Hézag a banki utalások rendjében
Vajon miért kérik el a bankok a kedvezményezett nevét, ha még „házon belül” sem ellenőrzik azt?
2023/11. lapszám | Szemán Róbert Erdősi Csaba | 1210 |
Átutaltunk ezer forintot Csalez Lopeznek. Ő rendben meg is kapta a pénzt, noha ilyen nevű ügyfele vélhetően egyik hazai banknak sincs, hiszen a karaktert mi találtuk ki, és egy kollégánk játszotta el a szerepét. Miképpen történhetett ez meg? Úgy, hogy banki átutaláskor a pénzintézetek csupán a célszámla banki azonosítóját (számlaszámát) ellenőrzik, s ha az formailag megfelel az előírásoknak, teljesítik a tranzakciót, akárkihez tartozzék is valójában a számla.
Mi a pénzt visszakaptuk, nem úgy azok a károsultak – és vannak ilyenek szép számmal – akik valódi csalóknak ülnek fel elővigyázatlanul, s most bottal üthetik a pénzük nyomát. A testvérlapunkban, a VGF&HKL-ben felvázolt probléma nem ágazatfüggő, éppúgy érinthet gépészt, mint villanyszerelőt, sőt bárki mást.
Nem ellenőriz helyettünk senki
Banki utaláskor három mezőt kötelező kitöltenünk. Az elsőben a kedvezményezett cég, szervezet vagy magánszemély teljes nevét kell megadnunk, a másodikban a számlaszámát, a harmadikban az átutalandó összeget. Azt hihetnénk, ez erős garanciát ad arra nézve, hogy véletlenül vagy egy esetleges csalásnak felülve ne tudjunk rossz helyre utalni, de ez nem így van. A pénzintézetek ugyanis – noha az informatika jelenlegi fejlettsége mellett erre minden eszközük meglenne –, nem ellenőrzik, hogy az utaláson megadott névhez tartozik-e a beírt számlaszám vagy sem. A kedvezményezett neve rubrikába így bármit írhatunk, ha a megadott számlaszám formailag helyes, az utalás elmegy, banki igazolás is letölthető róla. Ezzel a gyakorlattal a pénzintézetek – illetve a pénzügyi tevékenység szabályait meghozó jogalkotók – gyakorlatilag megágyaznak az átutalásos csalásoknak, melyek összege évről évre emelkedik. Egy átutalásos csalással megkárosított cég ügyvezetője úgy véli, ebből a szempontból a pénzügyi felügyelet által mindig kicsit gyanúsnak feltüntetett „applikációbankok” nagyobb biztonságot kínálnak, mint a „valódiak”.
Dupla átverés
Térjünk rá röviden arra az esetre, amely miatt egyáltalán hozzáfogtunk ehhez a cikkhez. Adott egy fővárosi, közepes méretű vállalkozás, kiterjedt tevékenységi körrel. Egy folyamatban lévő ingatlanberuházás kapcsán a vállalkozásnak szoros határidővel szüksége volt egy nagy méretű konténerre tavaly tavasszal. Az egyik online piactéren találtak is egy megfelelőnek látszó hirdetést, és az oldal üzenetküldésre alkalmas felületén keresztül a társaság alkalmazottja egy árajánlatkérés formájában fel is vette a kapcsolatot a hirdetővel. Ennek nyomán az árajánlat rendben meg is érkezett, a levél feladójaként egy létező és a szabályoknak megfelelően működő gazdasági társaság – nevezzük XYZ Kft.-nek – asszisztense volt megjelölve, névvel, címmel, adószámmal és telefonos, illetve e-mailes elérhetőséggel. Minden rendben lévőnek látszott – az ajánlattevő cég nyilvánosan és ingyenesen elérhető adatainak ellenőrzése sem adott okot gyanúra. A díjbekérő megérkezte után az azon szereplő bruttó mintegy 1 millió 100 ezer forintos összeget a megrendelő át is utalta a megadott bankszámlaszámra.
Az ügylet akkor vált gyanússá, amikor egy, a konténert megrendelő társaság cégcsoportjához tartozó, de jogilag tőle független cég is majdnem rendelt a fenti XYZ Kft.-től egy másik konténert – még az első leszállításának határidejét megelőzően. Eközben tűnt fel, hogy a díjbekérőn lévő számlaszám a szóban forgó XYZ Kft. céginformációs adatai között nincs feltüntetve. Amikor ezt az „ajánlattevőt” felhívva szóvá tették, azt a magyarázatot kapták, hogy a számlaszám annyira friss, hogy a népszerű céginformációs adatbázis még nem vezette át, ám igazolni fogják annak hitelességét. Mivel ez nem történt meg, az újabb vásárlástól elálltak, s mint kiderült, nagyon jól tették. Az elsőként megrendelt konténer ugyanis nem érkezett meg sem a rögzített határidőre, sem később, az eladó képviselőjeként feltüntetett személy pedig „felszívódott”, így telefonon, s egyéb elérhetőségein sem lehetett vele felvenni a kapcsolatot.
Az átvert vállalkozás munkatársai először az online piactér üzemeltetőin keresztül próbáltak a csaló nyomára bukkanni, de nem jártak sikerrel. Megkeresésükre azt a választ kapták, hogy a platform üzemeltetői a felhasználóik adatait csak hatósági megkeresésre szolgáltathatják ki. Ezután rendőrségi feljelentés született ismeretlen tettes ellen, aminek egyelőre nincs eredménye.
Van-e vajon felelőssége a bankrendszernek?
A megkárosított cég ügyvezetője szerint van felelőssége a banki gyakorlatnak, és kiemelten a banki tevékenységet felügyelő jegybanknak is abban, hogy ilyen esetek megtörténhetnek. Hiszen bár az utalást teljesítő pénzintézet értelemszerűen nem lehet tisztában azzal, hogy egy tőle független másik pénzintézetnek név szerint kik az ügyfelei, a fogadó banknak ehhez minden információja megvan. Így akár ki is szúrhatná, ha egy nála vezetett számla banki azonosítója nem egyezik a számlatulajdonosként feltüntetett szervezet vagy személy megnevezésével, illetve nevével. És ilyenkor, legalábbis szerinte, elvárható lenne, hogy a számlavezető minimum figyelmeztetést küldjön.
Mint mondta, ügyvezetőként ellenőrzi az összes utalást abból a szempontból, hogy van-e mögötte szerződés és valós teljesítés, de az képtelenség lenne, hogy százszámra vessen össze olyan hosszú számsorokat, mint amilyenek a bankszámlaszámok. Megbízik a pénzügyi osztályon dolgozó alkalmazottjaiban, akik rengeteg munkaórát ölnek bele abba, hogy díjbekérőkön szereplő számlaszámot összevessék a céginformációs adatbázisban lévőkkel, de mint az eset is mutatja, néha hibáznak. Ráadásul a sziszifuszi munkával csak a külső csalást lehet kiszűrni, a belsőt, amikor egy munkavállaló jár el csalárd módon, már nem. Külön bosszantónak tartja, hogy a digitalizáció korában ilyen manuális, időrabló tevékenységre van szükség. Szerinte külön problémát jelent, hogy a megtévesztő átutalásokról banki bizonylatot is lehet kapni, egy ilyet felmutatva például egy kereskedésben meg lehet téveszteni az eladót, aki a bizonylatra kiadja a látszólag megvásárolt árut. – Ha a rendszer nem így működne, ezeket a csalásokat nem lehetne megcsinálni, de minimalizálni lehetne a tévedések számát is.
Cég? Felejtse el a jegybankot!
A pénzügyi szolgáltatókkal fennálló vitás kérdések rendezésére a Magyar Nemzeti Bank berkein belül létezik egy úgynevezett Pénzügyi Békéltető Testület. Ez arra szolgál, hogy megkíséreljék bírósági eljáráson kívül rendezni egy pénzügyi fogyasztó és egy pénzintézet jogvitáját. De ki minősül pénzügyi fogyasztónak? A jegybank tájékoztatója szerint
- olyan természetes személy, aki önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el (az egyéni vállalkozó, egyéni cég, gazdasági társaság, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek, társasházak nem minősülnek fogyasztónak) és
- a vitás ügy olyan pénzügyi szolgáltatóval (bank, egyéb hitelintézetek, biztosító, pénzügyi vállalkozások, pénztár, befektetési szolgáltató) áll fenn, amelyet a Magyar Nemzeti Bank felügyel, és
- a vitás ügy a közte és a pénzügyi szolgáltatója között létrejött, szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogviszonnyal, szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos ún. pénzügyi fogyasztói jogvita.
Mindebből következik, hogy a gazdasági társaságok például nem minősülnek fogyasztónak, így nem úszhatják meg, hogy bírósághoz forduljanak. Egyéb jogi fórum számukra ugyanis nem létezik.
Nekünk kell mindent ellenőriznünk
Fontos leszögezni, hogy a hatályos előírások szerint a pénzforgalmi szolgáltatók nem kötelesek ellenőrizni, hogy egy utaláson feltüntetett számlaszám valóban annak a személynek vagy szervezetnek a nevén van-e, akit vagy amelyet az utaláson feltüntettek. Ebből következik, hogy a megbízást és a jóváírást teljesítő pénzintézet még akkor sem felel a tranzakcióért, ha a megbízót megtévesztették.
Egy magánszemély bankszámlaszámát adatvédelmi okokból nem tudjuk teljes egészében lenyomozni. A számlaszám első hét karaktere tartalmaz ugyan nyíltan hozzáférhető adatokat, de ezek alapján csak a számlavezető bankról, ritkábban a számlavezető fiókról kaphatunk információt.
Könnyebb dolgunk van cégek esetében, hiszen a cégadatok, köztük a céges számlák számai is nyilvánosan elérhetőek. Egy-egy komolyabb összegű utalás előtt, főleg, ha az új, korábban nem ismert partnernek megy, a csalás megelőzése érdekében érdemes ellenőrizni, hogy a díjbekérőn szereplő számlaszám fel van-e tüntetve a cégadatbázisban közzétett számlaszámok között.
Egyébként, ha már a cégtárban „járunk”, feltétlenül ellenőrizzük azt is, hogy a célszámla tulajdonosa nem áll-e felszámolás alatt. A pénzintézetek ugyanis ez esetben sem küldenek semmiféle jelzést, hanem automatikusan teljesítik a megbízást. Ilyenkor a pórul járt félnek bizony be kell állnia a felszámolási eljárás hosszú ügyfélsorába.
Hogyan kaphatjuk vissza a pénzünket?
Felmerül a kérdés, mit tehet az, aki véletlenül vagy csalóknak felülve nem oda utalta a pénzét, ahová szerette volna. A Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda blogbejegyzése remekül foglalja össze az ilyenkor felmerülő eshetőségeket, így onnan idézünk most.
Amennyiben az átutalt összeg a téves bankszámlán jóváírásra került, akkor az utalást elindító fél megkísérelheti a számlavezető bankja közreműködésével visszakapni az összeget, de a visszautalásához minden esetben a tévesen megjelölt számla tulajdonosának beleegyezése szükséges. A téves utalás visszaszerzése érdekében a téves átutalás megbízója kapcsolatba léphet a kedvezményezett számla tulajdonosával is. A számlavezető pénzintézet ebben az esetben a téves utalás megbízója megkeresésére köteles kiadni a kedvezményezett számla tulajdonosának nevét és címét.
Amennyiben békés úton nem sikerül visszaszerezni a tévesen utalt összeget, akkor bírósági úton, illetve közjegyzői fizetési meghagyás útján lehet visszakövetelni. De ha egy eleve csalásra alapított cég áldozatai lettünk, ennek az esélye gyakorlatilag nulla.
