Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A tavaly decemberben megjelent és idén március 5-én hatályba lépett 54/2014. (12.5.) BM rendelet, azaz az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) alapvetően változtatja meg a tűzvédelem szabályrendszerét. A markáns, a villamosság szakterületét is mélyen átható változások egyik kiváltó oka a tűzveszélyességi osztályba sorolás megszűnése, és helyette a kockázati osztályok bevezetése. Bár az új OTSZ több mint fél éve hatályban van, alkalmazásának számos problémája különös módon csak mostanában kezd a szakemberekben is tudatosulni.
Tűzveszélyességi osztályok helyett kockázati osztályok
Először is pontosítsuk a bevezetőben leírtakat: a tűzveszélyességi osztályba sorolás nem szűnt meg teljesen, csak olyannyira átalakult, hogy az – a hétköznapi gyakorlat szintjén – lényegében a megszűnéssel egyenértékű. Ami a helyiségek, építmények tűzveszélyességi osztályba sorolását illeti, az ténylegesen megszűnt. Ami az anyagok tűzveszélyességi osztályba sorolását illeti, az továbbra is létezik, de jelentős módosításokkal, mert az eddigi öt kategória helyett már csak három alkalmazható:
Robbanásveszélyes osztály (a korábbi A és B tűzveszélyességi osztály összevonása).
Tűzveszélyes osztály (a korábbi C és D tűzveszélyességi osztály összevonása).
Nem tűzveszélyes osztály (a korábbi E tűzveszélyességi osztály).
Ennél a változásnál lényegesen nagyobb a jelentősége annak, hogy a helyiségek, építmények tűzveszélyességi osztályba sorolását (és az építmények építészeti, szerkezeti, tűzvédelmi kialakítása szempontjából ugyancsak fontos tűzállósági fokozatba sorolást) a kockázati osztályba sorolás váltotta fel. Bár a kockázati osztályba sorolás a tűzvédelmi tervező feladatkörébe tartozik, a módszer lényegével (lásd keretes írás) a villamos szakembereknek is tisztában kell lenniük, mert egy adott építmény kockázati osztálya a villamos berendezés létesítésének és felülvizsgálatának egyes részleteit meghatározza.
1. ábra: Egy épület kockázati egységekre bontása. Minden kockázati egység több helyiséget foglalhat magába.
Az építményekre, illetve helyiségekre vonatkozó tűzveszélyességi osztályok megszűnése, és helyette a kockázati osztályok bevezetése a jogalkotó szándéka szerint csak az új építményeket érinti, a meglévőket nem: ebből következőn a kockázati osztályba sorolásra vonatkozó előírásokat az OTSZ-nek abban a részében találjuk, amelyeket létesítéskor kell alkalmaznunk. Azokban a paragrafusokban, amelyek a használati szabályokat ismertetik, kockázati osztályra történő hivatkozással nem találkozunk, ezért a meglévő építményekben az átsorolást nem kell elvégezni (feltéve természetesen, hogy nem kerül sor jelentősebb átalakítási munkákra, rendeltetés változására stb.). Annak érdekében, hogy a meglévő építményekre korábban megállapított tűzveszélyességi osztályok ne okozzanak értelmezési problémákat, azokat az (adott építményekre/létesítményekre vonatkozó) Tűzvédelmi Szabályzatokból törölni kell. Az erre vonatkozó instrukciót az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján elérhető, az új OTSZ alkalmazását segíteni hivatott, úgynevezett „Gyakran Ismételt Kérdések” részben találjuk.
Sajnos, bármennyire körültekintőn igyekezett is eljárni a jogalkotó, a tűzveszélyességi osztályba sorolás megszüntetése számos problémát idézett elő, és ez jelentős mértékben érinti a villamos szakmát.
Az építmény kockázati osztályba sorolásának lépései
Az építmények kockázati osztályba sorolása három lépésben történik, amelyeket itt röviden és leegyszerűsítve ismertetünk.
Első lépés – Az építmény kockázati egységekre bontása A kockázati osztályba sorolás első lépéseként az építményt a tűzvédelmi tervező egy vagy több kockázati egységre bontja (1. ábra). Az OTSZ előírása értelmében a kockázati egység jellemzőn egy rendeltetési egységet foglal magába, amely több helyiségből – köztük villamos és gépészeti célú helyiségekkel – állhat. Ez rögtön lényeges különbség a tűzveszélyességi osztályozáshoz képest, hiszen az osztályozás legkisebb térbeli egységét nem az építményen belüli helyiség, hanem egy vagy több helyiség együttese képezi.
Második lépés – A kockázati egység kockázati osztályának meghatározása A kockázati egység kockázati osztályának meghatározása hat szempont alapján történik:
Legfelső szint magassága
Legalsó szint magasság
Benntartózkodók száma
Benntartózkodók menekülési képessége
Tárolt/felhasznált anyagok
Rendeltetés
Az építményt alkotó kockázati egységek a hat szempont mindegyike alapján besorolásra kerülnek az alábbi négy kategória valamelyikébe:
NAK – nagyon alacsony kockázati osztály
AK – alacsony kockázati osztály
KK – közepes kockázati osztály
MK – magas kockázati osztály
A besorolás végeredményeképp a kockázati egység kockázati osztálya – amely meghatározza a kockázati egység kialakítására vonatkozó tűzvédelmi előírásokat – a hat szempont alapján megállapított kockázati osztályok közül a legszigorúbb lesz. Ha tehát egy kockázati egység három szempont alapján nagyon alacsony kockázatú (NAK), két szempont alapján alacsony kockázatú (AK), egy szempont alapján pedig közepes kockázatú (KK), akkor a kockázati egység közepes kockázati osztályba (KK) tartozik.
Harmadik lépés – Az építmény mértékadó kockázata Abban az esetben, ha az építmény egyetlen kockázati egységből áll, akkor az építmény ún. mértékadó kockázati osztálya azonos lesz a kockázati egység második lépésben megállapított kockázati osztályával. Amennyiben az építményt több kockázati egység alkotja, akkor a mértékadó kockázat a legszigorúbb kockázati osztály lesz (2.ábra).
A következmények a villamos szakma szempontjából
A villamos szakterületre vonatkozó érvényes szabványok között már csak elvétve találhatunk olyat, amely a tűzveszélyességi osztályoktól függő követelményeket fogalmaz meg. Ennek az az oka, hogy a tűzveszélyességi osztályba sorolás egy olyan besorolási rendszer volt, amely csak Magyarországon volt hatályos, és amelynek nem volt – és most sincs – európai megfelelője. Emiatt azokban az európai (MSZ EN, MSZ HD stb. jelzetű) szabványokban sem találkozhatunk erre történő hivatkozásokkal, amelyek mára gyakorlatilag teljesen kiváltották a régebbi magyar szabványokat. Valószínűleg ezért feltételezte a jogalkotó, hogy a tűzveszélyességi osztályba sorolás megszüntetésekor a szükséges körültekintéssel járt el. Az azonban elkerülte a figyelmét, hogy azoknál a meglévő építményeknél, illetve berendezéseknél, amelyek felülvizsgálatát (vagy átalakítását, bővítését) a létesítéskor érvényben lévő szabványok alapján kell elvégezni, a tűzveszélyességi osztály hiánya komoly problémát okozhat. Ezek a problémák a villamos szakágon belül alapvetően három területet érintenek: a nem norma szerinti villámvédelem felülvizsgálatát, a nem norma szerinti villámvédelem tervezését, és az erősáramú berendezések tűzvédelmi felülvizsgálatát.
A norma szerinti villámvédelem felülvizsgálata
A nem norma szerinti villámvédelem felülvizsgálatának első lépéseként a már visszavont MSZ 274-2 szabvány (vagy 2/2002. BM rendelet, vagy 9/2008. ÖTM rendelet) szerinti villámvédelmi besorolást kell elvégezni. Ennek célja, hogy meg lehessen állapítani, az építmény villámvédelmi szempontból lényeges kialakítási jellemzői a létesítés vagy az előző felülvizsgálat óta változtak-e olyan mértékben, hogy az a meglévő villámvédelem (villámvédelmi berendezés) átalakítását teszi szükségessé. Ez a besorolás bemenő adatként használja az építmény tűzveszélyességi osztályát, annak hiányában a besorolás és a felülvizsgálat nem végezhető el. Mivel azonban a meglévő építmények tűzveszélyességi osztályát az építmény Tűzvédelmi Szabályzatából az előbb említettek szerint törölni kell, az építmény tulajdonosa/üzemeltetője jelenleg nem tud a felülvizsgáló rendelkezésére bocsátani olyan, jogi értelemben megalapozott iratot, amely tartalmazná ezt az információt. Ilyen helyzet persze korábban is előfordulhatott, csakhogy akkor – kényszermegoldásként – az éppen hatályos OTSZ alapján a villámvédelmi felülvizsgáló is megállapíthatta az építmény tűzveszélyességi osztályát. Ez azonban már nem lehetséges, hiszen a jelenleg hatályos OTSZ nem ismeri az (építményre vonatkozó) tűzveszélyességi osztály fogalmát, következésképp szabályt sem ad annak meghatározására. Felvetődhet a kérdés, hogy a hatályos OTSZ kockázati osztályait nem lehetne-e megfeleltetni a tűzveszélyességi osztályoknak. Sajnos, ez nem tűnik járható útnak: nemcsak azért, mert a kockázati osztályok és a korábbi tűzveszélyességi osztályok között nem állítható fel egyértelmű kapcsolat, hanem azért sem, mert a meglévő építményeknek kockázati osztálya sincs – hiszen a kockázati osztályba sorolást meglévő építmények esetében nem kell elvégezni.
A norma szerinti villámvédelem létesítése
A felülvizsgálónál nincs jobb helyzetben az a tervező sem, aki nem norma szerinti villámvédelmet szeretne tervezni. Ennek lehetősége elméletileg fennáll, hiszen az OTSZ az új építményrészek létesítésekor bizonyos feltételek teljesülése esetén megengedi, hogy az új részek villámvédelme a meglévő építményrészek villámvédelmére vonatkozó normarendszer alapján létesüljön. Tehát amennyiben egy olyan csarnok kerül bővítésre, amelyen az MSZ 274 szerinti villámvédelmi berendezés van, akkor a csarnok (40%-ot nem meghaladó) bővítésekor az új csarnokrészeken is létesíthető az MSZ 274 szerinti villámvédelem. Ezen a ponton azonban a tervező ugyanazokkal a problémákkal szembesül, amelyekkel a felülvizsgáló, következésképp a besorolás nem végezhető el, a villámvédelem fokozata nem állapítható meg, tehát a villámvédelem tervezésének feltételei nem adottak.
2. ábra: Az építmény mértékadó kockázati osztályát az építményt alkotó kockázati egységei közül a legszigorúbb besorolású határozza meg. A bemutatott épület esetében a mértékadó kockázati osztály az MK.
Az erősáramú berendezések tűzvédelmi felülvizsgálata
Az erősáramú berendezések tűzvédelmi felülvizsgálatakor még az előbbieknél is komolyabb problémákkal szembesülhetünk. Villámvédelemben ugyanis „csak” az építmény tűzveszélyességi osztálya (tehát egyetlen adat) hiányzik. Ezzel szemben az EBF felülvizsgálathoz az építményen belüli helyiségek tűzveszélyességi osztályát is ismerni kellene. Az előbb leírtak szerint a helyiségek tűzveszélyességi osztálya sem határozható meg a hatályos jogszabály alapján (azaz a felülvizsgáló akkor sem tudja ezt megtenni, ha elméletileg ennek a képességnek a birtokában van), ezért a szabályos felülvizsgálat elvégzése nehézségbe ütközik. Itt azért használjuk azt a kifejezést, hogy „nehézségbe ütközik” mert az erősáramú berendezések tűzvédelmi felülvizsgálatához kapcsolódó szabványrendszer (MSZ EN 10900, MSZ HD 60364 stb.) a tűzveszélyességi osztály fogalmát nem ismeri, így – legalábbis elméletileg – a felülvizsgálatot a helyiségek tűzveszélyességi osztályának ismerete nélkül is el lehetne végezni.
Az elmélet és a gyakorlat közé a robbanásveszély megjelenése ver éket: az európai szabványrendszer logikája szerint ott, ahol robbanásveszéllyel kell számolni, elsősorban az MSZ EN 60079 követelményrendszerének kell megfelelni, mind a létesítést, mind pedig a felülvizsgálatokat illetőn. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy a meglévő (különösen a 10-15 évnél régebbi) építményekben is rendelkezésre álljon az az információ, hogy az építményben kell-e az MSZ EN 60079 szabvány értelmében robbanásveszéllyel számolni, és ha igen, a zónák kiterjedése mekkora. Ezek az építmények azonban még nem az európai, hanem a korábbi hazai, az európaitól jelentősen különböző szabványrendszer alapján létesültek. Így a mai értelemben vett robbanásveszélyes zónák létéről, kiterjedéséről az üzemeltetők nem feltétlenül rendelkeznek a jelenleg érvényes szabványoknak megfelelő ismerettel. Mivel a felülvizsgálatok évtizedek során kialakult rendje – a korábbi hazai szabványrendszerhez és a jogszabályokhoz illeszkedve – az építmények és helyiségek tűzveszélyességi osztályára épült, ezek a problémák a legutóbbi időkig a felszín alatt lappanghattak, és csak az új OTSZ hatályba lépése hozta őket felszínre.
A megoldás…
…egyelőre várat magára. Jelenleg annyi tudható, hogy a jogalkotó – szembesülve a felvetett problémákkal – szakmai szervezetek bevonásával megkezdte azt a munkát, amelynek eredményeképp megszülethet a létesítés és a felülvizsgálat új eljárási rendje. Erre remélhetőleg nem kell nagyon sokáig várni, mert a jelenlegi bizonytalan helyzet sokakat érint.
Az, hogy a felvetett problémákra milyen megoldás születik, ma még nem tudható. Az elmúlt bő tíz év rámutatott, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk előtti „régi” és az az utáni „új” jogi–műszaki szabályrendszer között zökkenőmentes átmenet nem biztosítható. Egyrészt abszurd, hogy a hatályos szabályrendszer a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben gyökerező szabványokkal legyen „kompatibilis”, hiszen a technika fejlődése (de legalábbis változása) kétségbevonhatatlan. Nem is említve, hogy a szabályrendszernek a technika állásának jelenlegi szintjét is integrálnia kellene. Másrészt azonban az is tapasztalható, hogy az európai szabványok nem mentesek a (helyenként súlyos, koncepcionális) hibáktól, és ezért a villamos szakma sem ég a vágytól, hogy a régi, egyszerűbb szabályozást egy nem feltétlenül jobb, de lényegesen bonyolultabb szabályrendszerre cserélje. Ráadásul úgy, hogy annak esetleges viszszamenőleges hatálya legyen… Ebben a helyzetben tehát nem csodálható, hogy a cikkben vázolt problémák megoldása egyelőre várat magára.
