Evickélés a jogszabályok örvényeiben

2014/7-8. lapszám | Rátai Attila | 13 859 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Amikor kedves olvasóinkkal együtt körülbelül két éve kihajóztunk, a célunk az volt, hogy a változó szabványok tengerében megfelelően tájékozódva, korrekt munkát tudjunk végezni, illetve dokumentálni. Bár azóta történtek szabványmódosítások, -visszavonások , a követelmények nagyjából ugyanazok maradtak.

A szakma megmozdult, és egységesebb jegyzőkönyvek kerültek ki kollégáink kezéből, és nagyfokú minőségi javulás következett be, a nem kis ellenállás ellenére. Míg két éve a jegyzőkönyvek túlnyomó többsége még az alapszintű követelményeknek sem felelt meg, mára az tapasztalható, hogy pár hibától eltekintve nagyságrendi javulás következett be. A mostani cikknek több célja van. Egyrészt jobban megértettem pár dolgot, és fel is hívták a kollégák a figyelmemet néhány hiányosságra és hibára, amit ezúton is köszönök. Másrészt a jogszabályok tanulmányozása során több dolog is egyértelműbbé vált, amelyeket minden villanyszerelőnek, érintésvédelmi felülvizsgálónak hasznos tudnia. Harmadrészt célszerűnek látom a még megmaradt, általános hibákra felhívni a figyelmet.

Áram-védőkapcsolókkal kapcsolatos követelmények

Egy érdekességre nemrégen hívták fel a figyelmemet. Az MSZ HD 60364-4-41:2007 szerint minden általános célú dugaszolóaljzatot kiegészítő védelemmel kell ellátni, azaz legfeljebb 30 mA névleges kioldóáramú áram-védőkapcsolót kell létesíteni (411.3.3-as pont):

Képzetlen személyek által használt és általános használatra szánt, legfeljebb 20 A névleges áramú csatlakozóaljzatok esetén.
Szabadtéri használatú, legfeljebb 32 A névleges áramú mobil fogyasztókészülékek esetében.

Nézzük először az első pontot: ki a képzetlen személy? Ezen definíciót az MSZ 1585:2012 szabvány tartalmazza: mindazon személyek, akik nem szakképzettek, de még csak nem is kioktatottak. De ki a kioktatott személy? Az MSZ 1585:2012 szerint az a személy, akit szakképzett személy megfelelően kioktatott. A kioktatás által képessé kell válnia a villamosság által előidézhető veszélyek elkerülésére. Egyik kiegészítés szerint ezen képzésnek bizonyítottnak kell lennie. Ezek szerint a kioktatott személy felügyelete alatt használt csatlakozóaljzatok esetében nem kell áram-védőkapcsoló. Ilyen lehet például egy laboratórium, kereskedelmi vagy ipari létesítmény. Nem kell mindenkinek kioktatottnak lennie, de legalább egy kioktatott személy felügyeletét biztosítani kell.

Sokszor merül fel, hogy élelmiszerboltok hűtőinek áramkörében ne kelljen áram-védőkapcsolót létesíteni, mivel annak leoldása több tízezer forintnyi kárt okozhat, mondjuk egy hosszú hétvégén. Ha nem valósítható meg a fix bekötés, akkor is van megoldás: gyakoroljon felügyeletet legalább egy kioktatott személy – még csak szakképzett sem kell.

A második pont érdekesebb. Szabadtéri használatú, legfeljebb 32 A névleges áramú mobil fogyasztókészülék. Mi az, hogy mobil fogyasztókészülék? Az MSZ HD 60364-4-41:2007 nem definiálja, de különbséget tesz a mobil vagy hordozható szerkezetek között. A mobil vagy mozgatható szerkezet az MSZ 2364-200:1992 szerint olyan szerkezet, amely működése közben is mozgatható, vagy hálózatra csatlakoztatott állapotban is könnyen áthelyezhető egyik helyről a másikra. („Egyik helyről a másikra” – tehát a tér-idő síkokon való átvitelre nem érvényesek a követelmények.) A kézben tartott szerkezet olyan mobil szerkezet, amelyet arra terveztek hogy rendes használat közben kézben tartsák (pl. söröskorsó).

Akkor nézzük a variációkat kültéri csatlakozásokra. Lehet, hogy én nem értek valamit, mindenesetre a felvetés érdekes. (A betonvashajlító nem mobil szerkezet – és Conan, a barbárt leszámítva nem is kéziszerszám.)

3x20 A – betonvashajlító, fixen bekötve: nem kell ÁVK, mert nem mobil.
3x20 A – betonvashajlító, dugaszolóaljzattal bekötve: kell ÁVK, mert 20 A-ig kötelező.
3x20 A – betonvashajlító, dugaszolóaljzattal, amit csak villamosan kioktatott személy felügyelete alatt lehet kezelni: – nem kell ÁVK.
3x20 A – betonvashajlító, egyedi csatlakozóval: nem kell ÁVK, mivel csak ezt a szerkezetet lehet csatlakoztatni.
3x25 A – eszterga dugaszolóaljzattal: nem kell, mert nem mobil, és nagyobb, mint 20 A névleges áramú.
3x25 A – hegesztőtrafó kiskocsin, fixen bekötve: kell ÁVK, mert nem nagyobb, mint 32 A névleges áramú, és mobil.
3x25 A – hegesztőtrafó, kiskocsin, dugaszolóaljzattal csatlakoztatva: kell ÁVK, mert nem nagyobb, mint 32 A névleges áramú, és mobil.
3x25 A – betonvas-hajlító dugaszolóaljzattal csatlakoztatva: nem kell, mert nem nagyobb, mint 32 A névleges áramú, és nem mobil.

Néhánydolog pontosítása sávok vizes helyiségekben

Az MSZ HD 60364-7-701:2007 sávokra osztja a fürdőkádak és a zuhanyzók közti teret, majd a követelményeket ezen sávokra vonatkozóan közli velünk. Zuhanytálca nélküli zuhany esetében nincsen 2-es sáv. Az 1-es sáv mérete viszont nem 60, hanem 120 cm. Ami fontos, hogy ezt a 120 cm-t nem a lefolyótól, hanem a rögzített kifolyótól kell mérni. Itt rögtön szeretnék említést tenni egy gyakori hibáról. Ahogy említettük, a szabvány szerint, amennyiben a zuhanyt, zuhanytálcát vagy fürdőkádat rögzített térelválasztó fal is határolja, a 120 cm túllóghat a fal túloldalára. Ebben az esetben ott sem lehet elhelyezni dugaszoló- aljzatot (1. ábra). Az ábrán a pirossal jelzett szakasz azt a részt jelöli, ahová semmiképpen nem kerülhet 230 V-os dugaszolóaljzat. Ráadásul, mivel 1-es sávról van szó, ide

csak azok a csatlakozódobozok és rögzítőelemek kerülhetnek, amelyek a 0-s, 1-es sávban a szabványok által megengedetten elhelyezett fogyasztókészülékek tápellátásához tartoznak, és
legfeljebb 25 V AC és 60 V DC névleges feszültségű SELV/PELV áramkörök szerelvényei. Természetesen ugyanerre zuhanytálca és kád létesítésénél is figyelni kell, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben már van 2-es sáv, és így a 2-es sávra vonatkozó követelményeket kell figyelembe venni. 2-es sávban már lehetnek
a) szerelvények a csatlakozóaljzatok kivételével;
b) bármilyen feszültségű (nemcsak legfeljebb 25 V AC és 60 V DC névleges feszültségű) SELV/PELV jelző- és távközlési készülékek és szerelvényei, köztük csatlakozóaljzatok;
EN 61558-2-5 szerinti borotvaegységek (2. ábra). Az ábrán a piros csík itt is azokat a részeket jelenti, ahol gyakran figyelmen kívül hagyják a szabvány követelményeit.

A kérdés csak annyi: ha szabadtéren létesítek egy 3x25 A-es csatlakozóaljzatot, kell-e áram-védőkapcsoló vagy sem – tekintve, hogy nem tudom, mi lesz csatlakoztatva? Mi a helyzet akkor, ha egy helyiségben lévő 3x25 A dugaszolóaljzatba csatlakoztatok egy hegesztőtrafót, amit kültéren használok? Vagy esetleg, ha egy fix bekötésű hegesztőtrafót a helyiségből kikocsikázok?

Leginkább arra tippelek, hogy a szabvány alkotói arra gondoltak, hogy a dugaszolóaljzatokat védjük 20 A névleges áramig, míg a kültéri mobil fogyasztókkal, mivel mozgathatók, és ezért nagyobb a sérülés veszélye, 32 A névleges áramig tegyük ugyanezt. De ez csak tipp.

Persze nem szeretnénk eljogászkodni a kérdést. Sajnos az áram-védőkapcsolóval még mindig előfordul, hogy elmarad. Fontos: nem lehet elhagyni az áram-védőkapcsolót csak azért, mert ráírjuk a dugaszolóaljzatra, hogy hűtő. Képzetlen személyek által használt, általános használatra szánt dugaszolóaljzat esetében csak akkor lehet az áram-védőkapcsolót elhagyni, ha az különleges készülék számára készült, egyedi csatlakozóaljzat.

Védővezetők folytonossága – jegyzőkönyvezés

Az MSZ HD 60364-6:2007 szerint a védővezető folytonosságát a műszeres vizsgálatok keretén belül ellenőrizni kell. Ezt a védővezetőkön és az EPH-vezetőkön is meg kell tenni (61. 3. 2.). Az első jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgálati eredményeket, illetve a megfelelő vizsgálatok és mérések eredményeit (61. 4. 3. pont). Tehát a jegyzőkönyvekben nyilatkozni kell a védővezető folytonosságáról. Ezt attól függetlenül meg kell tenni, hogy létesítettünk-e kiegészítő védelemként áram-védőkapcsolót.

Önkéntes szabványok

Nagy vonalakban kijelenthetjük, hogy tök mindegy, mi történik, a bíróságon az számít, amit bizonyítani tudunk. Ezért olyan jó, hogy meg vagyunk támogatva, mint villanyszerelők, különböző jogszabályok által. Miért is? Hadd utaljak minden szabvány csodabevezetőjére, amelyek rámutatnak az alkotói szabadságunkra: a szabvány alkalmazása az 1995. évi XXVIII., a nemzeti szabványosításról szóló törvény szerint önkéntes, amennyiben jogszabály kötelezővé nem teszi. Van, amikor a szabványok bevezetői azt is tanácsolják, hogy győződjünk meg arról, hogy a szabvány alkalmazását jogszabály nem tette-e kötelezővé.

Fantasztikus! De mi a helyzet velünk, villamosipari szakképzettséggel rendelkező szakikkal? Természetesen a honos jogszabályaink szerető törődését élvezzük. Nézzük, mit ír az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet, az OTSZ. (Ígérem, három hivatkozásnál többet nem fogok idézni.)

OTSZ előírások

OTSZ 390. § (3): „A létesítmény, építmény villamos berendezéseit a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően, vagy azzal legalább azonos biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerint kell létesíteni, használni és felülvizsgálni”. Na, ennyit az önkéntességről, hacsak… Mit is jelent a „vonatkozó műszaki követelmény” betűhalmaz?

OTSZ 6. § (57): „Vonatkozó műszaki követelmény: hazai és Európai Uniós szabványok és normák összessége”. Tehát önkéntes szabványalkalmazás nincs, az OTSZ egy mondattal kötelezővé tette a villamos szakmát érintő szabványok alkalmazását, hacsak az adott villamos berendezést nem azokkal „legalább azonos biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerint” létesítettük. Hogy ki bírálja ezt el, az jó kérdés. Órákat lehetne írni arról, hogy milyen bonyodalmak származhatnak ebből. Nézzünk két példát.

MSZ 172-1 vs. MSZ HD 60364 sorozat

Mindkettőt meghivatkozza egy-egy jogszabály, viszont a probléma az, hogy amit az egyik megenged, azt a másik tiltja. Arról nem is beszélve, hogy az egyik már vissza van vonva, tehát új létesítésnél nem is szabadna alkalmazni az OTSZ szerint.

Nézzük a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról szóló 8/1981. (XII. 27.) IpM rendeletet, a KLÉSZ-t. A következőt parancsolja: 3. § (1) Minden létesítendő épületben, továbbá meglevő épületben, ha a fogyasztói vezetékhálózat felújításra kerül, ki kell építeni valamely – az MSZ 172/1 előírásainak megfelelő – védővezetőt igénylő érintésvédelmi rendszert, függetlenül attól, hogy az épület létesítése, illetve a fogyasztói vezetékhálózat kiépítése idején milyen jellegű fogyasztóberendezések üzemeltetését tervezték.

Tehát mi szerint szereljek például KLÉSZ alá tartozó lakóépületet? Az MSZ 172-1 vagy az MSZ HD 60364 sorozat szerint? Ha villamos baleset történik egy lakóépületben vagy a Városligeti Műjégpályán – mert a KLÉSZ szerint a Városligeti Műjégpálya is a KLÉSZ alá tartozik (melléklet 2. §-2/b) – mi alapján védem meg magam? Mert az OTSZ szerint – pontosabban az általa kötelezővé tett szabványok szerint –, mindenhova kell védővezető, míg a KLÉSZ szerint nem.

Tehát, ha nem vittem védővezetőt egy kettős szigetelésű lámpatesthez – KLÉSZ melléklet 3. § (3) –, és valaki lecserélte azt egy I. érintésvédelmi osztályúra, majd szétcsapta a zárlatos lámpatest, mi lesz? Mert az OTSZ által meghivatkozott „vonatkozó műszaki követelmény: hazai és európai uniós szabványok és normák összessége” részét képező MSZ HD 60364-4-41:2007 szerint a védővezetőt KLÉSZ alá tartozó létesítmények esetében is mindenhova ki kell húznom – MSZ HD 60364-4-41:2007 412.2.3.2 pont! (A szabvány pont annak lehetőségét emeli ki, hogy az üzemeltető kicserélhet szerkezeteket, például II. év. osztályú szerkezetet I. év. osztályúra.)

Egyéb örvényecskék

Említhetnénk pár példát a két különböző jogszabály által meghivatkozott – és így kötelezővé tett – szabványok különböző követelményeire. Az egyik még dugaszolóaljzatok esetében sem írja elő kötelezően az áram-védőkapcsolókat, a másik még egyes világítási áramkörök és rögzített bekötéssel rendelkező szerkezetek esetében is kéri. Az MSZ 172 esetében a végáramkörök testzárlata esetén a lekapcsolási idő 0,2 s (rögzített szerkezeteknél 5 s), az MSZ HD 60364 esetében ez 0,4 s. Az egyiknél van alfa kioldási tényező rögzítve (MSZ 172-1 3.1.4. pont), a másiknál nincs.

Az MSZ 172-2 szerint nem kell a zuhanytálcákat EPH-ba bekötni, míg az MSZ HD 60364 szerint kötelező. Ha villamos baleset történik, vajon elfogadják az érvelést, miszerint a KLÉSZ szerint nem kell?

És még egy példa: régen – bizonyos feltételek teljesülése esetén – lehetett a vízcsövet földelőként használni, most tilos. Ha már felébresztettük az alvó oroszlánt: EPH-vezetőként használható volt vízvezetéki főnyomócső, kábeltálca stb., most már nem. Régen a végáramkörök vezetőit (amelyek közvetlenül csatlakoztak fogyasztóberendezés testére) nem lehetett EPH-vezetőként használni, most igen.

Régen azt mondták, hogy azért szereljünk szabványosan, mert így meg tudjuk magunkat védeni. De melyik jogszabály által meghivatkozott szabványt alkalmazzam? És ezt most nem szakmai szemmel kérdem – úgy egyértelmű –, hanem jogi szempontból. A bíróság előtt egy jogászt nem fogja érdekelni a szakma, főleg, ha zsetont is lát.

Időszakos érintésvédelmi felülvizsgálat

Nézzünk egy másik érdekességet. Az előbb említett OTSZ kimondja, hogy „A létesítmény, építmény villamos berendezéseit a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően, vagy azzal legalább azonos biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerint kell létesíteni, használni és felülvizsgálni”. Ki ne morgolódott volna, hogy a kémények ellenőrzésén mekkora kasza van bizonyos köröknek. Amikor arról volt szó, hogy ez évente kétszer történik majd meg, akkor mindenkinél felment a pumpa.

De nézzük csak, mit is mond a Munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről a 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 5/a § (1) és (3) szakasza:
(1) A kisfeszültségű erősáramú villamos berendezés közvetett érintés elleni védelmének (érintésvédelem) ellenőrző felülvizsgálatáról és időszakos ellenőrző felülvizsgálatáról a munkáltató… a berendezés szerelői ellenőrzésének, illetve szabványossági felülvizsgálatának keretében gondoskodik.
(3) Az időszakos ellenőrző felülvizsgálatot legalább a következő gyakorisággal kell elvégezni:

áram-védőkapcsolón havonta szerelői ellenőrzéssel,
kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évenként szerelői ellenőrzéssel,
a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról szóló 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet alkalmazási körébe tartozó villamos berendezéseken 6 évenként szerelői ellenőrzéssel.

Tehát az a munkáltató, aki nem ellenőrizteti áram-védőkapcsolóját havonta, az jogszabálysértést követ el. Akkor Marika néninek havonta kell villanyszerelői szakképesítéssel rendelkező személyt a lakásába invitálnia? Ez egy jó kérdés. Mert ha ez így van, akkor mit nekünk kéményseprők, dőljön a lé…

Mielőtt elterveznénk Kanári-szigeteki heti kiruccanásainkat, nézzük meg, mit ír ugyanez a rendelet az 1. § -ban: „E rendelet hatálya az Mvt. 87. §-ának 4. pontja szerinti munkaeszköznek a szervezett munkavégzés során történő használatára terjed ki”. Az Mvt. 87.§. (4) szerint munkaeszköz minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak, vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve: az egyéni védőeszköz).

Tehát csak a szervezett munkavégzés keretén belül használt munkaeszközökre kell alkalmazni az előbb említett érintésvédelmi vizsgálatokra vonatkozó előírásokat, a Mari nénik fellélegezhetnek, nekünk meg marad a prospektusok lapozgatása, és a hitelből fedezett görögországi fapados – háromévente.

De nem hagyhatom annyiban! A 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet utal a KLÉSZ alkalmazási körébe tartozó villamos berendezések időszakos ellenőrzésére is (c pont). Eddig ezt én is a lakóépületekre alkalmaztam, miszerint lakóépületekben hatévente szerelői ellenőrzés kötelező. Az igaz, hogy a lakóépületek a KLÉSZ alá tartoznak, de az esetek túlnyomó többségében szervezett munkavégzés nem történik! Mari néninél nem.

Nagy kérdések

Ha a 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet csak munkaeszközökre vonatkozik, akkor mi alapján kell végezni a KLÉSZ alá tartozó lakóépületek – azaz az olyan villamos berendezések, amelyeket nem munkavégzéssel kapcsolatosan használnak – időszakos villamos biztonságtechnikai ellenőrzését? Akkor az is csak egy tévhit, hogy a lakásokban havonta ellenőrizni kell az áram-védőkapcsolót szerelői ellenőrzéssel? Milyen jogkövetkezményei lehetnek annak, ha az érintésvédelmi felülvizsgáló azt írja a dokumentációba, hogy három évente kell érintésvédelmi felülvizsgálatot végezni KLÉSZ alá tartozó létesítmények villamos berendezésein? Milyen problémákat vet fel az MSZ HD 60364-6:2007 szétbontása? Egyáltalán, kik végezhetnek vizsgálatot eszerint? Milyen hibák fordulnak elő leggyakrabban a dokumentálásban? Ezeket a kérdéseket a következő cikkünkben fejtegetjük...

Dokumentálás MSZ HD 60364 Szabványok