Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villámvédelem évek óta visszatérő téma, amely érthető módon a zivataros időszak közeledtével váltja ki az érdeklődés növekedését. Így nyár elején talán még nem késő áttekinteni néhány olyan szempontot, amely segíthet eldönteni azt a kérdést, hogy érdemes-e villámvédelmet kialakítani.
Kárstatisztikák
A villámok által Magyarországon okozott károkról kevés statisztikai adat áll rendelkezésre. Ezek közül érdemes kiemelni az 1. ábrán bemutatott, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) által a tavaly júliusi viharkárokról (tehát mindössze egyetlen, igaz, a szokásosnál viharosabb hónapról) közölt adatsort. A statisztika világosan mutatja, hogy a villám- és túlfeszültség-kár mind a káresetek számát, mind pedig azok összegét tekintve az összes kár mintegy negyedét adta, és így az „egyéb viharkár” kategóriát leszámítva a leggyakoribb kártípusnak tekinthető. (Bár ezek az adatok részletekbe menő elemzést nem tesznek lehetővé, elgondolkodtató a közvetlen villámcsapás által okozott károk száma és összege, amely közel megegyezik a túlfeszültség-károkéval.
1.a ábra: A 2011. júliusi viharkárok statisztikája a MABISZ adatai alapján – káresemények számára vonatkozó rész (az események darabszámban vannak megadva).
1.b ábra: Káresemények összegére vonatkozó része (az összegek Ft-ban vannak megadva):
Ugyanis a villámok károkozási módjából következően a közvetlen villámcsapások által okozott káresemények számának lényegesen kisebbnek kellene lennie, mint a túlfeszültség-károkénak. Figyelembe kell azonban venni a kiépített védelem hatását, márpedig a túlfeszültség-védelem egyre gyakrabban alkalmazott védelmi intézkedés, ami valószínűleg jelentősen redukálja a túlfeszültség-károk bekövetkezésének kockázatát, és a statisztikán ez látszódhat. Az adatok alapján mindenesetre célszerű a villámvédelmi rendszer – a „villámhárító” – kiépítését is megfontolni.) A villám- és túlfeszültség-védelem igényének megalapozottságát más statisztikák is alátámasztják.
A Gesamtverband der Deutschen Versicher-ungswirtschaft (Német Biztosítók Szövetsége) statisztikája szerint (2. ábra) a napelemes rendszereket érő káresemények leggyakoribb azonosítható oka is a villámok hatására vezethető vissza, bár az ezek által okozott károk összege kisebb, mint a tűzkároké, illetve viharkároké. Jóllehet a statisztikai adatokat mindig körültekintéssel kell értékelni, talán nem nagy merészség azt a következtetést megfogalmazni, hogy a villám- és túlfeszültség-károk jelentős anyagi veszteségeket okozhatnak, ezért a védelem kiépítése mindig célszerű. Erre különösen azért kell felhívnunk a figyelmet, mert a szakemberek egy része lebeszéli a megbízót a védelem (különösen a villámvédelmi rendszer, a „villámhárító”) kiépítéséről, mondván, hogy azt jogszabály vagy szabvány (pl. családi házak esetében) nem teszi szükségessé.
A 2. ábra Napelemes rendszerek németországi kárstatisztikája GDV adatai alapján – káresemények számára vonatkozó rész (százalékos adat)
2.b ábra: Napelemes rendszerek németországi kárstatisztikája GDV adatai alapján – kárösszegre vonatkozó rész (százalékos adat)
Ez azonban súlyos tévedés. A jogszabályok és a szabványok csak társadalmi értékek (pl. emberélet) védelme érdekében írja elő védelem kiépítését (lásd keretes írás), ezért abban, hogy egy adott építményre sem jogszabály, sem szabvány nem írja elő kötelezően villámvédelem létesítését, csak annyi tükröződik, hogy az esetleg bekövetkező veszteség társadalmi szempontból lényegtelen. Lehet, hogy meglepő, de az említett társadalmi szempontból például egy családi ház leégése nem minősül lényeges veszteségnek. Ha a családi ház tulajdonosa erről másképp vélekedik, akkor – egyéni anyagi javainak védelme érdekében – természetesen dönthet a védelem kiépítéséről, és a szakember tanácsa remélhetőleg segíti majd ebben.
A villámvédelem létesítésének kötelezettsége
Egyes jogszabályok az alapvető társadalmi értékek (emberélet, kulturális javak, ellátásbiztonság stb.) védelme érdekében olyan alapvető műszaki-biztonsági előírásokat tartalmaznak, amelyek alkalmazása kötelező. Villámvédelem szempontjából legfontosabb jogforrásként a jelenleg hatályos, a 28/2011. BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzatot kell megemlíteni, amely az új építményeket három csoportba sorolja:
Azon építmények, amelyekre nem szükséges villámvédelmet létesíteni (jellemzően ide tartoznak a családi házak).
Az építmények, amelyekre legalább a jogszabályban megadott fokozatú villámvédelmet kell létesíteni (ide tartoznak pl. a robbanásveszélyes építmények, ld. még táblázat).
Az előbb említett csoportok egyikébe sem tartozó építmények, amelyekre a villámvédelem létesítésének szükségességét az MSZ EN 62305 szerinti szabványos kockázatelemzéssel kell meghatározni.
A jogszabály azonban nem tartalmazza a villámvédelmi intézkedések konkrét módját, azokat – összhangban a jogszabály előírásaival – az MSZ EN 62305 ismerteti.
A létesítmény jellege
Védelmi szint
Villámhárító osztálya (LPS)
Koordinált túlfeszültség-védelem osztálya (LPMS)
Oktatási rendeltetésű épületek
III
III-IV
Mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló épületek, egészségügyi rendeltetésű épületek, kényszertartózkodásra szolgáló épületek
III
III-IV
Nagyforgalmú vagy tömegtartózkodásra szolgáló épületek, létesítmények
IV
III-IV
Szállodák, kollégiumi épületek (50 fő befogadóképesség felett)
III
III-IV
„A”-„B” tűzveszélyességi osztályú épületek, létesítmények
II
II
1. táblázat: A villámvédelmi intézkedések minimális védelmi szintje egyes építménytípusok esetében, az OTSZ előírása szerint.
Családi házak villámvédelme
Az előbb leírtak értelmében akkor is javasolt a családi házak villámvédelmi rendszerének, és túlfeszültség-védelmének kiépítése, ha ennek kötelezettsége sem jogszabály, sem szabvány alapján nem áll fenn. Bár ilyenkor villámvédelmi tervek készítésére sincs jogszabályi előírás, természetesen célszerű a tervek elkészíttetése, összhangban az MSZ EN 62305 követelményeivel. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, érdemes megemlíteni, hogy az MSZ EN 62305 szabvány lehetőséget biztosít a korábbiakhoz képest esztétikusabb, a környezetbe jobban illeszkedő villámvédelmi rendszer kialakítására, különösen, ha az az épület építésével egyidejűleg történik. Utólag elsősorban a földelőrendszer megfelelő kialakítása jelent gondot (jellemzően a meglévő térburkolatok miatt), ezért a villámvédelem követelményeit teljesítő földelőt – lehetőleg betonalap-földelőt – akkor is ésszerű kivitelezni, ha a villámvédelmi rendszer mégsem valósul meg.
Ez már csak azért is megfontolandó, mert a szakszerűen kivitelezett földelő nemcsak a később kiépített villámvédelmi rendszer részeként lehet hasznos, de nélkülözhetetlen része az áramütés elleni védelemnek, és a túlfeszültség-védelemnek is. A túlfeszültség-védelem utólagos kiépítése kevesebb nehézséget okoz, már csak ezért sem véletlen, hogy gyakrabban alkalmazott védelmi intézkedés. Egyre többen ismerik fel annak szükségességét, hogy érzékeny elektronikus eszközeiket legalább a villám hatására fellépő túlfeszültség-impulzusok ellen védjék. Márpedig ilyen eszköz szép számmal akad egy átlagos háztartásban: Általában a számítástechnikai és szórakoztató elektronikai készülékeket szokás itt megemlíteni, pedig nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy az elektronikus vezérléssel rendelkező különböző épületgépészeti (kazán, klímaberendezés) és háztartási berendezések (mosó- és mosogatógép, hűtőgép stb.) is érzékenyek lehetnek a túlfeszültségre, és akkor még nem is említettük az egyre terjedő napelemes és napkollektoros rendszereket. Jóllehet, e berendezések villámcsapás hatására bekövetkező sérülése miatti veszteségeket a háztartási biztosítás fedezheti, de csak részben. A biztosítás általában eleve csak a közvetlen anyagi károk egy részét téríti meg (pl. az amortizáció figyelembevételével), a járulékos károkra (amelyek pl. az épületgépészeti rendszerek vagy a számítástechnikai eszközök leállása miatt következhetnek be) nem terjed ki. Emiatt a kárstatisztikában szereplő összeg bizonyára kisebb, mint a ténylegesen bekövetkező károk összege. Mindezt figyelembe véve egyre többen döntenek saját érdekükben a túlfeszültség-védelem kiépítéséről, és remélhetőleg egyre többen ismerik fel a villámvédelmi rendszer kivitelezésének célszerűségét is.
