Villanyszerelők Lapja

Világítástechnika

Az Operaház ideiglenes díszvilágítása

2013. március 16. | Deme László |  2376 | |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az Operaház ideiglenes díszvilágítása

A karácsonyi időszakban nemcsak a szokásos ünnepi fények jelentek meg az Andrássy úton, hanem, aki egy kicsit jobban figyelt, észrevehette, hogy az egyik legszebb budapesti épületet külön is megvilágították. Amellett, hogy sokan jó érzéssel szemlélték az Operaház díszvilágítását, legalább ennyien észre sem vették a változást. Jellemző, hogy néhány ismerősöm azt hitte, hogy eddig is volt az épületnek díszvilágítása.

Valamikor tényleg volt. Egy a budapesti díszvilágítási történelmet is magában foglaló könyv szerint az Ybl Miklós főművének tartott épületet már a hatvanas évek elején megvilágították. Ez nagy dolognak számított akkor, mert egy 1969-ben megjelent összegzés szerint a városban mindössze 31 díszvilágítási berendezést tartottak nyilván. Méginkább figyelemre méltónak tekinthetjük e díszvilágítást, ha ebből a számból levonjuk a szovjet emlékműveket, a politikai indíttatású szobrokat és épületeket. Az így leszűkített díszvilágítási lista mindössze tizenegytagúvá zsugorodott. Az Operaház díszvilágítása az Andrássy út közvilágításának átépítésekor szűnt meg, a nyolcvanas években. A korábbi ostornyeles kandeláberekről ugyanis „elfelejtették” átszerelni az újonnan felállított „korhű” közvilágítási oszlopokra a díszvilágítási fényvetőket. Az épületnek persze volt egy, inkább közlekedésre, a vendégek fogadására szánt, belső árkád-, előcsarnok-, teraszvilágítása, ami önmagában is hatásosnak tetszett, úgyhogy nagyon nem is hiányolták a díszvilágítást.

Ez az állapot később annyira konzerválódott, hogy fel sem merült a díszvilágítás megépítésének ötlete. Ez annyira így volt, hogy az Operaház lekerült a főváros díszvilágítási listájáról is. A város számára fontosnak tartott épületek, hidak, szobrok stb. esti kivilágítását ugyanis egy fővárosi rendelet szabályozza. A rendszerváltozást követően készült listán szinte az összes fővárosi színház szerepelt, kivéve az Operaházat. Díszvilágítást kapott a Vígszínház, a Madách Színház, az Operettszínház, sőt még a Radnóti Színház is, az új Nemzeti Színház építésénél pedig automatikusan díszvilágítás is készült. Néhány évvel ezelőtt esély mutatkozott az Operaház megvilágítására. Az épület körüli térrendezési munkák kapcsán erre terv is született. Állítólag az épülethez közel álló oszlopokig a díszvilágítási célú kábeleket le is fektették, de a világításból nem lett semmi.

Az Operaház vezetősége már évek óta fontolgatja, hogy valamit tenni kellene a ház külső esti megjelenésével. Nem elég, hogy a házon látható belső fények erős fény– árnyék különbsége időnként panoptikum benyomását kelti, az itt felhasznált világítási anyagok (fénycsöves lámpatestek, halogén-izzólámpás fényvetők) elavultak, sokat fogyasztanak. Most, hogy ősszel a fényforrások tömeges kiesésével foghíjassá vált az eddig is kevés büszkeségre okot adó világítás, úgy döntött a vezetőség, hogy lépni kell.

Az ambiciózus vezetőség az épület körbevilágításában gondolkodott. Végül is ez a híres neoreneszánsz palota megérdemli, hogy minden oldala sötétedés után is rangjának megfelelően jelenjék meg.

Egy díszvilágítás megépítése azonban nem egyszerű, és főleg nem gyors dolog. Pláne egy ilyen nagyszerű épület esetében. A körültekintő tervezés, az egyeztetések, a jóváhagyások sora nem megy egyik napról a másikra. És akkor még nem is beszéltünk a műemléképületen végzendő kivitelezési munkák megkövetelt gondosságáról, a közterületi kábelfektetések, lámpatest-süllyesztések meghatározott időszakban és rövid időtartamban történő elvégzéséről. Mert abban minden érdekelt egyetértett, hogy az Operaházat nem távolról, oszlopokra szerelt fényvetőkkel egységesen és egyenletesen kell megvilágítani, hanem az épület mellett vagy magán az épületen elhelyezett lámpatestekkel, helyi fényekkel, az építészeti érdekességek kiemelésével kell az egységes látványt kialakítani.

És ez a szemlélet teljesen különbözik a korábban elképzelt, oszlopokról történő meg- világítással, ami, ha tényleg létezik az elvileg lefektetett kábelrendszer, egy egyszerűbb, gyorsabban kivitelezhető megoldást jelentene.

És itt érkezünk el egy a díszvilágítás esetében szinte mindig előjövő kérdésig. Hogyan is kell megjelenítenie egy világításnak napnyugta után egy épületet? Az egyik vélemény szerint úgy, ahogy nappal látjuk, egységesen megvilágítva, lehetőleg felülről jövő fénnyel, hiszen a nap is így süt. (Elismerem, ez egy kicsit ironikus megfogalmazás, de hát többször hallottam már.) A másik álláspont szerint a világításnak épp azokra a jellegzetességekre, építészeti finomságokra, részletekre kell ráirányítani a figyelmet, amiket nappal nem veszünk észre. Ebben az esetben viszont ügyelni kell arra, hogy a sok részlet azért az egészet is kiadja. A részletek kiemelése persze sokszor teátrális hatást nyújt, de hát hol lehetne színházi miliőről beszélni, ha nem egy romantikus dalszínház esetében?

A késő ősszel megtestesült világítási szándék már nem tette lehetővé egy komoly díszvilágítás megépítését az adventi időszak elejére, ezért csak ideiglenes díszvilágítás kialakítására lehetett vállalkozni. Azonban ez a berendezés is olyan érdekességeket hordoz magában, ami miatt érdemes róla beszélni.

Először is, kizárólag az épületen elhelyezett lámpatestek világítanak. Ez egyben meg is határozta a lehetőségeket, mivel sem az épület előtt szabadon elhelyezett, sem a burkolatba süllyesztett lámpatestek nem jöhettek szóba. Vagyis a földszinti traktus megvilágításáról eleve nem lehetett beszélni. Ugyanakkor a főhomlokzat egyéb részeinek kezelése a végleges világítás kiépítésének szellemében történt. Ez egyúttal előre is vetíti a később várható látványt.

Másodszor, minden lámpatest csavaros rögzítés nélkül, Metz-szalagos bilincses felerősítéssel került a helyére. A lámpatestek ugyan karokon vannak, de közbenső, sokszor erre a célra konstruált szerkezetek segítségével kapcsolódnak a szalagos rögzítéshez. Ezt a felerősítési módot az az elmélet inspirálta, amely abból indult ki, hogy semmilyen maradandó nyomnak nem szabad az épületen maradnia, ha esetleg részlegesen vagy teljesen el kell bontani a most megépített berendezést. Erre pedig van esély, hiszen a világítás ideiglenesnek épült, és kérdés, hogy a végleges kiépítésnél mennyire lehet azonosan megtartani a mostani pozíciókat.

Harmadszor, a világítás kizárólag LED-es lámpatestekkel készült. Ez önmagában talán nem újdonság, hiszen úton-útfélen a LED-ek térnyeréséről hallunk, de itthon komoly műemléképület kizárólagos LED-es megvilágításáról még nem tudok. Ez a feladat és a rendelkezésre álló körülmények viszont szinte kikövetelték maguknak a LED-es világítás kialakítását.

A világításhoz persze különböző karakterisztikájú, lehetőleg kisméretű lámpatesteket kellett alkalmazni. A balusztrádokat vonalas, az oszlopok éleit körszimmetrikus, keskenyen sugárzó, az átjárókat parabola jellegű, szélesen sugárzó szimmetrikus, a szoborpark hátfalát ugyancsak parabola jellegű, szélesen sugárzó szimmetrikus fényeloszlású lámpatestek világítják meg. Ez utóbbi lámpatest került a tetőzet világításához is, míg a fenti zeneszerző-szobrokat két-két szélesen sugárzó lámpatest mellett egy-egy keskenyen sugárzó fényvető emeli ki. Ez a lámpatest-sor egyben megvilágítja a szobrok előtti balusztrádsávot is. A földszinti zeneszerző-, valamint az emeleti múzsaszobrok precíz láttatásához a kívánatos fényeloszlást lencsézéssel érték el.

Bár kevés idő állt rendelkezésre a világítás kialakítására, mégis alkalmat kerítettek próbavilágításokra is, és itt választották ki az alkalmas lámpatesteket, illetve a megfelelő színhőmérsékletű fényforrásokat. Érdekes, hogy amíg a korábbi megrendelői igény inkább a hideg színeket tartotta kedvezőbbnek, a próbák folyamán egyre inkább a meleg fehér színek használata tűnt szimpatikusnak. Ennek eredményeként a berendezést 3000 és 2700 kelvin színhőmérsékletű LED-ek alkotják.

A berendezés 68 lámpatestből áll, és mielőtt arra gondolnánk, hogy ez a tekintélyesnek tűnő mennyiség nyilván alaposan megnövelte az Operaház villanyszámláját, azt a látszólag meglepő kijelentést kell tennem, hogy éppen az ellenkezője történt. A beépített világítási teljesítmény ugyanis mindössze 2,7 kW. A fenti zeneszerző-szobrok mögötti középső falszakaszt eddig 6 db 500 W-os halogén-izzólámpás fényvető világította meg. Ezeket természetesen szintén LED-es lámpatestek váltották fel. Vagyis a 3 kW-tal szemben a 2,7 kW még kismértékű megtakarítást is jelent.

Az Operaház mostani világítása tehát részleges, még a főhomlokzatot sem kezeli teljesen. A majdani végleges berendezés azonban nem csak attól lesz komplettebb, hogy a főhomlokzatot hasonló stílusban teljesen megvilágítja és a többi homlokzatokat is szerényebb módon láttatja. Van egy nagy ábrándja az Operaház vezetőinek, szeretnék, ha a főhomlokzat színes, színváltós világítást kapna. Ez a mostani lámpatestek helyére kerülő RGB LED-es lámpatestekkel nagyrészt megoldható. A világítási kuriózum még inkább megnövelné a ház presztízsét, újabb turisztikai vonzerőt jelentene, ami természetesen visszahatna reklámerejével az előadások nézettségére. Mielőtt még bárki megbotránkozna az eretnek gondolaton, gyorsan megnyugtatom a színes világítással szemben ellenérzést táplálókat azzal, hogy a színek világa csak időnként, egy-egy ünnepi esemény alkalmával lepné el az épületet. A mindennapokban fehér, esetleg a budapesti díszvilágításokban kedvelt sárga szín dominálna este az épületen. Az elképzeléseket már több látványképben megfogalmazták. Amíg azonban e merész elképzelésből valóság lesz, még várni kell. Hogy meddig? Egyelőre nem tudható. Addig, gondolom, megy a most megépült díszvilágítás. Ideiglenesen.

DíszvilágításLEDVilágítástechnika


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem

Kapcsolódó