A Paks II. projekt ellenzői a mai napig azt hirdetik, hogy az atomenergia ideje lejárt és a világon – kizárólag a megújulókkal – minden ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi célkitűzés megvalósítható. Kiváló és követendő példaként a németországi energiapolitikát szokták emlegetni, hiszen a németek évről évre egyre több nap- és szélerőművi kapacitást építenek be a rendszerbe.
Németország 2011-ben a fukusimai atomerőmű-baleset után valóban úgy döntött, hogy rohamléptékben fejleszti a nap- és szélerőművi kapacitásait, miközben folyamatosan, 2022 végéig bezárja az összes atomerőművi blokkját, így a megújulók beépített kapacitása 2019 végére elérte a 110 000 MW értéket. Ennek következményeként tavaly a nap- és szélerőművek által termelt villamos energia mennyisége elérte a nettó 174 TWh értéket. Ez az érték az éves összes termelés 46 százalékát jelentette. Az idei évben is tovább folytatódik az időjárásfüggő kapacitások rendszerbe integrálása. Ez a német energiaforradalom jó oldala.
Mérnöki gondolkodásra van szükség
Ha csak ezekre a tényekre hagyatkoznánk, akkor a laikusok azt gondolhatnák, hogy végre megtörtént az áttörés, itt az energetikai Kánaán, hiszen kizárólag a megújulók alkalmazásával képesek vagyunk télen-nyáron, éjjel-nappal kielégíteni a fogyasztói igényeket, biztosítani a nagyon olcsó áramot, valamint kiváló példát mutatni klímavédelemből.
A német energiapolitika sajnálatos módon azonban egy misztikus varázsgömbre és a hitre épül. Arra az elképzelésre, hogy a megújulók arányának drasztikus növelésével és az atomerőművek leállításával garantálni lehet az ellátásbiztonságot, az olcsó villamos energiát és a klímavédelmi célok elérését is. A valóság azonban sokkal kijózanítóbb. Németország rossz példa, ugyanis a villamosenergia-fogyasztók folyamatos és olcsó villamosenergia-ellátást igényelnek, amit a megújulók nem képesek biztosítani. A felelősen és szakmai elvek mentén működő szervezetek egyetértenek abban, hogy a globális klímavédelmi célok elérése érdekében a megújuló energiaforrások és az atomenergia részarányának jelentős növelésére van szükség, miközben a fosszilis részarányt radikálisan csökkenteni kell.
Ellátásbiztonság és a klímavédelem
Az ellátásbiztonság és a szén-dioxid-kibocsátás olyan, mint két síléc, amelyek lassan, de biztosan eltávolodnak egymástól és a vezetőnek kell eldöntenie azt, hogy melyik oldalra vált. A probléma annál sürgetőbbé válik, minél több időjárásfüggő megújulót építenek be a német rendszerbe, miközben az atomerőműveket és a szénerőműveket leállítják.
Nézzünk meg egy konkrét példát (1. ábra). 2020. szeptember 29-én például Németországban szélcsendesebb és kevésbé napos időjárás volt. Ennek következtében a nap- és szélerőművek 114 ezer MW beépített kapacitásából az aznapi termelési csúcs idején, azaz 11 óra körül, ennek mindössze a negyede, mintegy 23 200 MW teljesítmény állt rendelkezésre. Napfelkelte előtt és napnyugta után pedig még kevesebb.
1. ábra: A németországi villamosesergia-termelés összetétele, valamint a szén-dioxid-kibocsátás alakulása
2020. 09. 29.
Forrás: Agora Energiewende
Ezen a napon a termelés 74 százalékát, 0,96 TWh-t a szén-, az atom- és a gázerőművek biztosították! A nap- és szélerőművek csak 0,18 TWh-t termeltek. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy az atom-, a szén- és a gázerőművek nélkül a német rendszer egyszerűen összeomlott volna. A német fogyasztók ellátásához szükség van a francia, döntően atomerőművekből, valamint a lengyel szénerőművekből származó importra is. Voltak/vannak persze elvétve a megújulók szempontjából jobb napok, ám az atom nélkül a németek továbbra is a fosszilis energiahordozókra – a saját szénre és javarészt orosz gázra – lesznek utalva, amelyek egyike sem klímabarát.
Alaperőművek nélkül nem megy
Az előző konkrét példa is nagyon jól mutatja, hogy a németek is pontosan tisztában vannak azzal, bár ezt nem verik nagydobra, hogy az ellátásbiztonságot a megújulók az alapterhelést biztosító alaperőművek és az import villamos energia nélkül nem tudják biztosítani. Ezért is növekszik évről évre a gázerőművekben megtermelt villamos energia mennyisége, és emiatt is ragaszkodnak annyira a németek az Északi Áramlat 2 gázvezetékrendszer megépítéséhez.
A klímavédelmi célok miatt a német szénerőműveket mihamarabb be kellene zárni. Ehhez képest Németországban 2020. május végén Észak-Rajna-Vesztfáliában üzembe helyezték az új Datteln 4 szénerőművet. Külön megemlítendő, hogy az új szénerőmű ráadásul import szénnel fog üzemelni. Ez is azt mutatja, hogy a német energiapolitika nem szakmai indíttatású... Elgondolkoztató, vajon mennyire nevezhető ésszerűnek az a lépés, hogy a klímabarát atomerőműveket leállítják, és, helyettük új szénerőművet adnak át és növelik a gázerőművek termelését. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a német szénerőművek szennyezéséhez évente több ezer haláleset köthető.
A kijózanító német igazság
Egy igazi paradoxon az is, hogy a német megújulók támogatását szolgáló EEG pótdíj Németországban egyre drágábbá tette a villamos energiát. 2020 elején is emelkedtek a német áramárak, amely az aktuális értéken is megmutatkozik. 2020. novemberi adatok szerint Németország továbbra is kiütéses győzelmet arat az árak tekintetében, hiszen Berlinben egy háztartási fogyasztó 1 kWh villamos energiáért 32 eurócentet (közel 118 Ft/kWh) fizet, miközben Budapesten csak 10,5 (közel 38 Ft/kWh) eurócentet. Ennek az az oka, hogy Németország súlyos összegekkel támogatja a német megújulókat, amelyet természetesen valakinek ki is kell fizetni. 2020-ban a támogatások tervezett összege közel 26,5 milliárd euró (9500 milliárd forint) volt. Arról nem is beszélve, hogy 2000 és 2019 között a megújulók támogatására irdatlan, mintegy 267 milliárd eurót (96 000 milliárd forint) fizettek ki.
Az atomstop következményei
A folyamatosan növekvő megújulós támogatások miatt bekövetkező villamosenergia-árnövekedés nemcsak aránytalanul sújtja az alacsony jövedelmű rétegeket, hanem az ipari fogyasztók versenyképességét is veszélyezteti. A további súlyos árnövekedés megállítása érdekében a német koalíciós pártok idén júniusban úgy döntöttek, hogy a megújulós pótdíjat a szövetségi költségvetésből származó támogatásokkal csökkentik, valamint a pótdíj mértékét is maximalizálják. Éppen ezért december közepén a német Bundestag ezért is módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt, amelynek értelmében a megújulók támogatását biztosító pótdíjak mértékét maximálják, illetve jövőre már csökkenteni fogják.
Ez azt jelenti, hogy az „elvileg olcsó és versenyképes” megújulók támogatását már nemcsak a fogyasztókkal fizettetik meg, hanem állami, adófizetői pénzből származó eurómilliárdokkal dotálják! Adóeurók nélkül a német villamosenergia-árak jövőre akár 8 százalékkal is emelkedhettek volna. Magyarul: a német „energiafordulat” költségei első ízben válnak majd a költségvetési küzdelem tárgyává. A szövetségi kormányzat bejelentése szerint idén és jövőre 11 milliárd eurót (4015 milliárd forintot) kívánnak a megújulók támogatását szolgáló EEG-kassza hiányának pótlására fordítani. Ennek hiányában idén a háztartási villamosenergia-árak közel 10 százalékkal növekedtek volna.
Erre pedig nagy szükség lesz, hiszen ha megnézzük tavalyi évet, akkor azt láthatjuk, hogy az EEG-kasszából 2020 eleje óta, november végéig csaknem 28,9 milliárd euró volt a kifizetés. Ez pedig jelentős növekedés 2019-hez képest, amikor „csak” 25,9 milliárd euró volt ez az érték. Arról nem is beszélve, hogy novemberben a kassza hiánya hatalmas összeg, közel 4,4 milliárd euró volt!
Mindez azt jelenti, hogy a 2020-ra tervezett 26,5 milliárd euró támogatási összeg decemberre 30 milliárdra rúgott.
Gondolatok a jövőre
Láthatóan a német villamosenergia-ellátás jelenleg csak azért biztosítható, mert a háttérben még jelen vannak az időjárástól függetlenül üzemelő alaperőművek. Ha majd leállítják az összes atomerőművet, bezárják a szénerőműveket, ha nem lesz elegendő gázerőművi kapacitás, akkor a németek például a francia atomerőművekből vagy a lengyel szénerőművekből származó importra fognak kényszerülni, ami hosszú távon nem tartható fenn. Szóval, mi fog történni? Nem lepődnék meg, ha az első nagyobb áramszünetek után egyre többen nyilatkoznának Németországban arról, hogy az új atomerőművek már a legszigorúbb biztonsági követelményeknek is megfelelnek és a környezetvédelem szempontjából is elfogadhatóak. Néhány év múlva pedig azt fogják mondani, hogy természetesen helyes döntés volt az atomerőműveket bezárni, de most a klímavédelem sokkal fontosabb, ezért újranyitják a nukleáris opció lehetőségét. Ugyanis a német kormány hosszú távú hidrogénstratégiája inkább csak egy jól „eladható szlogen”, igazi realitások nélkül.
