Villanyóra beszerelése

Fogyasztásmérő telepítés költsége

2002/10. lapszám | netadmin | 14 563 |

Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vissza-visszatérő rovatunkban minden alkalommal kiválasztunk egy hagyományosnak számító munkatételt, s országos viszonylatban feltérképezzük a szerelők által az ezzel kapcsolatban megjelölt munkadíjakat. Szerkesztőségünk ezzel az oldallal nemcsak azokat a kollégákat kívánja segíteni, akik saját működési területükön szeretnének kellő rálátással rendelkezni a piaci környezetre, hanem azokat is, akik saját körzetükön túl is vállalnak megbízásokat, hiszen számukra kulcsfontosságú az egyéb régiókban érvényesíthető munkadíjakban mutatott tájékozottság.

Rovatunkban hangsúlyozottan csupán munkadíjak kerülnek ismertetésre: noha tisztában vagyunk azzal a körülménnyel, hogy számos szerelő állandó kereskedőpartnere által már hasznot könyvelhet el az anyagok beszerzésénél, mindazonáltal a korrektebb összehasonlítás kedvéért kifejezetten a szerelők által megjelölt vállalási árakra kérdeztünk rá. Első alkalommal tehát a családi házaknál alkalmazott légbekötéses egy-, illetve háromfázisú villanyóra beszerelési munkadíja felől érdeklődtünk olvasóinknál.

Meg kell állapítani, hogy várakozásainkkal ellentétben rendkívül egyenetlen kép alakult ki a telefonos megkeresések nyomán. Mind országos vonatkozásban, mind az egyes regionális viszonyok között igen eltérő vállalási árak merültek fel a szóban forgó munkatétel egyszerű mivolta ellenére. Így például határozottan kirajzolódott a nyugati országrészben és Budapesten, illetve a Pest megyében dolgozó kollégák magas árképzési hajlandósága: standard válaszként ugyanis 35 000–40 000 forintos díjakat jelöltek meg a munkatételre. Ezzel ellentétben a keleti és az északi országrészekből 20 000–25 000 forintos vállalási árakat jelöltek meg. Szintén kizárólag az elsőként említett régiókban találkoztunk „kirívóan” magas ármeghatározásokkal is: Budapestről kaptunk olyan válaszokat, amelyek 70 000–90 000 forint közelébe emelték a munkadíjat. Noha természetesen ezek egyedülálló eseteknek számítottak, sokat elárul, hogy más, gazdaságilag kevésbé fejlődőnek tekintett megyékben ilyen precedensek nem fordultak elő.

A keleti országrészben a mai napig fennmaradt a város és kisközség közötti ármeghatározó különbség. Például, amíg Békéscsabáról 20 000–25 000 forintról kaptunk beszámolókat, addig a környező kisebb településeken meglehetősen minimalizált, akár 15 000 forintig alászálló munkadíjakról értesültünk. Ezzel ellentétben a nyugati országrész meglehetősen kiegyenlített képet mutatott: egy győri vállalkozó és egy Szombathely melletti falucska villanyszerelője egyaránt 40 000 forintos vállalási árat jelölt meg, Keszthelyről és Devecserről egyaránt 32 000 forintos, Kapuvárról 35 000 forintos összegekről informálták szerkesztőségünket.

Fontos megemlíteni, hogy számos kolléga a villanyóra beszerelésével együtt járó adminisztratív ügyintézést szintén külön költségként beépíti a munkadíjába: ennek mértéke általában 5000 és 15 000 forint között alakul. Ezen túlmenően, kiemelendő, hogy az egy-, illetve háromfázisú villanyórák beszerelésénél a szerelők nem alkalmaznak differenciált árképzést, mindkét tételnél egyazon munkadíjat számolnak el.

Telefonos megkereséseink alkalmával igen érdekes, vitaindítónak számító felvetéseket is megfogalmaztak interjú alanyaink. Többen felvetették például, hogy amiként szabályozzák a villanyóra beszerelésére jogosultak körét, úgy szintén meg kellene határozni – esetleg maximálni – az ezen munkatételnél érvényesíthető munkadíjat. Természetesen más kollégák erre úgy reagáltak, hogy egy ilyen megoldás sértené a vállalkozói szabadságot, s ezáltal oly módon kerülne sor a bevételek kiegyenlítésére, hogy ezenközben a munkavégzéshez szükséges ráfordításokban (szerszámbeszerzés, adminisztráció, egyes esetekben alkalmazottak bérköltsége stb.) jelenlévő különbségek fennmaradnának. Meglehetős indulatokat váltott ki egyes villanyszerelőknél az elektromos műveknél nyilvántartott névlista „intézménye”: megállapításuk szerint teljes mértékben kontrollálhatatlan, hogy kollégáik milyen úton-módon jutnak hozzá a megrendelésekhez, a megbízó milyen szempontok szerint választ a villanyszerelőket tartalmazó adatbázisokból.

Szerkesztőségünk mind a felvetett problémákkal, mind a munkadíjak esetleges érdekesebb módosításával kapcsolatban várja olvasóink megkeresését, észrevételeit az impresszumban megjelölt elérhetőségeken.