Eszközeink

Középfeszültségű kapcsolóberendezések zárlatbiztossága

2022/10. lapszám | Dr. Papp Gusztáv |  1096 |

Ifjú műegyetemista koromban, még a múlt évezredben, mérnökké avatásom hajnalán, a záró szemeszterben 8-10 helyett már csak egyetlen kötelező tantárgyunk volt: a munkavédelem. Túl a matematika és az elméleti villamosságtan szigorlaton, nem kevés kemény szaktárgyi vizsgával, zárthelyivel és laborgyakorlattal a hátunk mögött, a diplomaírás félévére az egyetem vezetése csak ezt az alig szakmai tantárgyat rótta ránk, azt is csupán heti 2 órában.

Bevallom, de csak egyfajta formaságnak tartottam – valamivel mégiscsak fenn kell tartani a látszatot, hogy még diákok vagyunk. Ki is venne komolyan egy olyan tantárgyat, amiben sem differenciálegyenletek, sem integrálás, de még csak egy árva képzetes, transzponálásra váró mátrix sem szerepel? Ma, nyugdíjas mérnökként persze egész másként tekintek vissza erre a tárgyra és annak fontosságára. Megkövetve egykori professzoraimat utólagos főhajtással ismerem be, a sziporkázó elméletekkel, az elegáns számításokkal, az egyre gazdaságosabb és költséghatékonyabb konstrukciókkal szemben magasan a legfontosabbra azt a tudást tartom, amivel a villamosbiztonságot teremtjük meg. Azt a biztonságot, aminek révén a villamos energia termelésével, szállításával, elosztásával – és nem utolsósorban felhasználásával – foglalatoskodó szakmabeliek, illetve laikusok, bátorsággal tehetik azt, és nem kell minden alkalommal fölsóhajtaniuk: „na, most az egyszer megúsztam”.

Miért is?

Azon kevesek, akik már jártak erőműben, és láttak egy kisebb épületnyi turbinát, hallották működés közben egy mozdony méretű generátor dübörgését, elképzelhetik, hogy ez a hatalmas energia láthatatlanul, és csöndesen ott suhan a távvezetékek sodronyán, keresztül a transzformátorok vastestén, egyenesen felénk. Persze az otthoni konnektorokig az erőművi energiafolyamnak már csak egy erecskéje jut el, de még mindig tiszteletre méltóan nagy ahhoz, hogy ne vegyük félvállról. Sokszorosan igaz ez az elosztóállomásokra, ahol még egy bomba hatásával ér fel a véletlenül elszabaduló villamos fergeteg.

Itt értünk el a cikkünk témájához, a középfeszültségű kapcsolóberendezések zárlatbiztosságához. Tervezőként, gyártóként, vizsgálóállomási szakértőként és beruházó-üzemeltető felhasználóként is volt alkalmam találkozni villamos kapcsolóberendezésekkel. Mindegyik szempontból döntő fontosságú volt a megbízhatóság, a biztonságosság kérdése. Murphy megfogalmazásában tudjuk, „ami elromolhat az el is romlik”, ezért nekünk mindig fel kellett tenni a kérdést: mi lesz akkor? Mi lesz akkor, ha elszabadul a pokol?

Az egyetemen, többek között az említett munkavédelem tárgy keretében megtanultam, hogy az elektrotechnika rendkívül egyszerű. Mindössze kétféle hiba létezik: nem érnek össze dolgok, amiknek össze kellene érniük, vagy összeérnek dolgok, amelyeknek nem lenne szabad összeérniük. Én most az utóbbival fogok foglalkozni, nevezzük nevén, a rövidzárlattal, pontosabban a középfeszültségű kapcsolóberendezések zárlatálló képességével.

KapcsolóberendezésZárlat

Kapcsolódó

---