Elkészült az Országház teljes körű díszvilágítása
2014/9. lapszám | Deme László | 5787 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A 2011. augusztus 20-ai tűzijáték utolsó színkavalkádja közben, szinte észrevétlenül, fokról fokra erősödve – az akkor átadott új díszvilágításnak köszönhetően – megelevenedett az Országház dunai homlokzatának látványa, hogy azután egyedül uralja este a környezetét. Ezzel egy tíz éves álom vált valóra.
Amikor a Budavári palota komplett díszvilágítása 2001. derekán megépült, már majdnem készen állt az a vázlatos, esti látványképekkel illusztrált tanulmányterv, amely a Parlament méltó esti képét fogalmazta meg. A nagyívű elképzelés azonban megtorpant, néha úgy tűnt, semmi sem valósul meg belőle. A döntés elodázására persze számtalan indokot lehetett találni, hiszen a kormányváltás a korábbi elképzelések átgondolását, a mindig fellépő pénzhiány a prioritások megváltoztatását, a kevésbé húsbavágó beruházások viszszafogását egyaránt indokolttá tette. De egy igen könnyen magyarázható, logikus ok is akadt. Egyre nagyobb intenzitással folytatódott a málló kövek, kőszobrok cseréje, aminek következtében beállványozták a Dunára néző homlokzat jelentős részét, az állványt pedig felesleges világítani.
2010 októberében azonban az utolsó, déli épületrész elől is lekerült az állványzat, szabaddá és csodálhatóvá vált az Országház teljes dunai homlokzata. Az új díszvilágítás, amely a teljes 268 méter hosszú dunai traktust kezelte, kiterjedt a kőtornyok, a központi kupola, az alsó- és felsőházi termek magas tetőzete, valamint az épületet kétoldalt lezáró tetőrészek részleges világítására is. Sok tetőzeti elemet azonban a tér felől is megvilágítottak. A munka kiterjedtségét jól illusztrálja az a tény, hogy az épület 20 tornyából mindössze 6 nem kapott világítást.
A díszvilágítás soha nem látott mértékben mutatta meg ezt a pompás épületet sötétedés után, és számtalan elismerő méltatást aratott. A sok kellemes visszajelzés közül elég, ha jellemzésül felidézek egy általam hallott történetet. Egy neves üzletember időszakonként vendégül látta német partnereit. A 30-40 fős társaság összejövetelének fénypontja a mindig kellemes, esti Duna-parti vacsora volt. Egy idő után rászoktak arra, hogy a vacsorát hajón fogyasszák el. A hajózás közben jólesően szemlélték és folyamatosan élvezték Budapest esti látványát. Amióta azonban bekapcsolták a Parlament díszvilágítását, az összes csoport megállíttatja előtte a hajót, és vacsoráját félbehagyva buzgó fényképezésbe kezd.
Nem csoda, hogy a díszvilágítás ünnepélyes átadásakor elhangzott az a szándék, hogy az épület többi oldalát is hasonló színvonalú világítással kell majd megmutatni. Erre azonban a Kossuth tér átépítése, valamint a többi homlokzat építészeti felújítása miatt néhány évet várni kellett. Egy világítás létesítését döntően meghatározzák az adottságok. A dunai oldalon nem véletlenül nem épült évtizedekig teljes világítás. Vannak az épületnek ugyanis olyan részei, amelyek csak távolabbról, oszlopokról kezelhetők. Oszlopokat viszont csak az alsó rakparton lehetett volna állítani, amit időnként elönt a Duna. Ez tehát a világítás számára tiltott területnek számított. A tervezés közben azonban váratlanul feloldották ezt a tilalmat. Olyan berendezést kell építeni, ami árvíz idején is működni tud! Lehetővé vált tehát egy olyan megoldás kialakítása, mely a helyi kiemelések „elsimítását” fényárvilágítással, súrlófénnyel oldotta meg. Ennek a metodikának a folytatását várták tehát a Kossuth téren is.
A már említett előzetes tanulmány azzal számolt, hogy az épület körül olyan esztétikus közvilágítási oszlopok jelennek majd meg, amelyekről a díszvilágítás e része megoldható. Hosszú egyeztetések, „alkudozások” eredményeként azonban a téren egy olyan oszlopot sem állítottak fel, ami a díszvilágítási fényvetők számára megfelelő lett volna. Kialakítottak ugyanakkor több érdekes és újszerű, a felszín fölé emelt, növénykazettának nevezett virágos területet, amelyek oldalaiban fényvető fészkek kiképzésére nyílt mód. Ez lényegében az oszlopok helyére lépett, és innen az általános homlokzati derítést meg lehetett oldani. A gond pusztán az volt, hogy az épület három legdíszesebb traktusa elé növénykazettát sem képeztek ki, így a főbejárati, valamint a déli és északi traktus díszvilágítását kizárólag helyi fényekkel lehetett kialakítani. Ez a tény viszont újabb kihívást jelentett.
Maga a világítás mindenütt lépcsőzetes kialakítású. A hosszanti homlokzatoknál ezt a nyugati oldali minta szerint meg lehetett oldani. Az épület előtti járdába telepített lámpatestek súrlófénnyel derítik a pilléroszlopok közötti falsíkokat mintegy két emelet magasságig. Itt húzódik az a gótikus iker- vagy kettős ablaksor, ami alulról a párkányok árnyékolása miatt már nem kezelhető. A növénykazettákból viszont kiválóan meg lehet világítani ezt a sávot. Az így felépített világítási szisztémát a tetőzeti síkok peremén végighúzódó háromszög tetőelemek, az ugyancsak háromszög alakú oromzatok, illetve az ezek közötti ballusztrádok visszafogott, helyi világítása egészíti ki.
korszakokA különböző díszvilágítási korszakokban a Parlament mindig rendelkezett valamilyen szintű világítással. A legszerényebb változat az volt, amikor pusztán a kupolát lehetett sötétedés után csodálni, míg a legteljesebb kiépítettségnél a kőtornyokat és a nagy csarnokokat is megvilágították. A közös jellemzője ezeknek a világításoknak a fehér szín volt. Ez annyira evidensnek tetszett, hogy amikor most a dunai homlokzatnál a próbavilágítások elkezdődtek, fel sem merült az, hogy a fehér színben ragyogó kupolához ne hasonló színben csatlakozzanak a többi épületrészek. Ha felidézi valaki magában a Parlament esti látványát, vagy olyan szerencsés, hogy arra sétál, láthatja, hogy a világítás sárga tónusú. Ez a Magyarországon kedvelt, melegsárga szín ugyanis itt is győzedelmeskedett. Az épület világítási tradiciói, a neogótikus jelleg, az égbe szökellő tornyok, amelyek mind a fehér színt „kívánták”, fokozatosan eltörpültek a várost korábban meghódító sárga szín ízlést formáló hatása mellett. Lehet, hogy ma már mi sem tudnánk másképp elképzelni este az épületet. Nem volt tehát meglepetés az a megrendelői igény, amely úgy határozta meg a további világítási teendőket, hogy az épülő világítás a Duna parti látvány minél szervesebb folytatásának tűnjön. |
Jobban szemügyre véve azt a három épületrészt, ahol sem oszlopról, sem növénykazettából nem lehet világítani, észrevehetjük, hogy ezek jóval tagoltabbak, gazdagabb díszítésűek, mint a többiek. Ilyenkor persze azon is eltűnődhet az ember, mi a helyesebb, a hasonszőrű világítással elsimítani az építészeti különbségeket, vagy inkább megerősíteni a jellegzetes karaktereket. Itt ez utóbbi történt. Az alsó szinteket járdába telepített lámpatestekkel, súrló fénnyel a többi homlokzathoz hasonlóan világították meg. Kivételt az északi és a déli épületrészek középső előcsarnokai jelentettek, ahol a földszinti szobrokat két oldalról plasztikusan kiemelték. Lényegesen mozgalmasabbá vált a második szinti iker- és kettős ablakok sorának esti látványa, mivel ezeket az ablakkeretek alsó sarkaiba szerelt két-két fényvető emeli ki. Érdekesség, hogy ide fémhalogénlámpás lámpatestek kerültek. Ennek magyarázata az, hogy ezeknél lehet lencsézéssel a kívánt fényeloszlást elérni. A sárga szint előtétüvegekkel érték el.
A főbejárati traktus önmagában is több szakaszból áll. Nyilvánvaló, hogy a középső rész a legfontosabb. Itt a már ismertetett két lámpatestelhelyezés mellett több egyedi megoldásra is sor került. A bejárati kapuzat feletti díszes, szobrokkal ékesített homlokzatot például a lépcsősor peremén álló két közvilágítási kandeláber lámpafejéből kivilágító lámpatestek emelik ki. Az erkélyek belső világítási hangsúlyt kaptak, de ennek következtében felettük erős árnyékkúp keletkezett volna. Ezt az erkélytetők két szélére felszerelt lámpatestekkel akadályozták meg. A homlokzatot felül öt háromszög oromzati elem zárja le. Ezeket két-két, ugyancsak lencsézett lámpatest deríti. A sorból kiemelkedik a középső, címerrel díszített rész, ezt a világítás is kihangsúlyozza. A világítási hangsúlyt jobban kinyúló tartókról nagyobb teljesítményű fényvetőkkel lehetett megteremteni. Ezt a nagyobb kinyúlást azért hangsúlyozom, mivel az épület egészén a minél kisebb kinyúlású karok alkalmazására törekedtek. Ennek a szigorú alapelvnek köszönhetően nappal szinte észrevétlenül simulnak a homlokzati képbe a felszerelt lámpatestek.
A bejárati homlokzat világítását kiegészíti még a háromszög elemek alatt futó ballusztersáv, melyet LED-es, vonalas jellegű lámpatestek „húznak meg”. Érdekességként említem, hogy itt maradhatott a fehér szín, nem került a lámpatestekre sárga fólia. Nem így a többi homlokzat ballusztereinél, ahol a próbavilágítások eredményeként még a sárga színű fény „tompítására” is igény keletkezett. Ezt sötétkék fóliázással érték el. A főbejárat előtti oroszlánszobrok világítását két-két járófelületbe süllyesztett lámpatesttel oldották meg. Ma már bevált gyakorlat néhány gyártónál az, hogy a különböző világítási hatásokat lencsék beépítésével érik el. Itt a különböző karakterisztikájú lencsék kipróbálását követően alakult ki az optimális megoldás.
A variációs lehetőségeket jól szemlélteti az, hogy míg itt irányított oldalfény emeli ki a szobrokat, addig ugyanez a lámpatestcsalád az Erzsébet hídon ovalizálással az 1 és a 34 méter magasságok között húzódó tartókábeleket világítja meg egyenletesen. A szoborvilágítás még nagyobb hangsúllyal szerepel az azonos kialakítású északi és a déli homlokzatoknál. Ez nem is csoda, hiszen a középső traktusokat 11-11 szobor díszíti. Az összesen négy szinten található szobrok elhelyezkedése különböző, és így világításuk is változatos módon készült. A bejárati csarnok földszinti szobrait kétoldalt átlósan beépített, süllyesztett lámpatestek derítik. Az erkélyek vonalában, a tornyocskák szoborfülkéiben álló szobrokat az itt is megtalálható díszes térvilágítási kandeláberek óriás lámpatesteiből kivilágító fényvetők láttatják. A tetőszinti nagy háromszög oromzatok 3-3 szobrát az alattuk futó balluszterekre szerelt fényvetők emelik ki. Az oromzatok csúcsán álló vitézszobrokat a tornyocskák tövében elhelyezett fényvetők világítják meg. Az itteni világítás érdekessége, hogy ez az egyik olyan hely, ahol fehér színnel dolgoztak. A másik pedig az, hogy a világítás hozadékaként, a fényvetők fénysugarai menetközben az oromzati csipkesorokat is megelevenítik.
Már a dunai oldalnál is vitáztak arról, hogy a nagy csarnokok belső funkcionális világítását mennyire illesszék a díszvilágítási összképbe. Az egyik elképzelés szerint a díszvilágítás bekapcsolásával ki kell iktatni a mennyezeti lámpatesteket, és az oda beépített díszvilágítási lámpatestek fehér színű világítást adnának. Ezzel még jobban kihangsúlyozható a mélységbeli eltolódás, a térhatás erősíthető, de nem ez épült meg. A díszvilágítás a csarnokokon belül is sárga színű lett, és a mennyezeti lámpatestekbe is nátriumlámpák kerültek, továbbá a két rendszer együttműködik a díszvilágítási funkcióban.
Az öt Kossuth téri bejárati csarnoknál ez a kérdés már fel sem vetődött, a világítás a dunapartihoz hasonló lett. Nem is tennék említést az egészről, ha részben nem lehetne e koncepcióhoz kapcsolni egy másik világítási feladatot. A nagy háromszög oromzati elemeken ugyanis 3-3 nagyméretű üvegablak található. A megépült szoborvilágítást olyan árnyékoló felületek határolják, hogy épp az ablakok maradtak volna sötétben. A homlokzatok mögött padlás van, onnan viszont ragyogóan megvilágíthatóak az ablakok. Ez a belső fény megint okot adott volna a mélységbeli tagozódás kihangsúlyozására fehér fénnyel. Így is épült meg a berendezés, de a próbavilágítások eredményeként sárga színű világításra szerelték át.
Hiába, a díszvilágítást sokszor az ízlés befolyásolja!
Az új világítás már egy ideje elkészült, de a pontos fényvető-beállítások, a szükséges fényterelők felszerelése, a finomhangolás és az előírt próbaüzem miatt a berendezést csak augusztus elején avatták fel. Az első visszajelzések igen pozitívak, hiszen az arra járó pestiek, a szüntelenül fényképezőgépeikkel kattogtató turisták igen hálásak a látványért. A most elkészült berendezés 764 lámpatestből áll. A világítási teljesítmény 76 kW. A korábban megépült Duna oldali világítást 682 lámpatest alkotja, 102 kW teljesítménnyel. A Parlament komplett díszvilágítása így 1446 lámpatestből áll, a teljesítmény 178 kW. Ezzel ez a berendezés lett Magyarország legnagyobb díszvilágítása. Korábban a Duna túloldalán álló Budavári palota dicsekedhetett ezzel a címmel.
Remélem, minél többünknek nyílik alkalma arra, hogy minél többször gyönyörködhessünk a Parlament épületében, nem csak nappal, hanem sötétedés után is!
DíszvilágításVilágítástechnika
