Villanyszerelők Lapja

A saját farkába harapó kígyó

avagy a villámvédelmi biztonsági távolság számításának és ellenőrzésének ellentmondásai

2017. március 16. | Kruppa Attila |  1285 | |

A saját farkába harapó kígyó

A norma szerinti villámvédelemben meglehetősen megbonyolódott a biztonsági távolság számítása. Ennek nem az az egyetlen következménye, hogy a tervezőtől – általában fölöslegesen – részletes számítások elvégzését követelné meg az MSZ EN 62305, hanem az is, hogy a felülvizsgáló az időszakos felülvizsgálat során ellentmondásba kerülhet a tervezővel, annak ellenére is, hogy mind a tervező, mind a felülvizsgáló a szabvány követelményeinek megfelelően jár el. Cikkünkben annak járunk utána, hogy ezt az ellentmondást hogyan lehet a gyakorlatban feloldani.

A problémák gyökere

A biztonsági távolsággal (a fogalom magyarázatát lásd a keretes írásban) kapcsolatban megjelenő problémák két tényezőre vezethetők vissza:

  • A biztonsági távolság az építmény (az LPS) különböző pontjain más és más (1. ábra). Ha tehát azt szeretnénk megtudni, hogy az építmény egy adott helyén létrejön-e a veszélyes megközelítés, akkor az arra a helyre vonatkozó biztonsági távolságot kell kiszámolni. Másképp fogalmazva: egy építményre nem adható meg egyetlen biztonsági távolság, legfeljebb a maximális biztonsági távolság, amely az összes közül a legnagyobb. (Ennek viszont csekély a jelentősége, hiszen az építménynek egyetlen pontjára igaz.)
  • A biztonsági távolság számítására a szabvány többféle képletet is ad, amelyek azonban jelentősen eltérő értékeket eredményezhetnek.

1. ábra: A változó nagyságú biztonsági távolság sematikus bemutatása az LPS néhány levezetője mentén, a levezető különböző pontjain. 1 a biztonsági távolság legnagyobb értéke, 2 biztonsági távolság (s).

Ezek azért jelenthetnek problémát a gyakorlatban, mert

  • ami a tervezés stádiumában helyes volt, arról a felülvizsgálat során nem jelentheti ki a felülvizsgáló, hogy helytelen, csak azért, mert a biztonsági távolságot egy másik (szabványos) képlettel számította, és
  • a felülvizsgálónak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy az építmény bármely pontján el tudja dönteni, hogy fennáll-e a veszélyes megközelítés ténye, következésképp ki kell tudnia számolnia a biztonsági távolságot.

A norma szerinti villámvédelem rendszerében hasonló problémával találkozhatunk a kockázatkezelésnél: egy építmény esetében többféle (helyes) kockázatkezelés lehetséges, amelyek eredményeképp eltérő villámvédelmi intézkedések alkalmazása lehet szükséges. De éppen azért, hogy ne keletkezhessen ellentmondás a felülvizsgáló és a tervező kockázatkezelése között, az MSZ EN 62305 rögzíti, hogy a felülvizsgálatot a tervek (és az annak részét képező kockázatkezelési dokumentáció) alapján kell elvégezni. Ha pedig terv nem áll rendelkezésre, akkor tervező közreműködése szükséges.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Villámvédelem

Kapcsolódó