igaz. Az ÁVK a védővezetős év. módok egyik kikapcsoló szerve).
Ez azonban elvi, tárgyalási módszer, a védelem értékelésére, kialakítására semmiféle műszaki változtatást nem jelent. A szabvány az áram-védőkapcsolást tartja ma is a védővezetős érintésvédelmi módok közül a leghatásosabb kikapcsolási eszköznek (annak ellenére, hogy nem önálló érintésvédelmi mód), s az MSZ 04-64: 1990 ezért írja elő ennek kötelező alkalmazását. A védővezető pedig a védett villamos szerkezet testét a védőföldelő rendszerrel összekötő vezető: a betonkeverőgép teste a bekötött védővezetőn át előírásszerűen le volt földelve a felvonulási mérőszekrény közelében elhelyezett és ahhoz csatlakozó mesterséges földelőhöz.
