Villanyszerelők Lapja

Zöld oldal

Elektromosautó-töltőállomások Magyarországon

Javaslatok, jótanácsok

2017. szeptember 10. | Kozma László villamosmérnök |  982 | |

Elektromosautó-töltőállomások Magyarországon

Elektromosautó-töltőállomás cikksorozatunk befejező részéhez érve érdemes összefoglalni az eddig leírtak alapján, hogy milyen jótanácsokat érdemes megfogadni annak, aki elektromos autózásra adja fejét vagy ebben a rendkívüli gyorsasággal fejlődő iparágban szeretne tevékenykedni.

Jelenleg az új iparágakra jellemző módon az úttörők mozgatják a piacot és még sok körülmény nem tisztázódod, de azért már most is látható és kitapintható néhány olyan ökölszabály, amelynek betartásával nagy gondot nem okozhatunk magunknak, üzleti szempontból pedig nem lövünk nagyon mellé. Lássuk ezeket a javaslatokat!

Milyen autó?

Nem a szigorúan vett témába közvetlenül vágó kérdés, de azért érdemes foglalkozni az autóvásárlással is. Az biztos, hogy ebben a kérdésben sincs egy kompakt és könnyen megfogalmazható válasz, mindig mérlegelni kell a körülményeket. Jelenleg az elektromos autózás látszólag nagyon drága és csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. Valóban jelentős beruházást igényel az e-autózás, hiszen az autók ára egyelőre még magas, valamint gondoskodni kell megfelelő méretű és biztonságos töltési-kapacitásról is. Ezekről korábbi cikkeinkben részletesen írtunk, érdemes megfontolni az ott leírtakat és betartani a szabványokat. Ha az autó kiválasztásánál döntést kell hozni, akkor az első kérdés, amire választ kell adni: mire fogom használni az autót? Az elektromosautó-ipar ma alapvetően 4 típust nyújt kereskedelmi forgalomban. Elsőként beszéljünk a hibrid autókról, amelynek kettő külső töltőállomásról tölthető változata van:

  • PHEV (plug in hibrid electric vehicle) konnektoros hibrid autó (kis akkumulátor, nagy üzemanyagtartály),
  • REX (range extender) hatótáv növelt elektromos autó (nagy akkumulátor, kis üzemanyagtartály).

A két autó abban különbözik, hogy kisebb vagy nagyobb hagyományos üzemanyagtartály mellett kisebb vagy nagyobb akkumulátor-pakkal szerelték fel. Úgy tűnik, hogy a REX típus nem igazán kezd elterjedni és az autógyártók nem ezt a vonalat fogják erősíteni a jövőben. A PHEV viszont rendkívül népszerű és sok gyártónak vannak elérhető modelljei ebben a kategóriában. Mindkettő típus rendelkezik csatlakozóval, amelyen keresztül az akkumulátort tölteni lehet.
A hibrid autók harmadik változata a külső töltéssel nem rendelkező változat, amely jellemzően nagyobb üzemanyagtartállyal rendelkezik és az elektromos motor rásegít (hatékonyabbá teszi), kisebb fogyasztást biztosítva a közlekedéshez. Ebben a kategóriában rendkívül népszerű és elterjedt típus a Toyota Prius. Ezeket az autókat viszont kívülről nem lehet tölteni semmilyen módon, az akkumulátorok töltését kizárólag az üzemanyaggal működő belső égésű motor biztosítja.

Természetesen a negyedik változat a tisztán elektromos autó: BEV (battery electric vehicle) vagy PEV (plug in electric vehicle), azaz tisztán elektromos autó.

A kiválasztáskor azt kell eldönteni, hogy milyen célra használjuk az autót. Ha csak ingázásra a munkahely és lakhely között, akkor tökéletesen megfelelő lehet egy tisztán elektromos autó, mert ezek hatótávja még nem olyan nagy, hogy hosszabb utakat meg lehessen tenni (jellemzően 100-300 km egy feltöltéssel) és a töltések időtartama is 30 perctől akár órákig is tarthat. Ha hosszabb távokat is meg akarunk tenni az autóval (például nyaralás) vagy a munka is igényli, hogy vidéki, hosszabb utakat tegyünk meg, akkor inkább a hibrid autók közül kell választani. Kisteherjárművek is rendelkezésre állnak már tisztán elektromos változatban, ezek viszont még csak városi környezetben használhatók, mert a hatótávuk legfeljebb 100 km.

Milyen töltőállomás és mekkora teljesítmény?

A töltőállomások közül az egyenáramú változatot szinte rögtön az elején ki lehet zárni, mert rendkívül speciális körülmények között van szükség ilyenre. Várhatóan leginkább a gyorsforgalmi úthálózat mentén fognak elterjedni, illetve speciális töltőállomásokon, olyanokon, mint jelenleg a belsőégésű motorok üzemanyagtöltő állomásai. Ezeknek a töltőknek rendkívül magas a beruházási költségük, a töltőállomások önmagukban is kb. 10 millió Ft-ba kerülnek, illetve magas a teljesítményigényük is, amely áramszolgáltatói és védelmi szempontból is jelentős beruházási költségeket igényel. Továbbá nem beszéltünk még a töltőállomások fenntartásáról, amely szintén szempont kell legyen.

A váltakozó áramú töltőállomások viszont könnyen és gyorsan beszerezhetők, felszerelhetők és fenntarthatók, mérsékelt beruházási költségek mellett hamar bevételt tudnak termelni, amint elterjed az elektromos autózás és fizetősé válnak a kutak. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen töltőt szereljünk fel. Ebben a kérdésben külön kell választani az otthoni és a közületi vagy üzleti típusú megközelítést.

Otthonra érdemes akkora teljesítményű töltőállomást beszerezni és felszerelni, mint amekkora teljesítményt (kW-ban) az autó fel tud venni. Ennél nagyobb teljesítményű töltő felesleges költséget jelent és nem gyorsítja meg a töltési időtartamot. Ha például a Kia Soul EV autó töltésvezérlése csak 6,6 kW teljesítmény képes felvenni, akkor fölösleges kiépíteni, áramszolgáltatótól fejlesztést kérni és a védelmeket telepíteni egy 22 kW-os töltőállomáshoz, mert az autó csak legfeljebb 6-6,5 kW teljesítmény fog felvenni. Ma még kevés autó tud nagy töltési teljesítmény felvenni, általában az autók döntő többsége 3-4 és 6-7 kW teljesítménnyel tölthető. Ritka kivételek közé tartozik a Tesla, a Renaul Zoe, a Smart Fortwo Electric Drive megfelelő változata és a Mercedes S500 Plug-in Hybrid, illetve SLS AMG E-Cell változata. Ezeken kívül a teherjárművek közül a Mercedes Vito E-Cell és a Peugeot Partner Electric képes ilyen nagy teljesítményt felvenni. Ez azért fontos információ, mert ezeket a típusokat megfelelő méretű AC töltővel rendkívül gyorsan, akár 20-30 perc alatt is teljesen fel lehet tölteni és ez fontos szempont lehet. Tehát ha valaki olyan autóval rendelkezik, amely ilyen nagy teljesítmény fel tud venni, ő választhat két megoldás közül. Hajlandó kiépíteni nagy teljesítményű 22 kW-os töltőállomást drágábban, amelyhez megfelelő betáplálást épített ki otthon az áramszolgáltató segítségével, és gondoskodik a megfelelő, drágább védelmekről és képes lesz az autóját rendkívül gyorsan feltölteni. Vagy kisebb teljesítményű 3 vagy 7 kW-os töltőt telepíttet, amely adott esetben nem is igényel hálózatfejlesztést, majd kompromisszumos megoldásként elfogadja azt a tényt, hogy az autót nem lehet majd feltölteni teljesen, legfeljebb 3-6, esetleg 10-12 óra alatt. Ha valaki ismeri és jól be tudja szabályozni az autóhasználatot, akkor ezzel a megoldással sok költségtől kímélheti meg magát, miközben éjszaka úgy is rendelkezésre áll akár 12 óra is a töltés lebonyolítására.

Üzleti és közületi célokra viszont nem érdemes másban gondolkodni, mint a legnagyobb teljesítményű váltakozó áramú töltőállomásban (22 kW). Ez azért fontos, mert hamarosan az autók nagy teljesítényű töltést fognak igényelni, hogy gyorsan lehessen őket feltölteni. Folyamatosan terjednek a töltőállomások az utcákon és parkolókban és ha majd az autótulajdonos választhat és fizet a szolgáltatásért, akkor nyilvánvalóan a gyorsabb töltőt fogja választani, tehát a kisebb teljesítményű töltők versenyhátrányt fognak szenvedni. Az is fontos szempont, hogy a váltakozó áramú töltőállomásokat nem lehet felfejleszteni (mint néhány moduláris rendszerű DC töltőállomást), következésképpen a már letelepített berendezést cserélni kell, ha valaki nagyobb teljesítményű típust szeretne, ráadásul ehhez a teljes kábelezést és védelmi rendszert is módosítani kell. Ez rendkívül nagy és fölösleges beruházás, érdemes már az elején jól meggondolni és jól dönteni. Ilyen alkalmazási területek lehetnek az utcai publikus töltőállomások, parkolók, bevásárlóközpontok.

A lakóparkok és irodaházak esetében, ahol eleve több töltési pont kialakítása szükséges, érdemes vegyesen megvalósítani a töltőállomásokat. Optimalizálni lehet a beruházási költségeket azzal, ha nem minden állomás nagy teljesítményű, sőt ezekből érdemes kevesebbet telepíteni (mondjuk az összes töltési hely 10-20%-a lehet nagy teljesítményű). Így az emberek döntő többsége használhatja a kisebb teljesítményű és lassabb töltőket, de akinek gyors és rövid töltésre van szüksége, az is megtalálja a megfelelő típust. Természetesen ezeket a szolgáltatásokat árban is meg lehet különböztetni és a gyorsabb töltésért magasabb díjat lehet felszámolni.

Milyen csatlakozó típus és hány csatlakozási pont?

Ezt a kérdést manapság már nem olyan nehéz megválaszolni, habár a felhasználási körülmények itt is befolyásolhatják a döntést. Egy biztos, a T2 típusú csatlakozási pont az európai szabvány és követelmény szerinti, illetve ez az a csatlakozó típus, amely nagy teljesítményű és gyors töltést tesz lehetővé. Várhatóan a jelenleg elérhető T1 és T2 váltakozó áramú csatlakozó típusok közül a T2 lesz hosszú távon az, amelyik meg fog maradni (a T3 típust már régen kivonták a forgalomból). Töltőállomás tekintetében erre kell felkészülni. Itt sem hagyható el viszont az a kérdés, hogy a töltőállomást hova szereljük fel és milyen autóval rendelkezünk (általában autót az emberek hosszabb távra vásárolnak, és nem váltogatják azt 2-3 évente).

Otthoni telepítés esetén érdemes kiindulni ismét a rendelkezésre álló vagy megvásárolni szándékolt autó típusból. Az ázsiai autók ma még jellemzően T1-es, míg az európai és észak-amerikai autók T2-es csatlakozási ponttal rendelkeznek. Tehát ha valakinek Nissan Leaf autója van, akkor nyugodtan vehet otthonra T1-es csatlakozóval rendelkező töltőállomást, fogja tudni tölteni az autóját. Az viszont biztos, hogy ha más típust szeretne tölteni, akkor a T1-es aljzat vagy villa nem lesz megfelelő. Mivel Európában a T2 szabvány a követelmény, és az utcákon ezek a típusok terjednek, ezért ha valaki otthonra is T2-es aljzattal felszerelt típust választ, akkor bebiztosíthatja magát hosszú időre. Ugyanis ezekhez a töltőállomásokhoz lehet vásárolni megbízható minőségű gyártói T1-T2 átalakító kábelt, amellyel a T1-es típusú autóz otthon is, és az utcán is bármikor lehet tölteni. Termesztésen ezeken a kábeleken keresztül nem lehet az autót gyorsan tölteni, mert a T1 típus legfeljebb 7 kW-ot tud átvinni (ezért is fog várhatóan eltűnni és lecserélődni minden autóban T2 típusra a jövőben). Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy bizonytalan forrásokból nem szabad átalakítókat és hosszabbítókat vásárolni, mert nagy értékű vagyontárgyakról és emberéletekről kell ezeknek az eszközöknek hosszú távon gondoskodniuk.
Üzleti célú beruházásban (vagy fogalmazhatunk úgy, hogy nem otthoni célú, azaz minden más jellegű behúzás) nincs kérdés, csak és kizárólag a T2-es típusú csatlakozóban érdemes gondolkodni, erre láthatunk példákat az összes utcai és publikus töltőállomásokon.

Beépített kábellel vagy anélkül?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor is érdemes külön választani az otthoni és nem otthoni célú alkalmazásokat. Otthonra telepített töltő esetében a beépített kábel kényelmes megoldást jelent, mert a töltéshez nem kell kivenni a kábelt az autóból (a töltőkábelt érdemes az autóban mindig magunkkal vinni, az utcai töltőállomások miatt), ráadásul ha nem vesszük ki a kábelt az autóból, akkor biztosan nem is felejtjük otthon. Érdemes viszont tudni, hogy a beépített kábeles töltőállomás egy kicsit drágább, de szerencsére az nem jelent többet, mint 10-15% különbséget, talán megéri ennyivel többet áldozni egy kicsit a kényelem és a biztonság oltárán. Ettől függetlenül természetesen aljzatos típus felszerelhető otthonra is.

Nem otthoni alkalmazásokban viszont szigorúan beépített, kábel nélküli változatot érdemes mindenhova felszerelni. Ezekben az esetekben a kábel hiánya nem jelent gondot, mert minden autós magával viszi a megfelelő csatlakozókábelt, hiszen tisztában van azzal, hogy a töltése az otthonán kívül ettől függ. Mivel a publikus töltőállomások T2-es aljzattal rendelkeznek, ezért a T1-es autó tulajdonosok biztosan rendelkeznek T1-T2 átalakító kábellel, a T2-es autó tulajdonososok pedig a T2-T2 kábellel. Ilyen szempontból nem különbözik a publikus helyszín a parkolótól vagy a társasházi helyszíntől, vagyis a közös helyszínekre mindenhová az aljzatos, azaz beépített kábel nélküli típust érdemes felszerelni. Több előnye is van ezeken a helyszíneken a beépített kábel hiányának. Ezzel a töltőállomásokon elkerülhető a kábelek sérülése, lopása vagy megrongálódása. A töltőfej biztosan nem fog soha belelógni vizes, nedves környezetbe, illetve a töltőfej villáját biztosan nem érheti víz – hiszen nincs jelen. Az aljzatos típust viszont különböző csapfedelekkel minden körülmény között meg lehet óvni a nedvességtől (önműködően visszazáró, megfelelő IP-védettséggel rendelkező fedelekkel).

Azonosítás és kommunikáció szükséges-e?

Általában a gyártók kínálatában fellelhető okos és egyszerű töltőállomás típus. Az egyszerűbb változatok nem szoktak fogyasztásokat, teljesítményeket mérni és nem lehet a töltőállomással kommunikációs kapcsolatot teremteni. Erre viszont nincs is szükség otthoni körülmények között, főleg akkor, ha ezek az adatok a laikus felhasználónak nem is mondanak semmit. Tehát otthoni környezetben a legegyszerűbb, mérésre és kommunikációra nem képes típusok megfelelőek. Természetesen, ha valakit érdekel a téma vagy okos otthonnal rendelkezik, esetleg megújuló energiaforrások is rendelkezésre állnak és ezeket összhangba kell vagy lehet hozni a töltőállomással, akkor otthonra is vásárolhat okos állomást.

Fontos szempont viszont, hogy nem otthoni célú felhasználásra csak és kizárólag okos, mérésre és kommunikációra, sőt azonosításra alkalmas töltőket kell telepíteni. Ez azért fontos, mert a kút üzemeltetője biztosan nem fog odaállítani egy alkalmazottat a kút mellé, hogy a töltéseket indítsa és leállítsa az arra jogosult személyek részére, illetve megtagadja az arra nem jogosultaktól, majd a leállítás után leolvassa az elfogyasztott energiát. Sokkal egyszerűbben megoldható ez egy azonosításra alkalmas töltőállomással, amely csak azoknak enged tölteni, akik erre jogosultak. Ezt manapság meg lehet oldani a helyszínen egy kártyával (RFID vagy NFC technológia), vagy távolról, például egy mobil applikáció segítségével (ilyenkor a tölteni szándékozó azonosítja magát a mobil applikációban, majd a központ az azonosítás után engedélyt ad a töltésre és elindítja a töltőállomáson a töltést). A beépített méréssel és a kommunikációval távolról kiolvasható, hogy ki, mikor és mennyi energiát használt el és ennek megfelelően ki lehet számlázni az összeget. Társasházban is tökéletes megoldás az ilyen töltő, mert a használó lakástulajdonosok a kártyájukkal minden nap használhatják a töltőket, majd a közös képviselő a közösköltség felszámításakor hozzáadhatja a kártya alapján azonosított töltésekkel elhasznált energia mennyiségének megfelelő összeget.

Fogyasztásmérés szükséges-e?

A töltőállomsok általában pontatlan méréssel rendelkeznek, amely energiagazdálkodásra és költségallokációra megfelelő mérési adattal szolgálhatnak, viszont nem alkalmasak számlázásra. Ha tehát üzleti alapon akarunk töltést megvalósítani, gondoskodni kell Magyarországon a törvényeknek megfelelő típusú, elszámolási pontosságú mérésről. Érdemes olyan töltőállomást választani, amely vagy tartalmaz ilyen mérőt vagy beszerelhető hozzá ilyen pontosságú típus. Ha erre nincs lehetőség, akkor a olyan elszámolási pontosságú mérőt kell beszerezni, amelyből távolról, kommunikáció útján kiolvashatók az értékek, mert különben nem valósítható meg kényelmesen, könnyen és biztonságosan a számlázás.

Jól látszik tehát, hogy nem lehet egyértelműen egy választ adni egyik kérdésre sem, meg kell fontolni a felhasználási körülményeket mindene esetben.

A cikksorozat befejeztével elmondhatjuk, hogy egy jelenleg is folyamatosan változó új iparágba kaphattunk betekintést. Reméljük, segítséget nyújtottunk a szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt. Felhívjuk azonban a figyelmüket, hogy az elektromos autózás és a töltők témaköre, mint kimeríthetetlen tematika nem marad cikkek nélkül szaklapunkban, így folyamatosan beszámolunk majd a legújabb fejlesztésekről és változásokról, piaci trendekről. Kövessék továbbra is figyelemmel cikkeinket!

E-mobilitás