A légkábel tündöklése és bukása
2002/10. lapszám | Horváth Zoltán | 13 282 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Építőmunkások tatarozási munkákat végeztek egy régi bérház homlokzatán. Állványokat építettek, védőhálót húztak, s a nyári forróságban nekiálltak leverni a régi vakolatot. Nem jelentett gondot a falihoroggal rögzített légkábel környékének megtisztítása sem.
Minden szakember tudja, hogy előírás rendelkezik arról, hogy a méretlen fővezetéket, amely a villanyoszloptól az épület első túláramvédelmi berendezéséig halad, megszakítás nélkül kell vezetni. Ennek a vezetéknek a behúzása lényegében az elektromos művek feladata, ebbe a munkafázisba más villanyszerelők nem kapcsolódhatnak be. Számos esetben azonban az történik, hogy elkészítik a villanyoszlopon az új leágazást, és az épület oldalában lévő továbbmenő vezetéket nem bontják ki, nem szedik ki – különböző ürügyekkel, például, hogy nem járul hozzá a lakóközösség – egyszerűen egy toldást alakítanak ki. A falihorog környékén tehát egy kötést készítenek el, amit jó esetben leszigetelnek, de az leszögezhető, hogy általában nem fordítanak rá kellő figyelmet. Széthajlítják a vezetékeket, hogy a szél ne fújja össze őket, de rendes szigetelést nem szoktak alkalmazni.
Konkrét esetünkben az történt, hogy a kőművesek elkezdték vakolni a külső felületet, amely köztudomásúan egy vizes közeg felvitelét jelenti. Közben eleredt az eső, s bizony eleredtek a sörös butéliák is. Az egyik kőműves, aki a falihorog környékén dolgozott, egyszer csak felkiáltott, és leesett az állványról: akkora sokkot kapott az áramütéstől, hogy – miként később kiderült – hónapokig nem térhetett vissza munkájához.
Később sem fejtették meg pontosan, hogy az áramütés attól következett-e be, hogy hozzáért az építőmunkás a vezetékhez, vagy a frissen felvitt vakolat hozott létre egy pillanatra áramkört, vagy egyszerűen csupán odakapott a spaknival a hibásan szigetelt vezetékhez.
Ellenben az okok felderítésénél számos biztos hiányosságot tártak fel. Először is, a falon kívül alkalmaztak egy kötést, ott ahol nem lett volna szabad. Másodszor, nem került sor a pontos szigetelésre, vagy védődoboz elhelyezésére a toldás létrehozásakor. Harmadszor, nem megfelelő körülmények között végezték a vizes munkát. A sorozatos, halmozottan előforduló szabálytalanságok és a véletlen közreműködése által azonban súlyos baleset következett be.
A cikk képei a Villanyszerelők Lapja 2002. októberi lapszámából származnak, ezért a minőségük nem minden esetben felelnek meg a mai elvárásoknak.
