Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek: tűzeseti fogyasztók működőképessége
2015/6. lapszám | Lakk József | 6361 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Múlt havi számunkban megkezdtük a villamos berendezésekre, villámvédelemre és elektrosztatikus feltöltődés elleni védelemre vonatkozó Tűzvédelmi Műszaki Irányelv bemutatását. Akkor részletesen foglalkoztunk az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat (továbbiakban: OTSZ) és a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (továbbiakban: TvMI-k) viszonyával. Most csak emlékeztetőként elevenítenénk fel a legfontosabb tudnivalókat ebben a témakörben.
- Az új OTSZ-ben alapvetően csak az előírások jelennek meg, amelyek a biztonság elvárt szintjét rögzítik.
- A TvMI-k tartalmazzák ajánlások formájában azokat a műszaki megoldásokat, amelyek alkalmazásával teljesíthetők az OTSZ által előírt biztonsági szintek.
- A TvMI-k alkalmazása önkéntes, alkalmazásuk esetén az OTSZ-ben előírt követelmények teljesülése igazoltnak tekintendő.
- A TvMI-ket az erre a célra létrehozott Tűzvédelmi Műszaki Bizottság szükség szerint, de legalább évente felülvizsgálja, a tartalmukat indokolt esetben módosítja.
- A TvMI-k szabadon hozzáférhetők, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapjáról letölthetők.
A villamos szakemberek számára legnagyobb jelentőségű villamos vonatkozású irányelv érdemben a kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések lekapcsolásával, a tűzeseti fogyasztók működőképességével és a villámvédelem, sztatikus feltöltődés témakörével kapcsolatban fogalmaz meg ajánlásokat. Múlt havi cikkünkben az első témakörrel már részletesen foglalkoztunk, kiemelten kezelve a szakmai körökben vitákat kiváltó, napelemekkel kapcsolatos előírásokat.
Cikkünk második részében a tűzeseti fogyasztók működőképességével összefüggő részeket igyekszünk áttekinteni.
A tűzeseti fogyasztók működőképessége alatt általában összetett (pl. több lámpatestből, az ezeket összekötő vezetékekből és a lámpatesteket megtápláló központi áramforrásból álló) rendszerekkel szemben támasztott azon elvárást értjük, hogy a rendszer egésze képes a feladatát veszélyhelyzet (tűz) esetén betölteni. Tekintve, hogy ezek a rendszerek gyakran az építmény nagy részére kiterjednek, a tűzvédelemben betöltött szerepüktől és az építményre vonatkozó tűzvédelmi koncepciótól függően egyes részeikre eltérő műszaki követelmények vonatkozhatnak.
A tűzeseti fogyasztók működőképességének biztosítása nem kizárólag a villamos tervező és a kivitelező feladata. A villamos tervező hiába írja elő például az egy tűzeseti fogyasztó számára a tűzálló kábel alkalmazását, és a kivitelező hiába használna minősített kábelt és rögzítő elemeket, amennyiben a tápellátási pont és a fogyasztó között nem mindenhol vannak olyan épületszerkezetek, amelyek tűzvédelmi határértéke teljesíti az előírt működési időtartamot, vagy amelyek statikailag képesek a kábel súlyát hordozni.
A tűzvédelmi rendszerek elvárt működési biztonsága csak a tervezésben és a kivitelezésben résztvevők egységes elvek men-tén való együttműködése révén valósulhat meg. A műszaki irányelv ki is emeli a koncepcióalkotás fontosságát. Kimondja, hogy a tűzvédelmi koncepcióalkotás akkor megfelelő, ha a koncepció részletesen tartalmazza, hogy melyek az elérni kívánt tűzvédelmi célkitűzések, a tűzvédelmi célkitűzések alkalmazásához milyen eszközrendszer szükséges, továbbá az eszközrendszer létesítése és üzemeltetése milyen feltételrendszerhez kötött. Azaz az előző példánál maradva, ha a célkitűzés egy lépcsőház hő- és füstmentességének egy órán át tartó biztosítása, akkor ahhoz szükséges az egy órás tűzállóságot biztosító kábelrendszer, mint eszköz, és szükségesek olyan épületszerkezetek, amelyekre a kábelrendszer rögzíthető, és amelyek teherhordó képessége legalább az egy óra időtartamot eléri.
Az OTSZ a tűzeseti fogyasztók működőképességi időtartam-követelményét egy táblázatban összefoglalja, illetve új elemként kimondja, hogy amennyiben a táblázatban előírt érték magasabb, mint az épület teherhordó falra vonatkozó követelménye, akkor a teherhordó fal követelménye az irányadó.
A fenti működőképesség-megtartás akkor tekinthető megvalósultnak, ha tűz esetén
- az előírt működési időtartamig
– a tűzeseti fogyasztó működéséhez szükséges teljesítményű villamos energia rendelkezésre áll,
– a tápforrás és a tűzeseti fogyasztó közötti energiaátvitel és a működtetést, vezérlést biztosító vezetékrendszer épületen belüli és főelosztón kívüli szakaszainak tűzhatás elleni védelme biztosított,
– a tűzeseti fogyasztó működtetése, vezérlése biztosított,
– a tűzeseti fogyasztó rögzítése és a rögzítést fogadó építményszerkezet állékonysága biztosított, - normál és biztonsági tápforrás együttes alkalmazása esetén a normál tápforrás kiesésekor a biztonsági tápforrásra való, előírt időn belüli átkapcsolás automatikus, és
- a tűzeseti fogyasztó kialakítása megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal egyenértékű.
A TvMI alapján azon építmények esetében, amelyekben a tűzeseti fogyasztók megtáplálása nem biztonsági tápforrásról történik, megfelelő a tűzeseti fogyasztókat megtápláló áramkörök kialakítása, ha azok leágaztatása a normál tápellátásról úgy történik, hogy a normál fogyasztók tűzeseti lekapcsolása nem okozza a tűzeseti fogyasztók lekapcsolását, azaz a tűzeseti fogyasztók a normál fogyasztók tűzeseti lekapcsolására szolgáló kapcsolókészülék előttről vannak megtáplálva.
Ebben az esetben a tűzeseti fogyasztók tűzeseti lekapcsolására a normál fogyasztók lekapcsolására szolgáló kapcsolókészüléktől jól elkülöníthető külön kapcsolót kell létesíteni, mely kapcsolónak nem szükséges minden egyes tűzeseti fogyasztó tűzeseti lekapcsolhatóságát külön-külön biztosítani.
Az OTSZ alapján nem szükséges a tápforrás és a tűzeseti fogyasztó közötti energiaátvitelt és a működtetést, vezérlést biztosító vezetékrendszer tűzhatás elleni védelmét biztosítani, ha a biztonsági tápforrást a tűzeseti fogyasztóban helyezték el, vagy a tűzeseti fogyasztók tűzszakaszon belüli kiesését a biztonsági világítás és az evakuációs hangrendszerek esetében egy tűzszakaszon és egy szinten belül, MK besorolás esetén 500, míg egyéb esetben 1600 m² alapterületben korlátozzák, és az energiaátvitelt, működtetést, vezérlést biztosító vezetékrendszer a kiesés által érintett fogyasztókkal azonos tűzszakaszban található.
A TvMI ezt annyiban egészíti ki, hogy a külön épületben elhelyezett tápforrás és tűzeseti fogyasztó közötti kábelrendszer épületen kívül vezetett részét sem kell tűzálló módon kialakítani.
Ez a könnyítés nem vonatkozik a kábelrendszer építményeken belüli, illetve az építményeken (azok tetején vagy oldalán) rögzített vezetékszakaszaira. A tűzállóság nélküli vezetékszakaszok esetében ügyelni kell arra, hogy az építmény nyílászáróin esetleg kilépő lángok ne okozhassák a vezetékek működőképességének elvesztését: ezért a vezetékeket a nyílászáróktól biztonságos távolságban kell elhelyezni. Az építmények közötti szakaszon a vezetékeket célszerű aknába vagy földárokba fektetni.
Szintén nem szükséges a tűzálló kialakítás, ha a kábelrendszer szakadása a tűzeseti fogyasztó olyan állapotát eredményezi, amellyel teljesül a tűzeseti fogyasztó tűzvédelmi funkciója. Például tűzgátló ajtót nyitott állapotban rögzítő mágnes kábelét nem érinti tűzvédelmi követelmény, mivel a kábel megsérülése a mágnes tartóképességének elvesztését, a tűzgátló ajtó becsukódását eredményezi.
Amennyiben a tápforrás és a tűzeseti fogyasztó közötti kábelrendszert érinti tűzvédelmi követelmény, úgy a kábelrendszer tűzhatás elleni védelmének biztosítására alkalmas
- olyan tűzálló kábelrendszer, amelynek működőképesség-megtartását vizsgálattal igazolták, és ezt Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítvány tartalmazza,
- a vezeték, vezetékrendszer talajba fektetése,
- a vezeték, vezetékrendszer betonfödémben vezetése, ha a vastag betontakarása legalább 30 mm.
A fenti felsorolással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem tekinthető talajba fektetett vezetékrendszernek a védőcsőben, az aknában vagy alagútban elhelyezett vezetékrendszer, mert ezek esetében a védőcsőben/aknában/alagútban vezetett valamely kábel tüze más kábel meghibásodását is okozhatja.
Természetesen nincs elvi akadálya annak, hogy egy kábelrendszer különböző szakaszainak működőképesség-megtartása különböző formában valósuljon meg. Azonban mivel az egyes szakaszok csatlakoztatásának nincs kidolgozott szabályrendszere, így a „vegyes” kialakítást ajánlott elkerülni.
Ennél a pontnál feltétlenül érdemes szót ejteni az integrált tűzállóságú kábelrendszerekről és a rögzítésükre alkalmas „TKRA” (tűzálló kábelrendszer rögzítésére alkalmas) építményszerkezetekről.
Az integrált tűzállóságú kábelrendszer két alkotórésze a DIN 4102-12 (MSZE 24102) alapján minősített tűzálló kábel és az annak elhelyezésére szolgáló tűzálló kábeltartó szerkezet.
A tűzálló kábeltartó szerkezetekre jelenleg nem létezik termékvizsgálati szabvány, azonban a DIN 4102-12 vizsgálat során a kábeleket együtt vizsgálják a tartószerkezetekkel, így a vizsgálatok eredménye hasonlóan vonatkoztatható a kábeltartó szerkezetekre is.
A DIN 4102-12 a kábeltartó szerkezetek két nagy csoportját különbözteti meg:
- Szabványos tűzálló kábeltartó szerkezetek, mely szerkezeteken bármely, a DIN 4102-12 szerint bevizsgált tűzálló kábel elhelyezhető.
- Kábelspecifikus tűzálló kábeltartó-szerkezetek, melyek csak azokkal a tűzálló kábelekkel együtt használhatók, amelyekkel együtt a tényleges vizsgálatra sor került.
A tűzálló kábelrendszerek rögzítésére alkalmasak „TKRA” építményszerkezetek az alábbiak:
- legalább 10 cm vastag vasbeton falak vagy födémek,
- vasbeton pillérek és födémgerendák, áthidalók,
- legalább 10 cm vastag gázbeton vagy mészhomok falazóelemekből épült falak,
- legalább 12 cm vastag téglafal, a tégla kivitelétől függetlenül,
- olyan faszerkezetek, amelyek az Eurocode 5 előírásainak megfelelően a beégési sebesség figyelembevételével lettek méretezve.
Ha az integrált tűzállóságú kábelrendszer rögzítése – egyéb lehetőség hiányában – nem TRKA építményszerkezethez történik, akkor a tűzvédelmi hatóságnál eltérési engedélyezési eljárást kell lefolytatni.
Az integrált tűzállóságú kábelrendszeren túl tűzálló kábelrendszer kialakítható legfeljebb 63 mm-es névleges átmérőjű acél védőcsőben elhelyezett tűzálló kábelekkel is, amennyiben a védőcső megfelel az MSZ EN 61386-21 vagy a (már visszavont) MSZ EN 50086-2-1 szabványoknak, és a védőcső rögzítése a tűzálló kábel Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítványában a védőcsöves elhelyezési módra megállapított szabályok szerint történik.
Az alkalmazott védőcsővel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egyes tanúsítványok csak a már visszavont MSZ EN 50086-2-1 szabványnak megfelelő védőcsövek alkalmazhatóságát említik. Figyelembe véve azonban, hogy az MSZ EN 50086-2-1 szabvány és az azt felváltó MSZ EN 61386-21 szabvány tűzállóság szempontjából releváns követelményei lényegében megegyeznek, úgy lehet tekinteni, hogy a MSZ EN 61386-21-nek megfelelő acél védőcsövek teljesítik az MSZ EN 50086-2-1 követelményeit is, ezért alkalmazásuk tűzálló kábelrendszer részeként elfogadható.
Tűzálló kábelrendszerek kialakítása történhet még „TKRA” épületszerkezethez rögzített tűzálló kábelcsatornában vezetett vagy tűzálló bevonattal, burkolattal ellátott kábelrendszerek alkalmazásával.
Ezekben az esetekben nincs szükség tűzálló kábelekre, mert a tűzálló kábelcsatorna, illetve bevonat/burkolat hőszigetelő tulajdonsága biztosítja, hogy a vezetékek hőmérsékletnövekedése a meghatározott időtartamon belül ne okozza a vezetékek működőképesség-megtartásának elvesztését.
Következő cikkünkben villámvédelemmel és az elektrosztatikus feltöltődés és kisülés elleni védelemmel fogunk foglalkozni.
Összefoglalás
Összefoglalva elmondható, hogy a TvMI készítői igyekeztek minden olyan megoldást ismertetni, amely a tűzeseti fogyasztók működőképességének, különös tekintettel a nélkülözhetetlen tűzálló kábelrendszerek kialakítása, szabályos elhelyezése témakörében számításba jöhet.
Sajnos terjedelmi korlátok miatt több olyan műszaki megoldás bemutatására nem kerülhetett sor (pl. a tűzálló kábelrendszer tetőn elhelyezett nyomvonalszakaszának kialakítása, tűzálló kábelrendszer rögzítése „TKRA” épületszerkezet hiányában), amelyek az irányelv szabta korlátok között legalizáltnak olyan műszaki megoldásokat, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben a követelményeknek, azonban „kényszerhelyzetben” elfogadhatók, ezért minden érintett szakembernek ajánljuk az irányelv részletes áttanulmányozását.